//palheidfogel.gportal.hu
//palheidfogel.gportal.hu

„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.” Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:


Az erőszakra épített világ akkor hull véres darabokra, amikor a békét örökre biztosítottnak véli. Ennek a világnak nem több hatalomra, erősebb hadseregre, különb harci eszközökre, körmönfontabb diplomáciára van szüksége: ennek a világnak kis jóakaratra, jézusi erőkre van szüksége. Ezt a világot nem kívülről kell széppé tenni cicomás műveltséggel, technikai vívmányokkal: ezt a világot csak belülről lehet széppé tenni: az Isten szellemének, a lelkiségnek kiragyogtatásával.” Ravasz László református püspök


Tiszteld minden ember hazáját, de szeresd a magadét. Helen Keller


 

Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik
szívem. Zsoltár 28,7

… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti."  Karl Barth

.


Theológia, Történelem, Graduál, Zsoltár


Heidfogel Pál

lelkészi önéletrajz - 2015


Családi Honlapom:

//heidfogel-domjan.gportal.hu

phfogel@gmail.com

 

 
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Elfelejtettem a jelszót
 

www.refzarszam.hu

shopify site analytics
 

Heidelbergi Káté 1563

 

II. HELVÉT HITVALLÁS

 

A GENFI EGYHÁZ KÁTÉJA

A GENEVAI Szent Gyülekezetnek CATHE- CISMUSSA
 
Avagy A Christus tudományában gyermekeket tanító  FORMATSKÁJA 

M.Tótfalusi Kis Miklós által 1695 esztend 

A Genfi Egyház Kátéja 1695 Ennek ismertetője.

Kálvin János: A Genfi Egyház Kátéja Pápa 1907.
www.leporollak.hu - Németh Ferenc munkája

Hermán M. János: A Genfi Káté útja Kolozsvárig

- Fekete Csaba Káté, egyház,tanítás 

 

IRTA: Kálvin János

 

KÁLVINRÓL IRTÁK

 

Kálvin évfordulók

 

KARL BARTH 1886-1968

 

Bibó István

 

Biblia - Ó és Újszövetség Próbakiadás -

 

Bibliakiadások, könyvek
Magyar biblikus irodalom

 

Biblia év, évek után

 

Dr Csehszombathy László
szociológus 1925-2007

 

OSCAR CULLMANN 1902-1999

 

Egyházi Zsinatok és Kánonjai

 

FORRÁSMŰVEK

 

GALSI ÁRPÁD
Jakab, az Úr testvére

 

A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...

Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .

E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben,  a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal


2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó

 

 

Dr GÖRGEY ETELKA lelkipásztor, iró

 

1. Közösség az Ószövetségben

2. Biblia és liturgia

3. Pártusok és médek...

4. Isten bolondsága

5. Éli, éli, lama sabaktani?

6. Minden egész eltört?

7. Siralmak és közösség

 

HARGITA PÁL
református lelkipásztor


Istvándi 1924-1996 Pápa

 

Keresztény filozófia

 

Dr (Kocsi) KISS SÁNDOR

 

Kommentár 1967 és

 

Dr KUSTÁR ZOLTÁN

 

MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER
1532-1572

 

DR NAGY BARNA

 

Dr PÓTOR IMRE

 

Dr RAVASZ LÁSZLÓ püspök

 

SZEGEDI KIS ISTVÁN


1505 - 1572 REFORMÁTOR

 

SZENCI MOLNÁR ALBERT

1574 - 1633

 

Theológiai irodalom

 

Temetési beszédek

 

DR TÓTH KÁLMÁN
theológiai professzor


1917 - 2009

 

DR. TÖRÖK ISTVÁN

 

Dr. VICTOR JÁNOS (1888-1954)

 

Régi magyar Irodalom

 

Régi könyvek és kéziratok

 

XX. század Történelméhez

 

Webem - itt

 

PDF - MP3 - Doc - Odt formátum

 

Teremtésről

„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a  legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
 
