BIZALMAS KIEGÉSZÍTÕ JEGYZÕKÖNYV

a Magyar Köztársaság és a Csehszlovák Köztársaság kõzött egyes függõben lévé pénzügyi és gazdasági kérdések végleges rendezése tárgyában létrejött Jegyzõkönyvhöz.

I. cikk

A Jegyzõkönyv 1. cikkéhez:

A magyar kormány érdektelennek nyilvánítja magát a magyar állampolgárságú természetes személyeknek mindazon jogai, követelései és igényei tekintetében, amelyeket ezek az 1930. évi április hó 28. napján kelt

Párizsi Egyezmények, az 1946. évi február hó 27. napján kelt Lakosságcsere Egyezmény és az 1947. évi február hó 10. napján kelt, Magyarországgal kötött Békeszerzõdés, valamint az ezeket kiegészítõ megállapodások és okmányok alapján a csehszlovák állammal, a csehszlovák közjogi és magánjogi jogi személyekkel, valamint a csehszlovák állampolgárságú természetes személyekkel szemben támasztottak vagy támaszthatnának. Ily követelések és igények érvényesítéséhez a magyar kormány támogatást nem nyújt.

II. cikk

A Jegyzõkönyv 2. cikkéhez:

A csehszlovák kormány érdektelennek nyilvánítja magát a csehszlovák állampolgárságú természetes személyeknek mindazon jogai, követelései és igényei tekintetében, amelyeket ezek az 1930. évi április hó 28. napján kelt Párizsi Egyezmények, az 1946. évi február hó 27. napján kelt Lakosságcsere Egyezmény és az 1947. évi február 10. napján kelt, Magyarországgal kötött Békeszerzõdés, valamint az ezeket kiegészítõ megállapodások és okmányok alapján a magyar állammal, a magyar közjogi és magánjogi jogi személyekkel, valamint a magyar állampolgárságú természetes személyekkel szemben támasztottak vagy támaszthatnának.

Ily követelések és igények érvényesítéséhez a csehszlovák kormány támogatást nem nyújt

III. cikk

A Jegyzõkönyv 3. cikkéhez:

(1) A két kormány hatályon kívül helyezettnek nyilvánítja az 1949. évi március hó 17. napján kelt Feljegyzés II. cikkét.

(2) Az elõzõ bekezdésben kinyilvánított hatálytalanítással és a Jegyzõkönyv 3. cikkének (2) bekezdésében foglalt lemondással kapcsolatban a két kormány között egyetértés áll fenn abban a tekintetben; hogy amennyiben a csehszlovák külkereskedelmi minisztérium az 1949. évi március hó 17. napján kelt feljegyzés alapján Magyarországra történõ kivitelt engedélyezett és a szállítmányok kifizetése a „Lakosságcsere” számla terhére 1949. évi június hó 23. napjáig megtörtént, az ilyen exportszállítmányokat a magyarcsehszlovák klíringben újból meg kell fizetni.

(3) A két kormány egyetért abban, hogy azokat az 1949. évi március hó 17. napján kelt feljegyzés 2. mellékletének 20. tétele szerint Csehszlovákiából Magyarországra történt szállításokat, amelyek a magyar–csehszlovák klíringben rendeztettek, az elõzõ bekezdés rendelkezései nem érintik.

(4) Az 1949. évi március 17-én kelt feljegyzés alapján a Magyar Államvasutaknak a Csehszlovák Államvasutakkal szemben fennálló tartozásának részbeni fedezésére Magyarország által Csehszlovákia részére szállított és a magyar-csehszlovák klíringben elszámolt áruk ellenértéke továbbra is a klíring számlán fog szerepelni.

