ILLÉS ÚTJA KÁRMELTŐL ISTEN DICSŐSÉGÉBE[1]

Elias Gebet um Regen wurde erhört…

Bibellesezettel des Diakonissenmutterhauses Aidlingen

http://www.bibel.com/BLZ/index-111.html

Fordította:

dr. Pótor Imre.
 

Vásárosnamény, 2010.

----

III./ ÁHÁB ÉS NÁBÓT TÖRTÉNETE (6-8.r.)

6./ Áháb kormányzati stílusa

„Ezek után a következő dolog történt: A jezréeli Nábótnak szőlője volt Jezréelben, Samária királyának, Ahábnak a palotája mellett. Egyszer Aháb így szólította meg Nábótot: Add nekem a szőlődet, hadd legyen az veteményeskertem, mert közel van a házamhoz! Adok helyette jobb szőlőt, vagy ha jónak látod, pénzben adom meg az árát. Nábót így felelt Ahábnak: Az ÚR őrizzen meg attól, hogy odaadjam neked atyai örökségemet! Aháb elkeseredve és haragosan ment haza a válasz miatt, amelyet a jezréeli Nábót adott neki, amikor ezt mondta: Nem adom neked atyai örökségemet. Lefeküdt az ágyára, arcát befelé fordította, és nem evett semmit. A felesége, Jezábel azonban odament hozzá, és így szólt: Min keseredett el úgy a lelked, hogy semmit sem eszel? Ő így válaszolt: Beszéltem a jezréeli Nábóttal, és azt mondtam neki, hogy adja nekem a szőlőjét pénzért, vagy ha úgy tetszik neki, szőlőt adok helyette. De ő azt mondta: Nem adom neked a szőlőmet. A felesége, Jezábel ezt mondta neki: Hát nem te uralkodsz most Izráelben? Kelj föl, egyél, és légy jókedvű! Majd én megszerzem neked a jezréeli Nábót szőlőjét. Ekkor leveleket írt Aháb nevében, lepecsételte annak gyűrűjével, és elküldte a leveleket azoknak a véneknek és nemeseknek, akik Nábóttal egy városban laktak. A levelekben ezt írta: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére. Vele szembe pedig ültessetek két hitvány embert, akik így tanúskodjanak ellene: Átkoztad Istent és a királyt! Azután vigyétek ki, és kövezzétek agyon. A város polgárai, a vének és a nemesek, akik abban a városban laktak, úgy is tettek, ahogyan Jezábel megüzente nekik, és ahogyan a nekik küldött levelekben írta. Böjtöt hirdettek, és Nábótot a nép élére ültették. Odajött a két hitvány ember is, leültek vele szemben, és ezek a hitvány emberek így tanúskodtak Nábót ellen a nép előtt: Átkozta Nábót Istent és a királyt! Ezért kivitték őt a városból és agyonkövezték. Azután ezt az üzenetet küldték Jezábelnek: Agyonkövezték Nábótot. Amikor Jezábel meghallotta, hogy agyonkövezték Nábótot, így szólt Jezábel Ahábhoz: Kelj föl, vedd birtokba a jezréeli Nábót szőlőjét, amelyet nem akart pénzért neked adni, mert nem él már Nábót, hanem meghalt. Amikor Aháb meghallotta, hogy Nábót meghalt, fölkelt Aháb, lement a jezréeli Nábót szőlőjébe, és birtokba vette azt. Ekkor így szólt az ÚR igéje a tisbei Illéshez: Eredj, menj el Aháb izráeli király elé, aki Samáriában lakik, de most éppen a Nábót szőlőjében van, ahová azért ment, hogy birtokba vegye. Így beszélj hozzá: Ezt mondja az ÚR: Öltél, és még birtokot is szereztél? Azután így beszélj hozzá: Ezt mondja az ÚR: Ahol a kutyák felnyalták Nábót vérét, ugyanott nyalják fel a kutyák a te véredet is!”Aháb így felelt Illésnek: Rám találtál, ellenségem?! Ő ezt mondta: Rád találtam, mivel arra adtad magad, hogy olyat tégy, amit rossznak lát az ÚR. Ezért én veszedelmet hozok rád, és kisöpörlek téged. Kiirtom Izráelből Aháb férfi utódait, apraját-nagyját! Olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát, és mint Baasának, Ahijjá fiának a házát a bosszantásért, mert felbosszantottál, és vétekbe vitted Izráelt. Jezábelről pedig így szól az ÚR: A kutyák eszik meg Jezábelt Jezréel falánál!” 1Kir 21,1-23.

