//palheidfogel.gportal.hu
//palheidfogel.gportal.hu

„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.” Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:


Az erőszakra épített világ akkor hull véres darabokra, amikor a békét örökre biztosítottnak véli. Ennek a világnak nem több hatalomra, erősebb hadseregre, különb harci eszközökre, körmönfontabb diplomáciára van szüksége: ennek a világnak kis jóakaratra, jézusi erőkre van szüksége. Ezt a világot nem kívülről kell széppé tenni cicomás műveltséggel, technikai vívmányokkal: ezt a világot csak belülről lehet széppé tenni: az Isten szellemének, a lelkiségnek kiragyogtatásával.” Ravasz László református püspök


Tiszteld minden ember hazáját, de szeresd a magadét. Helen Keller


 

Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik
szívem. Zsoltár 28,7

… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti."  Karl Barth

.


Theológia, Történelem, Graduál, Zsoltár


Heidfogel Pál

lelkészi önéletrajz - 2015


Családi Honlapom:

//heidfogel-domjan.gportal.hu

phfogel@gmail.com

 

 
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Elfelejtettem a jelszót
 

www.refzarszam.hu

shopify site analytics
 

Heidelbergi Káté 1563

 

II. HELVÉT HITVALLÁS

 

A GENFI EGYHÁZ KÁTÉJA

A GENEVAI Szent Gyülekezetnek CATHE- CISMUSSA
 
Avagy A Christus tudományában gyermekeket tanító  FORMATSKÁJA 

M.Tótfalusi Kis Miklós által 1695 esztend 

A Genfi Egyház Kátéja 1695 Ennek ismertetője.

Kálvin János: A Genfi Egyház Kátéja Pápa 1907.
www.leporollak.hu - Németh Ferenc munkája

Hermán M. János: A Genfi Káté útja Kolozsvárig

- Fekete Csaba Káté, egyház,tanítás 

 

IRTA: Kálvin János

 

KÁLVINRÓL IRTÁK

 

Kálvin évfordulók

 

KARL BARTH 1886-1968

 

Bibó István

 

Biblia - Ó és Újszövetség Próbakiadás -

 

Bibliakiadások, könyvek
Magyar biblikus irodalom

 

Biblia év, évek után

 

Dr Csehszombathy László
szociológus 1925-2007

 

OSCAR CULLMANN 1902-1999

 

Egyházi Zsinatok és Kánonjai

 

FORRÁSMŰVEK

 

GALSI ÁRPÁD
Jakab, az Úr testvére

 

A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...

Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .

E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben,  a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal


2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó

 

 

Dr GÖRGEY ETELKA lelkipásztor, iró

 

1. Közösség az Ószövetségben

2. Biblia és liturgia

3. Pártusok és médek...

4. Isten bolondsága

5. Éli, éli, lama sabaktani?

6. Minden egész eltört?

7. Siralmak és közösség

 

HARGITA PÁL
református lelkipásztor


Istvándi 1924-1996 Pápa

 

Keresztény filozófia

 

Dr (Kocsi) KISS SÁNDOR

 

Kommentár 1967 és

 

Dr KUSTÁR ZOLTÁN

 

MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER
1532-1572

 

DR NAGY BARNA

 

Dr PÓTOR IMRE

 

Dr RAVASZ LÁSZLÓ püspök

 

SZEGEDI KIS ISTVÁN


1505 - 1572 REFORMÁTOR

 

SZENCI MOLNÁR ALBERT

1574 - 1633

 

Theológiai irodalom

 

Temetési beszédek

 

DR TÓTH KÁLMÁN
theológiai professzor


1917 - 2009

 

DR. TÖRÖK ISTVÁN

 

Dr. VICTOR JÁNOS (1888-1954)

 

Régi magyar Irodalom

 

Régi könyvek és kéziratok

 

XX. század Történelméhez

 

Webem - itt

 

PDF - MP3 - Doc - Odt formátum

 

Teremtésről

„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a  legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
 
