Galliai írók

 Ioannes Cassianust szkíta származásúként szokták emlegetni, ami valószínűleg csak arra utal, hogy Scythia minor (a mai Dobrudzsa) tartományból származott. Gazdag földbirtokos család sarjaként alapos görög és latin műveltségben részesült. Ifjúkorában egy bethlehemi kolostorban tanulta a cönobita életformát. Két év elteltével engedélyt kapott az egyiptomi szerzetesek meglátogatására. Conlationes című művét a híres sivatagi atyákkal folytatott beszélgetései ihlették. Hét év elteltével rövid időre visszatért Bethlehem-be. Újabb egyiptomi tartózkodásának az órigenista viszály vetett véget 399-ben.

Aranyszájú Szent János hírneve Konstantinápoly-ba vonzotta. Maga a pátriárka szentelte diákonussá. Később hivatalos küldetésben Rómában járt, ahol I. Ince pápa szentelte pappá. Megismerkedett a későbbi Nagy Szent Leóval is. Újabb keleti tartózkodás után Massiliá-ban telepedett le. Egy férfi- és egy női kolostort alapított. Keleten szerzett tapasztalatai alapján igyekezett továbbfejleszteni a kibontakozó nyugati szerzetességet, felhasználva a remete életmód értékeit is. Castor püspök kérésére írta meg a De institutis coenobiorum, a Conlationes és a De incarnatione című műveit. 435 tájékán halt meg és rögtön halála után mind Keleten, mind Nyugaton szentként tisztelték.²⁷⁵
Műveinek legnagyobb részét a monasztikus életforma szolgálatába állította. Teológiai kérdésekkel csak élete vége felé kezdett foglalkozni. A De institutis coenobiorum beszámol az officium végzésének egyiptomi, palesztinai és mezopotámiai formájáról, majd a második részben azt a nyolc főbűnt tárgyalja, amelyek ellen a szerzetesnek különösen küzdenie kell. Ezt a művet a Conlationes XXIV bevezetőjéül szánta. Az első részben a Scete-i kolostor apátjai a kísértésekről, a lelki harcról és az imáról beszélgetnek. A második részben többek között a tökéletességről, a tisztaságról, a karizmákról és a csodákról hallunk. A harmadik rész az istenszolgálat édességének dicséretével zárul. A szinte interjúszerű 24 beszélgetés az Apokalipszis 24 öregére utal, akik a Bárány előtt hódolnak. Szent Benedek és Cassiodorus közvetítésével ezek a beszélgetések óriási hatást gyakoroltak a nyugati és keleti szerzetességre.
A De incarnatione Domini contra Nestorium libri VII 430-ban íródott a római archidiákonus, a későbbi Nagy Szent Leó pápa kérésére. Nesztoriosz tévedéseinek forrását a pelágiánizmusban véli fölfedezni. Számos szentírási szöveget hoz fel a Theotokos megnevezés helyességének bizonyítására. Cassianus teológiai érvelőereje nem mérhető össze a kappadoxokéval, de jól felismeri a krisztológia és a spiritualitás kapcsolatát: ha Krisztus nem Isten Fia és ha nemő az Emberfia, akkor a szerzetesnek a tökéletességre irányuló erőfeszítései hiábavalóak.²⁷⁶
Annak ellenére, hogy az arausiacumi zsinat 529-ben elítélte Cassianust, hiba lenne teológiáját kizárólag Prosper Aquitanusnak, Ágoston odaadó hívének nézőpontjából megítélni. Lelkivezetőként inkább empirikus, mint spekulatív módon közelítette meg az akaratszabadság kérdését. Tagadta a rosszra való predestináció lehetőségét és azt állította, hogy már a jóra való indíttatás is Istentől ered. A görög hagyomány alapján azt állította, hogy azősbűn nem teljesen rontotta meg az embert. Teológiai spekulatív ereje nem volt elég ahhoz, hogy pontosan különbséget tudjon tenni a természetes és a természetfeletti között. Keresztény neveltetése miatt számára "természetes"-nek tűnt a tökéletességre való törekvésnek már a kiindulópontja is. Középúton próbált haladni a pelágiánizmus és néhány, egzisztenciálisan túlzónak tűnő ágostoni formula között. Valójában csak a XVII. században nevezték el nézetét szemipelágiánizmusnak, szerencsésebb lenne szemiaugusztiniánizmusnak hívni.
Hatalmas műveltsége az is érzékelteti, hogy forrásai között megtaláljuk Hermászt, Ireneuszt, Alexandriai Szent Kelement, Órigenészt, Euagriosz Pontikoszt és Aranyszájú Szent Jánost. Az apokrif Decretum Gelasianum az apokrifok közé sorolta a perfectionis monasticae perfectissimus magister műveit annak ellenére, hogy Szent Benedek Reguláját is megihlette.²⁷⁷