(5) Egyetértés áll fenn a tekintetben, hogy a Jegyzõkönyv 3. cikkének (2) bekezdésében foglalt lemondás következtében a „Lakosságcsere” számla 1949. évi június hõ 23. napjával megszûnik. Ennek folyományaképpen mindazok a kifizetések, amelyeket 1949. évi június hó 23. napja után ennek a számlának a terhére teljesítettek, tekintet nélkül arra, hogy szállított áruk ellenértékérõl vagy egyéb pénzügyi átutalásokról van-e szó, a magyar-csehszlovák klíringben újból kiegyenlítendõk. Hasonlóképpen azok a Magyarországba irányuló csehszlovák áruszállítások, amelyek a „Lakosságcsere” számlára térítendõ fizetés ellenében engedélyeztettek, amelyeknek kifizetése azonban 1949. évi június hó 23. napjáig nem történt meg, a magyar-csehszlovák klíringben számolandók el. 225

(6) a) A két kormány elhatározta, hogy a Jegyzõkönyv 3. cikkében történt lemondásra, a fenti (1) bekezdés szerinti hatálytalanításra, valamint a fenti (2) és (5) bekezdésekben foglaltakra, végül a kölcsönösen elõfordult téves könyvelésekre való tekintettel a különbözõ áruszállításokat a két kormány szakértõi által felülvizsgáltatják. A szakértõk meg fognak állapodni abban, miként kell a szükséges átkönyveléseket végrehajtani, hogy a kölcsönös könyvelések a Jegyzõkönyv és Kiegészítõ Jegyzõkönyv szövegének és szellemének, valamint a jelenleg érvényben lévõ külkereskedelmi megállapodásoknak megfeleljenek.

b) Egyetértés áll fenn a tekintetben, hogy amennyiben Magyarországot a csehszlovák részrõl teljesített szállítások átkönyvelése következtében olyan áruk ellenértékével terhelik meg, amelyek az árucsere tekintetében érvényes árulistában nem szerepelnek, illetõleg amelyekre nézve már nem áll kontingens rendelkezésre, az ilyen szállítások kiegyenlítése magyar részrõl csak minõségileg azonos értékû áruk egyetértõleg megállapítandó módozatok mellett eszközlendõ szállításával történhetik.

(7) A két kormány egyetért abban, hogy a fenti (1) bekezdésben foglalt hatálytalanítás ellenére a Magyar Államvasutak által a Csehszlovák Államvasutak aktív egyenlegének részbeni fedezésére 1949 május hó elején teljesített 75 millió Kès átutalást nem kell visszafizetni.

(8) A Jegyzõkönyv 3. cikke (1) bekezdéséhen foglalt lemondással kapcsolatosan a magyar kormány kiegyenlítettnek nyilvánítja a Magyar Államvasutaknak a csehszlovák állammal szemben fennálló kereken 13 millió Kès összegû követelését, amely hazatérõ csehszlovák személyeknek és a keleti országokból Csehszlovákiába utazó munkásoknak 1949. évi május hó 20. napjáig terjedõ idõben a csehszlovák munkaügyi és népjóléti minisztérium intézkedésére Magyarországon át történt szállításából származik.

(9) A fenti (1)-(6) bekezdésekben foglalt határozatokat a (6) bekezdésben említett szakértõk hajtják végre.

(10) A Jegyzõkönyv 3. cikke (3) bekezdésében foglaltak nem vonatkoznak egyfelõl [az] áttelepültek és másfelõl az elõzõ tartózkodási helyük államában lakó természetes személyek között fennálló jogviszonyokra, amelyek tekintetében a két kormány érdektelennek nyilvánítja magát, és amelyek érvényesítéséhez támogatást nem nyújt.

IV. cikk

A Jegyzõkönyv 4. cikkéhez:

(1) Amennyiben a Jegyzõkönyv 4. cikkében meghatározott követelések és igények magyar állampolgárságú természetes személyek által támasztattak vagy támasztatnának, a magyar kormány érdektelennek nyilvánítja magát, és érvényesítésükhöz támogatást nem nyújt.