 
- A SZLOVÁKIA MAGYAROK KÉNYSZERTELE-
PÍTÉSEINEK EMLÉKEZETE 1945 Tanulmányok,
családtörténetek, visszaemlékezések
- A SZLOVÁKIA MAGYAROK KÉNYSZERTELE-
PÍTÉSEINEK EMLÉKEZETE 1945 Tanulmányok,
családtörténetek, visszaemlékezések
:

65. BUGÁR ALADÁR FELVIDÉKIEK ÉS NÉMETEK DOROGON

65. BUGÁR ALADÁR FELVIDÉKIEK ÉS NÉMETEK DOROGON


 

BUGÁR ALADÁR FELVIDÉKIEK ÉS NÉMETEK DOROGON

A csallóközi Felsõvámoson születtem. Szüleimmel 1947-ben kerültünk át illegálisan Magyarországra, áttelepített rokon családokhoz csatlakozva, az ottani kényszerintézkedések, üldöztetések és a teljes vagyonelkobzás következményei elõl menekülve. Valójában az áttelepítést – 1947 szeptemberében – még csak egészen kis gyermekként éltem át, azonban cseperedve – közvetett, közvetlen módon ennek hatása végigkísért egész eddigi életemen, jelentõsen befolyásolva sorsom alakulását. Szüleim meghurcoltatásának, tönkretételének következményei az egész családot érintették, de csak hosszú évek múltán – felnõtté válásom után – tudatosultak bennem a sok szenvedés, keserûség ok-okozati összefüggései. (…)

A bécsi döntések hatályát jogilag az 1947. évi párizsi békeszerzõdés semmisítette meg, visszaállítva a trianoni – sõt még annál is szûkebb – államhatárokat. Az akkori politikai felfogás és a gyõztes szövetséges hatalmak elképzelései szerint háborús veszélyt jelentõ revansizmust és nacionalizmust a tiszta nemzetállamok

létrehozásával kellett volna felszámolni. Erre az egyes államok etnikai összetételének megváltoztatását tartották a legalkalmasabb eszköznek, például a lakosságcsere révén.

Az 1945 nyarán Potsdamban összeült értekezletükön döntést is hoztak erre vonatkozólag, végrehajtásával a létrehozott Szövetséges Ellenõrzõ Bizottságot bízták meg. Ezt az elképzelést szorgalmazta a gyõztes hatalmakhoz csatlakozott Csehszlovákia emigráns majd a kassai kormányprogram végrehajtását célul kitûzõ tényleges kormánya is: a három és félmillió német mellett az akkori háborús mételynek tekintett magyar lakosságtól is rövid idõn belül meg kívántak szabadulni.

Jaj a legyõzöttnek! – tartja a régi római mondás, és ez nem veszített érvényébõl a 20. században sem.

Ki lehetett hirdetni Csehszlovákiában a magyarok jogfosztottságát, kollektív bûnösségét megfogalmazó beneąi dekrétumokat, családok ezreit lehetett deportálni Csehországba, internálni gyûjtõtáborokba, megfosztva õket becsületes munkával szerzett vagyonuktól. Ezen törvénysértõ túlkapásoknak, intézményesített szabadrablásoknak – a magyar kormány közbenjárására – a szövetséges hatalmak nyomásának eredményeként szakadt vége, és kezdõdtek meg a két ország kormányai között a tárgyalások a konszolidáltabb formában történõ áttelepítésekrõl.

A párizsi békeszerzõdés által is odaítélt szlovákiai területekrõl háromféle módon, jól elkülöníthetõ csoportokban került át mintegy kétszázezer magyar lakos az anyaország területére. Elsõ hullámban 1944 végétõl, és a további egy-két évben azoknak a magyaroknak kellett távozniuk, akik zömmel az 1938 utáni visszacsatolt területen közigazgatásban, oktatásban alkalmazottként dolgoztak. Megélhetésüket az állami hivatalok, intézmények, iskolák munkahelyei biztosították. Ennek megszûnésével létbizonytalanságba

kerültek, s a csehszlovák hatóságok rövid pár hét alatt lakhelyeik elhagyására szólították fel õket.