Salvianus világi pályáját és családját elhagyva először a lerinumi kolostor, majd Cassianus massiliai kolostorának lakója lett. 429-ben szentelték pappá. De gubernatione Dei című műve fontos kortörténeti dokumentum a barbár inváziók korából. Fő mondanivalója, hogy Isten már a jelen korban is igazságot szolgáltat a világon és a barbárok Isten büntető eszközei. Talán Tacitus hatása, hogy a tiszta erkölcsű germánokat a romlott rómaiakkal hasonlítja össze.²⁷⁸

Sulpicius Severus aquitaniai arisztokrata család sarja. Feleségének halála után lemond a karrierről, megkeresztelkedik és elvonul birtokára, hogy az irodalmi és a lelki életnek szentelje magát. Tours-i Szent Márton egyénisége nagy hatást tett rá. Nem tudjuk biztosan, hogy élete vége felé valóban pappá szentelték-e. 420 és 425 között halt meg. Chronicaja a teremtéstől kezdve egészen 400-ig írja le a világ történetét. Különösen érdekes saját korának, főként a priszcilliánizmusnak leírása. Érdekes, hogy ez a műve egyetlen kéziratban maradt fenn, míg a Vita Martini több, mint 150 példányban. Apologétikai célú művében sok csodás elemet találunk. A középkori hagiográfiára igen nagy hatással volt.²⁷⁹

Ex Epístolis Sulpícii Sevéri: IV/1262-1263


Szent Vince a lerinumi kolostor legismertebb írója, életéről azonban szinte kizárólag Gennadiustól tudunk. Katonai pályáját hagyta el, hogy szerzetes lehessen. Peregrinus álnéven két Commonitoriumot is írt, de csak az egyik maradt fenn. Dogmatörténeti elmélkedéseinek gyümölcse a következő híres megállapítása: In ipsa item catholica ecclesia magnopere curandum est, ut id teneamus quod ubique, quod semper, quod ab omnibus creditum est. Hoc est etenim vere proprieque catholicum. A három jellemző közül számára legfontosabb az antiquitás. Bár Ágostont nem említi név szerint, kegyelemtanát kritizálja és újításnak tartja.²⁸⁰

