//palheidfogel.gportal.hu
//palheidfogel.gportal.hu

„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.” Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:


Az erőszakra épített világ akkor hull véres darabokra, amikor a békét örökre biztosítottnak véli. Ennek a világnak nem több hatalomra, erősebb hadseregre, különb harci eszközökre, körmönfontabb diplomáciára van szüksége: ennek a világnak kis jóakaratra, jézusi erőkre van szüksége. Ezt a világot nem kívülről kell széppé tenni cicomás műveltséggel, technikai vívmányokkal: ezt a világot csak belülről lehet széppé tenni: az Isten szellemének, a lelkiségnek kiragyogtatásával.” Ravasz László református püspök


Tiszteld minden ember hazáját, de szeresd a magadét. Helen Keller


 

Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik
szívem. Zsoltár 28,7

… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti."  Karl Barth

.


Theológia, Történelem, Graduál, Zsoltár


Heidfogel Pál

lelkészi önéletrajz - 2015


Családi Honlapom:

//heidfogel-domjan.gportal.hu

phfogel@gmail.com

 

 
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Elfelejtettem a jelszót
 

www.refzarszam.hu

shopify site analytics
 

Heidelbergi Káté 1563

 

II. HELVÉT HITVALLÁS

 

A GENFI EGYHÁZ KÁTÉJA

A GENEVAI Szent Gyülekezetnek CATHE- CISMUSSA
 
Avagy A Christus tudományában gyermekeket tanító  FORMATSKÁJA 

M.Tótfalusi Kis Miklós által 1695 esztend 

A Genfi Egyház Kátéja 1695 Ennek ismertetője.

Kálvin János: A Genfi Egyház Kátéja Pápa 1907.
www.leporollak.hu - Németh Ferenc munkája

Hermán M. János: A Genfi Káté útja Kolozsvárig

- Fekete Csaba Káté, egyház,tanítás 

 

IRTA: Kálvin János

 

KÁLVINRÓL IRTÁK

 

Kálvin évfordulók

 

KARL BARTH 1886-1968

 

Bibó István

 

Biblia - Ó és Újszövetség Próbakiadás -

 

Bibliakiadások, könyvek
Magyar biblikus irodalom

 

Biblia év, évek után

 

Dr Csehszombathy László
szociológus 1925-2007

 

OSCAR CULLMANN 1902-1999

 

Egyházi Zsinatok és Kánonjai

 

FORRÁSMŰVEK

 

GALSI ÁRPÁD
Jakab, az Úr testvére

 

A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...

Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .

E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben,  a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal


2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó

 

 

Dr GÖRGEY ETELKA lelkipásztor, iró

 

1. Közösség az Ószövetségben

2. Biblia és liturgia

3. Pártusok és médek...

4. Isten bolondsága

5. Éli, éli, lama sabaktani?

6. Minden egész eltört?

7. Siralmak és közösség

 

HARGITA PÁL
református lelkipásztor


Istvándi 1924-1996 Pápa

 

Keresztény filozófia

 

Dr (Kocsi) KISS SÁNDOR

 

Kommentár 1967 és

 

Dr KUSTÁR ZOLTÁN

 

MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER
1532-1572

 

DR NAGY BARNA

 

Dr PÓTOR IMRE

 

Dr RAVASZ LÁSZLÓ püspök

 

SZEGEDI KIS ISTVÁN


1505 - 1572 REFORMÁTOR

 

SZENCI MOLNÁR ALBERT

1574 - 1633

 

Theológiai irodalom

 

Temetési beszédek

 

DR TÓTH KÁLMÁN
theológiai professzor


1917 - 2009

 

DR. TÖRÖK ISTVÁN

 

Dr. VICTOR JÁNOS (1888-1954)

 

Régi magyar Irodalom

 

Régi könyvek és kéziratok

 

XX. század Történelméhez

 

Webem - itt

 

PDF - MP3 - Doc - Odt formátum

 

Teremtésről

„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a  legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
 
 
- A SZLOVÁKIA MAGYAROK KÉNYSZERTELE-
PÍTÉSEINEK EMLÉKEZETE 1945 Tanulmányok,
családtörténetek, visszaemlékezések
- A SZLOVÁKIA MAGYAROK KÉNYSZERTELE-
PÍTÉSEINEK EMLÉKEZETE 1945 Tanulmányok,
családtörténetek, visszaemlékezések
:

18. FELSőSZELI Z. HÁZASPÁR FELSőSZELI, NAGYMÁCSÉD; PÜSPÖKLAK, HIRD-ÚJTELEP „Jobbára azt mondták, hogy cseszkók. Ezt a

18. FELSőSZELI Z. HÁZASPÁR FELSőSZELI, NAGYMÁCSÉD; PÜSPÖKLAK, HIRD-ÚJTELEP „Jobbára azt mondták, hogy cseszkók. Ezt a


 

FELSÕSZELI Z. HÁZASPÁR

FELSÕSZELI, NAGYMÁCSÉD – PÜSPÖKLAK, HIRD-ÚJTELEP

 „Jobbára azt mondták, hogy cseszkók. Ezt a németek mondták.”