(2) A csehszlovák kormány a magyar vagyonok elkobzására vonatkozó csehszlovák jogalkotás fenntartása mellett a magyar állampolgárságú természetes személyeket meg fogja hagyni az olyan vagyontárgyak zavartalan használatában, amelyek a dolgozó osztálynak a szocialista gazdaságban szokásos vagyonához tartoznak, mint például kis mezõgazdasági üzemek, családi házak, lakásberendezések. Ezekben az esetekben is fenntartja azonban a csehszlovák kormány, hogy olyan intézkedéseket foganatosíthasson, amelyeket a szocialista gazdasági rend megvalósítása érdekében csehszlovák állampolgárságú természetes személyekkel szemben azonos esetekben alkalmaz.

(3) a) Azok az esetek, amelyekben a (2) bekezdésben közelebbrõl meghatározott vagyontárgyak a magyar állampolgárságú természetes személy beleegyezése nélkül a csehszlovák állam vagy csehszlovák jogi és természetes személyek birtokában vannak, vagy ezek által kezeltetnek, nem esnek az említett bekezdés rendelkezései alá.

b) Mint a (2) bekezdés rendelkezése alá nem esõ vagyontárgyakat kell tekinteni különösképpen a vállalati részesedéseket, gépi berendezéseket, pénzbetéteket, értékpapírokat, biztosítási kötvényeket, építkezési telkeket és hasonlókat.

V cikk

A jegyzõkönyv 5. cikkéhez:

Amennyiben a Jegyzõkönyv 5. cikkében meghatározott követelések és igények természetes személyek részérõl támasztatnak vagy támasztatnának, úgy a két kormány ezek tekintetében magát érdektelennek nyilvánítja, és érvényesítésükhöz támogatást nem nyújt.

VI. cikk

A jegyzõkönyv 6. cikkéhez:

A csehszlovák kormány érdektelennek nyilvánítja magát a csehszlovák magánjogi jogi személyek és csehszlovák állampolgárságú természetes személyek Magyarország területén lévõ ingó, ingatlan javai, vállala226 tai, vállalati fiókjai, valamint a Magyarország területén lévõ vállalatokban fennálló vállalati érdekeltségei tekintetében.

(2) a) A két kormány egyetért abban, hogy az egyfelõl a csehszlovák ipari vállalatok, másfelõl, ezeknek a jelen Jegyzõkönyv alapján a magyar állam tulajdonába került leányvállalatai, egyéb érdekeltségei és fiókjai között fennálló kapcsolatokat – különösen e vállalatok termelési tervére, nyersanyaggal való ellátására és a kivitelre vonatkozóan – a két állam szoros gazdasági együttmûködésének szellemében továbbra is fenn kell tartani. E kapcsolatok fenntartásának módozatait a két állam tervgazdálkodására és kölcsönös érdekeire figyelemmel a Jegyzõkönyv 11. cikkében említett Bizottság fogja szabályozni.

b) A két kormány egyetért abban, hogy a Magyar-Csehszlovák Bank Rt. felszámolását vegyes felszámolóbizottság fogja végrehajtani. Ez a bizottság a magyar kormánynak van alárendelve. Egyetértés áll fenn a tekintetben, hogy a felszámolás sima lebonyolítása érdekében mindkét kormány segítséget fog nyújtani.

c) A két kormány egymás rendelkezésére bocsátja a birtokában lévõ mindazokat az adatokat, amelyek alkalmasak a csehszlovák vállalatokban esetleg fennálló burkolt magyar, illetõleg a magyar vállalatokban esetleg fennálló burkolt csehszlovák érdekeltségek felderítésére.

(3) A Jegyzõkönyv 6. cikkében nyilvánított lemondás alapján azok a csehszlovák tulajdonjogok, amelyekre nézve lemondás történt, a Jegyzõkönyv életbe lépésének napjával megszûntnek tekintendõk. A csehszlovák jogosítottak e nappal megszûnnek a jogok hordozói és gyakorlói lenni.