a./ Ebben a fejezetben másik oldaláról ismerjük meg a hitetlen Aháb királyt, aki nyilvánvalóan nem jutott igaz bűnbánatra. Ezúttal megtudunk valamit „kormányzati stílusáról”, és ezúttal is újból felmerül az Ördög „titkos mozgatójaként” Jezábel, Aháb uralmi mániás felesége. A szöveg olvasásakor olyan benyomásunk támad, mintha Isten nem lenne fültanúja annak, ami itt történik, amíg bizonyos tekintetben az utolsó pillanatban Illés színre lép, és kihirdeti Isten ítéletét.

b./ Saját korunk kellős közepébe érkeztünk, mikor ma ezzel a történettel foglalkozunk. Lábbal tiporhatják-e a jogot a hatalmasok? A Biblia erre igennel válaszol. De nem tehetik büntetlenül!  Aháb, a hatalmas ember és Nábót, egy szőlőhegy jogos birtokosa között ellentét támad. Nábót szőlőjéről (földterületéről) van szó. Jóllehet Ahábnak ugyan volt elég kertje és telke. Ő azonban feltétlenül ezt a szőlőt akarta magának.

c./ A kapzsiság (mohóság, birtoklási vágy) eluralkodott rajta. Ezzel kezdődött a bűne. Aki arra vágyik, ami a másiké könnyen halálos kelepcébe kerülhet. Már a bűneset óta sok kimondhatatlan mohóság (sóvárgás) van az emberi szívekben. A „hedonizmus” (gyönyörelv, élvezetek hajszolása) a keresztyén körökbe is bemasírozott. Talán a miénkbe is?

(Lásd: 5Móz 5,21: „Ne kívánd felebarátod feleségét, ne kívánd felebarátod házát, se mezejét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!”

1Móz 3,6-13: „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak. Amikor azonban meghallották az ÚRisten hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az ÚRisten elől a kert fái között. De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el. Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy? Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem: Akkor az ÚRisten ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem;"

Józs 7,1.11: „De Izráel fiai hibát követtek el a város kiirtásakor, mert a Júda törzséből való Ákán, Karmi fia, Zabdi unokája, Zerah dédunokája, elvett a kiirtandó dolgokból. Ezért föllángolt az ÚR haragja Izráel fiai ellen. Azért nem tudtak megállni Izráel fiai ellenségeikkel szemben és azért hátráltak meg ellenségeik előtt, mert utolérte őket az átok. Nem leszek többé veletek, ha nem pusztítjátok ki magatok közül a kiirtani valót.”)

d./ Valamit vagy valakit birtokolni akarunk (meg akar szerezni) minden körülmények között és semmiféle eszköztől nem riadunk vissza! És máris kezdődik a baj! A király tárgyalástaktikája ártalmatlannak és jónak tűnt addig, amíg Nábót azt nem mondta, hogy „nem”. De hát miért vonakodik attól tulajdonképpen, hogy eladja a földjét? „Ezt nem megátalkodott önfejűségből teszi; Nábót vonakodásának sajátságos motívuma a kegyesség” (H. Lamparter). Aháb iránti elutasító felelete egyben Isten iránti hűsége bátor és határozott kifejezésre juttatása.

(Vö.: Ez 46,18: „Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Ha a fejedelem ajándékot akar adni a tulajdonából valamelyik fiának, az a fiáé lehet, mert az ő tulajdon birtokuk az;”

4Móz 36,9: „Ne kerüljön el egyik törzsből a másik törzsbe az örökség. Izráel fiainak törzseiből mindenki ragaszkodjék a maga örökségéhez;”

1Sám 24,6k: „Dávidnak azonban megindult a szíve, miután levágta Saul köpenyének a sarkát, és ezt mondta embereinek: Mentsen meg az ÚR attól, hogy ilyen dolgot kövessek el az én uram, az ÚR fölkentje ellen, és kezet emeljek ellene, hiszen az ÚR fölkentje ő.)

