ILLÉS ÚTJA KÁRMELTŐL ISTEN

DICSŐSÉGÉBE[1]

Elias Gebet um Regen wurde erhört…

Bibellesezettel des Diakonissenmutterhauses Aidlingen

http://www.bibel.com/BLZ/index-111.html

Fordította:
 

dr. Pótor Imre.

Vásárosnamény, 2010.

I./ ILLÉS IMÁDSÁGA KÖVETKEZMÉNYEI (1.r.)

1./ Kármeltől a Jezréelbe vezető útig

„A Gileádban lakó tisbei Illés ezt mondta Ahábnak: Az élő ÚRra, Izráel Istenére mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, hanem csak az én szavamra.”  1Kir 17, 1;

„Ezután Illés ezt mondta Ahábnak: Menj föl, egyél, és igyál, mert eső zúgása hallatszik. Aháb fölment, hogy egyék és igyék. Illés pedig fölment a Karmel tetejére, a földre kuporodott, és arcát a térdei közé hajtotta. Így szólt a szolgájához: Menj föl, és tekints a tenger felé! Az fölment, és arra tekintett, majd ezt mondta: Nincs ott semmi. Illés ezt mondta: Menj vissza hétszer! Hetedszerre ezt mondta a szolga: Most egy tenyérnyi kis felhő emelkedik föl a tengerből. Ő azt felelte: Menj el, és mondd ezt Ahábnak: Fogj be, és menj le, míg föl nem tartóztat az eső! Eközben az történt, hogy viharfelhők sötétítették el az eget, és nagy eső lett. Aháb harci kocsira szállt, és Jezréelbe ment. Az ÚR keze pedig Illéssel volt, és ő felövezve derekát, Aháb előtt futott a Jezréelbe vezető útig.” 1Kir 18, 41-46;

„Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig. Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld meghozta termését.” Jak 5, 17k.

a./ Isten azért hallgatta meg Illés esőért mondott imádságát, mert Illés várakozó magatartást folytatott és mivel ez Isten ideje volt. Határozottan elképzelhetjük, hogy borultak egymás karjába az emberek háromévi szárazság után, amikor megérezték az első nagy, súlyos esőcseppeket. Az eső talán még nagyobb és nyilvánvalóbb jele volt Isten hatalmának, mint a tűz. Maga Áháb gyorsan elviharzott onnan állami díszhintójában, nehogy beleragadjon a sárba. És hirtelen megelőzte Illés, aki elfutott mellette a záporesőben.

Így futott Illés Áháb lovas-fogata mellett egészen a 30 km távolságra lévő Jezréelig, mint egy győzelmi követ. Hogy volt ez lehetséges, éspedig egy ilyen rendkívüli erőpróbát igénylő nap után? „Az Úr keze Illéssel volt”, hangzik az egyszerű bibliai válasz.

b./ És mégis eltűnődünk azon, hogy nem volt-e Illés olyan rendkívüli ember, akivel még soha életünkben nem találkoztunk? - Jakab megfontoltan megállapítja: „Illés ugyanolyan ember volt, mint mi” (Jak 5,17). Nem volt „híres ember”, nem volt „hős”. Azonban teljesen szoros közösségben élt Istennel. Ezért volt Illés imádságának olyan nagy ereje.

c./ Nem a saját ügyében mondta ezt az imádságot, hanem közbenjárás volt ez az Úr népéért. „Illés nem volt olyan hatalmas, hogy ne kellett volna többé imádkoznia, soha nem volt olyan bizakodó, hogy ne kellett volna többé várakoznia, soha nem szállt el annyira magától, hogy ne ismerte volna fel az esőt egy picike felhőben” (C. Swindoll).

d./ Mi is ugyanannak az Istennek szolgálunk, és ezért nagy, értelmünket meghaladó tapasztalatokat szerezhetünk vele. Az imádság minden esetre harcot is jelent. Aki Lélekben akar élni, harcolnia is kell Lélekben, így várhatunk győzelmet Istentől.

(Vö.: 2Móz 17,8-16: Eljött Amálék, és megtámadta Izráelt Refídímben. Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: Válassz ki férfiakat, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja a kezemben lesz. Józsué úgy cselekedett, ahogyan Mózes mondta neki, és megütközött Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére. És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig. Így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel. Akkor így szólt az ÚR Mózeshez: Írd meg ezt a dolgot emlékezetül egy könyvben, és vésd Józsué emlékezetébe, hogy Amáléknak még az emlékét is eltörlöm az ég alól! Mózes akkor oltárt épített, és így nevezte el: „Az ÚR az én hadijelvényem”. És így szólt: Mivel kezet emelt az ÚR trónusára, harcolni fog Amálék ellen az ÚR nemzedékről nemzedékre;

Zak 10,12: „Hatalmassá lesznek az ÚR által, és az ő nevében bízva élnek - így szól az ÚR”;

Ef 6,10-13.18: „Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok; Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért.”)