XLIII. ÚRNAPJA

112. kérdés: Mit kíván a kilencedik parancsolat?

 

Felelet: Azt, hogy senki ellen hamis tanúbizonyságot ne tegyek; beszédét félre ne magyarázzam, senkit ne rágalmazzak, ne gyalázzak és meghallgatása nélkül könnyelműen ne kárhoztassak; hanem kerüljek mindenféle hazugságot és csalárdságot mint a Sátánnak saját műveit, hacsak Isten rettenetes haragját magamra vonni nem akarom; törvénykezésben és egyéb dolgaimban az igazságot kedveljem, őszintén kimondjam és megvalljam; és felebarátom tisztességét és jó hírnevét tőlem telhetőleg megoltalmazzam és előmozdítsam.

 

A kilencedik parancsolat: Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot. Ide tartozik a beszéd becsülete. Beszéltünk már arról, hogy az Úr Jézus azt mondta, ne esküdözzünk, hanem legyen a beszédünk úgy, úgy és nem, nem, mert ami azon felül van, a gonosztól van. Vagyis az adott szó legyen adott szó. Világunkban sok helyen elveszett a szó becsülete. De ne felejtsétek el, a szó becsületével is úgy vagyunk, mint az anyagi javak becsületes kezelésével vagy tolvajlásával. Az embereket rövid távon be lehet csapni, lehet hazudni nekik, de aztán soha többet nem fognak hinni neked. A szó becsülete hosszú távon anyagilag is hasznot hoz az embernek, mert bíznak benne, üzletet kötnek vele, alkalmazzák, tudják, hogy igazat mond. A hazug emberről pedig így szól a közmondás: Könnyebb utolérni a hazug embert, mint a sánta kutyát. Egyszer azt mondta valaki: Ha olyan helyzetbe kerülsz, hogy mindenképpen valamit hazudnod kell, akkor mondd az igazságot, az a legjobb hazugság, mert arra nem lehet rájönni.

 

Ehhez a parancsolathoz tartozik a pletyka kérdése is. Figyeljétek meg, hogy a pletyka, a rágalmazás mennyi bánatot okoz az embereknek. Sok bánatuk van az embereknek, sok bánatforrás van. Bánatforrás a betegség, a szegénység, a gond. De egy nagy bánatforrás az emberek rosszakarata is, amikor jólesik nekik, hogy másokról vagy rólad rosszat mondjanak, pletykáljanak, hozzátoldjanak a szavaidhoz, tetteidhez valami rosszat. Ha neked ez rosszulesik, akkor ne felejtsd el, hogy másoknak is ugyanúgy fáj, ha te mondasz róluk rosszat, ha te magyarázod félre a beszédüket, ha te rágalmazod meg őket. Ezért mondja a Káté, hogy senki ellen hamis tanúbizonyságot ne tegyek, a beszédét félre ne magyarázzam, ne rágalmazzam meg, ne gyalázzam, és ami nagyon fontos, meghallgatása nélkül ne kárhoztassam, ne ítéljem el. Mert bűn az emberek felett meggondolatlanul ítélkezni. Mit mond az Úr Jézus az ítélkezésről? Olvassuk el a Máté evangéliuma 7. részének első 5 versét: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott íme, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!”

 