(4) „Magyarország területén lévõ csehszlovák javak” kifejezése alatt azok a javak értendõk, amelyek a magyar közgazdaság részévé váltak, vagy abból a célból vitettek Magyarországra, hogy a magyar közgazdaság részévé váljanak. A Jegyzõkönyv rendelkezéseinek gyakorlati végrehajtásánál esetleg felmerülõ kétséges eseteket a Jegyzõkönyv 11. cikkében említett Bizottság a két kormány által megkötött barátsági egyezmény szellemében fogja rendezni.

(5) a) Magyarország a csehszlovák javakkal együtt átveszi az azokat terhelõ, dologilag biztosított kötelezettségeket.

Csehszlovák vállalati fiókoknak a Jegyzõkönyvben foglaltak szerint magyar részrõl történt megszerzése esetében a magyar kormány átveszi a vállalati fiók követeléseit, valamint a fiókot terhelõ kötelezettségeket.

b) Vállalati érdekeltségnek tekintendõk azok a tartós juttatás jellegével bíró hitelérdekeltségek is, amelyek a saját tõke kiegészítésére szolgáltak és a vállalat zavartalan mûködéséhez szükséges tõke rendelkezésre bocsátását célozták. Kétséges esetekben a Jegyzõkönyv 11. cikkében említett Bizottság dönt.

c) Azokat a kölcsönös tartozásokat és követeléseket, amelyek egyfelõl egyes olyan magyar vállalatok között, amelyekben a Jegyzõkönyv életbe lépése elõtt csehszlovák vállalatok voltak érdekelve, másfelõl az említett, azelõtt érdekelt egyes csehszlovák vállalatok között állanak fenn, amennyiben szükséges, a lehetõ legrövidebb idõn belül összegszerûen meg kell állapítani. Ezt követõen a kiegyenlítésükhöz szükséges transzfer módozatai a két kormány szakértõi között tárgyalás anyagát fogják képezni.

VII. cikk

A Jegyzõkönyv 7. cikkéhez:

(1) a) A magyar kormány érdektelennek jelenti ki magát a csehszlovák állam vagy csehszlovák közjogi és magánjogi jogi személyek által kibocsátott azoknak az értékpapíroknak a tekintetében, amelyek magyar állampolgárságú természetes személyek tulajdonában vannak:

b) A csehszlovák kormány érdektelennek jelenti ki magát a magyar állam vagy a magyar közjogi és magánjogi jogi személyek által kibocsátott azoknak az értékpapíroknak a tekintetében, amelyek csehszlovák állampolgárságú természetes személyek tulajdonában vannak.

(2) A két kormány megbeszélést fog folytatni abban az esetben, ha egyik állam kormányát vagy annak közjogi és magánjogi jogi személyeit harmadik államban kibocsátott olyan értékpapírból kifolyólag jogok illetik meg, amely értékpapír alapján a másik állam kormányát vagy annak közjogi és magánjogi jogi személyeit kötelezettségek terhelik.

(3) Egyetértés áll fenn abban a tekintetben, hogy a jelen Jegyzõkönyv 7. cikkében meghatározott átengedési kötelezettség nem vonatkozik a Caisse Commune által kezelt kölcsönkötvényekre.

VIII. cikk

A Jegyzõkönyv 8. cikkéhez:

A két állam biztosítóvállalatai között 1945. évi augusztus hó 16. napja elõtt kötött viszontbiztosítási szerzõdések hatályukat vesztik. 227

IX. cikk

(1) A két kormány kijelenti, hogy a területükön fekvõ olyan vagyon tekintetében, amelyre nézve a másik kormány magát érdektelennek nyilvánította, nem fognak megkülönböztetõ intézkedéseket tenni.

(2) Egyetértés áll fenn a két kormány között a tekintetben, hogy olyan intézkedések, amelyeket a szocialista gazdasági rend megvalósítása érdekében saját magánjogi jogi személyeikkel és saját állampolgáraikkal szemben azonos esetekben alkalmaznak, nem tekinthetõk megkülönböztetõ intézkedéseknek.