 Férj (F): Mi elõször Püspöklakra kerültünk. Fazekas, Boda, Püspöklak, három szomszédos község.

Mikor minket szelieket telepítettek, a mácsédiak már ott voltak, mert õket hamarabb hozták. Volt böködés, pláne eleinte. A mi házigazdánk utána mesélte el nekünk, hogy amit tudott, mindent elosztott, hogy ne maradjon ott semmi. A bort is mind kimérte. Akkor betették egy kis lakásba, de nagyon közel voltunk egymáshoz, és utólag rokonok lettünk. Még a lakodalomba még õnáluk is voltunk, õk is nálunk. És ami abba a kis lakásba nem fért el, azt visszahozták. Megengedtük nekik, hogy hozzák oda vissza és õriztük nekik. Szekrény meg ilyenek. Sõt még a szembelévõk, még õk is hoztak oda. Azelõtt nem volt olyan túlzsúfoltság. Amíg fért, hoztak.

Kérdezõ (K): Hogy kerültek Hirdre?

F: Mikor összeházasodtunk, abba a házba mentünk lakni, ahová édesapámék voltak telepítve Püspöklakon.

Ott is volt három szoba. Csak hát az olyan szoba volt, hogy három évig elõtte gabonaraktárnak használták, mert a tulaj az valami SS-tiszt volt és kimenekült Argentínába. Vert falú ház volt, a gabona szétnyomta az elsõ részt. És hát mi oda költöztünk, rendbe kellett tenni, az utcafrontra tettünk új ablakot, a folyosót megcsináltuk. Úgyhogy már egyszer abba beleöltünk egy bizonyos pénzmennyiséget. És hogy kilyukadjak, hogy miért kerültünk ide: apám hetvenöt százalékos hadirokkant volt az elsõ világháborúból.

Szeme, ujja hiányzott, a jobb oldala végig tele volt szilánkkal, és akkor már le is volt eléggé robbanva. Itt nem kapott hadirokkant-segélyt, mint valamikor otthon, mert mikor Csehszlovákiához tartoztunk, ott adtak. És hát itt csak voltunk-voltunk. A tsz-tõl kapott aztán öregségi nyugdíjat. Segített a gazdálkodásban, de több kárt csinált, mint hasznot. Benne volt az akarás, mert parasztember volt, de hát ... Két tehén megdöglött miatta. És akkor azt mondtam, most már nem veszünk semmit, elég volt belõle. Ennyi leégés elég, mert ebbõl volt nekünk csak a pénz. Volt egy kis összespórolt pénzünk, meg a nõvéremnek is, s hogy veszünk házhelyet valahol. Mert volt egy nõvérem, aki nem ment férjhez, angolkórja volt. Varrt, menyasszonyi ruhákat, nagyon szépen. Abból volt pénze.

Õneki (a feleségére mutat) a nõvére már itt lakott akkor, két éve. Eladták azt a házat, amivel eljöttek az õ szülei (amibe kitelepítették õket). Megtudtuk, hogy ez eladó ez a házhely, egy Zala megyei tulajtól. 1965-ben kezdtünk építkezni, 1966-ban költözünk ide. Ekkor már a lányunk hetedikes, a fiunk ötödikes lett itt.

Nekem volt még egy öcsém, aki tíz évvel volt fiatalabb, mint én. Kiváló diplomával végzett Budapesten,az egyetemen. Két hónapra rá fölrobbant. Az ecetsavgyárba volt kinevezve, mint gyakorló mérnök. Vegyészmérnök volt. Akkor kapta édesapám azt az erõs szívbajt, de hét évig élt még azzal. Édesanyám meghalt, mikor az adásvételi szerzõdést aláírtuk, mikor megvettük ezt a házhelyet. Az építkezést ilyen ingajáratban csináltuk, mert közben azért én még ott is dolgoztam. Az unokatestvéremék, õk már korábban érkeztek, segítettek minket költöztetni. A bátyám nem nyugodott bele, hogy milyen helyre vittek – mehettünk volna Garára is –, de a rokonság is mind ezen a részen volt, a szomszédok, meg mindenki. Úgy kerültünk oda Püspöklakra. De az meg olyan ház volt, hogy kút is volt, csak víz nem volt. Hogy milyen messze kellett érte menni.

