//palheidfogel.gportal.hu
//palheidfogel.gportal.hu

„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.” Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:


Az erőszakra épített világ akkor hull véres darabokra, amikor a békét örökre biztosítottnak véli. Ennek a világnak nem több hatalomra, erősebb hadseregre, különb harci eszközökre, körmönfontabb diplomáciára van szüksége: ennek a világnak kis jóakaratra, jézusi erőkre van szüksége. Ezt a világot nem kívülről kell széppé tenni cicomás műveltséggel, technikai vívmányokkal: ezt a világot csak belülről lehet széppé tenni: az Isten szellemének, a lelkiségnek kiragyogtatásával.” Ravasz László református püspök


Tiszteld minden ember hazáját, de szeresd a magadét. Helen Keller


 

Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik
szívem. Zsoltár 28,7

… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti."  Karl Barth

.


Theológia, Történelem, Graduál, Zsoltár


Heidfogel Pál

lelkészi önéletrajz - 2015


Családi Honlapom:

//heidfogel-domjan.gportal.hu

phfogel@gmail.com

 

 
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Elfelejtettem a jelszót
 

www.refzarszam.hu

shopify site analytics
 

Heidelbergi Káté 1563

 

II. HELVÉT HITVALLÁS

 

A GENFI EGYHÁZ KÁTÉJA

A GENEVAI Szent Gyülekezetnek CATHE- CISMUSSA
 
Avagy A Christus tudományában gyermekeket tanító  FORMATSKÁJA 

M.Tótfalusi Kis Miklós által 1695 esztend 

A Genfi Egyház Kátéja 1695 Ennek ismertetője.

Kálvin János: A Genfi Egyház Kátéja Pápa 1907.
www.leporollak.hu - Németh Ferenc munkája

Hermán M. János: A Genfi Káté útja Kolozsvárig

- Fekete Csaba Káté, egyház,tanítás 

 

IRTA: Kálvin János

 

KÁLVINRÓL IRTÁK

 

Kálvin évfordulók

 

KARL BARTH 1886-1968

 

Bibó István

 

Biblia - Ó és Újszövetség Próbakiadás -

 

Bibliakiadások, könyvek
Magyar biblikus irodalom

 

Biblia év, évek után

 

Dr Csehszombathy László
szociológus 1925-2007

 

OSCAR CULLMANN 1902-1999

 

Egyházi Zsinatok és Kánonjai

 

FORRÁSMŰVEK

 

GALSI ÁRPÁD
Jakab, az Úr testvére

 

A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...

Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .

E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben,  a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal


2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó

 

 

Dr GÖRGEY ETELKA lelkipásztor, iró

 

1. Közösség az Ószövetségben

2. Biblia és liturgia

3. Pártusok és médek...

4. Isten bolondsága

5. Éli, éli, lama sabaktani?

6. Minden egész eltört?

7. Siralmak és közösség

 

HARGITA PÁL
református lelkipásztor


Istvándi 1924-1996 Pápa

 

Keresztény filozófia

 

Dr (Kocsi) KISS SÁNDOR

 

Kommentár 1967 és

 

Dr KUSTÁR ZOLTÁN

 

MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER
1532-1572

 

DR NAGY BARNA

 

Dr PÓTOR IMRE

 

Dr RAVASZ LÁSZLÓ püspök

 

SZEGEDI KIS ISTVÁN


1505 - 1572 REFORMÁTOR

 

SZENCI MOLNÁR ALBERT

1574 - 1633

 

Theológiai irodalom

 

Temetési beszédek

 

DR TÓTH KÁLMÁN
theológiai professzor


1917 - 2009

 

DR. TÖRÖK ISTVÁN

 

Dr. VICTOR JÁNOS (1888-1954)

 

Régi magyar Irodalom

 

Régi könyvek és kéziratok

 

XX. század Történelméhez

 

Webem - itt

 

PDF - MP3 - Doc - Odt formátum

 

Teremtésről

„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a  legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
 
 
- Dr Török István Dogmatika 1985
- Dr Török István Dogmatika 1985 :