X. cikk

Azok az érdektelenségre vonatkozó egyes nyilatkozatok, amelyeket a Jegyzõkönyv és a Kiegészítõ Jegyzõkönyv tartalmaznak, nem korlátozzák a kormányoknak azt a jogát, hogy állampolgáraik érdekében eljárjanak, amennyiben olyan szociális szolgáltatásokról (nyugdíjak, tartásdíjak stb.) van szó, amelyekre vonatkozóan a Jegyzõkönyv és Kiegészítõ Jegyzõkönyv alapján nem történt lemondás.

XI. cikk

A két kormány kölcsönösen támogatni fogja egymást mindazokban az esetekben, amikor volt magyar állampolgár a csehszlovák állammal, illetõleg volt csehszlovák állampolgár a magyar állammal szemben egy harmadik állam állampolgársága által történt megszerzésének jogcímén igényt támaszt. [sic!]

XII. cikk

A két kormány között egyetértés áll fenn a tekintetben, hogy a Magyarországgal kötött Békeszerzõdés 25. cikkének alkalmazási területét érintõ és a jelen Jegyzõkönyv alapján történõ lemondások nem vezethetnek az említett cikk alapján semmisnek nyilvánított jogállapot feléledéséhez. Azok a jogbizonytalanságok és joghátrányok (mint pl. a biztosításügy kérdése, ideértve a biztosítási állományok átruházásából stb. elõállott kérdéseket is), amelyek abból származnak, hogy a hivatkozott 25. cikkel tervezett rendezés nem következett be, a Jegyzõkönyv 11. cikkében említett Bizottság által kidolgozandó jogszabályok és közigazgatási intézkedések útján kiküszöbölendõk, ezek az intézkedések egyik kormányra sem róhatnak anyagi megterhelést.

XIII. cikk

(1) A magyar kormány visszaszolgáltatja a Csehszlovákiából 1938. évi november hó 3. napja után elhurcolt és jelenleg a magyar kormány birtokában lévõ mûvészeti, történelmi vagy régészeti értékû tárgyakat.

(2) A csehszlovák kormány kijelenti, hogy fentiekben meghatározott olyan javak tekintetében, amelyek jelenleg nincsenek a magyar kormány birtokában, pótlást nem kíván.

(3) A két kormány kölcsönösen annak a szándékának ad kifejezést, hogy a másik állam népeinek szellemi örökségéhez tartozó, rendelkezésük alatt álló jelentõs mûvészeti, történelmi vagy régészeti értékû tárgyakat egymásnak átadják. Az átadás kérdése a kulturális egyezmény keretében szabályozandó.

XIV. cikk

A két kormány egyetért abban, hogy a Jegyzõkönyv aláírásától számítva 45 napon belül külön Vegyes Bizottságban tárgyalásokat indítanak az iratcserék kérdésének, valamint a bírói, közigazgatási és pénzügyi letétek kölcsönös kiadásának rendezésére.

XV. cikk

(1) A magyar kormány érdektelennek nyilvánítja magát annak az egyházi vagyonnak a tekintetében, amely a Csehszlovák Köztársaság területén van, és a magyar állam területén székhellyel bíró egyházi jogi személy vagy szerv (javadalmas) tulajdonához vagy javadalmához tartozik.

A csehszlovák kormány érdektelennek jelenti ki magát annak az egyházi vagyonnak a tekintetében, amely a Magyar Köztársaság területén van, és a csehszlovák állam területén székhellyel bíró egyházi jogi személy vagy szerv (javadalmas) tulajdonához vagy javadalmához tartozik.