K: A németek, mikor behozták a faluba, a házaikba a felvidékieket, nem haragudtak?

F: Nem mondhatnám. Meg mielõtt mi odakerültünk, mindent elosztottak, amit csak tudtak. Aztán mondták, hogy ha tudták volna, hogy mi megyünk, hagytak volna bort is, meg mindent. Ágynemûjüket odahozták, mert olyan pici lakásokat kaptak. És ha elmegyünk, találkozunk, a felesége is, meg a fiúk is jön oda, mint a rokonok. Ja és, nálunk arattak. Az õ saját földjükbe. Õk voltak az aratók nálunk.

Aztán eljöttem a vasasi bányába, ez 1966 januárjában volt. De aztán leépítettek egészségileg. Bekerültem fürdõkezelõnek. Hat és fél évig a fürdõben voltam, ahol a bányászok tisztálkodtak, és onnét kerültem nyugdíjba, 1985-ben.

55 K: Hogy gazdálkodtak itt, Hirden?

F: Hát itt nem volt föld, mert az ott volt, ugye Püspöklakán. Akkor még éltek a szüleim, az õ nevükön volt az. És amikor arról volt szó, hogy megvan itt a házhely, áruba bocsátottuk mi is a házat (a püspöklakit).

Potya pénzért persze el lett adva, és azt is befektettük itt. Meg kaptunk egy kis kölcsönt is a mezõgazdasági minisztériumtól, 30 000 forintot, nagy pénz volt az akkor. De az is olyan kitérõvel (kitétellel) volt, hogy nem hátráltatja-e a tsz mûködését. De mivel a fõkönyvelõ is felvidéki volt, az otthoni szomszéd községbõl nõsült, azt mondja, „ne törõdj te ezzel, én ezt neked aláírom”, és aláírta. Ahova fölvesznek munkára, ott fogod törleszteni a kölcsön-törlesztést. És úgy is volt természetesen.

K: Itt Hirden könnyen szoktak meg?

F: Hát, itt is, hogy mondjuk, mikor megkaptam a bányánál az elsõ fizetésemet, félreállt a szám. Ott (Püspöklakán) olyan munkakörben voltam, hogy látástól vakulásig dolgoztam. De volt is keresetem. Meg hát a tejpénz, meg az anyadisznóktól, volt egy kis pénz összerakni. Amikor ott összevont lett a tsz, fölajánlották, hogy legyen külön takarmánykocsis, minden faluban külön. Nekem voltak a legjobb lovaim, kaptak az alkalmon. De ha balták estek, nekem akkor is mennem kellett. A takarmány kellett. Így volt ez a kis összespórolt pénzem, ezzel indultunk el a házépítésbe. Azok jöttek segédmunkára ide a házhoz, akiknek a nõvérem a ruhákat varrta, a család mellé.

És itt is, mivel állatokat akartunk azért tartani, a tsz-bõl részes kukoricát vállaltunk. Meg közben a feleségem is elhelyezkedett a kendergyárba dolgozni. És még szõlõt is ment dolgozni napszámba, munkaidõ elõtt, munkaidõ után. Ezt is vállaltuk. Meg szüretelni mentünk. Mindent meg kellett ragadni, mert a gyerekek nõttek. Azok is elõször Pécsett letették a középiskolát, addig még csak innét jártak. És mikor eljött az egyetem, oda már pénz kellett. De szerencsénkre, õk jól tanultak. Hogy õszinte legyek, én nem tudom, hogy nõttek föl. Püspöklakon csak akkor láttam õket, amikor aludtak. (A feleség közbeszól, visszatér az eredetileg feltett kérdésre.)

Asszony (A.): Hogy hogyan illeszkedtünk be? Itt annyi felõl jöttek ide lakni, és ez még most is megvan, hogy ha egyiknek egy kicsit több van, az már nem jó, fúrják egymást, mert nincs összetartozás, nem rokonok, nem is falubeliek, mindegyik máshonnan jött. Na, de a rokon is úgy van, nemcsak a másik.

Itt a németekkel, vannak családok, elég jó viszony volt, most is van egy, együtt dolgoztak a bányában, most haltak meg, de olyan jó viszonyban voltunk, mint a rokonok. Lakodalomba hívtak, mi is hívtuk, nagyon jó volt a kapcsolat, mind a mai napig.