30. Az egyház szolgáiról

30. Az egyház szolgáiról


30. Az egyház szolgáiról

30.1 A tisztségviselők Isten eszközei az üdvösség munkálására

A római egyház az ókatolicizmus óta két részre: klerikusokra és laikusokra
oszlott, s az előbbieknek hatalma van az utóbbiak felett. Luther,
kivált az egyház babiloni fogságáról szóló vitairatában, az uralkodó
papi renddel szemben erőteljesen érvényesítette az egyetemes papság
bibliai gondolatát (1Pét 2,9). Mi mindnyájan, akik csak megkereszteltettünk,
egyenlőképpen papok vagyunk, szavunkkal és egész életünkkel a magunk
körében Krisztus hivatott bizonyságtevői. Külön papi rendre Krisztus
egyházában nincs szükség, ilyet az Újszövetség nem ismer. Ezt a gondolatot
a mi hitvallásunk is felkarolta, sőt Luthernél is nyomatékosabban
hangsúlyozza: “A papság és az egyházi szolgálat nagyon különbözik
egymástól. Amaz közös minden keresztyénnel, de emez nem.” (II. Helv.
hitv. 18.) Isten ugyanis az egyetemes papság keretein belül mindenkor
alkalmazott és alkalmaz elhívott szolgákat az ő egyháza egybegyűjtésére,
kormányzására és fenntartására. Ezek Isten eszközei, akik által az
emberek üdvösségét munkálja. Az ilyen eszközök munkáját se kicsinyelnünk,
se túlbecsülnünk nem szabad. Ne feledjük, a mi egyedüli főpapunk Krisztus,
aki mindenkorra érvényes egyszeri áldozatát bemutatta érettünk. “Azért,
hogy az ő méltóságából semmit le ne vonjunk, a pap nevezetet egyetlenegy
egyházi szolgának sem adjuk meg.” (u. ott) Ezzel a protestáns papi
rend kialakulásának akarta elejét venni.

Abban a felismerésben is egyek a reformátorok, hogy az egyház az ige
hirdetésében és hirdetéséből él. De míg Luther az igehirdetés tisztét
egyetlen személyre, a lelkipásztorra ruházza, addig Kálvin ezt a tisztet
bizonyos értelemben megosztja. újszövetségi példák alapján nem egyszemélyi,
hanem közösségi szolgálatról beszél: a pásztor, doktor, presbiter
és diakónus testvériesen végzett együttes szolgálatáról. Minden különbség
ellenére valamennyi tiszt igeszolgálat. A pásztoré elsőrenden az igehirdetés
és lelkigondozás, az Úr nyája felett való vigyázás; a doktoré elsőrenden
a különböző szintű tanítás, mely mindenkor lelkigondozás is; a presbiteré
elsősorban az egyház jó rendjének szolgálata; de korántsem csak anyagi
ügyek intézése. Hitvallásunk klasszikus meghatározása szerint: “A
vének az egyháznak mintegy tanácsosai és atyjai, akik üdvös tanáccsal
kormányoznak.” (u. ott) A diakónusok pedig elsősorban a szegények,
betegek és árvák gondját karolják fel, a keresztyén szeretet jegyében.

A négy tiszt között van tehát a dolog természete szerint bizonyos
mérvű egymásba folyás. De az Újszövetség sem ismer a többi tiszttől
elkülönített prédikátori tisztet. Pál apostol pl. fegyelmez, diakóniai
munkát végez, prédikál és tanít. A lényeg mindenesetre az, hogy valamennyi
tisztségviselő testvéri együttműködésben az ige szolgálatában álljon.
A gyülekezet ugyanis nem valamely hierarchiával, hanem az igével áll
szemben, hiszen az igében a Lélek által egyetlen Feje és Ura szól.
Az egyszemélyi vezetésnek éppen az a kísértése, hogy elkülönül a gyülekezettől,
szinte monopolhelyzetbe kerül, s a gyülekezet csak tétlen, passzív
elfogadója lesz, a könnyen klerikális jelleget öltő vezetésnek. Ezzel
elhomályosul az a lényeges bibliai gondolat, hogy nemcsak egy kiváltságos
személynek, hanem minden gyülekezeti tagnak van valami kegyelmi ajándéka
(1Kor 7,7; 1Pét 4,10), s az egyházi szolgáknak ezt kell érvényesülésre
segíteniük a köz javára.