 
- A SZLOVÁKIA MAGYAROK KÉNYSZERTELE-
PÍTÉSEINEK EMLÉKEZETE 1945 Tanulmányok,
családtörténetek, visszaemlékezések
- A SZLOVÁKIA MAGYAROK KÉNYSZERTELE-
PÍTÉSEINEK EMLÉKEZETE 1945 Tanulmányok,
családtörténetek, visszaemlékezések
:

24. 70 NÉVTELEN HÁZASPÁR* (1925, 1934) HETÉNY – TÁBOR – MÓR, KOMÁROM „Ha el kell innét mennünk, akkor nem

24. 70 NÉVTELEN HÁZASPÁR* (1925, 1934) HETÉNY – TÁBOR – MÓR, KOMÁROM „Ha el kell innét mennünk, akkor nem


NÉVTELEN HÁZASPÁR* (1925, 1934) HETÉNY – TÁBOR – MÓR, KOMÁROM

Ha el kell innét mennünk, akkor nem lesz, aki kimenjen a temetõbe édesanyámhoz.”70.

Asszony (A): Hetényben, ahol laktunk, egy úgynevezett L alakú ház volt. 1933-ban építették az édesanyámnak. Anyai nagyszüleim nem akarták, hogy egyetlen lányuk szegényen éljen, így felépítették ezt a házat. Az L alak két felében volt a két ház, egyikben a nagymamáék, a másikban mi laktunk. Középen volt bolt, mi üzemeltettük a boltot Hetényben.

Az udvarunkban volt még egy ház, a nagyapa késõbb megvásárolta ezt a portát is a szüleim részére, így egy zárt udvart kaptunk, három házrésszel és a melléképületekkel. A kitelepítéskor én 14–15 éves voltam, a férjem pedig 24. A férjem deportált volt. Õ mint menekült jött Magyarországra.

Férj (F): Az egyik Beneą-dekrétum azt írta elõ, hogy 1945. október elsejére 10 000 magyart deportálni kell munkára. Akkor gyûjtötték össze minden faluból azt a létszámot, amit korábban meghatároztak.

Szeptemberben, egyik éjjel bekopogtak, hogy menjek ki. Kint már várt egy katona, meg egy helybeli, egy hetényi ember. Mondták, hogy menjek be az irodába, mert hívatnak. Azt nem mondták, hogy mit akanak.

Mi egészen messze laktunk ettõl az irodától, s mire odaértem, a többiek már ott voltak. Õk már akkor mindjárt azzal fogadtak, hogy visznek bennünket Ógyallára. Rendeltek kocsikat is. Lovaskocsikkal mentünk el. Én még legényember voltam, a szüleim Hetényen maradtak. Ekkor még minden családból csak egy személyt deportáltak munkára. Ógyallán ma adtunk egy napot, meg talán két éjszakát, s csak azután vittek ki bennünket a vasútra. Ógyallán volt a bevagonírozás. Talán ez volt a legszörnyûbb. Már a menetben is csak azt hallottuk, hogy „aki kilép a sorból, azt agyonlövöm”. Még arra is figyelni kellett, hogy nehogy kilépjünk, nemhogy szökni próbáljon valaki.

Mikor kiértünk a vasútra, addigra befutott már a vonat, tele marhavagonokkal. A vagonokban már voltak emberek. Ajtaját nem lehetett kinyitni, de azon a kis nyíláson már odamenet kiabálták, vágjuk ki a vagon alját, hogy az utazás alatt tudjuk hol végezni a dolgunkat, mert nincs illemhely. Embertelen volt az egész. Kétnapi élelemmel, semmit nem tudva, indultunk útnak. Ötvenketten voltunk egy vagonban. A beszálláskor, amíg ketten vagy hárman nekiláttak a lyuk kivágásának, mi készítettünk egy kis helyet a kántor-tanítónak, õ már elég idõs volt akkor. Nemcsik Bélának hívták, õt is velünk együtt deportálták. Õ tanított valamennyiünket. Mi, többiek már le sem tudtunk ülni, olyan sokan voltunk egy vagonban.