K: Hogy alakult ki ez a barátság?

F: Elõször úgy volt, hogy mikor a tsz-ben ez a részes kukorica volt, ott ismerkedtünk meg a feleséggel, a férj pedig a bányában velem együtt dolgozott. A gyerekeik meg csak pár évvel voltak fiatalabbak, mint a mieink, és hát akkor jártunk össze.

K: Milyen a kapcsolat az emberek között?

F: Itt már az ország minden sarkából vannak. Jóformán nem is tudjuk, hogy a házasságok hogyan vannak. A mi gyerekeink is szinte így vannak. A lányunk a veszprémi egyetemre járt, õ ott ismerkedett meg a férjével, a fiunk meg a kecskeméti fõiskolán egy pesti lánnyal ismerkedett össze. Gondoltam, hogy itt marad, de aztán elment. Pesten van munkahelye. Úgy föltornázta magát, hogy fõigazgató. A szeszipari gyárban két üzemrészleget vezet. A lányunk meg árusítja a terméket, Gyõrtõl egészen Mohácsig, Amwayügynök (termékforgalmazó).

K: Itt a faluban nem volt egyfajta összetartás a felvidékiek között, nem segítették egymást?

F: Nem nagyon. Itt az egyik innét jött, a másik onnét jött. Az F-ékkal, az a galántai, most alakult ki barátság, most hogy idõsek vagyunk. Sok év után. Mert nem egy helyen dolgoztunk, üzletes volt. Mióta nyugdíjasok lettünk, õvele jó barátságban vagyunk. Tegnap is egy óra hosszat beszélgettünk az utcán.

De az az érdekes, hogy ha mi oda (Püspöklakra) kimegyünk, ha a temetõben vagyunk, aki csak ott van, mind odagyûl körénk. Mert ott vannak eltemetve a férjem szülei. De az úton is nincs aki nem szól, vagy nem köszön. Azokkal a svábokkal nagyon jóba voltunk. Az olyan zárt község volt azért. Nem úgy, mint itt. Ez olyan nyitott. Itt meg már olyan összetett nép van (a felvidékiek között is). Vannak, akik mindjárt ide lettek telepítve, de már mi.. (másra terelõdik a beszélgetés). Ez a község egy összetett község.

Itt voltak õslakos magyarok és õslakos svábok is. Ezek között volt valami súrlódás, de úgy vettem csak azért észre, mert itt nem úgy volt a tsz-alakulás, mint kint minálunk. Itt jobban volt az irigység, mivel a városnak a vonzáskörzetében van. És innét inkább el is menekültek az iparba. Itt a tsz se ment úgy 56 tökéletesen, mint kellett volna. Hat vagy hét községet összevettek (a tsz-be), s így ment aztán a boldogulásuk jobban.

A: Én is ott dolgoztam Hirden a kendergyárban. Takarítottam az irodákat, ruhatárban. Nyugdíj után még dolgoztam tizenhárom évet. (Meséli, hogy másnap Eszékre mennek egynapos zarándoklatra, egy pécsi pap szervezésében.)

K: Hirden a felvidékiek katolikusok?

A: Vannak reformátusok is, és evangélikusok is. Összetett ez a falu. A katolikus templomba is sokan járnak, akikrõl tudom, hogy hirdi, de nem tudom a nevüket. Pár éve, hogy már nem ismerünk mindenkit.

Sokan eladták a házat, idegenek jöttek be.

K: Nincs szétszakadva ez a falu azzal, hogy van ez az Újtelep és van a régi rész?

F: De igen, igen. Az eredeti falu a 6-os út túloldalán volt. Az volt az eredeti falu. Itt ebben a felsõ utcában volt csak pár ház. A templom Vasas és Hird határán állt. Valamikor a két községnek volt ez közös temploma. 1926-ban építette az akkori bányatulajdonos a vasasi templomot, s akkor szakadt el Vasas.

Most meg már Pécshez tartozunk, nem is tudom hány éve.

K: És ez most így jobb?

A: Több szempontból jó. Az utazási szempont az egy nagy elõny. A részönkormányzattal a fiatalok nincsenek megelégedve. Nincs szórakozóhely. De hát ott van közel Pécs, oda mehetnek. Most, hogy nekünk már ingyenes az utazás, itt nem is vásárolunk. Mindent bentrõl (Pécsrõl) hordunk. Hol én megyek be, hol õ. Kinézzük, mi van leárazva.

K: Hogy kezdték el itt a gazdálkodást?

