Cyprianus

 

Caecilius Cyprianus 200 és 210 között született, valószínűleg Karthágóban. Szülei gazdag és művelt pogányok voltak. Már megkeresztelkedése előtt nagy hírnévre tett szert szónoki tehetségével. A pogány élettől megundorodva tért meg egy Caecilius nevű pap hatására. Hamarosan pappá szentelték, majd püspökké választották, noha ez nem nyerte el az idősebb presbiterek, például Novatus tetszését. Megválasztása után hamarosan kitört a Decius-féle üldözés (250), amely elől elmenekült és rejtekhelyéről levelezéssel irányította egyházmegyéjét.

Az üldözés elmúltával súlyos veszélyek kezdték fenyegetni a karthágói egyház egységét a lapsi visszafogadásának problémája miatt. Az üldözést túlélő, de megkínzott confessorok bűnbocsátó hatalmat tulajdonítottak maguknak. Felicissimus ellenzéki csoportot szervezett a püspök ellen, amelyhez Novatus is csatlakozott néhány paptársával. Ő még Rómába is elment, hogy támogassa a Fabianus pápa vértanúsága után megválasztott Cornelius ellenzékét, amelyet Novatianus vezetett.

Cyprianus 251 tavaszán tért vissza és két pasztorális levelet adott ki, De lapsis és De ecclesiae unitate címmel, amelyekben elítélte Felicissimust és követőit. Állásfoglalását zsinat erősítette meg, és elhatározta, hogy minden lapsust vissza kell fogadni az egyházba, legkésőbb a halálos ágyon. A bűnbánattartás időtartama a bűn súlyosságától függött. Újabb gondot jelentett számára a pusztító járvány, amely csak fokozta a pogányok haragját. A betegekről való szeretetteljes gondoskodása azonban fokozta a szimpátiát a keresztények iránt. Utolsó éveiben az eretnekek által végzett keresztelések ügye került figyelme központjába. A karthágói egyház véleménye már régóta eltért ebben a kérdésben a rómaiétól és István pápa tiltakozott is az afrikai zsinatok határozatai ellen, mert ezeket az egyház hagyományával ellentétesnek ítélte. A vita azonban nem mérgesedhetett el, mert a Valerianus-féle üldözés idején előbb István pápa, majd Cyprianus szenvedett vértanúhalált 258-ban, elsőként az afrikai püspökök közül.

Cyprianus egyénisége teljesen elütött Tertullianusétól, noha mesterének tekintette. Elsődleges feladatának nem az írást tartotta, hanem a lelkek vezetését. Ezért művei praktikus célzatúak. Mindenben kerüli a szélsőségeket és ellenfeleinek provokálását. Írásaiban megtaláljuk mindazt, ami Tertullianus munkásságából maradandó értékű. Stílusa csiszolt, ezért a középkorban is nagyon kedvelték. Ennek is köszönhető, hogy sok kéziratban maradtak fenn művei.

Értekezései közül a legelső az Ad Donatum, amelyben leírja megtérését. Rövid idővel megkeresztelkedése után íródott. Nemcsak döntését indokolja benne, hanem másokat is követésre buzdít.
A De habitu virginum arra figyelmezteti a szüzeket, hogy Krisztus jegyesének egyszerűen kell öltözködnie, vagyonát pedig ékszerek helyett a szegények támogatására kell fordítania. Érezhető a De cultu feminarum hatása, de Tertullianus kitörései helyett kiegyensúlyozott, tanító célzatú intelmeket olvashatunk ebben a műben, amelyet Szent Ágoston is nagyra becsült.

A De lapsis hálát ad az üldözések elmúltáért és dicséri a mártírok helytállását. Óvja a confessorokat attól, hogy közbenjárjanak azokért, akik nagyon könnyen tagadták meg hitüket. Azoknak is bűnbánatot kell tartaniuk, akik hosszú szenvedés után bizonyultak gyöngének. A libellatici, vagyis akik megvásárolták azt az igazolást, amely az áldozatbemutatást tanúsította, szintén beszennyezték lelkiismeretüket.

Legnagyobb hatású műve a De ecclesiae unitate, amelynek megírására elsősorban a Novatianus-féle szakadás indíthatta. Kifejti, hogy a skizmák és eretnekségek a gonosz művei és még az üldözéseknél is veszedelmesebbek, mert veszélyeztetik a hívek egységét, és rombolják a hitet. Minden kereszténynek a katolikus egyházban kell maradnia, mert ez az egyetlen egyház, amely Péterre épül. Nincs üdvösség az egyházon kívül, mint ahogyan Noé bárkáján kívül sem lehetett megmenekülni az özönvíz elől. Még vértanú sem lehet az, aki kívül van az egyházon. A hamis tanítók sokkal rosszabbak, mint a lapsi. Mindenki térjen vissza az egyházba, mert a jelek arra mutatnak, hogy Urunk második eljövetele közel van.
A De dominica oratione központi témája a Miatyánk kifejtése, amelyet az imádsággal kapcsolatos gyakorlati tanácsok követnek. A "jöjjön el a te országod" Krisztus eszkatológikus országának eljövetelét kéri, a "mindennapi kenyér" pedig az eukharisztiára vonatkozik.

Az Ad Demetrianum a címzett által hangoztatott rágalmakat cáfolja, aki szerint a keresztények az okai a háborúnak, a járványoknak, az éhínségnek és az aszálynak. Az éhínség valódi oka a termőföld kimerülése és nem az istenek haragja. A keresztények üldözése viszont ki fogja váltani a Mindenható haragját. A keresztények örömmel mutatják meg a pogányok számára az örök biztonság felé vezető utat.