Arra már pontosan nem emlékszem, hogy hol állhattunk meg egyszer, de akkor kimehettünk vizet inni. Akkor a mozdonyt is feltöltötték, mi meg ihattunk. A katonák meg ezalatt teljesen körbeálltak, nem lehetett gondolni a szökésre.

Tábor nevû városba vittek, a kiszállásnál hármas sorban indultunk el. Átadtak minket egy magyarul szépen beszélõ katonatisztnek. Azt mondta, õ maga nem tehet arról, hogy bennünket ideszállítottak, s ha közülünk valakinek van pénze, az mehet haza, de semmiféle papírt nem ad. Nyilvántartásba sem vesz, de papírt sem ad. Ha gondoljuk, menjünk nyugodtan a városba, s mehetünk haza. Igen ám, de akkor pont pénzváltás volt. A pengõt már júniusban, vagy júliusban átváltották szlovák koronára, majd október elsején a cseh koronára. A pénzváltás sem úgy ment, ahogy ezt ma elgondoljuk. Minden faluban a községházára kellett menni, ahol a szlovák koronát csehszlovák koronára átváltották.

A cseheknél nem volt pénzváltás, így nem mentünk a mi pénzünkkel itt semmire. Elvittek bennünket egy táborba, mely nagyon nagy volt. Olyan hosszú volt a barakk, mint egy utca. Egy barakkban voltunk a németekkel. Mikor mi odaértünk, a németek már kijártak a városba dolgozni. Mi nem kaptunk munkát.

Késõbb azt mondták, hogy aki nem tud hazamenni, azokat a környezõ községekbe viszik ingyenmunkára.

Ennek még örültünk is, hiszen aludni volt hol, de ellátást csak szegényesen kaptunk. Azt mondták, hogy senki nem finanszírozza az ellátásunkat, így örülhettünk a reggeli híg kávénak és az ebédre kapott búzalevesnek is. Nem is emlékszem, hogy este kaptunk volna vacsorát.

Egyszer eljöttek a falusiak, akiknek kellett a munkaerõ. Bennünket sorba állítottak, s mint a piacon, úgy adtak-vettek. Engem is kiválasztott egy nõ, már nem tudnám megmondani a nevét. Odamentünk egy * A házaspár kívánsága szerint nevüket nem tüntetjük fel, és a szövegben szereplõ többi személy nevét is megváltoztattuk.

71 asztalhoz, ott felírták a nevemet, meg azt, hogy kihez megyek munkára. Aztán felültünk a csézára, azzal vitt haza az asszony. Õ hajtotta a lovat, én meg hátul ültem. Azt sem tudom már, hogy a falunak mi volt a neve, ahová vitt. Nem volt messze Tábortól, azt tudom. Mikor hazaértünk, bemutatott az emberének.

Kaptam egy pici szobát, amiben volt egy ágy, meg kaptam hozzá egy pokrócot.

Nekem elõször csépelni kellett. Érdekes szokás volt, hogy õk nem egyszerre csépelték ki a gabonát, hanem mindig csak annyit, amennyi kellett. Náluk csak én voltam egyedül. Mindig egyedül ettem. Eltelt talán egy hónap is, amikor megtudtam, hogy a szomszédban is van két magyar legény. Átengedtek hozzájuk.

Tényleg két csallóközi fiú volt, Aranyosba valók. Õk ketten voltak annál a háznál. Így megbarátkoztunk, minden este én mentem át, mert õket nem engedték sehova.

Az étkezés is érdekes volt. Minden este sült krumpli volt a vacsora, meg valami az aludttejhez hasonló. A szomszédéknál is ugyanez. Nem is emlékszem arra, hogy húst ettünk-e valaha. A gazdáék minden szombaton este mentek a helyi kocsmába szórakozni. Nem maradtak sokáig, este 10-11 óra felé haza is jöttek, másnap meg mentek a templomba. Egyébként nem voltak rossz emberek, õk nem tehettek róla, hogy engem oda deportáltak.

