MELLÉKLETEK 214 215 FORRÁSOK

A köztársasági elnök 1945/33. számú alkotmánydekrétuma a német és a magyar nemzetiségû személyek csehszlovák állampolgárságának rendezésérõl*

A kormány javaslatára és a Szlovák Nemzeti Tanáccsal megállapodva elrendelem:

1.§

(1) Azok a német vagy magyar nemzetiségû csehszlovák állampolgárok, akik az idegen megszálló hatalom jogszabályai értelmében német vagy magyar állampolgárságot szereztek, az ilyen állampolgárság megszerzésének napján elveszítették csehszlovák állampolgárságukat.

(2) A többi német vagy magyar nemzetiségû csehszlovák állampolgár e dekrétum hatályba lépésének napján elveszti csehszlovák állampolgárságát.

(3) Ez a dekrétum nem vonatkozik azokra a németekre és magyarokra, akik a köztársaság fokozott veszélyeztetettsége idején (a köztársasági elnök által 1945. június 19-én a náci bûnösök, az árulók és segítõik megbüntetésérõl, valamint a rendkívüli népbíróságokról szóló 16. számú dekrétumának 18. §-a) hivatalosan cseheknek vagy szlovákoknak jelentkeztek.

(4) Azokat a cseheket, szlovákokat és más szláv nemzetek tagjait, akik ugyanebben az idõszakban nyomás vagy különösen figyelemre méltó körülmények kényszerítõ hatására németeknek vagy magyaroknak vallották magukat, e dekrétum alapján nem tekintik németeknek vagy magyaroknak, amennyiben a belügyminisztérium jóváhagyja az illetékes járási nemzeti bizottság (járási közigazgatási bizottság) által az említett tények vizsgálata alapján a nemzeti megbízhatóságról kiadott bizonylatot.

2. §

(1) Az 1. § által érintett olyan személyeknek, akik igazolják, hogy hûek maradtak a Csehszlovák Köztársasághoz, sohasem vétettek a cseh és a szlovák nemzet ellen, vagy aktívan részt vettek a felszabadításukért vívott harcban, vagy pedig szenvedtek a náci és a fasiszta terrortól, megmarad a csehszlovák állampolgárságuk.

(2) A csehszlovák állampolgárság meghagyásának megállapítására vonatkozó kérvényt hat hónapon belül lehet benyújtani e dekrétum hatályba lépésétõl számítva a helyi szempontból illetékes járási nemzeti bizottságnál (járási közigazgatási bizottságnál), vagy pedig – amennyiben a kérvényezõ külföldön lakik – a külképviseleti hivatalban. E kérvényrõl a belügyminisztérium a tartományi nemzeti bizottság, Szlovákiában a Szlovák Nemzeti Tanács javaslatára dönt. Ezeket a személyeket egészen kérvényük elintézéséig csehszlovák állampolgároknak kell tekinteni, amennyiben a járási nemzeti bizottság (a járási közigazgatási bizottság) vagy a külképviseleti hivatal bizonylatot adott ki számukra az elõzõ bekezdésben feltüntetett körülményekrõl.

(3) A csehszlovák katonai egységek német vagy magyar nemzetiségû tagjai csehszlovák állampolgárságának megtartásáról a lehetõ legrövidebb idõn belül a belügyminisztérium a nemzetvédelmi minisztérium javaslatára hivatalból dönt. A hivatalos határozat meghozataláig csehszlovák állampolgároknak tekintendõk.

3.§

Azok a személyek, akik az 1. § értelmében elvesztették csehszlovák állampolgárságukat, az azon naptól számított hat hónapon belül, amelyet a Törvénytárban megjelenõ belügyminiszteri rendelet jelöl meg, a helyi szempontból illetékes járási nemzeti bizottságnál (járási közigazgatási bizottságnál) vagy a külképviseleti hivatalnál kérhetik állampolgárságuk visszaadását. Az ilyen kérvényrõl saját belátása alapján dönt a belügyminiszter a tartományi nemzeti bizottság, Szlovákiában a Szlovák Nemzeti Tanács javasla-*A fordítást Kövesdi–Mayer: 1995 alapján közöljük. 216 tára; nem szabad azonban eleget tenni a kérvénynek, ha a kérvényezõ megszegte a csehszlovák állampolgár kötelességeit. Ha kormányrendelet nem intézkedik másként, akkor ezekre az esetekre is érvényesek a csehszlovák állampolgárság megszerzésére vonatkozó általános jogszabályok.

4. §

   (1) E dekrétum céljaira a férjes asszonyokat és a kiskorú gyermekeket külön ítélik meg.

(2) A 3. § alapján benyújtott olyan kérvényeket, amelyeket csehszlovák állampolgárok feleségei és kiskorú gyermekei adnak be, jóindulatúan kell elbírálni. Az e kérvényekre vonatkozó döntés meghozataláig a kérvényezõket csehszlovák állampolgároknak kell tekinteni.