A magyar nyelvû oktatást a csehszlovák kormány 1944 õszétõl rendeletileg megszüntette, és az állástalanná váló pedagógusok közül a többség rákényszerült erre a megoldásra. Így került Dorogra is jó pár család: a Palkó, Párma, Rezner családnevek ismert és köztiszteletben álló pedagóguscsaládok nevei.

A másik jól elkülöníthetõ csoportot azok a magyarok alkották, akik magánvállalkozóként, gazdálkodóként, üzletemberként jelentõs magánvagyonnal rendelkeztek, s akik vagyonára szemet vetettek az akkortájt a hegyekbõl leáramló nincstelen szlovák partizánok. Ehhez nagy segítséget nyújtottak az ottani nemzeti bizottságok, amelyek sorozatban gyártották a „konfiskáló” (elkobzó) határozatokat. Hiába volt a magyarok érdekeit védõ konzuli bizottság a magyar állam képviseletében Pozsonyban, jogorvoslatra gyakorlatilag nem volt mód.

Ezeknek a törvénytelenségeknek vált áldozatává többek között családom is, amelynek dokumentumait a mai napig õrzöm. Az így földönfutóvá, otthontalanná tett családok – ha képesek voltak túlélni ezeket a megrázkódtatásokat – menekültként, a Dunán átkelve, vagy különbözõ más módon egészen 1947 végéig, 1948 elejéig tartó menekültáradatban jutottak át Magyarországra. Ezt a menekülési kényszert a megélhetési létalapok elvesztése, a politikai fenyegetettség indukálta, s valójában ezek az emberek csak nagyon nehezen, mások segítségére utalva tudtak az elhagyotthoz nem is hasonlítható szerény otthont teremteni maguknak. Többségük elszegényedve, megkeseredve élte le életét, bízva abban, hogy ezt az égbekiáltó igazságtalanságot, mely velük történt, elõbb-utóbb orvosolni fogják.

176 Sajnos nem így történt. A harmadik csoportot a hivatalosan, a két ország közötti egyezményekben szabályozott módon áttelepített magyarság alkotta. Számszerûleg legnagyobb, a rendelkezésre álló adatok szerint akár 100 ezer fõ nagyságban is. Sajnos önkéntességrõl itt sem lehet beszélni, ellentétben a Magyarországról Csehszlovákiába áttelepülõ mintegy 60-70 ezer szlovák nemzetiségû lakossal szemben, kik csehszlovákiai agitátorok biztatására, a jobb élet reményében, elsõsorban az elszegényedett rétegekbõl kikerülve vállalkoztak az áttelepülésre.

A szlovák nemzetiségû lakosságnak az a része, amely Magyarországon több generáción keresztül egzisztenciát teremtett magának, megélhetését biztosító vagyonnal, jövedelemmel rendelkezett, továbbra is Magyarországot választotta hazájának. A Magyarországra áttelepítendõ szlovákiai magyarság közül az érintett családokat az áttelepítést végrehajtó bizottságok kijelölték, és ez kötelezõ érvényû volt számukra.

Mi alapján történt ez a kijelölés? Ki lehet jelenteni: elsõsorban vagyoni helyzet játszott döntõ szerepet, az, hogy mi marad ott az áttelepítendõk után. Másik döntõ tényezõ a magyar nemzetiség megvallása volt, melyet az 1930. évi népszámlálás adatai alapján állapítottak meg. Az 1938. évet követõen odakerülõ magyarokat eleve illegális ott tartózkodónak tekintették. Az így kijelölt családok megkapták a kitelepülésre felszólító úgynevezett „fehérlapot”.

Sok-sok család szakadt szét az áttelepülések után, a család egy részét kötelezték az áttelepülésre, más része valamilyen okból maradhatott. Sokan bíztak abban, hogy valamikor visszakerülhetnek, azonban erre már nem kerülhetett sor.