Írtam haza, aztán apám december végén váratlanul meglátogatott. Éppen disznóvágás után jött, így hozott magával egy kis kóstolót is. Beengedték hozzám. Mondták a gazdáék, hogy ne maradjunk fent sokáig, mert reggel megyünk a városba, szalmát viszünk a katonaságnak. Vittem nekik is kóstolót a hurkából, kolbászból. Örültek neki, s el is fogadták. Nekem az volt a szerencsém, hogy a kicsi szobámon volt egy pici ablak, ami kifelé nyílott. Az épületek, meg a pajták egy belsõ udvaros zárt egészet alkottak egyébként. Megbeszéltük a papával, hogy este itt, az ablakon fogunk kimászni. Ki is másztunk. Átmentem még a csallóköziekhez is, s mondom nekik, hogy jöjjenek ki, mert van a papánál pénz, akkor õk is hazamehetnek azzal. De õk nem tudtak kijönni, mert nekik körbe volt építve a ház.

Engem a papa kiszabadított. Én azt nem tudtam, merre kell menni, mert nem ismertem az utat. A papa viszont ismerte. Mentünk a vasútállomásra, ha valaki vagy valami jött az úton, egybõl befeküdtünk az árokba. Pozsonyig váltottunk jegyet, Pozsonyban meg Hetényig, s reggel öt órakor már otthon is voltunk.

Ez volt 1945-ben.

Azután jött 1946-ban a családi deportálás. Akkor megint belekerültünk ebbe a szórásba. Azonban a papa ekkor már beteg volt. Az orvos õt felmentette, így szüleim otthon maradhattak. Ekkor megint csak engem vittek el. Bevagoníroztak, majd elvittek. Ki voltunk osztva egy kocsmároshoz, mármint a családom.

Azonban, hogy csak egyedül mentem, megkértem az egyik barátomat, hogy hadd menjek velük. Azt, hogy ott milyen körülmények voltak, azt ma el sem hiszik. Ketten mentünk ehhez a családhoz és volt ott már egy német katona is. Télvíz idején jártunk már, s annak a németnek teljesen elrongyosodott a lábbelije. Ezt használta még a háborúban is. Teljesen kivolt a sarka, de a csehet nem érdekelte, nem adott neki semmit helyette.

Egyszer délután, miután megebédeltünk azt mondta a cseh, hogy menjünk ki szántani. Mondtam neki, hogy én ugyan nem megyek ki, hiszen volt vagy hatvan centiméter hó. Hogy gondolta, hogy így lehet szántani, nem tudom. Azt mondta erre, ha nem megyek dolgozni, akkor menjek haza. Jól van, mondom, én el is megyek.

Szegény német kiment így is. Mondta a barátom, hogy ne induljak el, de nem tudott visszatartani. Tudtam, hogy a szomszéd majorban van egy ismerõs család, azokhoz talán bemehetek. Oda is értem.

Mondtam, hogy ott maradnék éjszakára, de a gazda nem mert beengedni, nehogy azt gondolják róla, magyarokat bújtat. Nem is akartam másra bajt hozni, így elmentem. Kimentem az állomásra, éppen jött is egy vonat. Arról leszállt egy ember, én meg csak úgy gyorsan beültem a helyére, minden jegy nélkül.

Szerencsémre Brünn felé ment, a kalauz pedig egészen a városig nem kérte a jegyet, így eljutottam szépen.

Brünnben váltottam Pozsonyig jegyet, Pozsonyban meg Hetényig. Megint reggel érkeztem haza Heténybe, körülbelül háromnegyed ötkor már otthon is voltam. Hazagyalogoltam, mert a vasútállomás három kilométerre van a falutól. Szüleim örültek is nekem.