5.§

Azok a csehek, szlovákok és más szláv nemzetek tagjai, akik a köztársaság fokozott veszélyeztetettsége idején (a köztársasági elnök 1945. évi 16. számú dekrétumának 18. §-a) német vagy magyar állampolgárságot kértek anélkül, hogy erre nyomás vagy különleges körülmények hatására kényszerültek volna, elvesztik csehszlovák állampolgárságukat azon a napon, amelyen ez a dekrétum hatályba lép.

6.§

Ez a dekrétum kihirdetésének napján lép hatályba; végrehajtásáért a külügyminiszterrel és a nemzetvédelmi miniszterrel megállapodva a belügyminiszter felel.

Dr. Beneą s. k. Masaryk s. k. Fierlinger s. k. Svoboda tábornok s. k.

Nosek s. k. (Forrás: SZN RÈS, 1945/17. 57-58.)217

1946: XV. törvénycikk a Magyarország és Csehszlovákia között lakosságcsere tárgyában  Budapesten 1946. évi február hó 27. napján kelt magyar–csehszlovák egyezmény becikkelyezésérõl.

(Kihirdettetett az 1946. évi július hó 9. napján.) (A megerõsítõ okiratok Prágában, 1946. évi május hó 15. napján cseréltettek ki.)

1. §. A Magyarország és Csehszlovákia között lakosságcsere tárgyában Budapesten 1946. évi február hó 27. napján kelt magyar-csehszlovák egyezmény az ország törvényei közé iktattatik.

2. §. Az 1. §-ban említett egyezmény eredeti magyar és eredeti szlovák szövege a következõ:1 (Eredeti magyar szöveg.)

EGYEZMÉNY Magyarország és Csehszlovákia között lakosságcsere tárgyában.

A Magyar Köztársaság Elnöke és a Csehszlovák Köztársaság Elnöke elhatározván azt, hogy az országaik közötti lakosságcsere tárgyában Egyezményt kötnek, meghatalmazottaikká kijelölték: a Magyar Köztársaság Elnöke: dr. Gyöngyösi János külügyminiszter urat. a Csehszlovák Köztársaság Elnöke: dr. Clementis Vladimír külügyminisztériumi államtitkár urat, akik jó és kellõ alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után a következõ cikkekben állapodtak meg.

I. cikk

Minden, Magyarországon állandó lakóhellyel bíró szlovák és cseh nemzetiségû személy, aki az alább meghatározott feltételek mellett a Csehszlovákiába való áttelepülésre irányuló szándékát kinyilvánítja,2 áttelepíttetik anélkül, hogy a magyar kormány ezt megakadályozná.

A csehszlovák kormánynak indokolt esetekben jogában áll, hogy az elõzõ bekezdésben megjelölt személyek áttelepülését ellenezze.3 Amennyiben a magyar kormány ennek az ellenzésnek megalapozottságával szemben kifogást emelne, a X. cikk szerint létesítendõ Vegyesbizottság dönt.

Az elsõ bekezdés értelmében megjelölt személyek magyar állampolgársága megszûnik és a nevezettek magának az áttelepülésnek a ténye által teljes joghatállyal csehszlovák állampolgárokká válnak, amennyiben eddig nem lettek volna azok. Ugyancsak az áttelepülés ténye folytán ezek a személyek mentesülnek Magyarországgal szemben minden állampolgári kötelezettség alól és Magyarország is mentesül velük szemben minden kötelezettség alól.

II. cikk

Az elsõ cikkben megjelölt személyek áttelepítésének elõkészítése, az érdekeltek által tett, az áttelepülésre vonatkozó szándékot magában foglaló nyilatkozatok átvétele, továbbá az áttelepítésnek megszervezése céljából a csehszlovák kormány a saját költségén és tetszése szerint összeállított Különbizottságot fog Magyarországra küldeni. A Különbizottság és a magyar hatóságok közötti érintkezés megkönnyítése végett magyar kormány a Különbizottságnak egy összekötõ megbízottat fog rendelkezésére bocsátani, megfelelõ számú beosztottal.

III. cikk

A magyar kormány az ennek az Egyezménynek II. cikkében megjelölt Különbizottságot a feladatának teljesítéséhez szükséges minden támogatásban és védelemben részesíteni fogja.

Nevezetesen a Különbizottságnak, tagjainak és személyzetének jogában fog állani, hogy Magyarország területén szabadon közlekedjék, a szlovák és cseh nemzetiségûnek tekinthetõ személyekkel érintkezzék, a sajtó és a rádió útján nyilvános felhívásokat bocsásson ki, az áttelepítendõ személyekrõl névjegyzékeket állítson össze és ezeknek személyi, anyagi és társadalmi viszonyaira nézve és egyéb, az áttelepítés szempontjából tekintetbe veendõ körülményeire nézve tájékozódjék.