F: Mikor idekerültünk, ugyanúgy kezdtük a mezõgazdasági munkálatokkal foglalkozni, mint odahaza Szeliben. Mert édesapámék olyanformán kaptak földet, mint ami otthon volt. Édesapám és édesanyám vagyona, le van írva, nyolc-kilenc kataszteri hold között mozgott. Ugyanúgy kaptunk itt is. Nagy lendülettel elkezdtük. Én kezdtem már akkor jobban, nem a szülõk. Otthon is már az utolsó években én vezettem a gazdaságot. Hoztuk a jószágállományt, a disznóállományt, a gazdasági fölszerelést.

K: Közös munkák voltak a faluban, kalákában?

F: A betakarítás, a gabona-behordás és a cséplés teljesen ilyen kaláka-szerûben volt. Ez minden évben így volt. Amikor pedig a tsz megalakult, akkor a kukoricatörés is. A háztájit azt szinte kalákában csináltuk.

Az asszonyok törték, mi pedig fogattal hazavittük.

A.: Mikor gyerekek voltunk, még Szlovákiában, a kukoricafosztás este volt. De most már ott is biztos kitörik mindjárt. A kombájn aratja. Akkor az még külön ünnepség volt, összejöttek, viccelõdtek. Édesanyám foglalkozott libaneveléssel, töméssel is. Téli estéken volt a tollfosztás Püspöklakon. Összejöttek a régi ismerõsök, szomszédok. Akkor volt a tollfosztás. Az itteniek nem fosztották a tollat. Levágták a végét, s úgy töltötték meg az ágynemût. Az övéké olyan kemény volt, a miénk finom puha.

K: Itt Hirden nem voltak ilyen közös fosztások?

F: Itt csak kukoricatörés volt, azt a németekkel is. Hát nagyon jóba voltunk velük, hát tényleg.

Voltunk tízen, tizenöten is.

K: Volt-e a felvidékieknek csúfneve itt a faluban?

F: Ezek a Heves megyeieket úgy nevezték, hogy telepes. A fölvidékiekre csak azt mondták, hogy cseszkók.

A: Olyat is lehetett hallani, hogy magyarcigányok. De ezt még ott kint. Jobbára azt mondták, hogy cseszkók. Ezt a németek mondták. De mikor minket megismertek, minket direkt úgy ismertek meg, hogy nem azok vagyunk, mint a heves megyeiek. Látták azt, hogy törekvõ nép. Például az egyik jómódú sváb család, a csarnokosék – mikor a Heves megyeiek megalakították a tsz-t, mi még egyéniek voltunk –, na akkor összetalálkozok ezzel az öreg svábbal, és azt mondja, hogy „a maguknak ott a Freital-dûlõben több van”, ez volt a legszebb parcella, „maguknak ott több van, mint a telepeseknek az egész tsz-tábláján”.

Mert hát ott termés volt.

A kukorica vetése elõtt lehántottuk a tarlót, s úgy raktuk bele a kukoricát. Mikor a tarlóhántás megvolt, még az õszi mélyszántást is elvégeztük. Tavasszal pedig csak lazítottuk a talajt, s úgy vetettük be. Az volt a kukoricának a jó melegágya. És ugye erre õk fölfigyeltek, hogy mi máshogy csináljuk. Az õslakos németek. Látták rajtunk, hogy mi jobban csináljuk.

K: Miért a hevesiek alakították a tsz-t?

57 F: Mert õk nem tudtak boldogulni egyénileg. De még úgy se, és aztán el is szállingóztak. Eladták a házat. De minket meg már erõvel agitáltak. De mivel mi külön agitáltunk felvidéki társaságot, azért „önként”, mert nem akartunk odamenni azokhoz. Inkább együtt. Például Vaskúton is külön taksonyi szövetkezet alakult.

K: A németeket bevonták ebbe a szövetkezetbe?

F: Voltak köztük jobb családok, azok inkább mihozzánk jöttek. Például ez a P.-család, a csarnokosok.

Sok ilyen magyarosított sváb család volt. Amikor megvették négy pengõért a magyarosítást, a háború alatt. A mi ismerõseink, akik itt vannak, az öregek voltak R.-ék, a fiatalok magyar nevet használtak.

K: Most hányan vannak a németek itt Hirden?

F: Kevés a németség. Habár a betelepültek között is sok van, hogy német származású. Õk is úgy idejöttek, mint mi, hasonlóan. Van, hogy a gyerekek egyáltalán nem is tudnak németül. Ez a T., is aki most a részönkormányzati választásokon indult, úgy nyilatkozott, hogy sváb származású, de én tudom, hogy nem tud németül. A kisebbségi önkormányzatba is pályázott. Tõlünk is kérdezte, hogy adjon-e ilyen lapot a kisebbségi önkormányzati választásokra, de mondtam, köszönöm, én nem kisebbségi vagyok. (Nevet)

K: Mikor idekerültek Hirdre, kitõl kaptak segítséget?