7./ Nábót szőlője

„Aháb elkeseredve és haragosan ment haza a válasz miatt, amelyet a jezréeli Nábót adott neki, amikor ezt mondta: Nem adom neked atyai örökségemet. Lefeküdt az ágyára, arcát befelé fordította, és nem evett semmit. A felesége, Jezábel azonban odament hozzá, és így szólt: Min keseredett el úgy a lelked, hogy semmit sem eszel? Ő így válaszolt: Beszéltem a jezréeli Nábóttal, és azt mondtam neki, hogy adja nekem a szőlőjét pénzért, vagy ha úgy tetszik neki, szőlőt adok helyette. De ő azt mondta: Nem adom neked a szőlőmet. A felesége, Jezábel ezt mondta neki: Hát nem te uralkodsz most Izráelben? Kelj föl, egyél, és légy jókedvű! Majd én megszerzem neked a jezréeli Nábót szőlőjét. Ekkor leveleket írt Aháb nevében, lepecsételte annak gyűrűjével, és elküldte a leveleket azoknak a véneknek és nemeseknek, akik Nábóttal egy városban laktak. A levelekben ezt írta: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére. Vele szembe pedig ültessetek két hitvány embert, akik így tanúskodjanak ellene: Átkoztad Istent és a királyt! Azután vigyétek ki, és kövezzétek agyon. A város polgárai, a vének és a nemesek, akik abban a városban laktak, úgy is tettek, ahogyan Jezábel megüzente nekik, és ahogyan a nekik küldött levelekben írta. Böjtöt hirdettek, és Nábótot a nép élére ültették. Odajött a két hitvány ember is, leültek vele szemben, és ezek a hitvány emberek így tanúskodtak Nábót ellen a nép előtt: Átkozta Nábót Istent és a királyt! Ezért kivitték őt a városból és agyonkövezték. Azután ezt az üzenetet küldték Jezábelnek: Agyonkövezték Nábótot. Amikor Jezábel meghallotta, hogy agyonkövezték Nábótot, így szólt Jezábel Ahábhoz: Kelj föl, vedd birtokba a jezréeli Nábót szőlőjét, amelyet nem akart pénzért neked adni, mert nem él már Nábót, hanem meghalt. Amikor Aháb meghallotta, hogy Nábót meghalt, fölkelt Aháb, lement a jezréeli Nábót szőlőjébe, és birtokba vette azt.” 1Kir21, 4-16.

            a./ Isten parancsa érvényesült inkább Nábót számára, mint a király kívánsága. Az Úr rendje iránti hűség fontosabb volt Nábótnak, mint pénz, gazdagság és az embereknél való tisztesség. Nábót tehát Istenért utasította el Ahábot.

(Vö.: 3Móz 25,23: „A földet senki se adja el véglegesen, mert enyém a föld, ti csak jövevények és zsellérek vagytok nálam.)

b./ Aháb túlzott  reakciója („Aháb elkeseredve és haragosan ment haza a válasz miatt, amelyet a jezréeli Nábót adott neki, amikor ezt mondta: Nem adom neked atyai örökségemet. Lefeküdt az ágyára, arcát befelé fordította, és nem evett semmit.” 4.v.) hihetetlenül nevetségesnek tűnik: olyan, mint mikor egy neveletlen, elkényeztetett gyermek ragaszkodik kívánsága teljesítéséhez. Ez nem tanúskodik érettségről.

A mi vitákban való reakcióink is tükrözhetik lelki érettségünket. Én is sértődötten felhúzom az orrom? Én is befeketítem „ellenfelemet” mások előtt? Bosszút forralok? A könyökömet használom, hogy célba érjek?

(Lásd: Jak 1,19-24: „Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.”)

c./ Ezen az úton hamar találunk szövetségeseket úgy, ahogy Áháb is talált ilyen szövetségest felesége, Jezábel személyében, aki támogatta és kész volt arra, hogy megvalósítson egy gyilkos tervet (1Kir 21 5 és 7.v.: „A felesége, Jezábel azonban odament hozzá, és így szólt: Min keseredett el úgy a lelked, hogy semmit sem eszel? A felesége, Jezábel ezt mondta neki: Hát nem te uralkodsz most Izráelben? Kelj föl, egyél, és légy jókedvű! Majd én megszerzem neked a jezréeli Nábót szőlőjét.”) Ahábnak talán nagyon is kapóra jött, hogy nem rá terhelődött a felelősség, hanem a feleségére. De ebben a dologban ő is ugyanúgy részes volt, mint az asszony. Mindenekelőtt azért, mivel neki, mint uralkodónak a hatalmáról volt szó, amit úgy tűnt, hogy Nábót elutasító válasza (vonakodása, húzódozás, megtagadás) megkérdőjelezett. Milyen könnyű összekeverni a hatalmi kívánságokat jogtalansággal és hazugsággal!