A Különbizottság, annak tagjai és személyzete, tartózkodni fognak minden olyan tevékenységtõl, vala218 mint magatartástól, amely a Magyar Köztársaság szuverenitásával össze nem egyeztethetõ, vagy a magyar néppel szemben ellenséges volna.

IV. cikk

Az elsõ cikkben említett nyilatkozatokat a Különbizottság ennek az Egyezménynek aláírásától számított 3 hónapi határidõn belül veszi át.

Igazolt késedelem esetén a Különbizottság ilyen nyilatkozatokat további egy hónapon belül is átvehet.

Az elsõ bekezdésben említett határidõ lejártától számított egy hónapon belül a Különbizottság közölni fogja a magyar kormánnyal azoknak a személyeknek a névjegyzékét, akik nyilatkozatukat az eredeti határidõ alatt tették meg.

Azoknak a személyeknek a névjegyzékét, akik a póthatáridõ alatt nyilatkoztak, ennek a lejártától számított 15 napon belül kell átadni.

V. cikk

A Magyarországból Csehszlovákiába áttelepítendõ szlovákokkal és csehekkel egyenlõ számban olyan Csehszlovákiában állandó lakóhellyel bíró magyar nemzetiségû személyek telepíttetnek át Magyarországra, akik a Csehszlovák Köztársaság Elnökének a német és magyar nemzetiségû személyek csehszlovák állampolgárságának rendezése tárgyában kiadott, 1945 augusztus 2-án kelt rendelete (Törvénygyûjtemény 33/1945. szám) értelmében csehszlovák állampolgárságukat elvesztették.

Az elõzõ bekezdésben említett számon felül jogában áll a csehszlovák kormánynak Magyarországra áttelepíteni olyan Csehszlovákiában állandó lakóhellyel bíró; magyar nemzetiségû személyeket is, akikrõl a VIII. cikkben van szó.

Ennek az Egyezménynek aláírásától számított 6 hónapi határidõn belül a cseh szlovák kormány közölni fogja a magyar kormánnyal azoknak a személyeknek névjegyzékét, akiket áttelepítésre kijelölt.4

A magyar kormány kötelezi magát, hogy az így áttelepített személyeket területére befogadja.5 Ezek a személyek már magának az áttelepítésnek ténye által magyar állampolgárokká válnak, amennyiben nem lennének azok. Ugyancsak az áttelepítés ténye folytán az említeti személyek mentesülnek Csehszlovákiával szemben minden állampolgári kötelezettség alól és Csehszlovákia is mentesül velük szemben minden kötelezettség alól.6

VI. cikk

Az áttelepített személyeknek minden lehetõségük meg lesz arra,, hogy minden ingóságukat magukkal vihessék.7 Hasonlóképpen megkönnyítik a vagyonukra vonatkozó jogok átruházását is.8 A részleteket az ennek az Egyezménynek X. cikkében megjelölt Vegyesbizottság fogja megállapítani.9

Az áttelepülõ személyek az áttelepítés ténye folytán nem sujthatók adókkal, közterhekkel vagy illetékekkel és javaik elszállítása nem akadályozható, meg azon a címen, hogy a nevezettek köztartozásaiknak még nem tettek eleget.

Az áttelepülõ személyek javai a ki- és bevitel alkalmával nem esnek sem vámok, sem ki- és beviteli illetékek alá; valamint nem vonatkoznak rájuk a kiviteli tilalmak és korlátozások sem, kivéve azokat a hatályban lévõ rendelkezéseket, amelyek a történelmi mûértékek védelmére vonatkoznak.

Az áttelepülõk nem vihetnek magukkal olyan iratanyagot, iratcsomókat, bizonyító erejû iratokat és egyéb olyan okmányokat sem, amelyek a kereskedelmi, ipari és mezõgazdasági vállalatok zavartalan és akadálytalan mûködésének biztosításához szükségesek, valamint olyan bizonyító erejû okmányokat és iratokat sem, amelyek az elhagyott állam területén maradt ingatlanokra vonatkoznak.10

VII. cikk

Az áttelepített személyek ingatlanára vonatkozó tulajdonjog átszáll arra az államra, amelyet elhagytak.11

Annak a kártérítésnek az összegét, amellyel a jogot megszerzõ állam ezen a címen tartozik, a Vegyesbizottság fogja megállapítani. Nem jár kártérítés az ingatlanok 50 hektárt meghaladó része után.