Magukat a tisztségviselőket is úgy hívja el a gyülekezet az egyházi
szolgálatra, mint akikben a karizmák jelenlétét felismerte és ennek
alapján szolgálatukat igényli. Az egyházi tisztség nem valami ius
divinum alapján áll, mint a római egyház állítja, de igenis donum
Dei. Ez azt teszi: tisztség emberileg nem “kreálható”, jogilag
a legjobb rendtartással sem biztosítható, hanem az egyház szüntelen
könyörgésének tárgya. Kéri a gyülekezet, hogy Isten küldjön újra meg
újra alkalmas munkásokat az ő szántóföldjére. Mint Isten ajándéka,
az egyházi tisztség szent dolog, amellyel csak szentül szabad élni.
Az egyházi tisztséget senki sem bitorolhatja, a gyülekezet háta mögött
fondorkodás által, vagy a gyülekezet megvesztegetésével önkényesen
magához nem ragadhatja. “Az egyház szolgáit hívják meg és válasszák
meg törvényes egyházi választással. De ne akárkit választva, hanem
Isten választottját keresve.” (u. ott)

30.2 A nők egyházi szolgálata

Lehet-e egyházi tisztre nőket alkalmazni? Ezt a kérdést sokan hajlamosak
Pál apostol szállóigévé vált szavaival elintézni: Az asszonyok hallgassanak
a gyülekezetben! (1Kor 14,34) Ebben az eljárásban annyi a jogos, hogy
Pál apostol valóban, sem a rabszolgaság felszámolását, sem a női emancipációt
nem hirdette meg (1Tim 2,12). Mégsem volna bölcs dolog az apostolt
akár a rabszolga-felszabadítással, akár a női emancipációval szemben
kijátszani. Pál ugyanis midőn kora társadalmi berendezkedését új lelki
tartalommal igyekezett megtölteni (Filemon!), ezzel a belső forradalommal
szükségképpen a külső formák változtatását is elindította.

Az asszonyokra vonatkozó páli mondással tehát a törvényeskedés hibájába
ne essünk. Ugyanaz a levél, ahonnan a szállóige való, az asszonyok
lelki ajándékairól, pl. a prófétálásról is megemlékezik. (1Kor 11,2-16;
vö. Csel 21,9-el) Ha pedig ilyen lelki ajándékok vannak, az egyház
önmagát szegényíti meg, ha öröklött előítéletek alapján nem mer élni
vele, s húzódozik vagy elzárkózik pl. a nők presbiteri vagy lelkipásztori
szolgálatától. A hallgatás parancsa az első Korinthusi levélben nyilván
nem a szent szolgálatra vonatkozik, hanem valami másra: az asszonyi
fecsegésre és szóhajtásra, ami valóban megzavarhatja a gyülekezet
rendjét. Ha nem erre értjük a tilalmat, akkor a levél 11. és 14. része
közt tarthatatlan ellentmondás volna. Minden korhoz való kötöttségen
felül áll az apostol ama tétele: “Nincs zsidó, sem görög; nincs
szolga sem szabad; nincs férfi sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok
a Krisztus Jézusban.” (Gal 3,28)

Ha pedig ez így van, milyen címen lehet a nőket akár a presbiteri,
akár a lelkipásztori tisztből kirekeszteni? Nyugaton és Keleten az
egyházak sora a teljes jogegyenlőség álláspontjára helyezkedett már
a nők egyházi szolgálatát illetően, mégpedig nemcsak a halandó korszellemnek,
vagy a gyakorlati szükségszerűségnek tett kényszerű engedményképpen,
hanem a nők szolgálatával kapcsolatos teológiai kérdések tisztázása
alapján. A jogegyenlőség elvi elismerése esetén aztán az esetleges
botránkozások elkerülése a pasztorális prudencia kérdése. Szót kíván
itt egy hazai jelenség, amit a semper reformari jegyében meg kell
említenünk: dogmatikai szempontból kifogásolható, ha a teljes lelkészképesítéssel
rendelkező nőknek a gyülekezeti igehirdetést engedélyezzük, de a hirdetett
ige sákramentomokkal való megpecsételését tiltjuk. Tehetünk-e protestáns
talajon ilyen különbséget az igehirdetés és a sákramentomok kiszolgáltatása
között? Nem római hatás rejlik-e egy ilyen intézkedésben, kivált,
ha hozzávesszük, hogy az úgynevezett casuáliák kiszolgáltatása is
tilos, melyek a római egyházban szintén sákramentális jellegűek?

30.3 Az ordináció

Hitvallásunk az egyházi tisztre megválasztottak ordinációjáról beszél.
“Akiket megválasztanak, azokat avassák fel a vének, nyilvános imádsággal
és kézrátevéssel.” (II. Helv. hitv. 18. r.)

