6./ HÍVŐ, GYÓGYÍTHATATLAN BETEG - JÉZUS A GYŐZTES

Ekkor a vének közül egy így szólt hozzám: „Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét” (Jel 5,5);

„Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt” (Jel 3,5).

Bevezetés

Elköltözött Testvérünk életpályáját és a földi létből való elmenetelét az a bizonyosság hatotta át: Jézus a győztes. Jézus győzött a bűn, pokol, Sátán és halál felett. Aki Jézusban hisz, ha meghal is él. Igen, Jézus a győztes! Ez volt Testvérünk életének és halálának nagy témája.

1./ Először azzal foglalkozzunk: mit jelentett Testvérünknek az, hogy Jézus a győztes.

a./ Elköltözött Testvérünk életigenlő keresztyén létet folytatott. Barátságos, örvendező és nyitott létmódjával sok embernek lett áldássá. Örült, ha velünk és más emberekkel lehetett együtt, és hálás volt azért, ha ezek a kapcsolatok nem voltak csupán felszínesek, de mélyenszántó gondolatoknak is megnyerhette felebarátait. Magatartása és hite által sok embernek lett bátorítássá és kihívássá. És vannak köztünk néhányan, akiknek az élete ő szolgálata és bizonyságtétele által rendeződhetett el, miközben elfogadták Jézus Megváltójuknak. Mellettük állt életük mélységeiben és magaslatain is.

De ez nem volt mindig így. Az évek folyamán sokszor volt kerülő- és tévutakon, amit nem hallgatott el.

b./ Amikor azonban eljutott Jézus Krisztushoz, és elfogadta Megváltójának és Üdvözítőjének, akkor szakított múltjával. Attól kezdve ez a téma uralta az életét: Jézus a győztes! Az volt a legkomolyabb ösztönzés, ami éltette, hogy tovább adja embertársainak a bűnből való szabadulás üzenetét. Nem csupán arra volt kész, hogy megossza embertársaival ezt az örömöt, hanem osztozott szenvedésükben is, és együtt sírt a sírókkal.

c/. Hamis képet alkotunk magunknak elköltözött Testvérünkről, ha azt gondoljuk, hogy mindig örvendező ember volt. Keresztyénként is kellett nehéz időket átvészelnie. Gyakran nem vették észre rajta az emberek, hogy érzi magát. Úgy gondolták, hogy jól van, mégis nagy belső harcot kellett vívnia. Nehéz időket kellett átvészelnie. Önmagában szenvedett. Elhatárolódása fájdalmasan tudatos volt. Szívesen tett volna többet is Krisztusért. Mégis abban bízott, hogy nem az számít elsődlegesnek, amit ő tesz, hanem az számít, amit Jézus tett érte.

d./ Betegségének sok állomása neki és családjának is újra és újra reménység, de csalódás is volt. Minden csalódás után ismételten, újból meg kellett vallania: Igen Uram, engedelmeskedem a te akaratodnak. Életem a te kezedben van, benned vagyok elrejtve. Gyakran engedelmeskedett Jézus hívásának, aki azt mondta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű” (Mt 11,28-30).

e./ Testvérünk újra és újra Jézushoz jött. Neki adta át terheit. Gyakran kíméletlen volt önmagával szemben. Nem szépítette sem az indítékait, sem a tetteit. Egyszerűen letette terheit, hogy aztán megtapasztalhassa, amit Jézus a lélek felüdüléséről és nyugalmáról ígért. Az ilyen pillanatokban egészen biztos volt abban, hogy Jézusé a győzelem. Mindig, amikor Isten akarata iránti igenlése érvényesülhetett, Jézus győzelme mindenki számára nyilvánvalóvá lett, aki találkozott vele. Újra tudott örülni és képes volt arra is, hogy örömével hassa át a körülötte levőket.

f./ Betegsége idejét – annak minden terhe és ellenszenvessége ellenére - úgy fogadta, mint a Jézusban való elmélyülés és elrejtettség idejét. El tudta mondani Pál apostollal együtt: „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róm 8,28-30).

g./ Tudta tartani magát és békességben tudta elhagyni világunkat, hogy bemenjen Isten új világba. Mert Jézus mondja: „Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt” (Jel 3,5).

g./ Hogy vívta ki Testvérünk ezt a győzelmet? Egyáltalán nem saját teljesítményével. Hanem a Bibliában találjuk meg erre a választ: „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” (1Jn 5,4k).

h./ Testvérünk egyszerűen hitt Jézus Krisztusban. Elhitte, hogy Jézus az ő bűneiért is meghalt a kereszten. Tudta, hogy ez által a hit által lett igaz Isten szemében. Megtapasztalta és vallotta: „Krisztus vére és igazsága az ő ékessége és ünneplőruhája.”

2./ Mit jelent nekünk, hogy Jézus a győztes?

a./ Testvérünk tehát befejezte földi életét. A hitet megtartotta. Megváltójához tartotta magát, akinek a szabadítását tudatosan kérte és elfogadta. Ha tanulni akarunk valamit elköltözött Testvérünktől, akkor ez a Megváltójához való ragaszkodása.

b./ És ha foglalkoztatta valami a betegágyán, az az volt, hogy voltak látogatói között, aki nem követték Jézust. Az volt a szívügye, hogy még egyszer Megváltójára mutasson azoknak, akik esetleg vallásosak voltak, de nem akartak Jézusról tudni. Újra el akarta mondani nekik, hogy Jézust kövessék. Hogy hozzák rendbe életüket a teremtő Istennel. Azt akarta, hogy igaz életet kapjanak, mint amilyet ő is kapott, mert Jézus azt mondja: „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe” (Jn 5,24).

Kedves gyászoló Testvérem: Eljutottál-e a halálból az életbe? Biztos vagy-e abban, hogy van örök életed?

Befejezés:

a./ Isten szent bizonyosságal tölti meg haza térő gyermekei szívét. Így olvasunk erről az Igében: „Így fognak visszatérni az ÚR megváltottai is, és ujjongva érkeznek meg a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik” (Ézs 51,11). „A ki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében” (1Tim 2,6).

b./ Elköltözött Testvérünk él, és mindnyájan újra látni fogjuk, akik osztozunk vele a Jézus Krisztusba vetett hitben. Mert Jézus mondja:

„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” (Jn 11,25k). Igen! Jézus győzött és győztes is marad! És beviszi megváltottait Isten országába. - Ámen