Az ekként megállapított kártérítési összegek kiegyenlítése a Magas Szerzõdõ Felek között a pénzügyi természetû egyéb követelések és tartozások tárgyában létesítendõ egyetemes rendezés keretében fog megtörténni, kivéve azokat a tartozásokat, amelyek a Magyar Köztársaságot a jóvátételi kötelezettségekbõl kifolyólag (a Moszkvában, 1945. évi január hó 20-án aláírt Fegyverszüneti Egyezmény 12. pontja értelmében) terhelik. 219

VIII. cikk

Az V. cikk elsõ bekezdésében meghatározott számon felül Csehszlovákiából Magyarországba áttelepíthetõk olyan, Csehszlovákiában állandó lakóhellyel bíró magyar nemzetiségû személyek is, akik a Szlovák Nemzeti Tanácsnak 1945. évi május hó 15-én 33. szám alatt kihirdetett rendelete 1-4. §-aiban megjelölt bûncselekményeket követtek el. Ugyanez vonatkozik azokra a személyekre is, akik ugyanennek a rendeletnek 5. §-ában megjelölt bûncselekményeket követtek el, azzal, hogy ez utóbbiaknak száma nem haladja meg az ezret. Azok a személyek, akik az idézett rendelet 1-4. §-ainak hatálya alá esnek, a VI. és VII. cikkekben foglalt kedvezményekben nem részesülnek.12

IX. cikk

Az áttelepülõ személyeknek az áttelepülés alkalmával minden könnyítést meg kell adni.

A két kormány az áttelepítés végrehajtására egymásnak kölcsönösen minden segítséget és könnyítést megad.13 A csehszlovák kormány nevezetesen készségét fejezi ki, hogy a magyar kormányt a vasúti gördülõanyag rendelkezésre bocsátásával segítse.

Az ennek az Egyezménynek elsõ cikkében megjelölt személyek áttelepítésének költségeit a Csehszlovák Köztársaság, az Egyezmény V. cikkében megjelölt személyek áttelepítési költségeit pedig a Magyar Köztársaság viseli.

Az áttelepítés technikai keresztülvitelére és pénzügyi lebonyolítására vonatkozó irányelveket az Egyezmény X. cikke alapján létesítendõ Vegyesbizottság fogja megállapítani.14

X. cikk

A jelen Egyezmény végrehajtásának megkönnyítése céljából Vegyesbizottságot kell alakítani. Ez a Bizottság négy tagból fog állni, akik közül kettõt a magyar kormány, kettõt pedig a csehszlovák kormány fog kijelölni. A tagok költségeit és tiszteletdíjait az a kormány viseli, amely õket kijelölte. A Bizottság egyéb kiadásait a két kormány egyenlõ részben viseli.

A Vegyesbizottság eljárási szabályzatát maga állapítja meg15 és ebben egyebek között gondoskodni fog a feladatának elvégzéséhez szükséges szakértõk és szakközegek közremûködésérõl,16 valamint arról, hogy a két kormánynak módjában álljon álláspontját a Bizottság elõtt megbízottak útján kifejteni.

A Vegyesbizottság hatáskörébe tartozik, hogy foglalkozzék mindazokkal a kérdésekkel, amelyeket az Egyezmény hozzá utal vagy az Egyezmény végrehajtására és magyarázatára vonatkozó minden egyéb olyan kérdéssel, amelyet a Szerzõdõ Felek valamelyike eléje terjeszt.

XI. cikk

A . Vegyesbizottság határozatait egyhangúlag hozza.17

Abban az esetben, ha egyhangú határozat nem érhetõ el, a Bizottság az ügyet egy, az Egyesült Nemzetek valamelyik tagjának állampolgárai közül közös megegyezéssel választott Elnök vezetése alatt újból tárgyalja.

Amennyiben ez a tárgyalás sem vezetne megegyezéshez, az ekként kiegészített Bizottság szótöbbséggel határoz.

A Magas Szerzõdõ Felek kötelezik magukat, hogy a Bizottság által hozott valamennyi határozatot végrehajtják.

XII. cikk

Ennek az Egyezménynek határozatai nem alkalmazhatók azokra a magyar nemzetiségû személyekre, akik 1938. november 2. után telepedtek le a Csehszlovák Köztársaság területére.

XIII. cikk

Ez az Egyezmény semmiben sem érinti a Magyar Köztársaságnak a Magyarországgal Moszkvában, 1945. évi január hó 20-án aláírt Fegyverszüneti Egyezménybõl eredõ kötelezettségeit.

XIV. cikk

Ezt az Egyezményt a Magas Szerzõdõ Felek meg fogják erõsíteni. A megerõsítõ okiratok Prahában fognak kicseréltetni, mihelyt lehetséges. Az Egyezmény a megerõsítõ okiratok kicserélésének napján lép hatályba.

Az Egyezmény II. cikkében meghatározott Különbizottság az Egyezmény aláírásával megkezdheti mûködését.

Ennek hiteléül a meghatalmazottak ezt az Egyezményt aláírták és pecsétjükkel ellátták.

Kelt Budapesten, két magyar és szlovák nyelvû eredeti példányban, 1946. évi február hó 27. napján.

Dr. Gyöngyösi János s. k. (P. H.) Dr. V. Clementis s. k. (P. H.) 220

FÜGGELÉK a Magyar Köztársaság és a Csehszlovák Köztársaság között lakosságcsere tárgyában létre jött Egyezményhez.