A Magyarországról kitelepített németekkel szemben az áttelepített magyarság annyi elõnnyel rendelkezett, hogy a megállapodások alapján ingó vagyonát magával hozhatta. Az áttelepítés vasúton, marhavagonokban történt. Dorogra 1947 szeptemberében érkeztek meg az ide áttelepítettek, legtöbben a dunaszerdahelyi járásból. Több család közvetetten került Dorogra, más magyarországi helységekbõl, ahová deportálták õket, kérvényezve átkerülésüket. Ennek családegyesítési okain kívül az elhagyott szülõföld közelsége, a visszavágyás is indítéka volt.

Mi várta az ide érkezõ áttelepülteket Dorogon? Milyen politikai, társadalmi közegbe, légkörbe kerültek az újabb „telepesek”? Így nevezte tudniillik a helyi köznyelv – erõsen dehonesztáló tartalmi töltéssel – az elhagyott sváb ingatlanokba betelepülõket. Gyanakvás, kétkedés, ellenszenv – ezek voltak az elsõ emberi reakciók velük szemben.

Mi szülte ezeket a negatív emberi megnyilvánulásokat? Elsõsorban az, hogy a dorogi õslakosságból – hiszen méltán nevezhetjük azoknak az 1700-as éveket követõen Dorogot benépesítõ német nemzetiségû lakosokat – erõszakkal, méltánytalan, embertelen módon kiszakították azokat a becsületes, szorgalmas, tehetõs sváb családokat, akik méltán bízhattak abban, hogy a háború befejezése után két évvel nem érhetik õket atrocitások, s hogy az igazság érvényre jut, hiszen korábbi életútjuk alapján nyugodt lelkiismerettel néztek a jövõ elébe. Nem így történt. Kitelepítésük okaként a helyi köztudatban is az terjedt el, hogy

helyet kellett csinálni a Csehszlovákiából érkezetteknek. Ez valójában így is lehetett, hiszen a magyar kormány is kérte a Szovjetunió segítségét a németség kitelepítésének folytatásában. Ennek eredményeként a dorogi kitelepítettek már a betelt amerikai övezet helyett csak a szovjet megszállási övezetben (a késõbbi NDK területén) kaptak elhelyezést.

További alapot adott ennek az ellenszenvnek az 1944 végén Dorogról evakuált sváb családok itt hagyott ingatlanaiba befészkelt – korábban a környékrõl verbuválódott –, önkéntes telepes társaság életvitele, akik – tisztelet a kivételnek – a szépen rendben tartott gazdaságokat rövid idõn belül lezüllesztették, az ott hagyott vagyontárgyakat elherdálták, fölélték.

Most pedig jött egy újabb társaság, akik megint a máséba telepedtek be. Mert innen is azokat telepítették ki, akiktõl volt mit elvenni. Valójában az említett ellenszenven kívül, mely adott körülmények között teljesen érthetõ volt, szépen megépített, jól vezetett paraszti gazdaságok várták az áttelepülõket.

Itt a fejõszéktõl a szõlõprésig, szántó-vetõ eszközöktõl a jól mûvelt szõlõkig minden a rendelkezésre állt.

Vagyis az áttelepítettek számára – az áttelepülés okozta lelki traumát leszámítva – megélhetési problémák nem jelentkeztek a menekültekéhez viszonyítva.

Belenyugvás, beletörõdés. Belenyugodni ebbe az érintettek talán soha sem tudtak. Bele kellett törõdni a megváltoztathatatlanba, hogy visszaút nincs, hogy csak a szíve húzza vissza az embert az elhagyott otthonába, a gõzmozdony már nem. Szegény apám még sok év múltán – mikor útlevéllel vissza lehetett látogatni – sem ment vissza. „Mit nézzek ott? Azt, hogy mások miként dõzsölnek az enyémben?!” – mondta. Ezek az érzései 177 végigkísérték életét: megfáradva, 75 éves koráig tartó, aktív munkaviszony után, néhány nyugdíjas évet követõen talált végsõ nyughelyet itt, Dorogon. Számunkra, a második generáció számára az áttelepítés már nem azt jelentette, mint sokat szenvedett szüleimnek. Mi már itt nõttünk fel, sokan közülünk itt is születtek. Számunkra Dorog vált „szülõhellyé”, ahol magyarként saját hazánkban élhetünk.