A kézrátétel a szent szolgálatba való iktatás ősi, bibliai módja.
Senkit sem “kreál” az egyházi szolgálatra, de mégsem üres szokás.
Szorosan összefügg a vokációval: megerősíti a megválasztottat abban,
hogy a gyülekezet felismerte és elismeri benne az isteni adományokat
a szolgálatra, szolgálatát igényli, elfogadja és maga is azon lesz,
hogy az elhívott szolgálata gyümölcsöző legyen a gyülekezetben. Mindehhez
az egész gyülekezet Isten Szent Lelkének áldó kegyelmét kéri.

A beiktatás eme bibliai értelme elhomályosul, ha a választástól elkülönítjük
az ordinációt, s esetleg csak több éves lelkipásztori szolgálat után
kerül rá sor, hozzá meg nem is abban a gyülekezetben, ahol az illető
szolgálatra hivatott. Az ordináció elkülönítése fokozódik azáltal,
ha nem minden egyházi tisztségviselőt, hanem kiemelt módon, csak a
lelkipásztort ordináljuk, s annak ordinációját “lelkészszentelésnek”
nevezzük, amit püspöki jogként csak a püspök végez, az esperesek és
csakis a lelkészi tanácsbírák segédletével. A vokációtól elkülönített
ordináció egyszeri s egyszer s mindenkori jelleget ölt, szinte character
indelebilis-t. A lelkészszenteléshez csak egy cselekmény fogható:
a püspökszentelés.

A magyarországi református egyházban mélyen begyökerezett ez a római
mintára alakult sajátos szokás. Mégis, éppen a sokat hangoztatott
semper reformari jegyében újra fontolóra kell vennünk, ha nem akarunk
az egyszerű, de evangéliumi értelmű testvéri áldásból valami mást
csinálni. Komoly tartózkodásra sarkall itt a római példa. A római
egyházban az ordináció sákramentumnak számít, tudvalevőleg a hét szentség
egyike. Jelenti a laikusok sorából a papi rendbe, a klérusba való
átvételt, s az ennek megfelelő kiváltságokba való iktatást, amely
kifejezetten természetfölötti felhatalmazást ad, az eltörölhetetlen
character sacerdotalis-t. Az ordináció itt valóban egyfajta konszekráció.
Az egész elképzelés tartóoszlopa pedig az apostolica successio római
értelmezése, melyet a reformáció határozottan elvetett. Valóban, az
ilyenféle értelemben vett ordináció református talajon teljességgel
idegen test. Ezért, mint minden újabb töltésű és tág jelentésű szóval,
az ordinációval is csínján kell bánnunk. Az ordináció református vonatkozásban
fordítható az egyházi szolgálatba való beiktatásnak, az egyház szolgái
közé való besorolásnak, vagy legfeljebb felavatásnak, de semmi szín
alatt sem szentelésnek vagy felszentelésnek.

A tudatos tartózkodásra példa lehet hitvallásunk ma használatos német
fordítása, mely a II. Helvét hitvallás szellemét pontosan követve,
az ordinatio-t nem Weihe-nek, még csak nem is Einsegnung-nak, hanem
józan tartózkodással Einsetzungnak, vagyis egyszerűen beiktatásnak
fordítja. (Das zweite Helvetische Bekenntniss, Zürich 1938, 67. l.)
De jó példa ugyanezen hitvallás Erdős József-féle fordítása is, mely
tudatos reformátussággal az ordinatio-t a felavatás szóval adja vissza.
Ezzel szemben a II. Helvét hitvallás 1954-es hivatalos kiadása, már
elég gátlástalanul a szó római értelmezéséhez simul és következetesen
“felszentelésről” beszél.

Ha szabadulni akarunk a római hatástól, hitvallásunk szellemében fel
kell számolnunk az úgynevezett lelkészszentelést. Az ordinációt pedig
mint evangéliumi értelmű felavatást, egybe kell kapcsolnunk a rendes
lelkészi szolgálatba való beiktatással, hiszen a vokáció és ordináció
eredetileg együvé tartozott, s értelmileg is együvé tartozik.