A Magyar Köztársaság és a Csehszlovák Köztársaság között lakosságcsere tárgyában létrejött Egyezmény aláírása alkalmával a Magas Szerzõdõ Felek meghatalmazottjai az alábbi rendelkezésekben állapodták meg:

AZ I. CIKKHEZ.

1. bekezdés. A Csehszlovákiába váló áttelepülésre irányuló szándékát jogérvényesen kinyilváníthatja az el nem vált feleség nevében annak férje, a törvényes, 18 évesnél nem idõsebb gyermek nevében atyja, a természetes, 18 évesnél nem idõsebb gyermek nevében anyja, gyámság vagy gondnokság alatt álló személy nevében ennek gyámja vagy gondnoka.

2. bekezdés. A Csehszlovákiába való bebocsátásnak ezen bekezdés szerinti megtagadása egyebek között az alábbiakkal indokolható:

kifejezetten demokráciaellenes magatartás; ellenséges cselekedetek elkövetése a szlovák vagy cseh nemzet, illetve az Egyesült Nemzetek valamelyike ellen; súlyos természetû közönséges bûncselekmények.18

3. bekezdés. A Magyarországból Csehszlovákiába áttelepülõ szlovákok és csehek számába be kell tudni azokat-a Magyarországon állandó lakóhellyel bírt szlovák vagy cseh nemzetiségû személyeket is, akik Magyarországból Csehszlovákiába távoztak annak felszabadulása után.

A III. CIKKHEZ.

Avégbõl, hogy a csehszlovák Különbizottság feladatát sikerrel láthassa el, a magyar kormány különösen az alábbi intézkedéseket fogja megtenni: meghagyja az összes közigazgatási hatóságoknak – az államiaknak éppen úgy, mint az önkormányzatiaknak – a közbiztonsági hatóságoknak és szerveknek, továbbá az összes állami és egyéb közhatósági tisztviselõknek, hogy amennyiben a csehszlovák Különbizottsággal, ennek tagjaival és személyzetével érintkezésbe kerülnek, semmi olyat ne cselekedjenek, ami ezeknek mûködését akadályozhatná, ellenkezõleg, küldetésük elvégzését a lehetõség szerint könnyítsék meg.

A szlovák vagy cseh nemzetiségûnek tekinthetõ személyekkel való érintkezés joga magában foglalja azt is, hogy az illetékes magyar hatóságoknál történõ elõzetes, szabályszerû bejelentés után minden községben két nyilvános gyûlés tartható.

A csehszlovák Különbizottság, ennek tagjai és személyzete, a nyilvános szónoklatokban, a sajtóban és mindennemû propaganda nyomtatványban, valamint a rádióban is kizárólag a szlovák vagy a cseh nyelvet fogják használni.

A magyar kormány minden lehetõt meg fog tenni, hogy a csehszlovák Különbizottságnak a magyar rádióban adásidõk álljanak rendelkezésére olyanmódon, hogy a Különbizottság adásait a lakosság zöme hallgathassa. (A nap folyamán a munkaidõn kívül sugárzott adások.) A magyar kormány a csehszlovák Különbizottságnak a nyilvános gyûlésékre, a hivatali és irodai célokra a szükséges helyiségeket rendelkezésre fogja bocsátani.

A Különbizottságnak hatheti idõ áll rendelkezésére, hogy a propagandatevékenységét Magyarországon a jelen Egyezménynek és Függeléknek rendelkezései szerint kifejthesse. Ez a hathetes határidõ 1946. március 4-ével kezdõdik.

Az V. cikkhez

Az áttelepítendõ magyarok számába be kell tudni azokat a személyeket is, akik Magyarországra már áttétettek vagy átköltöztek, azoknak a kivételével, akik ennek az Egyezménynek VIII. cikke alá esnek.

Abban az esetben azonban, ha az ebbe a kategóriába tartozó személyek a csehszlovákiai bíróságok elõtt jelentkeznének és azok õket felmentenék, ezeket a személyeket is bele kell számítani a kicserélendõ magyarok számába.

Ez a Függelék az Egyezmény kiegészítõ része. Ennek hiteléül a meghatalmazottak ezt a Függeléket aláírták.

Kelt Budapesten, két magyar és szlovák nyelvû eredeti példányban, 1946. évi február hó 27-ik napján. Dr. Gyöngyösi János s. k. (P. H.) Dr. V. Clementis s. k. (P. H.) 221

3. §. Jelen törvény kihirdetése napján, azonban az 1. §.-ban említett egyezmény életbelépésétõl kezdõdõ hatállyal lép életbe. Végrehajtásáról az érdekelt miniszterek gondoskodnak.

Jegyzetek

1 Csak a magyar szöveget közöljük.

2 Az áttelepítésre jelentkezett személyeknek különleges jogi helyzetére nézve lásd a Vegyesbizottság 7. számú véghatározatát (M.K. 192.).