XVI. cikk

A két kormány egyetért abban, hogy a közös határ mindkét oldalán 15 km mélységben fekvõ ingatlanok kérdését úgy kell rendezni, hogy a magyar területen lévõ csehszlovák tulajdon a magyar állam tulajdonába és a csehszlovák területen lévõ és eddig el nem kobzott magyar tulajdon a csehszlovák állam tulajdonába menjen át. A kérdés részletes rendezése külön Vegyes Bizottság feladatát fogja képezni, amely tárgyalásait a Jegyzõkönyv aláírásától számított 45 napon belül Bratislavában meg fogja kezdeni.

XVII. cikk

A két kormány között megállapodás jött létre, arra nézve, hogy az úgynevezett régi-korona-követelések kölcsönös elszámolására létesített elszámoló hivatalok megszûnnek.

Maguk a követelések a Jegyzõkönyv 8. cikkének rendelkezései aláesnek.

228

XVIII. cikk

A Jegyzõkönyv és jelen Kiegészítõ Jegyzõkönyv rendelkezései semmilyen vonatkozásban sem érintik a két állam vagy természetes és jogi -személyeik jelenleg fennálló ipari-, irodalmi- és szellemitulajdon-jogát.

XIX. cikk

(1) Amennyiben egy harmadik állam vagy annak természetes és jogi személyei, vagy más természetes személyek, akikkel szemben a két állam egyikének sem áll módjában fennhatóságát érvényesíteni, igényt emelnek olyan vagyontárgyakra és vagyonértékekre vagy ezek ellenértékére, amelyeket az egyik kormány a másik kormánynak átengedett vagy amelyrõl lemondott, vagy amelyre vonatkozóan támasztott vagy támasztható követelés és igény kiegyenlítettnek nyilváníttatott – beleértve az átengedés, a lemondás, a kiegyenlítés tényére alapított követeléseket és igényeket is -, az említett igények kielégítése azt az államot fogja terhelni, amely az említett vagyontárgyaknak vagy vagyonértékeknek birtokában van. Amennyiben valamely vagyon a két állam között meg van osztva, úgy a kiegyenlítés a két államot a vagyonrészeknek megfelelõ arányban fogja terhelni. Ez a rendelkezés a Jegyzõkönyv 1. és 2. cikkében foglalt és az 1930 évi április hó 28. napján kelt Párizsi Megállapodásokra vonatkozó kiegyenlítési nyilatkozatot nem érinti.

(2) Az említett igények elhárítására a két kormány egymásnak minden rendelkezésre álló eszközzel támogatást fog nyújtani, és a Jegyzõkönyv végrehajtását a másik féllel egyetértésben úgy fogja irányítani, hogy az ilyen igények elhárításához az elõfeltételek lehetõleg adva legyenek.

(3) A két kormány egymást az ellenük emelt igényekrõl, illetve az ellenük indított eljárásokról a Jegyzõkönyv életbe lépése után – mihelyt lehetséges – tájékoztatni fogja, és gondoskodni fog arról, hogy a másik kormánynak alkalma legyen arra, hogy az eljárás vagy a tárgyalások során érdekeit megvédhesse.

(4) Ha a két kormány közös fáradozásai ellenére a Jegyzõkönyv életbe lépése után az az állam vagy annak jogi személye köteleztetnék fizetésre vagy szolgáltatásra, amelyik a kielégítéssel az (1) bekezdés értelmében nem tartozik, akkor annak részére, aki az igényét érvényesítette, a fizetést vagy a szolgáltatást a másik kormány fogja teljesíteni. Ha az (1) bekezdésben említett állam, jogi vagy természetes személy a Jegyzõkönyv életbe lépése után igényének teljesítését az említett bekezdés értelmében erre nem kötelezett államtól vagy annak jogi személyeitõl kikényszerítette, úgy a másik állam a megtörtént teljesítéssel azonos értékû térítést köteles nyújtani. Ez a térítés azonban nem lehet magasabb, mint a tekintetbe jövõ vagyonnak vagy az (1) bekezdés értelmében kiszámítandó vagyonrésznek a Jegyzõkönyv aláírása napján fennállott értéke.