(Vö.: 5Móz 16,19: „Ne ferdítsd el az ítéletet, ne légy személyválogató, és ne fogadj el vesztegetést, mert a vesztegetés elvakítja a bölcseket is, és az igaz beszédet is elferdíti.)

d./ Helmut Lamparter jelentőségteljes szavakkal ábrázolja azt, hogy mi játszódott le a palotában: „Az egyedül igaz Istentől való elfordulás, az istenfélelem elhagyása, a Baálhoz való odafordulás maga után vonta az igazság (a jog) elferdítését. Ez nem csak Aháb idejében volt így. Vedd ki az istenfélelmet a hatalmas ember szívéből, és elkerülhetetlenül olyan tapasztalatokat szerzel, hogy darabokra törik az igazság. Ez borzalmas!” - Tűnődjünk el ma azon: hol vannak rejtett hatalmi törekvések az életünkben, amiket le kell győznünk?

(Ehhez lásd: Jer 45,5: „És neked nagy kívánságaid vannak? Ne legyenek! Mert most veszedelmet hozok minden emberre - így szól az ÚR -, de te életedet ajándékul kapod, bárhová mégy.)

8./ Isten kormányoz

„Ekkor leveleket írt Aháb nevében, lepecsételte annak gyűrűjével, és elküldte a leveleket azoknak a véneknek és nemeseknek, akik Nábóttal egy városban laktak. A levelekben ezt írta: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére. Vele szembe pedig ültessetek két hitvány embert, akik így tanúskodjanak ellene: Átkoztad Istent és a királyt! Azután vigyétek ki, és kövezzétek agyon. A város polgárai, a vének és a nemesek, akik abban a városban laktak, úgy is tettek, ahogyan Jezábel megüzente nekik, és ahogyan a nekik küldött levelekben írta. Böjtöt hirdettek, és Nábótot a nép élére ültették. Odajött a két hitvány ember is, leültek vele szemben, és ezek a hitvány emberek így tanúskodtak Nábót ellen a nép előtt: Átkozta Nábót Istent és a királyt! Ezért kivitték őt a városból és agyonkövezték. Azután ezt az üzenetet küldték Jezábelnek: Agyonkövezték Nábótot. Amikor Jezábel meghallotta, hogy agyonkövezték Nábótot, így szólt Jezábel Ahábhoz: Kelj föl, vedd birtokba a jezréeli Nábót szőlőjét, amelyet nem akart pénzért neked adni, mert nem él már Nábót, hanem meghalt. Amikor Aháb meghallotta, hogy Nábót meghalt, fölkelt Aháb, lement a jezréeli Nábót szőlőjébe, és birtokba vette azt. Ekkor így szólt az ÚR igéje a tisbei Illéshez: Eredj, menj el Aháb izráeli király elé, aki Samáriában lakik, de most éppen a Nábót szőlőjében van, ahová azért ment, hogy birtokba vegye. Így beszélj hozzá: Ezt mondja az ÚR: Öltél, és még birtokot is szereztél? Azután így beszélj hozzá: Ezt mondja az ÚR: Ahol a kutyák felnyalták Nábót vérét, ugyanott nyalják fel a kutyák a te véredet is! Aháb így felelt Illésnek: Rám találtál, ellenségem?! Ő ezt mondta: Rád találtam, mivel arra adtad magad, hogy olyat tégy, amit rossznak lát az ÚR. Ezért én veszedelmet hozok rád, és kisöpörlek téged. Kiirtom Izráelből Aháb férfi utódait, apraját-nagyját! Olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát, és mint Baasának, Ahijjá fiának a házát a bosszantásért, mert felbosszantottál, és vétekbe vitted Izráelt. Jezábelről pedig így szól az ÚR: A kutyák eszik meg Jezábelt Jezréel falánál! Aki Aháb hozzátartozói közül a városban hal meg, azt a kutyák eszik meg, aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg. Nem volt senki más olyan, aki annyira ráadta volna magát annak a cselekvésére, amit rossznak lát az ÚR, mint Aháb, mert félrevezette a felesége, Jezábel. Igen utálatos dolgokat művelt, követte a bálványokat egészen úgy, ahogyan az emóriak tették, akiket kiűzött az ÚR Izráel fiai elől. Amikor Aháb meghallotta ezeket a szavakat, megszaggatta ruháját, a testére zsákruhát öltött, böjtölt, zsákruhában is hált, és csöndesen járt-kelt. Ekkor így szólt az ÚR igéje a tisbei Illéshez: Látod, mennyire megalázta magát előttem Aháb? Mivel megalázta magát előttem, az ő idejében nem hozom rá azt a veszedelmet; majd csak a fia idejében hozok veszedelmet a házára.” 1Kir21, 8-29,