3 A közönséges, katonai vagy politikai bûncselekmények miatt üldözött vagy elítélt személyek áttelepítésére nézve lásd a Vegyesbizottság 15. számú véghatározatát, a közönséges bûncselekményekre vonatkozó adatok megjelölésére pedig a 4, számú véghatározatot (mindkettõ M. K. 192.).

4 Az áttelepítésre kijelölt személyeknek a Vegyesbizottság 7, sirámú véghatározata tömeges jogi helyzetet biztosit (M. K. 192.).

5 Lásd a 12) jegyzetet.

6 A Csehszlovákiából áttelepített közszolgálati alkalmazottak, nyugdíjasok, özvegyek és. árvák ellátása tárgyában lásd a 24.530/1946. M E. számú rendeletet (M. K. 293.).

7 Az ingóságok el- és átvitelére vonatkozó elveket a Vegyesbizottság 10. számú Véghatározata állapította meg (M. K. 204:). Lásd a 7. számú véghatározat III. fejezetét is. (M. K. 192:).

8 A Csehszlovákiába áttelepült személyek lakósainak és más helyiségeinek igénybe-vétele és bérlete tekintetéhen a 12.110/1946. M. E. számú rendelet rendelkezett (M. K. 241.).

9 Az áttelepülõk visszahagyott vagyonának összeírására nézve lásd a Vegyesbizottság 10. számú véghatározatát, – értékelésére nézve a 11. számú véghatározatot, – vagyonuknak a vagyonösszeírás napjáig való kicserélésére nézve pedig a 12. számú véghatározatot (mind M. K. 192.).

10 Az áttelepülés alkalmával átvihetõ okmányok tekintetében lásd a Vegyesbizottság 2. számú véghatározatát (M. K. 192.).

11 A lakosságcserével kapcsolatban egyes magyarországi községekben fekvõ ingatlanok forgalmát a 12.600/ 1946. M. E. számú rendelettel módosított 6850/1946 M. E. sz. rendelet (közölve alább II. 32. és 31.) korlátozta, majd pedig az ilyen ingatlanvagyonra vonatkozó kérdéseket a 10.000/1946, M. E. számú rendelet szabályozta (közölve alább II. 34. alatt). Az utóbbi rendelet 3. és 7. §-aiban említett bizonyítványok kiadását a 11.040/1946. M. E. számú. rendelet (közölve alább II. 34. alatt) az áttelepítési kormánybiztos hatáskörébe utalta. Az áttelepülõk hátrahagyott ingatlanainak összeírására nézve lásd a Vegyesbizottság 10. számú véghatározatát, – értékelésére a 11. számú véghatározatot, – vagyonuknak a vagyonösszeírás napjáig való kicserélésére nézve pedig a 12. számú véghatározatot (mind M. K. 192.).

12 A jelen cikkben foglalt jogkövetkezmények a Vegyesbizottság 20. számú véghatározata szerint nem vonatkoznak a cikk hatálya alá tartozó személyek családtagjaira (M. K. 204.).

13 Az áttelepülõk utazási engedélyeinek megszerzésére nézve lásd a Vegyesbizottság 19. számú véghatározatát (M. K. 204.); az áttelepítési terv elõkészítése érdekében az áttelepülõk soraiból kijelölt bizalmi személyek útiokmányaira nézve pedig a 24. számú véghatározatot.

14 Lásd a Vegyesbizottság 8. és 9. számú véghatározatait; a lakosságcserével kapcsolatos közlekedési kérdések tekintetében lásd a 14. számú véghatározatot (mind M. K. 192.).

15 Az eljárási. szabályok a M. K. 151. számában tétettek közzé; kiegészítette a 13. számú véghatározat (M. K. 192.).

16 A szakértõi bizottságokra nézve lásd a 3. számú véghatározatot (M. K. 192.): A. véghatározatok hatálya tekintetében. a 17. számú véghatározat rendelkezik (M. K. 204.),

17 A Vegyesbizottság véghatározatai. közül eddig az 1-15. számú véghatározatok. (M. K. 192.), valamint a 16-20. és 24. véghatározatok (M. K. 204.) tétettek közzé.