Fiatal koromban egy napfogyatkozást néztünk végig. Hogy jobban lássuk, üvegcserepeket bekormoztunk, s a kormozott üvegen keresztül néztük a napot. Persze mindenkinek kormos lett az arca. Mikor észrevettük, mindenki elkezdett kacagni, mutogatott a másikra, s kikacagta azt, hogy milyen kormos. De senki sem jött rá, hogy ő maga is olyan kormos, mint a másik. Ilyen az az ember, aki mindig másokat ítél meg. Nem veszi észre, hogy ő is vagy ugyanabban, vagy másban éppen olyan hibás. Sőt lélektani dolog, hogy leginkább olyan bűnöket veszünk észre és ítélünk el másokban, ami bennünk uralkodik. Azért jól gondoljuk meg mindig magunkban, amikor valakit elítélünk. Vajon miért is ítéljük el? Vajon nem vagyunk-e mi is ugyanabban a bűnben? Azt is nagyon fontos betartani, amit a Káté mond, hogy meghallgatása nélkül senkit könnyelműen ne ítéljek el. Először nézzem meg, hogy amit mondanak róla, az csakugyan igaz-e. Először vele beszéljek, s ha hibásnak tartom, legyen bennem annyi bátorság, hogy a szemébe mondjam meg, hogy hibás. Szeretettel mondjam meg, de a szemébe mondjam meg. Mert nem valami hősies, inkább becstelen dolog valakit a háta mögött hibáztatni. Csak a gyáva ember beszél a másik hátánál. Az őszinte, becsületes, nyíltszívű ember megmondja szembe, szeretettel a dolgokat, hogy javítani tudjon a másikon.

 

Sohase higgyétek el, ha valaki nektek valakiről rosszat mond, vagy azt mondja, hogy az illető ezt meg ezt mondta rólatok, mert az nem biztos. Próbáljátok meg szembesíteni az illetőket: vajon csakugyan úgy van-e, ahogy mondották? Így sokszor kiderül, hogy torzított a pletyka.

 

Az ókori görög bölcsnek, Szókratésznek három szűrője volt. Amikor hallott valamit, ezt a három szűrőt tette rá. És ha a három szűrőn átment a pletyka, akkor foglalkozott vele. Egyszer jött valaki hozzá, és azt mondta: Valakiről valami nagyon fontos dolgot akarok neked mondani. Erre Szókratész azt kérdezte: Várj, várj, mielőtt elkezded, mondd meg, hogy amit akarsz mondani róla, az jó dolog? Hát, nem jó dolog, mondta a másik, valami rossz dolog. Szókratész folytatta: és mondd, amit tudatni akarsz róla, az egész biztosan igaz, utánajártál? Hát nem jártam utána, mondta az illető, de hallottam. És mondd csak, kérdezte harmadszor Szókratész, abból, amit elmondasz, valami jó származik mások számára? Hát nem származik semmi jó, mondta az illető. Szókratész erre azt mondta: Nézd, ha amit akarsz mondani, nem jó, nem is biztos, hogy igaz, és semmi jó nem származik belőle, inkább ne mondd, mert nincs semmi haszna. Ezt a hármas szűrőt tegyétek rá ti is mindig a pletykákra. És ha hozzátok érkezik egy pletyka, ne legyetek a pletyka felerősítői. Ne legyetek olyanok, mint a hangszórók, amelyek kritika nélkül felerősítik a hangot, ami hozzájuk érkezik, hanem próbáljatok visszafordító pontok lenni. Mit értek ezen? Érkezik hozzád egy rossz hír. Próbáld meg visszafordítani. Mondj az illetőről valami jót. Gondolj arra, hogy neked is milyen rosszulesne, ha a barátod nem mondana jót rólad, hanem tódítaná a rosszat anélkül, hogy tudná, mi az igazság.

 

Attól pedig Isten őrizzen meg benneteket, hogy gyűlöletből, rosszindulatból ti mondjatok valami hazugságot, csalárdságot mások ellen. A Káté ezt a Sátán munkájának nevezi. És ezért Isten haragszik, mert Isten elvárja tőlünk, hogy becsületes emberek legyünk, hogy a szavunk ne üres fecsegés legyen, hanem abban hinni lehessen. Mert különben, amikor róla beszélünk és az ő akaratáról, akkor sem fognak hinni nekünk.

 

Törvénykezésben természetesen az igazságot kell kedvelnem, kimondanom, megvallanom. Nagyon fontos a 112. felelet vége is: És felebarátom tisztességét és jó hírnevét tőlem telhetőleg megoltalmazzam és előmozdítsam. Ezért beszéltünk arról, hogy visszafordító pontok legyünk. Oltalmazni és előmozdítani egymás tisztességét és jó hírnevét. Jót tenni a beszédemmel is. Ez az Isten akarata.