Egy nap bementem Komáromba, és találkoztam a községi jegyzõvel. Õ mondta, hogy vigyázzak, mert a gazdám kerestet, bejelentette, hogy megszöktem. Még jó, hogy szólt, így már nem ért váratlanul, hogy egy pár nap múlva kerestettek a faluban. Figyelmeztettek, hogy itt vannak a csendõrök a faluban, s engem keresnek. Õk a csendõröket az unokatestvéremékhez irányították, hogy addig legyen nekem idõm elbújni. Így is lett. Így jutottam el apám testvéréhez. Ott voltam talán egy hétig, aztán átszöktem Magyarországra.

72 Azon a télen úgy be volt fagyva a Duna, hogy simán átmentünk rajta egyik barátommal. Felmentünk Budapestre. Budapesten kaptam egy menekült igazolványt és száz forintot, melyet minden hónapban megkaptam. A barátom ottmaradt a testvérénél, én meg hol Bicskén, hol pedig Szõnyben húzódtam meg.

Azon a télen többször visszajárogattam a jégen a családhoz, de nem bírtam távol, így otthon maradtam Hetényben.

A: Egy kicsit vissza kell még mennünk az idõben. Az én édesanyám árván maradt. A nagynénémék vették magukhoz, nekik nem volt gyerekük, így édesanyámat sajátjukként felnevelték. Amikor az én édesanyám is meghalt 1943-ban, megint csak árván maradtunk mi, az öcsémmel. Apukám új családot alapított, mi maradtunk a mamuskával. S a mamuska nevelt fel bennünket is, gyermekeiként.

Mamuskának, mikor áttelepítettek bennünket, nem is adtak külön semmi ingatlant, annak ellenére, hogy a hetényi vagyon az övé volt. A szüleim házrésze után kaptunk Móron egy házat, abban éltünk mindannyian árván.

Mostanában ismét elõvettük ezeket az iratokat, mert a tévében is hallottunk hasonló esetekrõl.

Küldtünk levelet az igazságügyi minisztériumba, és azt a választ kaptuk, hogy ebben a kormányzási ciklusban rendezni fogják az ügyünket. Talán most, 55 év elmúltával rendezõdik valamelyest a sorsunk.

Hetény falu népének jegyre való élelmiszere, csipkék, rõfök, és még sok mindenféle árunk volt, melyet elkoboztak.

Volt egy unkatestvérem, õ kereskedelmi iskolát végzett, nálunk dolgozott. Õ vezette a pénztárkönyvet, mindent. Az utolsó nap is szépen elrendezett mindent, bezártunk. Este nagy csörömpöléssel zörgettek az ajtón. Kinyitottuk, egy csendõr volt ott, meg egy helybeli ember. Ha rendes ember lett volna, biztosan figyelmeztetett volna bennünket, vagy odaüzent volna. Még ezen az éjszakán megcsinálták a leltárt, lezárták az ajtókat, s mi oda többet be sem léphettünk. Nyolc hónapig éltünk így. Volt egy megbízott ember, akinek a boltot kellett volna vezetnie. Ez egy lezüllött, de iskolázott ember volt. Szerette az életet, eljátszott, elherdált mindent.

Egyik reggel szóltak a mamának, hogy miért nem nyitja ki a boltot. Elmondta akkor, hogy szóljanak az embernek, hiszen nekünk nincs már kulcsunk hozzá. Erre válaszolták, hogy már napok óta nincs nyitva a bolt, s keressük csak meg, hátha meglesz nálunk a kulcs. Neki is láttunk, s meg is találtuk. Bedobta a verandára, úgy ment el.

Szerettek bennünket a hetényiek. Nagypapa becsületes kereskedõ volt, megtanított bennünket a pénz megbecsülésére. Szépen vezette a boltot. Mielõtt meghalt volna, kioktatott mindenre, hogy jól végezhessük a munkát. Kérdeztem is tõle, mi legyen azokkal, akiknek hitelezett. Azt mondta: „Kisleányom, azt soha ne kérd meg tõlük. Ha módjuk lesz rá, megadják, ha nincs rá módjuk, akkor meg minek azt hánytorgatni.” Így is lett.

