3./ FIATAL, TRAGIKUS HALÁL

Imádság

Úr Isten, te méred ki életünk határait. Te határoztad meg a kezdetét és végét. Gondoskodsz arról, hogy Úrnak ismerjük el tégedet. Megdöbbent minket elköltözött Testvérünk hirtelen és váratlan halála. Nem értjük, miért ragadtad el olyan hirtelen közülünk.  Te ismered az utat és a célt, te látod kérdéseinket, csüggedéseinket és félelmeinket. Te látod kimondhatatlan fájdalmunkat és a mélységes szenvedést. Ajándékozz meg vigasztalásoddal, amely képes legyőzni gyötrelmünket. Különösen is kérünk, erősítsd meg a gyászoló család tagjait, hogy vigasztalást találjanak benned és általad. Ámen

TANÍTS MEG BENNÜNKET URUNK ARRA, HOGYAN KELL ÉLNÜNK ÉS MEGHALNUNK!

 „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” – (Zsolt 90,12).

 Bevezetés

Elköltözött Testvérünk váratlan halála hozott ide minket. Véget ért egy reménységgel tele, fiatal élet, akinek súlyos próbát, szenvedést kellett elhordoznia. Most bekövetkezett ez a hirtelen fordulópont – ami mély gyászt és kérdéseket vont maga után. Valóban kérdésekkel és gyászolva állunk meg ez előtt a kérdés előtt. Abban a tudatban, hogy nem kapunk végérvényes választ.

Főrész

De nem csupán elköltözött Testvérünk elvesztése érint meg minket. Hirtelen halála is megrendít bennünket.

a./ Életünk mulandósága tárul a szemünk elé.

Saját létünk is megkérdőjeleződik. Hirtelen életünk értelme és célja lesz a téma. Mi értelme van életünknek, igyekezetünknek, harcainknak és megpróbáltatásainknak, ha mindent a földön kell hagynunk? Mi hát akkor az életünk? A Bibliában találjuk meg erre a feleletet: „Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik.” (Jak 4,14).

Sehol sem szembesülünk az élettel olyan nyomatékosan és elkerülhetetlenül, mint mikor a halállal találkozunk. Ezért olvassuk a 90. zsoltárban Mózes kérését: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsolt 90,12).

Salamon, a bölcs király írja a Prédikátor könyvében: „Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint olyanba, ahol mulatnak, hiszen így lesz vége minden embernek. Szívlelje meg ezt, aki él! Többet ér a bánat, mint a nevetés, ha a szomorú arc mellett jobbá lesz a szív. A bölcsek a gyászolók házára gondolnak, az ostobák pedig a vigadozók házára” (Préd 7,2-4).

Életünknek nem kell állandó szomorúságban lennie. Azonban nem térhetünk ki az életünk célja iránti kérdés elől. Foglalkoznunk kell mulandóságunkkal, hogy értelmesek legyünk, és helyesen intézzük életünk dolgait.Nem nyugodhatunk meg addig, amíg nem ismerjük a választ és az értékeket életünkben, amiknek a halálon túl is van jelentőségük. Ezeket az értékeket Jézus közli velünk. Ő mondja: „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe” (Ján 5, 24).

b./ Mivel Jézusba legyőzte a halált, hit által részesít a halál feletti diadalában.

Azért jött Jézus a világba, hogy a minket terhelő bűn következményét magára vegye. Ezt kereszten vállalt halálával érte el. Aki Jézusban hisz, örök életet kap. Ebben van Jézus Krisztus világba való küldetésének értelme. Istent szeretete arra ösztönözte, hogy feláldozza értünk a Fiát. Ezt olvassuk a Bibliában: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3, 16.).És ezt mondta Jézus Mártának, aki testvére halála miatt volt nagyon szomorú: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha” (Jn 11,25-26 ).Ezek a reménység, bizonyosság és az öröm szavai, amik a halál fölött is megállják a helyüket. Egyetlen dolog fontos, hogy higgyünk Jézusban és tőle függő életet éljünk.

Befejezés

Bele kell törődnünk elköltözött Testvérünk halálába. Sajnos, halálát nem tudjuk érvénytelenné tenni. Családtagjainak még sok időre lesz szükségük, hogy legyőzzék az elválás fájdalmát. Tovább kell élniük megválaszolatlan kérdésekkel. Egyet azonban mondhatok nektek: a Jézus Krisztusban való hitben igaz vigasztalódást és békességet találhat.

Jézus hívása mindannyiótokra, mindannyiónkra érvényes. Ő mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek” (Mt 11, 28-29). - Ámen