F: Elõször csak a rokonságot ismertük. Meg azzal az R.-családdal, azzal volt a legjobb kapcsolat.

Együtt dolgoztunk a bányánál, meg a részes kukoricánál együtt volt a földünk, a gyerekek is majdnem egyidõsek voltak, ott laktak az öregfaluban. Az öregek már meghaltak, de a gyerekeikkel, ahányszor találkozunk, odajönnek, megpuszilják az embert, ha kell valami, segítünk. (…)

K: A kitelepítés után mikor jártak elõször otthon látogatóban?

F: 1959-ben. Húsvétra voltunk. Édesanyámék voltak otthon hamarabb, az öcsém is velük volt. Meg a nõvérem. Mert amikor mi elmentünk a szülõi házhoz és bemutatkoztam, mondták, hogy itt volt egy fiatalember, szõke, nem barna: az öcsém volt.

K: Hogy volt ez a hazalátogatás? Kihez mentek, mi történt?

F: Akkor még kellett egy hívólap, én is kaptam a szeli rokonságtól, õ a mácsédiaktól. Otthon voltunk mi akkor két hétig. Egy hétig voltunk Szeliben, közben-közben Taksonyon.

A: Mikor mi jöttünk a vagonnal, még nem tudtuk, hova jövünk, csak azt, hogy Mohács lesz a célpont, a kirakodóhely. Párkányban álltunk, és meglátták, hogy mácsédiak vagyunk. Mondta az egyik, aki a mi házunkba ment, hogy kinek a házába megy. Ugye akkor nagyon összeszólalkoztunk vele. Kecskék voltak neki, egy vagonnal ment. Na és mikor elmentünk haza, csak kíváncsi voltam, hogy fogunk hazamenni, mikor összevesztünk az úton. Nagyon el voltunk keseredve, s azért is, hogy milyen házat hagytunk ott.

De amikor elmentünk látogatóba azért fogadtak minket, és mondta ez a háziúr, hogy õ nem csodálkozik rajta, hogy el voltunk keseredve. De most már széjjelszedték a házunkat, emeleteset építettek, akik megvették. Pedig tizennyolc éves volt csak, majdnem új.

F: Azóta lakodalomba is voltunk, és tavaly meg ezen az ötvenéves kitelepítési találkozón. Felsõszeliben és Nagymácsédon is. Mácsédon volt június 22-én, Szeliben augusztus 9-én. A búcsú meg 10-én. Búcsú napján is otthon voltunk. A gyerekeinkkel együtt. Mácsédon aludtunk, mert nekem Szeliben nincs olyan közvetlen rokonságom. Vannak, csak idõsek, nem tudnak már fogadni. A többi meg szétszéledt.

A: Az én rokonaim meg haragusznak egymásra, egyik azt akarja, hogy odamenjünk hozzájuk, a másik is. (Nevet). Pedig csak unokatestvérek. Most Taksonyra is beugrottam egy kicsit, május elsejére voltunk ott csoporttal. Több helyen voltunk, ott is koszorúztunk a Taksony-szobornál.

K: Mikor jártak többet haza, leggyakrabban?

A: Eleinte keveset jártunk. 1994-ben háromszor-négyszer voltunk: júniusban, aztán szeptemberben, mert nekem van egy paptestvérem, és annak volt az ötvenéves jubileuma, rákövetõen három hétre meghalt az unokatestvéremnek a fia, akinél voltunk is még. Rákövetõleg két hónapra meghalt az édesanyja, a nagy bánatba. Így vagyunk.

K: A szeliek, a mácsédiak otthonról szoktak ide járni látogatóba?

F: Szoktak. A mácsédiak voltak utoljára, az unokatestvéreméknek a fia. Tavaly õsszel. Most is vártuk, hogy majd jönnek, jönnek, aztán fölhív az unokatestvérem a Piroska, s kérdem, mi van, azt mondja, „azt akarom mondani, hogy nagymama vagyok, van unokám!” Meg építettek is, el voltak foglalva egész nyáron, nem tudtak jönni. Azok tartják is a kapcsolatot a lányomékkal is. Meg édesanyámnak a féltestvérével, az õ családjukkal tartjuk még a kapcsolatot, ezek a legnagyobb rokonok. Írnak is, meg azok is itt 58 voltak két éve õsszel, a Pitynék. A fiamék meg azokkal vannak nagyon jóban. Úgy mennek Mácsédra, mintha haza mennének. Azok meg, akikrõl mondtam, hogy meghalt, minden évben jöttek. Beültek a kocsiba és jöttek. Meg jöttek ide Harkányba üdülni és közbe lejártak ide.