1948. április 12-én ért bennünket a kitelepítés.

A keresztanyám szólt elõzõ este, hogy jönnek és összeírják azokat a házakat, ahonnan kitelepítik a lakosokat. Láttam, amint a mi házunk elõtt is ott van a két ember és felírnak bennünket. Kimentem hozzájuk, s mondtam nekik: „Bácsi, ne vegyék el tõlünk ezt a házat. Ha el kell innét mennünk, akkor nem lesz, aki kimenjen a temetõbe édesanyámhoz.” Megragadta a kabátomat, és úgy ellökött, hogy majdnem az árokban kötöttem ki. Nyomatékként még odadobta szlovákul: „Eredj a fenébe, menj a Dunának.”

Még iskoláskorú voltam, hiszen alig töltöttem be a tizenhat évet. Ekkorra már bezárták a magyar iskolákat, csak szlovák iskola volt. Ott tanítottak bennünket szlovákul, de nem nagyon ment. Nem szívesen emlékszem vissza ezekre az idõkre, mert rossz emlékeim vannak. Szegény öcsém, akkor kezdte meg az elsõ osztályt, s nem tudta kimondani azt a két szlovák szót rendesen, amit tanítottak éppen. A tanító megragadta a kis kabátjánál, odacipelte a kályhához, s szegény kisöcsémnek ott kellett a kályhába mondania, hogy „disznó szamár vagyok”. Természetesen szlovákul. Így megalázva még azt sem tanultuk meg, amit egyébként megtanultunk volna.

Mivel Hetényben boltot vezettünk, Móron is megnyitottuk a kis üzletünket, és abból tartottuk el magunkat. S. mindent elvállalt, dolgozott cséplõgépen, beszerezte a bolti árut, hazalátogatott késõbb Heténybe, onnan segítettek bennünket a szülei. Mindent megpróbáltunk, amit csak lehetett. Mondta is szegény jó nagymamánk, hogy nektek most már össze kell házasodni, mert az élet is így akarja.

Sajnos 1950-ben megindultak az államosítások, már árut is nehezen szereztünk be. Ekkor azt a tanácsot kaptuk, hogy adjuk vissza az iparengedélyünket, mert így lesz a legjobb megoldás a mi részünkre. 73

Ekkoriban már elkezdte mûködését a földmûves szövetkezeti kereskedelem. Nekünk volt üzletberendezésünk,nekik üres üzlethelyiségük. Így közösen létrehoztunk egy kis vegyeskereskedést, azzal a kikötéssel, hogy S.-t alkalmazzák, mint üzletvezetõt. Idõközben õ elvégezte Gyöngyösön a Vendéglátó és Élelmiszeriparosi technikumot, így a szövetkezet nagy örömmel megbízta õt az üzlet vezetésével. Ezek után egy kicsit könnyebbé vált az életünk, bár napi tizenhat órát dolgoztunk, s a nagymamát, valamint L. testvérkémet is mi tartottuk el.

Mórra kerülve kaptunk egy házat. Minden faluban volt egy bizottság, az eldöntötte, hogy kit, melyik házba visznek. Mi elõször egy olyan házat kaptunk, ami elég romos volt. Ha esett az esõ, ki kellett a sarokból mernünk a vizet. A kocsikról a holminkat csak az udvar közepére rakták le. A házban még benne lakott a sváb tulajdonos, amikor megérkeztünk. Mi eléggé késõn érkeztünk, a többiekhez viszonyítva. A svábok már azt gondolták, hogy nem is jön más. Mondtuk, hogy adjanak egy másik házat. Kaptunk is egy nagy parasztházat, de abban is laktak.