Prosper Aquitanus életéről szintén Gennadiustól tudunk néhány adatot. A IV. század vége felé született. Komoly klasszikus műveltséget szerzett és Massiliá-ba, az "új Athén"-ba ment. Noha nem lépett be se a Szent Victor-i, se a lerinumi kolostorba, és nem is lett klerikus, szoros kapcsolatot tartott fenn ezekkel a közösségekkel. Amikor 426 környékén Massiliában kitört a szemipelágiánus vita, ő Ágoston védelmére kelt. Ágoston halála után Rómába ment, hogy kieszközölje a galliaiak elítélését. Mivel ez nem sikerült neki, úgy vélte, hogy Rómánál is augusztiniánusabbnak kell lennie. Visszatért Massiliá-ba és a vita folyamán, 432 és 434 között kiadta fő műveit. Cassianus halálával azonban elült a vita. Később visszatért Rómá-ba és Leó pápának ajánlotta fel szolgálatait. Harcos teológiája fokozatosan megszelídült. Valószínűleg 455 után halt meg.
Műveinek nyelvezete is komoly klasszikus műveltségről tanúskodik. Jól tudott görögül, ismerte Vergiliust, Lucretiust és Ovidiust, de fő inspirálója a SzentírásLeó pápa leveleinek társszerzője, fontos szerepet játszott a Tomus ad Flavianum megírásában is. Hexameterben írta a De ingratis carmen-t, amelyben szenvedélyesen védi Ágoston kegyelemtanát.
Cassianus ellen írta a De gratia Dei et libero arbitrio liber contra collatoremet. Már Rómá-ban írta az Expositio psalmorumot, amely Ágoston Enarrationes című művének kivonata. A középkoriak elsősorban a Liber sententiarum ex operibus S. Augustini delibatarum-ból szerezték ismereteiket Ágoston tanításáról. A szövegösszefüggésből kiragadott idézetek időnként nem mutatnak pontos képet Ágoston nézeteiről. Egyesek szerint a De vocatione omnium gentium szerzője valójában Nagy Szent Leó. Az Epitoma Chronicae nagymértékben támaszkodik Euszebioszra és Jeromosra. Csak a 412 utáni események ismertetésénél válik személyes jellegűvé, elsősorban a galliai események ismertetésénél.²⁸¹

Faustus brit származású lerinumi apát 458-ban lett Reji (Riez) püspöke. Az 529-es arausiacumi zsinat őt is elítélte szemipelágiánizmus miatt, pedig csak középúton akart haladni Pelagius és Ágoston között, aki szerinte kétségbe vonta Isten igazságosságát. De Spiritu Sancto című művében támadta az ariánusokat és a makedóniánusokat. Ezért a művéért az ariánus Eurich király száműzte. Száműzetésében írta a De gratia Dei-t Lucidus presbiter ellen, aki Ágostonra hivatkozva a feltétlen isteni előrerendelést hirdette. Faustus megvédi Isten üdvözítő akaratának egyetemességét.

Ex Sermónibus Fausti Regiénsis epíscopi: I/501-502


Gennadius presbiter is hosszabb ideig volt a lerinumi kolostor lakója. Lefordította Euagriosz Pontikosz műveit. Contra omnes haereses című művéből csak az utolsó könyv maradt fenn. A bevezetésben már említettük De viris illustribus-át, amelyben Jeromos munkáját folytatja.Ő is rokonszenvezett a szemipelágiánizmussal.

Caesarius szerzetes volt a lerinumi kolostorban, de meggyengült egészsége miatt az apát visszaküldte Arelaté-ba. Itt retorikát tanult, majd pappá szentelték és egy kisebb kolostor apátja lett. 502-ben választották meg Arles érsekévé. Két műben is cáfolja a szemipelágiánus nézeteket és jelentős a De mysterio S. Trinitatis is. Nagy szerepet vállalt az arausiacumi zsinaton és a mérsékelt augusztiniánizmus kialakításában. Azonban szónokként vált a leghíresebbé. 238 beszéde maradt fenn, amelyek arról tanúskodnak, hogy joggal tekintették Ágoston után a Nyugat második legnagyobb szónokának. Prédikációiban a Szentírást magyarázza, és a makacsul fennmaradó pogány szokásokat támadja.

Ex Sermónibus sancti Caesárii Arelaténsis epíscopi: III/445-447

Az előkelő származású Tours-i Szent Gergely először Lyons-ban volt diákonus, majd 573-ban lett Tours püspöke. Minden művét püspöksége idején írta. Ezekben már hiába keressük a klasszikus latin nyelv tisztaságát, a középkorra gyakorolt hatása mégis óriási volt. Legfontosabb műve a Historia Francorum. Hiányzik a kritikai érzék a Miraculorum libri VIII című hagiográfiai munkájából. Az officium mondásának pontossága érdekében írta a De cursu stellarum-ot.