4./ HÍVŐ, FIATAL - KÖZÉP-KORÚ, GYÓGYÍTHATATLAN

Imádság

Urunk, Istenünk! Te mérted ki életünk határait; Kijelölted kezdetét és végét. Te vagy az ég és föld teremtője. Köszönjük neked, hogy elköltözött Testvérünk a te Fiadba, Jézus Krisztusba vetett hitben távozhatott el a minden élők útján. Hálásan vagyunk Urunk, hogy a te kezedben tudhatjuk. Köszönjük, hogy örök életet ajándékoztál neki. Áldunk azért, hogy ez a mi vigasztalásunk. - Ámen.

„Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Fil 1, 21).

 Bevezetés

a./ Elköltözött testvérünk …………………………..én/án ünnepelte volna …….. születésnapját. Ehelyett ma búcsút kell vennünk tőle. Modern korunkban ez még egyáltalán nem az a kor, amikor sokan meghalnak. Még sok évet élhetett volna velünk, ha a szörnyű betegség nem támadta volna meg az életerejét.

b./ Családtagjainak az elmúlt időszak reménység és aggódás között telt el. Sok testvér, barát vette körül őket. Átéltetek csodákat is, amik meghosszabbították Szerettetek földi életét, de sajnos nem úgy, ahogy szerettétek volna. Ő is szeretett volna tovább élni. Bízott is Istenben, hogy meggyógyíthatja.

c./ De - és ezt akarjuk ma szemünk előtt tartani – nem kérdőjelezte meg Isten szeretetét, amikor nem kívánsága szerint cselekedett. Szerettetek nem engedte, sem hogy megkeseredjünk, sem azt, hogy csalódjunk. Ellenkezőleg, nyugodt volt, gond nélküli, és hálás volt mindenért, amivel Isten életében megajándékozta.

d./ Többször kifejezésre juttatta, hogy csodálatos és áldott élete volt. Isten vezette és megoltalmazta. Élete végén sem tett szemrehányást Istennek azért, amiért nem engedte, hogy tovább maradhasson a földön. Ellenkezőleg, hálás volt Istennek mindazért, amivel földi életében megajándékozta.

Tipikusan erről vall az imént felolvasott bibliavers is: „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Fil 1, 21).

e./ Ez az igevers határozta meg gondolkodását és egész lényét attól kezdve, mettől Jézushoz kötötte az életét. Tudta, mit végzett Jézus Krisztus az életében. Hiszen Testvérünk nyilvánvalóan szoros közösségben élt Krisztussal. Fontos volt neki, hogy ez ténylegesen és teljesen megvalósuljon az életében.

 1./ Nekem az élet Krisztus.

a./ Mivel Krisztus volt számára az élet, nem volt sem kívánatos, sem elképzelhető számára a Jézus Krisztus nélküli élet. Tudta, hogy mindent megkapott a Jézusba vetett hit által, ami az életnek célt és értelmet ad. Jézus mondja magáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14,6).

b./ Testvérünk Jézushoz jött és megértette, hogy Krisztus meghalt bűneiért a kereszten, ahogy Pál írja a Kolosséban élőknek:

„És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlen­ségé­ben, ővele együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket. Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára” (Kol 2,13k.).Ez által Jézus engesztelést szerzett nekünk a teremtő Istennel. Testvérünk ezt hitte egész szívéből.

c./ Megismerte ebben Isten szeretetét. Amikor tehát a betegség már feltartózhatatlanul befolyásolta élete alakulását, akkor sem kérdőjelezte meg emiatt Isten szeretetét. Tudta, hogy nincs nagyobb szeretet annál, mint amilyet Isten Fia halála által tanúsított irántunk. Mert tudna-e nagyobbat ajándékozni Isten, mint a Jézus általi megváltást és ezzel együtt örök életet?

Pál ki tudta mondani: „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róm 8,38k.).

 2./ A meghalás nyereség.

a./ Mivel Isten örök életet ajándékozott neki Jézus Krisztus által, ezért a halált csak nyereségnek tarthatta: „A meghalás nyereség.”

b./ Akik Krisztussal szövetségben élnek, mindig nyernek a halálban. Mert mindent elveszítünk, amiket anyagi javakkal szerzünk meg. Mindnyájan elveszítünk rangot és elismerést, amikor meghalunk. Pál mondja: „Mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle” (1Tim 6,7).

c./ De ha Krisztussal élünk, mindent megnyerünk, amit megnyerhetünk. A hívőknek sajátságosan ér céljához az élete. Így mondja ezt magáról Jézus: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él” (Jn 11,25).

A keresztyéneknek a halál nem a vég, hanem új életfejezet kezdete.

 Befejezés

a./ Szerettetek hitvalló élete is arra buzdít mindnyájunkat, hogy adjunk teret az életünkben Jézusnak. Aki még nem tette meg, hívja be Jézust az életébe.

b./ Irányítsuk most figyelmünket a Római levélnek erre az igeversére: „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk” (Róm 10,9k.).

c./ Olyan egyszerű ez, hogy a Krisztusba vetett hit által üdvözülünk. Örök életet kapunk általa. Elköltözött Testvérünk is így, ebben a bizonyosságban fejezte be földi életét: Célhoz ért.

d./ Családtagjainak azonban most meg kell tanulniuk, hogyan éljenek tovább nélküle. Figyeljétek majd meg, hogy minden téren hiányozni fog nektek. Talán segíthet egy kis vers ezt kifejezésre juttatni: „Olyan nehéz, ha Szerettünk szeme lezárul, és  állandóan dolgozó két keze megpihen. De mikor csendesen és titokban sírunk, vigasztaljon meg az a tény: Isten mindent jól végezett.”

e./ Elköltözött Testvérünk tudta, hogy halála nem az utolsó állomás, mert az örök élet, amivel Isten megajándékozta, erősebb a halálnál. Ezért mondja Jézus: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él” (Jn 11,25)

f./ Ez a vigasztalásunk: Testvérünk él akkor is, ha meghalt. És mindnyájan, aki vele együtt osztozunk ebben a hitben, újra meglátjuk őt az örökkévalóságban a teremtő Istennél. – Ámen