K: Most, ennyi év után hogy érzik, melyik az otthonuk?

A: Most már ez.

F: Én most január-februárban írtam egy … a gyerekeim rákényszerítettek, hogy írjam meg a család történetét. És többek között, a levente-elhurcolás végére azt írtam, hogy Szelire is szívesen emlékszem, de az az otthon, és ez az itthon.

A: Már nem kötõdünk, olyan helyzet van ott is … másodszor pedig családi ház már nincs meg, csak a temetõ, a nagyszülõk ott vannak eltemetve. Meg hát ott vannak az unokatestvérek, meg azoknak a gyerekei, azokhoz kötõdünk, de máskülönben… Itt éltük le az életünket, itt vannak a gyerekeink, itt többet éltünk, mint ott. Ott csak 22 évet, sajnos. Habár mindenre vissza tudunk emlékezni, elõttem van minden, a dûlõk…

F: De otthon is, ha hazamegyünk, mindenki jön és hív, ha kijövök a templomból, én ugye szeretek beszélni, én akkor ott leblokkolok, mert innen is jönnek, onnan is.

K: A gyerekeiket mennyire érdekli az idekerülésük története?

A: Érdekli, és nagyon szeretik a rokonságot. Ha bármikor el akarunk menni megnézni a rokonságot, idén is elvitt volna a fiam. Az összes rokonságot ismerik, meg szeretik is, meg ... Szeretnék is tartani a kapcsolatokat. Taksonyon az Sz. bácsiéknál aludtunk a fiamékkal is. Szelirõl akkor írtak egy könyvet, azért mentünk mi át. A sógoromnak az aranymiséje elõtti hónapokban volt ez, júniusban. Szelibõl elmentünk megbeszélni a rokonsággal, hogy hát kik lennének meghíva.

K: És a püspöklakiakkal tartják a kapcsolatot?

F: Ott egy unokanõvérem lakott még, az idén januárban halt meg.

K: Hallottam róla, hogy szoktak lenni felvidéki találkozók is.

F: Dunapetrén volt augusztus 20-án, négy vagy öt éve. H.P.-ékkal voltunk ott, onnan van az ismeretség a G-vel. Azelõtt így ismertük egymást, hogy én szeli vagyok, tudtunk egymásról. De akkor õ fölajánlotta a templomból kifele jövet, hogy elvisz autóval. Én a rádióból hallottam, hogy jön a szeli énekkar.

Mondom, ha szeliek jönnek, csak el kell menni, akármilyen úton-módon.

K: Milyen volt ez a találkozó, mi történt ott?

A: A templomban lépett föl ez a dalárda, és az újpetrei sváb énekkar is énekelt. Este meg vacsora volt, ahol többnyire szeliek voltak.

Lejegyezte: Árendás Zsuzsa

 

 

Szabolcska Mihály
Uram, maradj velünk!

          

Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?

tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!

 

 

 

Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!

 

Istvándi történetéhez

 

ÁROKHÁTY BÉLA
1890-1942

 

Dr BUCSAY MIHÁLY
1912 - 1988 - 2019
31 éve halt meg

 
Garai Gábor Jókedvet adj

Garai Gábor: Jókedvet adj

                  ennyi kell, semmi más

   Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
   A többivel megbirkózom magam.
   Akkor a többi nem is érdekel,
   szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
   Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
   nem kell más, csak ez az egy oltalom,
   még magányom kiváltsága se kell,
   sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
   ha jókedvemből, önként tehetem;
   s fölszabadít újra a fegyelem,
   ha értelmét tudom és vállalom,
   s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
   S hogy a holnap se legyen csupa gond,
   de kezdődő és folytatódó bolond
   kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
   ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

  

 

 

Dr. LAJTHA LÁSZLÓ
1892-1963-2019
56 éve halt meg

 

Protestáns Graduál

 

Dr FEKETE CSABA

 

 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok egy zsoltárpárjának tanulságai
 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok és a viszonyítás megoldatlanságai (délvidéki graduálok: bélyei, kálmáncsai, nagydobszai)


látogató számláló

 

Zsoltár és Dicséret

 

Egyháztörténet

 

Tóth Ferentz

 

Történelem

 

Történelem. Török hódoltság kora

 

Dr SZAKÁLY FERENC


történész 1942-1999 - 20 éve halt meg

 

Világháborúk - Hadifogság
Málenkij robot - Recsk

 

Keresztyén Egyházüldözés
Egyház-politika XX.század

 

Roma múlt, jövő, jelen

 

PUSZTULÓ MAGYARSÁG - EGYKE

 

 

ADY ENDRE MAGYARUL

   

   Nem adta nekünk az Isten,

   Hogy ki szeret, az segítsen,

   Sohasem.