A De mortalitate 252-ben íródott. Sztoikus hatást mutat, elsősorban Ciceroét és Senecáét, de fölülemelkedik a sztoikus beletörődésen és kaput nyit az örök boldogság hite felé.
A De opere et eleemosynis kiváló alkalmat lát a járványok utáni nyomorúságban arra, hogy a keresztények segíthessék a rászorulókat és a betegeket, vigasztalhassák a haldoklókat. A jótettek elősegítik a lelki üdvösségünket is. Mivel pedig senki sem mondhatja el magáról, hogy lelkiismerete egészen tiszta, mindnyájunknak jót kell cselekednie.

A De bono patientiae Tertullianus hatását mutatja, nyelvezetében és tónusában azonban nagyon különbözik a De patientiatól. A sztoikus indifferentia egészen más, mint a türelem erénye, hiszen a keresztények ezzel magához Istenhez válnak hasonlóvá, aki szintén türelmes. Krisztus nyújtotta a legszebb példát számunkra egész földi életével és kereszthalálával.
Az Ad Quirinum (Testimoniorum libri III) értékes forrás számunkra, hiszen a legrégibb latin bibliafordításokat használja fel. Első könyve a zsidó szentírás-magyarázókkal vitázik, a második pedig krisztológiai összefoglalást ad.
A Quod idola dii non sint cáfolja azt a nézetet, amely szerint Róma az isteneinek köszönheti nagyságát. A szerzőségét sokan cáfolták. Valószínűleg nem befejezett mű, hanem egy neofita jegyzeteinek gyűjteménye.

Cyprianus levelei értékes forrást jelentenek számunkra egyháztörténelmi szempontból is. Már a szerző is csoportosította őket témák szerint és másolataikat elküldte püspöktársainak. A jelenlegi kiadásokban 81 levél van, ebből 16-ot neki címeztek. A 63. számú levél már külön értekezésnek is tekinthető, amelyet De sacramento calicis domini címen is szoktak említeni. Ebben elveti, hogy az eukharisztiában csak vizet használjanak vízzel kevert bor helyett. A levélgyűjtemény az egyházjog és az egyházi latin kutatói számára is értékes forrásmunka.

Noha Cyprianus a tettek embere volt, és nem a spekulációé, Ágoston koráig mégiső volt Nyugaton a legnagyobb teológiai tekintély. Könyveit gyakran a szentírási könyvekkel együtt sorolták fel. Még a középkorban is a legolvasottabb egyházatyák közé tartozott szép stílusa miatt is.
Elsősorban ekkléziológiai nézetei bizonyultak maradandónak. Tőle származnak a következő mondások: Salus extra ecclesiam non est, továbbá: habere non potest deum patrem qui ecclesiam non habet matrem; valamint: christianus non est qui in Christi ecclesia non est. Az egyház Krisztus varratlan köntöse, amelyet nem szabad szétszakítani.
Nem fogadja el viszont Róma jogi értelemben vett primátusát. A püspök egyedül Istennek tartozik számadással. Nagyra becsüli a római egyházat, mert fontosnak tartja az egyház egységének és hitének megőrzése szempontjából. A cathedra Petri számára ecclesia principalis.

A keresztségről vallott nézetei részben megegyeznek Tertullianuséval. Elveti például az eretnekek által végzett kereszteléseket. Nem fogadja el viszont azt a nézetet, hogy a kereszteléssel várni kell addig, amíg a gyermekek nem tudnak Istenről. A születés után a lehető leghamarabb meg kell keresztelni az újszülötteket. A vérkeresztséget értékesebbnek tartja a vízkeresztségnél. A mártírok szerinte is rögtön bejutnak a mennyek országába, a többieknek pedig várakozniuk kell az utolsó ítéletig.

A bűnbánattartás hagyományos gyakorlatát megvédte a két véglettel, vagyis saját klérusának laxizmusával és a Novatianus-féle párt rigorizmusával szemben. A nyilvános bűnbánattartásnak három elemet kell tartalmaznia: bűnvallomás, a bűn súlyosságának megfelelő elégtétel és kiengesztelődés az elégtétel elvégzése után.

Az eukharisztiáról azt írja, hogy benne Krisztus Patri se ipsum obtulit. Áldozati jellegéről azt írja, hogy dominicae passionis et nostrae redemptionis sacramentum. A katolikus egyházon kívül végzett eukharisztia éppen olyan érvénytelen, mint a keresztelés. A későbbi donatista mozgalom ezt a nézetet úgy torzítja el, hogy a szentség hatékonyságát a miséző szentségétől teszi függővé.

Ex Tractátu sancti Cypriáni epíscopi et mártyris De bono patiéntiae: I/158-159
Ex Epístolis sancti Cypriáni epíscopi et mártyris: I/1063-1064; II/1334-1335, 1515-1516; III/1399-1401; IV/1038-1039, 1053-1054, 1139-1140, 1383-1385
Ex Tractátu sancti Cypriáni epíscopi et mártyris De hábitu vírginum: I/1145-1146; II/1612-1613; III/1479-1480; IV/1463-1464
Ex Tractátu sancti Cypriáni epíscopi et mártyris De domínica oratióne: II/81-82; III/277-278, 282-283, 285-287, 289-291 293-295, 297-299, 301-303
Ex Epístolis sancti Cypriáni epíscopi et mártyris et Ecclésiae Románae de martyrio sancti Fabiáni papae: III/1067-1069
Ex Tractátu sancti Cypriáni epíscopi et mártyris De mortalitáte: IV/461-462
Ex Tractátu sancti Cypriáni epíscopi et mártyris ad Fortunátum: IV/1201-1202
Ex Actis proconsuláribus de martýrio sancti Cypriáni epíscopi. IV/1140-1142