Végrehajtása az ünnepélyes beiktatást végző vének tiszte. A hitvallás
kifejezetten a vénekről beszél, amit már csak a római analógia miatt
sem tanácsos eminens értelemben a püspökre vonatkoztatni, s a felavatásból
mintegy püspöki előjogot csinálni. A vének fogalmából nem szabadna
kizárni az illető gyülekezet gondnokát és presbitereit sem. A felavatás
evangéliumi módja bizonyára lesz a gyülekezetre nézve annyira építő
hatású, mint a feleslegesen parádés és költséges lelkészszentelés,
mely különben is hozzáférhetetlen a gyülekezeteink legtöbb tagja számára.
A felavatást, ha a lelkipásztort másik gyülekezetbe választják vagy
hívják meg, ott is el kell végezni, sőt a lelkipásztoron kívül, minden
újonnan választott egyházi tisztségviselőre ki kell terjeszteni. Ez
helyénvalóbb volna, mint a mi rendtartásunkban felettébb elburjánzott
sokféle hivatali eskü.

30.4 A püspökség

A püspök tisztét már az Újszövetség ismerte, de nem a mai értelemben.
Eredetileg a gyülekezetvezető presbitert nevezték episkopos-nak. A
többi egyházi tiszt fölé emelkedő rangot és hatalmat egyáltalán nem
jelentett. Jóformán csak a név közös a későbbi püspöki tiszttel. Hitvallásunk
nem tiltja ugyan a püspöki nevezetet, de hangsúlyozza: “a hatalmat
az Úr magának tartja fenn és nem ruházza át senkire.” Az egyház
szolgái csak eszközök az Úr kezében, s “minden egy és ugyanazt a
hatalmat, illetve hivatalt kapta… Kezdetben egyik sem helyezte magát
a másik elé és egyik sem bitorolt nagyobb hatalmat vagy uralmat”
társaival szemben (18. r.) Hitvallásunk bibliai szemléletével nem
egyezik az éppen nálunk kifejlődött és ma is használatos egyházi címek
sora: a tiszteletes, nagytiszteletű és főtiszteletű. Ezek a rangkülönbséget
kifejező egyházi címek, még a címek eltörlésével is makacsul dacolnak.

Összefügg ez a kirívó jelenség egy másik, ugyancsak páratlan sajátosságunkkal:
nekünk, presbiteri rendszerünk ellenére, püspöki egyházkormányzatunk
van. A püspöki tiszt történeti terheltségénél fogva magában hordja
a klerikalizmus csíráit. Ahol a protestáns egyházakban a püspöki tiszt
fennmaradt, mint pl. az anglikánizmusban és a lutherizmusban, ott
kivétel nélkül romanizáló tendenciák jelentkeztek. Nálunk erre Szilvásújfalvi
Imrétől, Révész Imréig, tehát a 16. századtól napjainkig ismételten
rámutattak.

Történeti vonatkozásban a református püspöki tiszttel kapcsolatban
két ellentétesnek látszó jelenséget figyelhetünk meg. Egyfelől a katolizáló
szándékú Habsburgok tilalma váltotta ki a magyar protestantizmusból
a püspöki címhez való dacos ragaszkodást; akadtak is példák a püspöki
tisztben folytatott bátor ellenállásra. Másfelől azonban a német egyházi
harc figyelmeztetett arra, éppen a püspöki tiszt lehet eszköz az egyház
kézbentartására és idegen célok szolgálatába állítására.

Egyházkormányzásunk történeti tapasztalatait Révész Imre 1935-ben
így sommázta: “Fő tisztségeink oly széles hatáskörrel vannak felruházva,
amilyennek az elnöki tisztek betöltői az igazibb presbiter-zsinati
egyházalkotmányokban nemcsak régen nem bírtak, de még ma sem bírnak.
Ebből, mindnyájunk bűnös emberi gyarlósága következtében a hatalmaskodás
és a bizantinizmus nagyon sok kísértése állhat elő, kivált miután
ennek természetes ellensúlya, a tisztújítás, ezen és egyéb tisztségekre
vagy csak nagyon hosszú lejárattal van bevezetve, vagy egyáltalán
nincsen.” (Tegnap és ma és örökké, 1944. 306. l.) A tisztújítással
kapcsolatos kivételezést tetézi egy másik kivételezés: a püspöki tisztnek
a gyülekezettől, a pásztori szolgálattól való mind teljesebb függetlenítése.