Megbékélés. Nyilvánvaló és dicséretes szándéka a helyi önkormányzatnak, hogy az évekkel korábban elindított, magasztos szellemû megbékélés napi eseménysorozatot összekapcsolja a kitelepítések helyi 50 éves jubileumával. Mert meg kell békülni, nincs más elfogadható alternatíva. Ez a kívánt megbékélés itt helyben, a lakosság körében spontán módon több mint 40 éve többnyire meg is valósult.

Mikor a helyi lakosság ráeszmélt, hogy az áttelepített magyarok ugyanolyan számkivetettjei a világnak, hogy képesek tisztességben, becsületesen élni, hogy munkájukkal elismerést szereztek maguknak, megváltozott a róluk elõítéletek alapján alkotott vélemény. Hadd említsek néhány személyes példát az akkori megbékéléssel kapcsolatban. Elõször saját családom esetét. Apámat, aki egyébként mosoni születésû, sváb származású ember volt, s többek között jól beszélt németül is, az idõsebb Wech Sebõ bácsi nem sokkal idekerülésük után behívta a pincébe egy pohár borra. Akkor apám elbeszélése alapján megismerte családi kálváriánkat. Ezt követõen a helyiek, a környékbeliek részérõl megható, segítõkész, emberbaráti megnyilvánulásokat tapasztaltunk. Azt, hogy képesek voltunk túlélni azokat az ínséges, embernyúzó idõket, nagyon sokban köszönhetõ a helyi, zömében német nemzetiségû lakosság segítségének.

Segítettek, amivel csak tudtak, elsõsorban kenyérkereseti lehetõséggel: anyámnak jutott varrnivaló, apámat is alkalmazta, aki tudta. Sohasem felejtem el a velünk szemben lakó Laub házaspár jóindulatát, szeretetét – õk voltak Erdõsi Mátyás kanonok úr nevelõszülei –, melyet gyerekként tapasztalhattam.

Jutott a friss kecsketejbõl a gyereknek, mert az kell a gyógyuláshoz, s ha épp a szép nagy szemû szeder érett, már jött át Évi néni értem, hogy „mássz csak fel a fára, egyél, amennyi jól esik.”

Két legjobb barátom is sváb család gyermeke volt, és hogy a Locher és Jung családnál majd húsz évig én, a telepes gyerek szívesen látott barátja voltam saját gyereküknek, a megbékélésen nyugvó humánum eredménye.

Wech, Stolcz, Puchner, Hauck, Schalk, mind dorogi családok nevei, s a felsorolás nem is teljes, akik tanúbizonyságot tettek emberségükrõl a velünk szembeni viselkedésükkel. Az érintett személy unokája mesélte el a múltkorjában, hogy a nagyapja, idõs Stein Ferenc is a kitelepítendõk közé került feleségével együtt. Hogy mégsem kerültek kitelepítésre, az annak volt köszönhetõ, hogy teljes vagyonelkobzásukat követõen, megélhetési lehetõség hiányában, az itt maradt felnõtt gyermekeik nyilatkozatban vállalták, gondoskodnak eltartásukról.

Elkobzott házukba (mely a falusi templom tõszomszédságában állt, a mostani városközpont helyén) a Felvidékrõl áttelepített Szabó Jóska bácsi került, s õ kapta meg borospincéjüket is az Árpád utcában.