 

   Magunk is ritkán szerettük,

   Kikért szálltunk hősen, együtt,

   Valaha.

 

   Valahogyan bajok voltak,

   Lelkünknek, e toldott foltnak

   Bajai.

 

   Egyformán raktuk a szépet

   Barátnak és ellenségnek,

   Mert muszáj.

 

   Egyformán s mindig csalódtunk,

   De hát ez már a mi dolgunk

   S jól van ez.

 

   S szebb dolog így meg nem halni

   S kínoztatván is akarni:

   Magyarul.

 

 

KARÁCSONY ÜNNEPÉRE

 

HÚSVÉT ÜNNEPÉRE

 

PÜNKÖSD ÜNNEPÉRE

 

Gyerekeknek - Bibliai Történetek
másolható, nyomtatható

 

WEÖRES SÁNDOR

A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát. 

 

 

A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal                      Oldal tetejére          látogató számláló

 

Halloween mix-ek és Jelmez mix-ek már 500.-Ft/kg-tól 1 zsák 15-18 kg gyors 1-2 napos szállítási határidõ    *****    Sniffany felnõtt meséi, képei és versei a blogon :)    *****    Lilith Megéhezik 4 - Az Apáca Show,a fantasy új epizódja elérhetõ    *****    Felnõtt mesék, különös történetek, némi erotikával fûszerezve. Versek, eszmefuttatások. Underground írások,Sniffanytól.    *****    BLACKPINK NEWS • Gyere és ismerd meg a világ egyik legismertebb és legnépszerûbb dél-koreai bandját, a BLACKPINK-et!    *****    LEPD MEG MAGAD VAGY SZERETTEDET EGY KÜLÖNLEGES MANDALÁVAL, VAGY ÁSVÁNYÉKSZERREL! RENDELÉS ÜZENETBEN VAGY AZ OLDALON!    *****    Ismerd meg és nézd meg a norvég SKAM címû sorozatot és 7 további remake sorozatát! Naponta friss hírek! SKAM - SKAM    *****    IGAZÁN DÖGÖS ÉS EGYEDI SZERETNÉL LENNI? 10-20% CSAK MA MINDEN ÁSVÁNYKARKÖTÕRE, GYÖNGYKARKÖTÕRE, MEDÁLRA! NÉZD MEG FB-OT!    *****    "Eljött értünk a végzet, s keze nyomán milliók hulltak élettelenül a porba. Félelem bûze áradt szét." - SZEREPJÁTÉK    *****    Angolturi Lerakat - Angol használtruha kereskedés. Gyerek és felnõtt ruhák már 350.-Ft/kg-tól Gyors kiszállítás    *****    Ismerd meg és nézd meg a norvég SKAM címû sorozatot és 7 további remake sorozatát! Naponta friss hírek! SKAM - SKAM    *****    KÖLTÖZÉS - www.kitfitbefit.hu- Fitness - Életmód - Cikkek- www.kitfitbefit.hu - www.kitfitbefit.hu - www. kitfitbefit.hu    *****    Ismerd meg és nézd meg a norvég SKAM címû sorozatot és 7 további remake sorozatát! Naponta friss hírek! SKAM - SKAM    *****    Suzanne Collins - Énekesmadarak és kígyók balladája Gyere nézz be! #ÉhezõkViadala #Read&Speak Blog #GyereNézzBe    *****    Mistfall egy csodálatos hely amely elvarázsol játék közben!    *****    Mistfall egy gyönyörû hely amely elvarázsol játék közben!    *****    A horoszkóp a lélek tükre,egyszer mindenkinek bele kell néznie. Rendeld meg a képleted én segítek értelmezni amit látsz!    *****    Hamarosan megjelenik a Csókfülke címû film második része. Premier: 2020 július 24. Ne maradj le semmilyen információról!    *****    Silhouette in the Darkness - Reménykedni valamiben, majd elveszíteni: az jobban fáj, mintha semmit sem reméltél volna.    *****    Enigma Disease ⊱ Egy háborút már önmagában vívni is nehéz; s megmenteni mindenkit? Tudd: nem lehet...