Ilyen kivételezésnek református talajon elvi indoka nincs, sőt még
az a gyakori indoka sem lehet, hogy ne tegyük ki szükségtelenül az
egyházat a püspökválasztás rázkódtatásának. Az amerikai magyar reformátusok
három évről három évre választanak püspököt, a skót presbiteriánusok
pedig évenként választanak moderátort, minden nagyobb rázkódtatás
nélkül. Élvezik azt az előnyt, hogy egész sor olyan tekintélyes egyháztagjuk
van, akik - emberi vonatkozásban - a legfelsőbb vezetés tapasztalataival
vehetnek részt az egyházkormányzó testületek tanácskozásain. Igaz,
a skótoknál az elnököt nem püspöknek, hanem csak moderátornak hívják,
jeléül annak, hogy a római analógiát kerülik, s egyben példázni akarják:
a főhely Krisztusnak van fenntartva. - Midőn a püspöki tiszttel
kapcsolatban a bibliai példához való közeledést sürgetjük, tudjuk,
nemcsak a titulust, hanem a titulussal járó szellemet is reformálnunk
kell.

30.5 A pápaság

A többi egyházi tisztség fölé kerekedő központi hatalomról: a pápáról,
mint Krisztus földi helytartójáról a Biblia nem tud, s ilyet meg sem
enged. Hitvallásunk a hamis igényre találó megállapítással válaszol:
“Mi azt tartjuk, hogy Krisztus az Úr… és az egyházban az összes
főpapi tisztet, mind e világ végezetéig ő teljesíti, annakokáért nincs
szüksége semmi helyettesre, amilyenre csakis távollévőnek van szüksége.
Krisztus azonban jelen van az egyházban és annak életadó Feje.”
Éppen ő tiltja övéinek az uraskodást: “Az egyházban semmiféle elsőbbség
nincs.” (II. Helvét hitvallás 17. r.) Ezekkel az érvekkel elintézettnek
tekinthetnők a pápaság kérdését, de egyrészt a püspöki tiszt nálunk
is érvényesülő logikája, másrészt az utóbbi Vatikáni zsinat óta megindult
párbeszéd szükségessé teszi a pápaság mellett felsorakoztatott bibliai
idézetek szerbe-számba vételét.

Róma első renden Jézusnak a Péter apostolhoz intézett szavaira hivatkozik:
“Te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat.”
(Mt 16,13-19) Az összefüggésből azonban világos: korántsem Péter személye,
hanem Péter hite, még pontosabban hitének tartalma, a Krisztusról
való vallástétel az alap. Hiszen magát Pétert kevéssel utóbb, ugyanezen
fejezet 21-23 versében sátánnak nevezi Jézus, nagyon is emberi észjárása
miatt. Ugyanez a Péter, éppen a legnehezebb órákban ismételten megtagadja
Jézust. (Jn 18,16-17) Péter semmiképpen sem a pápai csalatkozhatatlanság
előképe. Hatalmi elsőbbsége meg éppen nem lehetett. “Aki közületek
első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen.” (Mk 10,42-45 par.)
- A másik alapvető hely, amelyre Róma hivatkozni szokott, a Feltámadott
háromszoros kérdése Péterhez: “Szeretsz-e engem?” Ez azonban a
ráadott feleletekkel együtt voltaképpen nem több, mint a háromszoros
Krisztus-tagadó tanítvány rehabilitálása.

Ennél messzebbre jutnánk akkor, ha Péter tekintélyét nem egyes szentírási
helyekre, hanem általában az újszövetségi gondolkozásra alapoznók.
Az Újszövetség, jellemző módon egységben látja az evangéliumot Jézussal
az evangélium hirdetőjével, a tanítást a tanítóval, a híradást Isten
követével. Az apostolok esetében sem választja el az igét a hirdetőjétől.
A felülről kapott megbízatás, a jézusi tiszt átsugárzik az apostolok
emberi személyére, nem utolsó sorban Péter tekintélyes személyére.
Ilyen értelemben beszél a Biblia az apostolokon túlmenőleg, általában
a tanítók megbecsüléséről; ugyanakkor érthetővé teszi a hamis tanítók
kemény megítéltetését. Ezeken az általános érvényű megállapításokon
túl azonban a Péter tekintélyével s az abból levezetett pápasággal
kapcsolatban tovább kell kérdeznünk, hogy érvényes döntésig jussunk.