(5) A térítés nyújtását meg lehet tagadni, ha az erre egyébként kötelezett államot a másik állam az eljárásról vagy tárgyalásokról nem értesítette, vagy ha a pótlás nyújtását megtagadó államnak a másik állam mulasztása vagy hanyagsága folytán nem volt módja arra, hogy az eljárásban vagy a tárgyalásokon részt vegyen.

A két kormány annak a meggyõzõdésének és kívánságának ad kifejezést, hogy a Jegyzõkönyvben és a Bizalmas Kiegészítõ Jegyzõkönyvben foglalt kölcsönös lemondások és érdektelenségi nyilatkozatok nem fogják a két ország között fennálló gazdasági kapcsolatok lazulását eredményezni, hanem ellenkezõleg, a közöttük függõben lévõ egyes pénzügyi és gazdasági kérdéseknek végleges elrendezése jelentõs akadályt hárított el gazdasági együttmûködésük kifejlesztésének útjából. Ennek megfelelõen a két kormány elhatározta, hogy mindent megtesznek gazdasági kapcsolataik megszilárdítása, gazdasági együttmûködésük kiépítése és a kölcsönös technikai segélynyújtás megszervezése iránt, a két ország tervgazdaságának keretében, azzal összhangban és mindkét ország érdekeinek szem elõtt tartásával.

Ez a Bizalmas Kiegészítõ Jegyzõkönyv a Magyar Köztársaság és a Csehszlovák Köztársaság között egyes függõben lévõ pénzügyi és gazdasági kérdések végleges rendezése tárgyában a mai napon létrejött Jegyzõkönyv alkotórésze, és azzal együtt lép életbe.

Kiállíttatott két, magyar és cseh nyelven készült példányban azzal, hogy mindkét szöveg egyenlõ érvényû.

Kelt ©trbské Pleson ezerkilencszáznegyvenkilenc évi július hó huszonötödik napján.

AMZV Praha. Dvoustranná mezinárodna smlouva L 21-10 229

A RESZLOVAKIZÁCIÓ

Észak Szava – a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség idõszaki közlönye. (1946) 20. szám (a 17. szám újabb levonata)

A reszlovakizáció!

Július 1-jéig tartott a reszlovakizáció, vagyis a szlovák belügyminisztérium rendelete alapján a szlovák eredetûek visszatérése a szlovák anyatörzshöz, a Slovenská Liga falragaszai azonban mindenkit hívtak, sõt fenyegetõzésekkel akarták rábírni a magyarokat, hogy szlovákoknak jelentkezzenek. Vagyunk olyan erõsek, hogy bevalljuk – sok helyen sikerült az erkölcsi nyomás, ahol pedig szükségesnek látszott, testi erõszakot is alkalmaztak. Keletrõl nyugatra a nyelvterület szélessége szerint bírt fokozatosan ellenállni a magyarság a jövõért valló aggódásában a nemzetisége mellett.

Kassa, Rozsnyó, Rimaszombat és Losonc környékén olyan nagy volt a nyomás, hogy egyes helyeken, különösen a városokban 90–95 % is reszlovakizált. Az említett sávtól nyugatra a jelentkezõk száma egyre csökkent. A csallóközi kerületekben a számarány 17-19 %. Itt is vannak 80 %-(os) reszlovakizált terepülések, de ezek gyéren szórványosak, mélyen beleágyazva a magyar etnikumba.

De nézzük meg közelebbrõl a reszlovakizáció okait!

A csehszlovák kormány a februári úgynevezett földstatisztikai lappal tapogatózott a magyarok létszáma iránt, de akkor kedvezõtlen lett volna a reszlovakizálás. Ki kellett várni a magyarországi gazdasági élet mélypontjait.