Szabó Jóska bácsi, megismerve az elõzõ, itt maradt tulajdonost, annak rendszeres bejárást és használatot biztosított korábbi pincéjébe. Stein bácsiék Szabóékhoz jártak tejért, s a két család között jó baráti, kölcsönös megbecsülésen alapuló jó viszony alakult ki. Ugyanígy említésre érdemes, amit Széher Kató nénitõl hallottam a minap, kik mint pékmesterek egy pékséget kaptak juttatásként, a hozzá tartozó családi házzal a Szent István utcában, hogy a köztiszteletben álló volt bíró, Kárer bácsi is inkább hozzájuk ment õröltetni, mint más helyi pékmesterhez. Vagyis köszönhetõen az egyszerû emberi gondolkodásmódnak, humánumnak, a megbékélés a lakosok között az idõ múlásával létrejött. Hiába múlt el azonban majd ötven esztendõ, ez a sok helyütt tanúsított jó példa sem tudta az érintett országok kormányzatát arra ösztönözni, hogy ehhez a megbékéléshez a maguk részérõl hivatalos egyezmények, rendelkezések, vagy éppen törvényalkotás segítségével hozzájáruljanak, azt beteljesítsék. A volt Csehszlovákia, illetve annak utódállamai nem érvénytelenítették a mai napig sem a magyarok jogfosztottságát, kollektív bûnösségét kimondó beneąi dekrétumokat. Ennek megtétele, a korábbi kormányközi egyezségek, illetve a párizsi békeszerzõdésben foglaltak miatt inkább csak erkölcsi jelentõséggel bírna, de jelentõs politikai enyhülést eredményezne.

Ugyanígy a magyar kormánynak is rendeznie kellene végre a párizsi békeszerzõdésben ötven évre rögzített kötelezettségeit, melynek hiánya miatt még az Alkotmánybíróság is elmarasztalta, kimondva a „mulasztásos alkotmánysértés” fennállását. Csak az említett mulasztások pótlásának megtörténte után teljesedhet ki az óhajtott megbékélési folyamat.

Köszönet. Bízva az érintettek egyetértésében, ezúton szeretnék köszönetet mondani Dorog város társadalmának azért, hogy befogadott bennünket, hogy otthont, megélhetést nyújtva számunkra hazára lelhettünk a régióban. Köszönet azoknak, kik emberként viselkedtek az embertelenségben, fölül tudtak emelkedni jogos sérelmeiken, baráti segítõ kezet nyújtva a sorsüldözötteknek. 178.

 

 

Szabolcska Mihály
Uram, maradj velünk!

          

Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?

tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!

 

 

 

Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!

 

Istvándi történetéhez

 

ÁROKHÁTY BÉLA
1890-1942

 

Dr BUCSAY MIHÁLY
1912 - 1988 - 2019
31 éve halt meg

 
Garai Gábor Jókedvet adj

Garai Gábor: Jókedvet adj

                  ennyi kell, semmi más

   Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
   A többivel megbirkózom magam.
   Akkor a többi nem is érdekel,
   szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
   Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
   nem kell más, csak ez az egy oltalom,
   még magányom kiváltsága se kell,
   sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
   ha jókedvemből, önként tehetem;
   s fölszabadít újra a fegyelem,
   ha értelmét tudom és vállalom,
   s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
   S hogy a holnap se legyen csupa gond,
   de kezdődő és folytatódó bolond
   kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
   ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

  

 

 

Dr. LAJTHA LÁSZLÓ
1892-1963-2019
56 éve halt meg

 

Protestáns Graduál

 

Dr FEKETE CSABA

 

 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok egy zsoltárpárjának tanulságai
 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok és a viszonyítás megoldatlanságai (délvidéki graduálok: bélyei, kálmáncsai, nagydobszai)


látogató számláló

 

Zsoltár és Dicséret

 

Egyháztörténet

 

Tóth Ferentz

 

Történelem

 

Történelem. Török hódoltság kora

 

Dr SZAKÁLY FERENC


történész 1942-1999 - 20 éve halt meg

 

Világháborúk - Hadifogság
Málenkij robot - Recsk

 

Keresztyén Egyházüldözés
Egyház-politika XX.század

 

Roma múlt, jövő, jelen

 

PUSZTULÓ MAGYARSÁG - EGYKE

 

 

ADY ENDRE MAGYARUL

   

   Nem adta nekünk az Isten,

   Hogy ki szeret, az segítsen,

   Sohasem.

 

   Magunk is ritkán szerettük,

   Kikért szálltunk hősen, együtt,

   Valaha.