Van-e Péternek valami kiváltsága apostoltársaival szemben? Van, mert
ő az elsőként elhívott apostol, Krisztus első bizonyságtevője, s pünkösdkor
is az első igehirdető. Van azonban más kiemelt apostol is: János,
akit az úr szeret; Jakab, ki az Úr atyjafia; Pál, kinek legtöbb írása
maradt a kánonban. Van-e Péternek valami különös megbízatása? Úgy
látszik, ilyen az oldás-kötés, a kulcsok hatalma. De ez a többi tanítványt
is megilleti éppúgy, mint Pétert (Mt 16,19, vö. Mt 18,18-al). A juhok
legeltetése sem valami kiváltságos “főpásztori” feladat, hiszen
valamennyi tanítványra érvényes (1Pét 5,2). Továbbá olyan értelemben,
mint Péter, “alapkő” minden apostol (Ef 2,20), de a szegeletkő,
a tartópillér maga Krisztus. Szó sincs tehát olyan péteri hatalomról,
amit apostoltársai is ne kaptak volna, így szó sem lehet arról sem,
hogy valami különös hatalmat jogutódaira átruházhat. Ezt nevezhetnék
római értelemben apostolica successiónak. Péternek volt kétségtelenül
viszonylagos elsősége, de pápa nem volt, annyi bizonyos.

Hogy Péternek legalább valami különös jogi helyzete lett volna, annak
nyoma sincs; hogy primátust nem gyakorolt, az a bibliai tudósításokból
kitűnik. Apostoltársai Pétert kiküldik, Jánossal együtt Samáriába
(Csel 8,14); Pál apostol Pétert képmutatásért nyilvánosan feddi, s
az a feddést elfogadja (Gal 2,1114). Elsőbbségével kapcsolatos jogigényről
sem az Apostolok cselekedeteiről írt könyv, sem a Péter két levele
nem tud, effélének nyomát sem mutatja. A központi egyházi hatalom
nem az idézett bibliai helyek alapján, hanem azok ellenére alakult
ki. Kialakulásának története nem valami épületes látvány, de mindenesetre
memento számunkra: hová vezet a bibliai talajról lesiklott püspöki
tiszt. A római egyházban a pápaságra, a protestantizmusban pápáskodásra.
Mindkettő idegen Krisztus egyházától.

Még egy szempont kíván itt helyet: Jézus Simont kősziklának (petra)
nevezte. Nem dicséretképpen, nem jelleme szilárdságáért, hanem ígéretképpen,
arra nézve, amire majd használni fogja őt. Mert nem Péter az építő,
hanem Krisztus. Ez itt a hitbeli tanulság, s ezért nem cáfolhatják
a Péter nevet az apostol későbbi ingadozásai. De ez esetben sincs
szó római püspökségről, kivételes hatalom-átruházásról, jogutódlásról.
Ezek későbbi gondolatok; jóval az újszövetségi iratok keletkezése
után, csak a 200. év táján bukkantak fel. Jogi következményei teljes
érvényesítését a pápák is csak a középkortól kezdve igényelték. A
későbbi helyzetet vetítették aztán vissza a Péter-lókusok értelmezésére.
Egy idézettel zárjuk fejtegetéseinket, jeléül annak, hogy nem valami
puritán elfogultság diktálta szavainkat: “Jól tudjuk, kétségtelenül
a pápa a legkomolyabb akadály az egyházi egység útján.” Ezt a találó
megállapítást ugyanis nem valami protestáns szerző tette, hanem maga
VI. Pál pápa. (Kirchenblatt für die ref. Schweiz, 1967. 175. l.)

 

Szabolcska Mihály
Uram, maradj velünk!

          

Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?

tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!

 

 

 

Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!

 

Istvándi történetéhez

 

ÁROKHÁTY BÉLA
1890-1942

 

Dr BUCSAY MIHÁLY
1912 - 1988 - 2019
31 éve halt meg

 
Garai Gábor Jókedvet adj

Garai Gábor: Jókedvet adj

                  ennyi kell, semmi más

   Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
   A többivel megbirkózom magam.
   Akkor a többi nem is érdekel,
   szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
   Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
   nem kell más, csak ez az egy oltalom,
   még magányom kiváltsága se kell,
   sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
   ha jókedvemből, önként tehetem;
   s fölszabadít újra a fegyelem,
   ha értelmét tudom és vállalom,
   s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
   S hogy a holnap se legyen csupa gond,
   de kezdődő és folytatódó bolond
   kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
   ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

  

 

 

Dr. LAJTHA LÁSZLÓ
1892-1963-2019
56 éve halt meg

 

