IV. Akarsz-e meggyógyulni haragodból?

Már szó volt arról, hogy gondolatainknak különböző érzelmi töltése lehet - pozítív vagy negatív.

Elmondottuk, hogy a bethesdai beteg gondolatainak egyik negatív töltése a félelem lehetett. Minden valószínűség szerint a másik negatív töltés a harag volt. Íme: - Nincs emberem! - Egyik legindulatosabb szó ez a "nincs". Még akkor is, ha halkan mondjuk. Mennyi lázadás, keserűség sűrűsödik ebben a szóban!

A másik haragra mutató szó ez: előttem. "Más lép be előttem!... " Milyen fojtott haragot tud kiváltani az emberből a mellőztetés!

Kis gyerekek versenyt futottak egyszer, s az, aki másodiknak érkezett be, keserű mérgében belerúgott az elsőbe. - Mi már csak lélekben, gondolatban rúg-kapálunk, de lényegében az indulat ugyanaz. Hogy mi a harag biológiailag, sőt lélektanilag, azt most meg se kíséreljük meghatározni. Nem is volna könnyű. Úgy vagyunk vele, mint az elektromossággal: könnyebb a létezési formáiról beszélni, mint meghatározni.

- De hadd mutassunk rá három formájára:

1. Van olyanféle haragos ember, akit akna- embernek nevezhetnénk.

Hosszú-hosszú ideig csöndes. Virágok nőnek mellette, szinte nem is látszik tőlük. De ha egyszer valaki rálép "gyújtó- szögére", akkor hirtelen felrobban. Robbanása rövid, de hangja, hatása nagy. Akik közelében vannak, azokat megsebzi, nemegyszer súlyosan, ő maga pedig megsemmisül. Ezt átvitt értelemben úgy mondhatnánk: szégyen és megsemmisülés érzése járja át. Robbanásával önmagának ártott a legtöbbet.

2. Van Vezúv-ember, aki szüntelen pöfög és füstölög. Olykor erősebben, olykor gyengébben, de szüntelen. Csak tisztes távolból lehet mellette "letelepedni", mert hamujával mindig mindenkit beszór.

3. Végül van "zsanér-ember", mégpedig rozsdás zsanér-ember, aki ha hozzáérnek, ha "megnyitják": csikorog. Ha nem nyúlnak, nem szólnak hozzá, akkor csöndes, de az első mozdulatra, amellyel megérintik, kellemetlen, fülsértő hangot ad... Igen, olaj kellene neki, finom olaj: a szeretet olaja. Ez még "csak" harag. A haragot lehet megbánni, lehet levezetni, de lehet táplálni is. Jób könyve szerint "az álnokszívüek haragot táplálnak... " (36,13) Táplálják és gyűjtik a haragot, így lesz belőle gyűlölet: GYŰL-ÖL-ET. Ez az, ami már bűn. Mert azt mondja az Ige: "Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek. " (Ef 4,26).

Milyen életes megállapítása ez az Igének: A fel nem számolt, a le nem tett haragot mondja véteknek, bűnnek! Ez pedig már nem harag, hanem feltáplált, "meghizlalt", összegyűjtött harag, azaz: gyűl-öl-et...

Jellemzői: Elsősorban nem gyűlölete tárgyát öli, hanem önmagát. Ezért a lélek rákbetegsége. A ráksejtek tudniillik fellázadnak a többi sejt ellen, de éppen ezzel a lázadással pusztítják el önmagukat is. Mert megölik az élő szervezetet, az embert, akiben élnek. Ugyanígy pusztítja a gyűlöl-et azt, aki összegyűjtötte és táplálja a haragját. Hogyan öl? - Lássuk részleteiben is. Vakít és süketté tesz. "Se nem látott, se nem hallott" – szokták mondani.

A bethesdai beteg ember azért nem HALLJA a kérdést: "Akarsz-e meggyógyulni ? ".

És nem LÁT embert: "Nincs emberem!" - mondja a megsüketült, elvakított ember. Elvakított ember, aki csak gyűlölködni, panaszkodni tud másokra. Hogy mennyire ott fészkel benne a mások iránt érzett gyűlölet, mutatja a történet lélegzetelállítóan megdöbbentő befejezése is, amikor gyűlölete tulajdonképpen gyógyítója, Jézus ellen is fordul: "Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította." (Bizony feljelentés ez!) Íme az eredmény: "A zsidók ezért üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezt. " (Jn 5,15-16) Íme a vak és süket gyűlölet, amelyik maga ellen fordul - hiszen önmaga ellen fordul, aki Jézus ellen fordul!

De nemcsak süketté és vakká tesz, hanem éget, sőt eléget a gűlölet. Talán hallottuk már ezt a kifejezést: izzó gyűlölet. Csak éppen azt nem tudják sokan, hogy tulajdonosát, hordozóját égeti meg elsősorban. Hány úgynevezett gyomorégés és bőrkiütés, hirtelen csalánkiütés mögött ilyen elfojtott "izzó gyűlölet" húzódik meg! (Például: Ég az arcom a szégyentől.") Hány gyomorfekély műtétet elkerülnek ma már lélektani kezeléssel! De még ez sem szükséges; ha valaki az Úrban le tudja tenni "izzó gyűlöletét" - testileg is gyógyulni fog. Mert minden, de minden összefügg az emberi szervezetben: a lélek és az idegzet a testtel. Hallottuk-e már azt: "Megpukkadok a méregtől!" Ez valóban így is van.

