XVII. ÚRNAPJA

45. kérdés: Mit használ nekünk Krisztus feltámadása?

 

Felelet: Először, hogy az ő feltámadásával a halált meggyőzte, hogy minket részeseivé tehessen az ő halálával szerzett igazságnak. Másodszor, az ő ereje minket is új életre támaszt. Harmadszor, Krisztus feltámadása a mi dicsőséges feltámadásunk biztos záloga.

 

Vajon honnan tudjuk, hogy feltámadt Krisztus? Természetes, hogy a Szentírásból tudjuk. De ha egy kicsit gondolkozunk, akkor tudhatjuk a világtörténelemből is. Hiszen van egy keresztyénség. Amikor az Úr Jézust elfogták, kínozták és keresztre feszítették, akkor a tanítványai szétfutottak. Júdás elárulta, Péter megtagadta, a többiek szólni sem mertek. Az egész keresztyénség az Úr Jézus feltámadásával indult el, amikor újra összegyűjtötte a tanítványait. Tudjuk azt is, hogy az apostolokat később üldözték, megölték azért, mert hittek a feltámadott Jézus Krisztusban, és hirdették Őt.

 

El lehet képzelni azt, hogy van, aki pénzért hirdet valami hazugságot. De a tanítványok nem kaptak semmi pénzt, csak üldözést és szenvedést. Ha nem támadt volna fel az Úr Jézus, akkor nem haltak volna meg érte. Akkor azt mondták volna: szép volt, amit tanított, de most már vége van. Megölték, meghalt, vége van. A tanítványok azonban nem ezt mondták, hanem azt mondták, hogy feltámadt, és velünk van. És meghaltak érte, mert tudták, hogy az Úr Jézus feltámadt, és akkor igaz minden szava, s őket is fel fogja majd támasztani.

 

Az Úr Jézust megkérdezték a farizeusok az egyik beszélgetés alkalmával: Isten fiának mondod magadat, de mivel bizonyítod be, hogy ez igaz? „Ekkor felelének neki némelyek az írástudók és farizeusok közül, mondván: Mester, jelt akarnánk látni tetőled. Ő pedig felelvén, monda nékik: E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván, és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele. Mert amiképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában, azonképpen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában” (Mt 12,38–40). És három napig volt eltemetve, és azután feltámadt, visszajött. Előre megmondta, hogy meg fogják ölni, és vissza fog jönni. Feltámadása után megjelent a tanítványoknak is. Olvassuk el a Márk evangéliuma 10,32–34-ig terjedő verseit: „Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel, és előttök megy vala Jézus, ők pedig álmélkodának, és követvén őt, félnek vala. És ő a tizenkettőt ismét maga mellé vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokról, amik majd vele történnek, mondván: Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják őt, és a pogányok kezébe adják őt. És megcsúfolják őt, és megostorozzák őt, és megköpdösik őt, és megölik őt, de harmadnapon feltámad.” Ha az Úr Jézus nem támadt volna fel, akkor a tanítványok nem haltak volna meg érte, akkor visszaemlékezve ezekre a szavakra, azt mondták volna: csalódtunk. De másképpen történt. Jézus összeszedte a tanítványait, és feltámadásával kezdődött el tulajdonképpen az igazi keresztyénség. A keresztyénség létezése bizonyítéka Krisztus feltámadásának. A nagy világvallások mind hirdetik, hogy van Isten, lélek és örökélet. A buddhizmus megalapítója, Szidhárta herceg egy barlangban világosodott meg, és jött erre rá. Mohamed a pusztában értette ezt meg. De mindkettőre azt mondhatjuk: szép filozófia, de nincs bebizonyítva.

 

Az Úr Jézus azonban feltámadásával garantálta, hogy az örökéletről szóló tanítása nemcsak szép filozófia, hanem feltámadásával be is bizonyította, hogy ezt az örökéletet meg tudja adni. Ezért mondja a Káté, hogy az Ő feltámadásával a halált meggyőzte (legyőzte), hogy minket részeseivé tehessen az Ő halálával szerzett igazságnak. Így tudhatjuk azt, hogy az Ő ereje minket is új életre támaszt. Így lesz az Ő feltámadása a mi dicsőséges feltámadásunk biztos záloga. Mi a zálog? A zálogházba, beadott értéktárgyért adnak egy bizonyos összeget, mert a beadott értéktárgy biztosíték arra nézve, hogy ha az illető nem tudja a kölcsönkapott összeget visszafizetni, akkor az értéktárgy az összeget fedezi. A zálogtárgy tehát ellenérték, biztosíték. Ezért mondhatjuk, hogy Krisztus feltámadása a mi dicsőséges feltámadásunk biztos záloga.

 

46. kérdés: Hogyan érted azt, hogy „felméne mennyekbe”?

 

Felelet: Hogy Krisztus a földről tanítványainak szeme láttára emelkedett föl az égbe, és érettünk mostan is ott van, mígnem ismét eljön ítélni eleveneket és holtakat.

 

 

A mennyországról mint látható és láthatatlan világról már beszéltünk. Krisztus nem a holdra, nem a csillagokra ment fel, hanem a mennybe, a láthatatlan világba (ahonnan, amint már beszéltünk erről a kérdésről, a tudomány mai megállapítása szerint lehetséges, hogy minket látnak, sőt az egész jövőnket egy szempillantás alatt látják). Érettünk mostan is ott van, mígnem ismét eljön ítélni eleveneket és holtakat.

 

47. kérdés: Mégis nincs-e velünk Krisztus a világ végezetéig, amint azt nekünk megígérte?

 

Felelet: Krisztus valóságos ember és valóságos Isten; ennélfogva emberi természete szerint nincs többé a földön, de istensége, felséges volta, kegyelme és Szentlelke szerint soha sincs távol tőlünk.

 

 

Ez a nagy különbség a mohamedánizmus és a keresztyénség között. Mohamed azt mondta a tanítványainak, hogy ha meghal, a tanítása velük marad. Krisztus azt mondta: „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,20). Krisztus nem csak egy tanítást hagyott reánk, nem csak egy ideológiát, nem csak egy gondolkodási módot, hanem személyes kapcsolatban marad velünk, hogyha hiszünk benne, és segítségül hívjuk. A személyes kapcsolatot a Szentlélek erejéből, a hit által érezhetjük. Ezért kell olvasnunk sokat a Bibliát, és ezért kell járnunk a templomba, és imádkoznunk, hogy közel juthassunk Őhozzá, és érezzük meg ezt az ő személyes szeretetét.

 

48. kérdés: Nem válik-e el ily módon egymástól a Krisztusban való két természet, ha az emberi természet nincs mindenütt ott, ahol az isteni természet van?

 

Felelet: Semmiképpen nem, mert az isteni természet megfoghatatlan és mindenütt jelenvaló lévén, ebből szükségképpen következik, hogy noha az isteni természet a magára öltött emberi természeten kívül is létezik, mindazonáltal abban magában is benne van, és azzal személy szerint egyesülve marad.

 

Képzeljetek el egy rádióadót. Egy rádió antennájában benne van a rádió sugárzó üzenete. Az antennán kívül is mindenhova elmegy ez az üzenet. A rádióhullám nem válik el az antennától, hanem abból árad szerteszét. Éppen így Krisztus isteni természete mindenüvé kiárad anélkül, hogy az ő lényegét ez megzavarná.