Protestáns Graduál

 

Dr FEKETE CSABA

 

 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok egy zsoltárpárjának tanulságai
 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok és a viszonyítás megoldatlanságai (délvidéki graduálok: bélyei, kálmáncsai, nagydobszai)


látogató számláló

 

Zsoltár és Dicséret

 

Egyháztörténet

 

Tóth Ferentz

 

Történelem

 

Történelem. Török hódoltság kora

 

Dr SZAKÁLY FERENC


történész 1942-1999 - 20 éve halt meg

 

Világháborúk - Hadifogság
Málenkij robot - Recsk

 

Keresztyén Egyházüldözés
Egyház-politika XX.század

 

Roma múlt, jövő, jelen

 

PUSZTULÓ MAGYARSÁG - EGYKE

 

 

ADY ENDRE MAGYARUL

   

   Nem adta nekünk az Isten,

   Hogy ki szeret, az segítsen,

   Sohasem.

 

   Magunk is ritkán szerettük,

   Kikért szálltunk hősen, együtt,

   Valaha.

 

   Valahogyan bajok voltak,

   Lelkünknek, e toldott foltnak

   Bajai.

 

   Egyformán raktuk a szépet

   Barátnak és ellenségnek,

   Mert muszáj.

 

   Egyformán s mindig csalódtunk,

   De hát ez már a mi dolgunk

   S jól van ez.

 

   S szebb dolog így meg nem halni

   S kínoztatván is akarni:

   Magyarul.

 

 

KARÁCSONY ÜNNEPÉRE

 

HÚSVÉT ÜNNEPÉRE

 

PÜNKÖSD ÜNNEPÉRE

 

Gyerekeknek - Bibliai Történetek
másolható, nyomtatható

 

WEÖRES SÁNDOR

A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát. 

 

 

A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal                      Oldal tetejére          látogató számláló

 

Sniffany felnõtt meséi, képei és aktuális posztjai a blogon:)    *****    Magyarország legnagyobb Demi Lovato rajongói oldala a 28 éves énekes-színésznõrõl!    *****    Ismerd meg és nézd meg a híres norvég sorozatot és remake sorozatait! - SKAM - Egyre több magyar feliratos tartalommal!    *****    Sniffany felnõtt meséi, képei és egyéb írásai a blogon    *****    Sniffany esti meséi III. - Pornóellenzõk, goa, ketamin    *****    Hamar itt a KARÁCSONY,minél elõbb rendeljetek születési horoszkópot saját illetve szeretteitek részére, hasznos ajándék!    *****    Édes kishúgom, Anna - új epizód a tiltott szerelem története folytatódik :)    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek bele kell néznie, én segítek eligazodni, a látottakkal kapcsolatban. Hívj    *****    Read&Speak Blog...mert fanatikusan rajongunk a könyvekért...Read&Speak Blog...mert fanatikusan rajongunk a könyvekért...    *****    Részletes személyiség és sors analízis, 25-30 oldalas+3 év elõrejelzés. A megrendelés után a konzultáció ingyenes. Katt!    *****    Nagyon részletes születési, párkapcsolati, fogamzási és gyermektervezési horoszkóp, biotérkép elemzés, itt az oldalon!!!    *****    A Faun és a három Nimfa története - új novella a blogon. :)    *****    Felnõtt mesék, különös történetek, némi erotikával fûszerezve. Versek, képek, Underground írások,Sniffanytól.    *****    Cipõ-csizma extra all mix 1650 helyett 495.-Ft/kg - Jelmez 1-2 o. 1400 helyett 990.-Ft/kg 1-2 napos szállítási határidõ    *****    LAMOUR NAPOK -10-40% KEDVEZMÉNNYEL! SZEREZD BE KEDVENC ÁSVÁNY- VAGY DIVATKARKÖTÕIDET, ÉKSZEREIDET! ANGYALI AJÁNDÉKOK...    *****    Sniffany felnõtt meséi, képei és versei a blogon    *****    Sniffany felnõtt meséi, képei, versei az új blogban:)    *****    MYBOOKCLUB - Könyvismertetõk - MYBOOKCLUB    *****    Halloween mix-ek és Jelmez mix-ek már 500.-Ft/kg-tól 1 zsák 15-18 kg gyors 1-2 napos szállítási határidõ    *****    Sniffany felnõtt meséi, képei és versei a blogon :)