Egy híres ideggyógyász szokta mondani: "A lélek tükre a vastagbél. " A méreg, a gyűlölet a legnehezebben emészthető étel: felfúj, megpukkaszt - szinte fizikailag is. Ez is ismerős: "Felrobbanok dühömben!" Ha a szeretet és a felülről való békesség a lélek oxigénje, a gyűlölet a mérges gázkeverék, amely bármely pillanatban berobbanhat.

Éppen ezért a gyűlölet, de még az úgynevezett ,jogos" harag is a legnagyobb fényűzés - mert elsősorban önmagunknak ártunk vele. Beteggé tesz.

Valaki, aki ezt már jól tudta, azt mondotta egy embernek, aki felháboritóan viselkedett vele szemben:

- Kérem, most menjen el, mert nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy dühös legyek!

De nemcsak önmagunknak ártunk, hanem Isten ügyének, Isten országának is. Még "jogos" haragunkkal is. Nemegyszer kell emiatt a hívőknek Isten és az emberek előtt szégyenkezniük. Szokás olykor és védekezésül az ostort-forgató Jézusra hivatkozni. Azt azonban sehol sem olvassuk,hogy a tanítványoknak ugyanezt megengedte volna Jézus Krisztus! Inkább arról tudunk, hogy a samáriaiakra tüzet kívánó tanítványoknak azt mondja: "Nem tudjátok, minémű lélek lakik tibennetek!" (Lk 9,55)

Mert Ő jól tudja, hogy a harag, a gyűlölet és az ebből fakadó tettek visszaszállnak fejünkre.

Valahol olvastam, hogy egy erdész rettenetesen felmérgelődött egy héjára, amelyik le-lecsapott a csirkéire. Végre sikerült csapdával elfognia. Dühében dinamitpatront kötött a lábára és kárörvendően elengedte. De az állat a szokatlan súly miatt csak az erdészlak tetejére tudott felszállni. A patron ott robbant fel és elvitte a fél tetőt...

Hogyan is mondja az Ige: "Amit az ember vet, azt is aratja" (Gal 6,7).

Vagy másutt: "Te azonban kemény szívvel és megtérés nélkül gyűjtesz magadnak haragot a harag napjára, amikor az Isten nyilvánvalóvá teszi, hogy igazságosan ítél. " (Róm 2,5)

Mi a harag, s főként a gyűlölet? Stanley Jones így fogalmazza meg. "Az itt elkezdődő pokol. " Aki engedi, hogy elhatalmasodjék benne, az a poklot táplálja magában.

Vannak-e KIVEZETŐ lépések?

Nem illik szójátékot csinálni, de hadd fogalmazzuk meg így a kérdést:

- Ki vezet? Ő!

Ő! Jézus Krisztus vezet ki Szentlelke és Igéje által. Van egy igen komoly "kivezető" Ige: "Minekutána azért most megigazultunk az Ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen Ő általa!" (Róm 5,9) Tudjuk, hogy itt a harag elsősorban Isten haragját jelenti - de a mi magunk haragja ellen is Ő tart meg! Hogyan tart meg a saját haragunk, gyűlöletünk ellen? Kér: - Add ide a haragodat, nálam jobb helyen van! "Mert arra hívattatok el: hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az Ő nyomdokát kövessétek. Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott - aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmaZott, sZenvedvén nem fenyegetőZött - hanem hagyta az igazságosan ítélőre. " (1Pét 2,21-23)

Jézus tanít, hogy hagyjuk abba önmagunk állandó szemlélgetését, az önmagunk körül forgást! Ma is és mindig is ez volt az egyetlen gyógyulási lehetőség. Hiszen minden harag, minden méreg és gyűlölet alapja éppen az, hogy énünket éri sérelem, vagy énünknek nem sikerül érvényesíteni célját, mi pedig teljesen "belegabalyodunk" ebbe az érzelembe. Aki kilép önmaga középpontjából, az nemcsak a gyűlöletet győzi le, hanem helyet ad az életébe belépő Jézus Krisztusnak. S attól kezdve az az "indulat" lesz benne a döntő, amely volt a Jézus Krisztusban is (vö. Fil 2,5). Ez az indulat pedig az alászállás, a szeretet, a szolgálat, a megbocsátás indulata... Mert ha van "fel"-indulás, akkor van "meg"-indulás is.

És ez a Jézus Krisztus szerint való. Nos,

Jézus kér: Add oda!

Figyelmeztet: Bocsáss meg!

Tanít: Lépj ki önnön középpontodból!

Cselekszik: Elfoglalja helyét életünk középpontjában!

Ha van gyógyulás a haragból, gyűlöletből, akkor körülbelül ez az útja, hogy ne felindult emberek, hanem megindult tanítványai legyünk az Ő Lelke által.

Egyedül jöttünk a világra és egyedül távozunk. És a két nagy egyedüllét között hányszor és hányszor kell egyedül maradnunk - egyszerűen azért, mert vannak megfelezhetetlen percek és órák! Amikor egyedül kell maradnunk!