 

   Valahogyan bajok voltak,

   Lelkünknek, e toldott foltnak

   Bajai.

 

   Egyformán raktuk a szépet

   Barátnak és ellenségnek,

   Mert muszáj.

 

   Egyformán s mindig csalódtunk,

   De hát ez már a mi dolgunk

   S jól van ez.

 

   S szebb dolog így meg nem halni

   S kínoztatván is akarni:

   Magyarul.

 

 

KARÁCSONY ÜNNEPÉRE

 

HÚSVÉT ÜNNEPÉRE

 

PÜNKÖSD ÜNNEPÉRE

 

Gyerekeknek - Bibliai Történetek
másolható, nyomtatható

 

WEÖRES SÁNDOR

A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát. 

 

 

A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal                      Oldal tetejére          látogató számláló

 

Halloween mix-ek és Jelmez mix-ek már 500.-Ft/kg-tól 1 zsák 15-18 kg gyors 1-2 napos szállítási határidõ    *****    Sniffany felnõtt meséi, képei és versei a blogon :)    *****    Lilith Megéhezik 4 - Az Apáca Show,a fantasy új epizódja elérhetõ    *****    Felnõtt mesék, különös történetek, némi erotikával fûszerezve. Versek, eszmefuttatások. Underground írások,Sniffanytól.    *****    BLACKPINK NEWS • Gyere és ismerd meg a világ egyik legismertebb és legnépszerûbb dél-koreai bandját, a BLACKPINK-et!    *****    LEPD MEG MAGAD VAGY SZERETTEDET EGY KÜLÖNLEGES MANDALÁVAL, VAGY ÁSVÁNYÉKSZERREL! RENDELÉS ÜZENETBEN VAGY AZ OLDALON!    *****    Ismerd meg és nézd meg a norvég SKAM címû sorozatot és 7 további remake sorozatát! Naponta friss hírek! SKAM - SKAM    *****    IGAZÁN DÖGÖS ÉS EGYEDI SZERETNÉL LENNI? 10-20% CSAK MA MINDEN ÁSVÁNYKARKÖTÕRE, GYÖNGYKARKÖTÕRE, MEDÁLRA! NÉZD MEG FB-OT!    *****    "Eljött értünk a végzet, s keze nyomán milliók hulltak élettelenül a porba. Félelem bûze áradt szét." - SZEREPJÁTÉK    *****    Angolturi Lerakat - Angol használtruha kereskedés. Gyerek és felnõtt ruhák már 350.-Ft/kg-tól Gyors kiszállítás    *****    Ismerd meg és nézd meg a norvég SKAM címû sorozatot és 7 további remake sorozatát! Naponta friss hírek! SKAM - SKAM    *****    KÖLTÖZÉS - www.kitfitbefit.hu- Fitness - Életmód - Cikkek- www.kitfitbefit.hu - www.kitfitbefit.hu - www. kitfitbefit.hu    *****    Ismerd meg és nézd meg a norvég SKAM címû sorozatot és 7 további remake sorozatát! Naponta friss hírek! SKAM - SKAM    *****    Suzanne Collins - Énekesmadarak és kígyók balladája Gyere nézz be! #ÉhezõkViadala #Read&Speak Blog #GyereNézzBe    *****    Mistfall egy csodálatos hely amely elvarázsol játék közben!    *****    Mistfall egy gyönyörû hely amely elvarázsol játék közben!    *****    A horoszkóp a lélek tükre,egyszer mindenkinek bele kell néznie. Rendeld meg a képleted én segítek értelmezni amit látsz!    *****    Hamarosan megjelenik a Csókfülke címû film második része. Premier: 2020 július 24. Ne maradj le semmilyen információról!    *****    Silhouette in the Darkness - Reménykedni valamiben, majd elveszíteni: az jobban fáj, mintha semmit sem reméltél volna.    *****    Enigma Disease ⊱ Egy háborút már önmagában vívni is nehéz; s megmenteni mindenkit? Tudd: nem lehet...