a./ Minden időben voltak uralkodók, akik meg voltak győződve arról, hogy jogos az, ami nekik hasznos, vagy legjobb esetben, ami a népnek hasznos. Isten igéje azonban más léptékeket (mérce, méretarány) állít fel. Az az igaz, ami Isten előtt igaz, minden más hazugság. „Ahol a hazugság szövetségre lép a hatalommal, ebben a világban az igazság (jog, törvény) még mindig ebek harmincadjára jutott (kerekek alá kerül, tönkremegy, erkölcsileg lezüllött)” (H. Lamparter).

(Vö: Péld 6,12-15: „A mihaszna és rosszindulatú ember hamis szájjal jár-kel, szemével kacsingat, lábával jelt ad, és ujjával integet. Fonákság van szívében, rosszat kohol mindenkor, és viszálykodást szít. Azért hirtelen tör rá a veszedelem, egy pillanat alatt összetörik menthetetlenül.”) 

            b./ Jezábel alattomos terve sikerült: Nábótot megölték. Most már birtokba vehette Aháb a szőlőskertet. Csodálkozunk-e azon, hogy egyáltalán nem számított neki, hogy részt vegyen ebben a közös játékban. Ilyen vakká azonban csak a hatalom teheti az embert. Aháb lerombolta a kerítést, és ezt a földterületet a korona birtokának nyilvánította.

c./ És Isten?  „Ekkor így szólt az ÚR igéje a tisbei Illéshez.” – Harmadszor áll Illés szemtől szembe a királlyal azért, hogy közölje vele (bejelent) Isten ítéletét. Ha pontosabban megfigyeljük az ítéletes üzenetet, akkor látjuk, mennyire jól ismeri Isten ennek a szörnyű jogtalanságnak minden részletét. - Azt gondolhatnánk, Isten félvállról vette Jezábelt, amikor megírta ez az asszony a levelét. Az Úr azonban látta azt, hogy repülnek majd a kövek, és hogy jönnek a kutyák…

d./ Isten tudta. És Isten látta. Vigasztaló ezt tudni. Az Úr senkit sem téveszt szem elől, akiknek igazságtalanul kell szenvedniük és meghalniuk a világban.

(Vö.: 2Kir 20,5: „Menj vissza, és mondd meg Ezékiásnak, népem fejedelmének: Így szól az ÚR, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Én meggyógyítalak, három nap múlva már fölmehetsz az ÚR házába;”

Jób 34,21: „Mert ő szemmel tartja az ember útját, és látja minden lépését;”

Zsolt 33,14: „Lakóhelyéből rátekint a föld minden lakójára.”)

e./ Minden jogtalanságnak Isten a bírája, és bírája is marad. Mikor eljön Isten órája, igaz ítéletet fog tartani.

(Lásd: Zsolt 9,9: „Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket;”

Zsolt 96,10: „Mondjátok el a népeknek, hogy uralkodik az ÚR! Bizony, szilárdan áll a világ, nem inog. Igazságosan ítéli a népeket;”

Ézs 11,3b-4: „Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst.”)

Isten kegyelmes és irgalmas, és az is marad, de szent Isten is. Nem áll meg előtte semmi igazságtalanság (jogtalanság).