18 Az ilyen magatartásra, illetõleg cselekményre vonatkozó adatok megjelölésére nézve lásd á Vegyesbizottság 4. számú véghatározatát (M. K. 192.). 222

A Magyar Köztársaság és a Csehszlovák Köztársaság Csorbatói Jegyzõkönyve egyes függõben lévõ pénzügyi és gazdasági kérdések végleges rendezése tárgyában*

A Magyar Köztársaság Kormánya és a Csehszlovák Köztársaság Kormánya, attól az óhajtól vezettetve, hogy az országaik között fennálló kapcsolatokat az 1949. évi április hó 16. napján kelt Barátsági, Együttmûködési és Kölcsönös Segélynyújtási Szerzõdés szellemében szorosabbra fûzzék; felismerve azt, hogy ebbõl a célból rendezniük kell a még függõben lévõ pénzügyi és gazdasági kérdéseiket, lelkiismeretes vizsgálat után megállapítva azt, hogy a két ország területén lévõ azoknak a javaknak az értéke, amelyeket kölcsönösen átadni vagy amelyekrõl lemondani kívánnak, valamint a kölcsönös követeléseiknek és igényeiknek az összege – beleértve a vitatott és összegszerûen még meg nem határozott tételeket is – nem tüntet [fel] akkora különbséget, amely azoknak hosszadalmas nemzetközi tárgyalások útján történõ pontos megállapítását indokolná, amely tárgyalások bizonytalan idõre kitolnák a kérdés rendezését és oly zavaró elemet tartanának fenn, amely a két állam gazdasági együttmûködésének továbbfejlesztését akadályozná, elhatározták, hogy az alábbiakban meghatározott jogokat, követeléseket és igényeket a jelen Jegyzõkönyvben megállapított feltételek és módozatok szerint kölcsönös kiegyenlítéssel rendezettnek tekintik, azokról lemondanak és azokat megszûntnek nyilvánítják. Ebbõl a célból az alábbiakban állapodtak meg:

1. cikk

A magyar kormány kiegyenlítettnek nyilvánítja mindazokat a jogokat, követeléseket és igényeket, amelyeket a magyar állam, valamint a magyar közjogi és magánjogi jogi személyek az 1930. évi április hó 28. napján kelt Párizsi Egyezmények, az 1946. évi február 27. napján kelt Lakosságcsere Egyezmény és az 1947. évi február hó 10. napján kelt, Magyarországgal kötött Békeszerzõdés, valamint az ezeket kiegészítõ megállapodások és okmányok alapján a csehszlovák állammal, a csehszlovák közjogi és magánjogi jogi személyekkel, valamint a csehszlovák állampolgárságú természetes személyekkel szemben támasztottak vagy támaszthatnának.

2. cikk

A csehszlovák kormány kiegyenlítettnek nyilvánítja mindazokat a jogokat, követeléseket és igényeket; amelyeket a csehszlovák állam, valamint a csehszlovák közjogi és magánjogi jogi személyek az 1930. évi április hó 28. napján kelt Párizsi Egyezmények, az 1946. évi február 27. napján kelt Lakosságcsere Egyezmény és az 1947. évi február hó 10. napján kelt, Magyarországgal kötött Békeszerzõdés, valamint az ezeket kiegészítõ megállapodások és okmányok alapján a magyar állammal és magyar közjogi és magánjogi jogi személyekkel, valamint a magyar állampolgárságú természetes személyekkel szemben támasztottak vagy támaszthatnának:

3. cikk

(1) A csehszlovák kormány lemond arról a kereken 114 millió Kès összegû aktív egyenlegrõl, amely 1949. évi május hó 20. napján a Csehszlovák Államvasutak javára a Magyar Államvasutakkal szemben a vasúti szállításokból eredõ kölcsönös követelések alapján fennállott.

(2) A magyar kormány lemond arról az aktív egyenlegrõl, amely 1949. évi június 23. napján a Magyar Nemzeti Bank javára a Csehszlovák Nemzeti Banknál vezetett „Lakosságcsere” elnevezésû számlán (A és B alszámlán) fennállott és az áttelepült személyeknek az erre vonatkozó megállapodások alapján eszközölt befizetéseibõl keletkezett.

(3) Azok a jogok, követelések és igények, amelyek egyfelõl az áttelepített és velük azonos elbírálás alá esõ személyek, másfelõl ezek régebbi lakóhelyének állama és ezen állam közjogi és magánjogi jogi személyei között az áttelepítés elõtt akár a Lakosságcsere Egyezménybõl kifolyólag, akár bármely más címen keletkeztek, kölcsönösen kiegyenlítettnek és ennek következtében megszûntnek nyilváníttatnak.

(4) Magyarország nem köteles a csehszlovák területrõl elhurcolt javakat Csehszlovákiának, és Csehszlovákia nem köteles a magyar területrõl elhurcolt javakat Magyarországnak visszaszolgáltatni.

*A Csorbatói jegyzõkönyv szövegét Balogh–Földesi: 1998. alapján közöljük. 223

4. cikk

A magyar kormány kiegyenlítettnek jelenti ki azokat a követeléseket és igényeket, amelyeket a magyar állam, valamint a magyar közjogi és magánjogi jogi személyek olyan jogszabályi, bírói, közigazgatási és egyéb intézkedések (mint például a birtoklástól való tényleges megfosztás) alapján támasztottak vagy támaszthatnának, amelyek által Csehszlovákiában lévõ vagyoni jogaik és vagyoni érdekeik felett ennek a Jegyzõkönyvnek az aláírása elõtt rendelkezés történt.