Mi hárman a nagymamával és a férjemmel laktunk együtt, apukámék külön költöztek. Még ebben a nyomorúságban is voltak spekulánsok, kapzsik. Volt két kapzsi telepes, akik rábeszélték apukámat, hogy adja oda az õ házát egy másikért. Apám odaadta nekik. Mi nem kaptuk meg az ígért nagy házat, nekünk meg egy még rosszabb, még romosabb házat adtak. A falból kinõtt a gomba, nem is mertünk mi már ott maradni a gyerekekkel. Addigra ugyanis mi már összeházasodtunk, és született két kislányunk is. Így mi a gyerekekkel elmentünk albérletbe. Került fedél a fejünk fölé, de az én fizetésem egészen elment az albérletre.

Legelõször én mentem Mórról haza, Heténybe. Két hétig maradhattam. A rendõrségrõl kiállítottak egy engedélyt, azzal mehettem. Elõtte meg csak levelezgettünk, meg a Dunán telefonáltunk. Megírtuk egymásnak, hogy mikor találkozunk a Duna két partján, aztán lehajoltunk a víz fölé, úgy üzentünk

egymásnak, a víz meg elvitte a hangunkat. Még a Duna is kegyes volt hozzánk.

Most is hazalátogatunk rendszeresen, ott vannak a szeretteink a temetõben. Meg kell mondjam, hogy semmi rossz érzésem nincs az új lakókkal szemben.

Édesanyám sírhalma mellett drága hetényi rokonaim, barátaim mind megállnak és üdvözöljük egymást igaz szeretettel. Édesanyám sírhalma mellett állva, arra kérem a jó Istent, hogy tegyen csodát, s ha egyszer véget ér a földi életem, itt, Hetényben Édesanyám mellett találjam meg a végsõ nyughelyem. Ott, ahol a kéklõ ég alatt láttam meg a fénylõ napsugarat. Mert én a szívemet kétfelé osztottam. Egyik felét a családomnak adtam, a másik felét szülõföldön kisfalumban Hetényben hagytam.

Lejegyezte: Monostori Éva

 

 

Szabolcska Mihály
Uram, maradj velünk!

          

Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?

tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!

 

 

 

Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!

 

Istvándi történetéhez

 

ÁROKHÁTY BÉLA
1890-1942

 

Dr BUCSAY MIHÁLY
1912 - 1988 - 2019
31 éve halt meg

 
Garai Gábor Jókedvet adj

Garai Gábor: Jókedvet adj

                  ennyi kell, semmi más

   Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
   A többivel megbirkózom magam.
   Akkor a többi nem is érdekel,
   szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
   Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
   nem kell más, csak ez az egy oltalom,
   még magányom kiváltsága se kell,
   sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
   ha jókedvemből, önként tehetem;
   s fölszabadít újra a fegyelem,
   ha értelmét tudom és vállalom,
   s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
   S hogy a holnap se legyen csupa gond,
   de kezdődő és folytatódó bolond
   kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
   ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

  

 

 

Dr. LAJTHA LÁSZLÓ
1892-1963-2019
56 éve halt meg

 

Protestáns Graduál

 

Dr FEKETE CSABA

 

 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok egy zsoltárpárjának tanulságai
 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok és a viszonyítás megoldatlanságai (délvidéki graduálok: bélyei, kálmáncsai, nagydobszai)


látogató számláló

 

Zsoltár és Dicséret

 

Egyháztörténet

 

Tóth Ferentz

 

Történelem

 

Történelem. Török hódoltság kora

 

Dr SZAKÁLY FERENC


történész 1942-1999 - 20 éve halt meg

 

Világháborúk - Hadifogság
Málenkij robot - Recsk

 

Keresztyén Egyházüldözés
Egyház-politika XX.század

 

Roma múlt, jövő, jelen

 

PUSZTULÓ MAGYARSÁG - EGYKE

 

 

ADY ENDRE MAGYARUL

   

   Nem adta nekünk az Isten,

   Hogy ki szeret, az segítsen,

   Sohasem.

 

   Magunk is ritkán szerettük,

   Kikért szálltunk hősen, együtt,

   Valaha.