A keleti kerületekben a falu várakozva fogadta a reszlovakizálást. A városi intelligencia, akitõl útmutatást várt, azonban nem bírta megállni a helyzetet. Miért? A népbíróságokra eddig be nem idézett reakciósok titokban remélték, hogy a szlováknak való jelentkezésükkel megmenekülnek a népbíróságoktól. Ez a réteg annyira exponálta magát, hogy megijedt a lecsatolás gondolatától. Egy kassai volt tanügyi tanácsos kijelentette – Itt (a) ÈSR-ban (sic) legfeljebb széttelepítenek, Magyarországon azonban oroszok vannak!

A nyugdíjasok a megígért nyugdíj reményében jelentkeztek. Az iparosok iparuk megvonástól (való) félelmükben reszlovakizáltak. A munkásság a jelentkezések erkölcsi nyomásának engedett. A falu egyedül maradt s az egyedüllét félelmében kénytelen volt jelentkezni. Érdekes eseteket figyeltünk meg, egyes falvakban, különösen a Csallóközben, mindössze 2-3 család reszlovakizált, ellenben vannak olyan faluk is, ahol 90 %. Az intelligencia útmutatása nélkül egymást ijesztgették a kitelepítés mumusával.

A reszlovakizációból le kell vonnunk a tanulságot – nincsen felelõs polgárságunk. A magyarság ereje csak a parasztságban és a munkásságban van.

A reszlovakizáció adatai: 650 ezer magyarból 220 ezer reszlovakizált* Mi lesz a reszlovakizáltak sorsa? A reszlovakizáltak jelentkezését felülbírálják. Október végére a csehszlovák kormány meg akarja oldani a földreformot – konfiskáció útján. Az egész Felvidéken elkezdõdtek újra a népbíróságok. Minden magyart az 5-ik paragrafussal (kollaboránság) vádolnak. Ezen paragrafus értelmében elítélteknél vagyonelkobzást lehet eszközölni. A legtöbb városban megalakultak az úgynevezett áttelepítési bizottságok, melyek több évi mûködésre kaptak rendelkezést, vagyis ezek széttelepítõ bizottságok, melyek a kishitû reszlovakizáltakat Szlovákia északi járásaiba akarják áttelepíteni. A Csehszlovákiában maradó kisebbséget, amely megmarad magyarnak, széttelepíteni nem szabad és ezeket az Atlanti Charta értelmében a béketárgyalásokon megszövegezendõ nemzetközi kisebbségi jog fogja védeni. * Ez a becsült adat a reszlovakizáció elsõ, 1946 május-júniusi szakaszára vonatkozhat. 230

A felvidéki kitelepített családok számának telelpülések szerinti kimutatása megjelent László Péter Fehérlaposok (Bonyhád 2003) címû könyvében a 4. számú mellékletben. A szerzõ hozzájárult ahhoz, hogy kötetünkben újra közreadjuk a fáradtságos munkával összeállított táblázatot, amiért ezúton is köszönetet mondunk. A kimutatás „nem teljes, csak az eddig föltárt adatokat tartalmazza”.

A szerzõ táblázathoz fûzött jegyzetében erre vonatkozóan még a következõket írja: „Vadkerty Katalin A belsõ telepítések és a lakosságcsere címû mûvében további mintegy száz olyan felvidéki települést említ, amelyet érintett a kitelepítés. Magyarországra érkezésük, családszámuk, letelepedési helyük további levéltári kutatást igényel.”

A táblázatban a vastagon szedett szlovákiai település a családok eredeti lakhelyét, az alatta ábécé sorrendben következõ magyarországi települések a kijelölt letelepedési helyszínt, a számok pedig az egy szlovákiai településrõl az adott magyarországi településre letelepített családok számát jelölik. A szlovákiai magyar családokat a felvidéki és a magyarországi települések szerint kimutató táblázat Péter László által használt forrásai: Magyar Országos Levéltár, Telepítési Hivatal, Országos Földhivatal, Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára, Füzes Miklós tanulmánya a Baranyai Levéltári Füzetek 97. számában, valamint az Új Otthon címû folyóirat 1947-1948 évfolyamai.