5. cikk

(1) A csehszlovák kormány kiegyenlítettnek jelenti ki mindazokat a követeléseket és igényeket, amelyek a Magyarországon alkalmazott és a csehszlovák állam vagy csehszlovák közjogi és magánjogi jogi személyek érdekeit érintõ földbirtok-politikai vagy földosztási intézkedésekbõl, továbbá állami vagy nemzeti tulajdonba vételbõl keletkeztek, vagy a jövõben keletkezhetnének.

(2) A magyar kormány kiegyenlítettnek jelenti ki mindazokat a követeléseket és igényeket, amelyek Csehszlovákiában alkalmazott és a magyar állam vagy magyar közjogi és magánjogi jogi személyek érdekeit érintõ földbirtok-politikai vagy földosztási intézkedésekbõl, továbbá állami vagy nemzeti tulajdonba vételbõl keletkeztek, vagy a jövõben keletkezhetnének.

6. cikk

A csehszlovák kormány lemond a csehszlovák államnak, a csehszlovák közjogi személyeknek és a csehszlovák nemzeti vállalatoknak Magyarország területén lévõ ingó, ingatlan javairól, vállalatairól, vállalati fiókjairól, valamint a Magyarország területén lévõ vállalatokban fennálló közvetlen vállalati érdekeltségeirõl.

7. cikk

(1) A magyar kormány átengedi a csehszlovák kormánynak a csehszlovák állam és a csehszlovák közjogi és magánjogi jogi személyek által kibocsátott azokat az értékpapírokat, amelyek a magyar államnak vagy magyar közjogi és magánjogi jogi személyek tulajdonát képezik és akár Magyarországon, akár a csehszlovák kormány által kijelölt letéti helyek õrizetében vannak.

(2) A csehszlovák kormány átengedi a magyar kormánynak a magyar állam és a magyar közjogi és magánjogi jogi személyek által kibocsátott azokat az értékpapírokat, amelyek a csehszlovák államnak vagy csehszlovák közjogi és magánjogi jogi személyeknek tulajdonát képezik, és Csehszlovákia területén vannak.

8. cikk

A két kormány kölcsönösen kiegyenlítettnek nyilvánítja az 1945. évi augusztus hó 16. napja elõtt akár államközi szerzõdéseken, akár bármely más címen keletkezett azokat a követeléseket, amelyek közöttük államközi elszámolást igényelnek, beleértve a kölcsönös áruforgalomból eredõ követeléseket.144

9. cikk

Jelen Jegyzõkönyv rendelkezései nem vonatkoznak azoknak a vállalatoknak követeléseire és igényeire, amelyek az 1947. évi február hó l0. napján Magyarországgal kötött Békeszerzõdés 7. és 28. cikkével összhangban harmadik államnak átadattak, és ennek tulajdonában vannak.

10. cikk

Azokat a fizetéseket és természetbeni szolgáltatásokat, amelyeket a jelen Jegyzõkönyv által rendezett követelések és igények egészében vagy részben történõ kielégítésére teljesítettek, nem lehet tartozatlan fizetésnek, illetve szolgáltatásnak tekinteni, és nem lehet visszakövetelni.

11. cikk

(1) A jelen Jegyzõkönyv végrehajtása céljából Vegyes Bizottságot kell felállítani, amelybe mindegyik kormány három tagot nevez ki. A Bizottságot szükség esetén szakértõkkel lehet kiegészíteni.

(2) A Bizottság maga határozza meg üléseinek helyét, és maga állapítja meg eljárási szabályait. Határozatait egyhangú szavazattal hozza, és a két kormány kötelezi magát azok végrehajtására.

(3) Azokat az ügyeket, amelyekre nézve a Bizottság nem jut egyhangú határozatra, döntés végett a két kormány elé kell terjeszteni.

(4) A Bizottság mûködését a jelen Jegyzõkönyv aláírásától számított 45 napon belül megkezdi, és munkálatait további 6 hónapon belül be fogja fejezni. A két kormány bármelyikének kérésére a Bizottságot rendkívüli ülésszakra ennek a határidõnek a lejárta után is össze lehet hívni. 224

(5) A Bizottság tagjainak, valamint a szakértõknek tiszteletdíját és költségeit az a kormány viseli, amely õket kinevezte. Az esetleges egyéb költségeket a két kormány egyenlõ arányban viseli.

Ez a Jegyzõkönyv a két kormány jóváhagyása után lép életbe.

A jóváhagyás megtörténtérõl a kormányok haladéktalanul kölcsönösen tájékoztatják egymást.

Kiállíttatott két, magyar és cseh nyelven készült példányban, azzal, hogy mind a két szöveg egyenlõ érvényû.

Kelt ©trbské Pleson ezerkilencszáznegyvenkilenc évi július hó huszonötödik napján.