 

   Valahogyan bajok voltak,

   Lelkünknek, e toldott foltnak

   Bajai.

 

   Egyformán raktuk a szépet

   Barátnak és ellenségnek,

   Mert muszáj.

 

   Egyformán s mindig csalódtunk,

   De hát ez már a mi dolgunk

   S jól van ez.

 

   S szebb dolog így meg nem halni

   S kínoztatván is akarni:

   Magyarul.

 

 

KARÁCSONY ÜNNEPÉRE

 

HÚSVÉT ÜNNEPÉRE

 

PÜNKÖSD ÜNNEPÉRE

 

Gyerekeknek - Bibliai Történetek
másolható, nyomtatható

 

WEÖRES SÁNDOR

A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát. 

 

 

A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal                      Oldal tetejére          látogató számláló

 

Halloween mix-ek és Jelmez mix-ek már 500.-Ft/kg-tól 1 zsák 15-18 kg gyors 1-2 napos szállítási határidõ    *****    Sniffany felnõtt meséi, képei és versei a blogon :)    *****    Lilith Megéhezik 4 - Az Apáca Show,a fantasy új epizódja elérhetõ    *****    Felnõtt mesék, különös történetek, némi erotikával fûszerezve. Versek, eszmefuttatások. Underground írások,Sniffanytól.    *****    BLACKPINK NEWS • Gyere és ismerd meg a világ egyik legismertebb és legnépszerûbb dél-koreai bandját, a BLACKPINK-et!    *****    LEPD MEG MAGAD VAGY SZERETTEDET EGY KÜLÖNLEGES MANDALÁVAL, VAGY ÁSVÁNYÉKSZERREL! RENDELÉS ÜZENETBEN VAGY AZ OLDALON!    *****    Ismerd meg és nézd meg a norvég SKAM címû sorozatot és 7 további remake sorozatát! Naponta friss hírek! SKAM - SKAM    *****    IGAZÁN DÖGÖS ÉS EGYEDI SZERETNÉL LENNI? 10-20% CSAK MA MINDEN ÁSVÁNYKARKÖTÕRE, GYÖNGYKARKÖTÕRE, MEDÁLRA! NÉZD MEG FB-OT!    *****    "Eljött értünk a végzet, s keze nyomán milliók hulltak élettelenül a porba. Félelem bûze áradt szét." - SZEREPJÁTÉK    *****    Angolturi Lerakat - Angol használtruha kereskedés. Gyerek és felnõtt ruhák már 350.-Ft/kg-tól Gyors kiszállítás    *****    Ismerd meg és nézd meg a norvég SKAM címû sorozatot és 7 további remake sorozatát! Naponta friss hírek! SKAM - SKAM    *****    KÖLTÖZÉS - www.kitfitbefit.hu- Fitness - Életmód - Cikkek- www.kitfitbefit.hu - www.kitfitbefit.hu - www. kitfitbefit.hu    *****    Ismerd meg és nézd meg a norvég SKAM címû sorozatot és 7 további remake sorozatát! Naponta friss hírek! SKAM - SKAM    *****    Suzanne Collins - Énekesmadarak és kígyók balladája Gyere nézz be! #ÉhezõkViadala #Read&Speak Blog #GyereNézzBe    *****    Mistfall egy csodálatos hely amely elvarázsol játék közben!    *****    Mistfall egy gyönyörû hely amely elvarázsol játék közben!    *****    A horoszkóp a lélek tükre,egyszer mindenkinek bele kell néznie. Rendeld meg a képleted én segítek értelmezni amit látsz!    *****    Hamarosan megjelenik a Csókfülke címû film második része. Premier: 2020 július 24. Ne maradj le semmilyen információról!    *****    Silhouette in the Darkness - Reménykedni valamiben, majd elveszíteni: az jobban fáj, mintha semmit sem reméltél volna.    *****    Enigma Disease ⊱ Egy háborút már önmagában vívni is nehéz; s megmenteni mindenkit? Tudd: nem lehet...