//palheidfogel.gportal.hu
//palheidfogel.gportal.hu

„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.” Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:


Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16


 

 

Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik
szívem. Zsoltár 28,7

… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti."  Karl Barth

.


Theológia, Történelem, Graduál, Zsoltár


Heidfogel Pál

lelkészi önéletrajz - 2015


Családi Honlapom:

//heidfogel-domjan.gportal.hu

phfogel@gmail.com

 

 
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Elfelejtettem a jelszót
 

www.refzarszam.hu

shopify site analytics
 

Heidelbergi Káté 1563

 

II. HELVÉT HITVALLÁS

 

A GENFI EGYHÁZ KÁTÉJA

A GENEVAI Szent Gyülekezetnek CATHE- CISMUSSA
 
Avagy A Christus tudományában gyermekeket tanító  FORMATSKÁJA 

M.Tótfalusi Kis Miklós által 1695 esztend 

A Genfi Egyház Kátéja 1695 Ennek ismertetője.

Kálvin János: A Genfi Egyház Kátéja Pápa 1907.
www.leporollak.hu - Németh Ferenc munkája

Hermán M. János: A Genfi Káté útja Kolozsvárig

- Fekete Csaba Káté, egyház,tanítás 

 

IRTA: Kálvin János

 

KÁLVINRÓL IRTÁK

 

Kálvin évfordulók

 

KARL BARTH 1886-1968

 

Bibó István

 

Biblia - Ó és Újszövetség Próbakiadás -

 

Bibliakiadások, könyvek
Magyar biblikus irodalom

 

Biblia év, évek után

 

Dr Csehszombathy László
szociológus 1925-2007

 

OSCAR CULLMANN 1902-1999

 

Egyházi Zsinatok és Kánonjai

 

FORRÁSMŰVEK

 

GALSI ÁRPÁD
Jakab, az Úr testvére

 

A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...

Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .

E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben,  a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal


2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó

 

 

Dr GÖRGEY ETELKA lelkipásztor, iró

 

1. Közösség az Ószövetségben

2. Biblia és liturgia

3. Pártusok és médek...

4. Isten bolondsága

5. Éli, éli, lama sabaktani?

6. Minden egész eltört?

7. Siralmak és közösség

 

HARGITA PÁL
református lelkipásztor


Istvándi 1924-1996 Pápa

 

Keresztény filozófia

 

Dr (Kocsi) KISS SÁNDOR

 

Kommentár 1967 és

 

Dr KUSTÁR ZOLTÁN

 

MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER
1532-1572

 

DR NAGY BARNA

 

Dr PÓTOR IMRE

 

Dr RAVASZ LÁSZLÓ püspök

 

SZEGEDI KIS ISTVÁN


1505 - 1572 REFORMÁTOR

 

SZENCI MOLNÁR ALBERT

1574 - 1633

 

Theológiai irodalom

 

Temetési beszédek

 

DR TÓTH KÁLMÁN
theológiai professzor


1917 - 2009

 

DR. TÖRÖK ISTVÁN

 

Dr. VICTOR JÁNOS (1888-1954)

 

Régi magyar Irodalom

 

Régi könyvek és kéziratok

 

XX. század Történelméhez

 

Webem - itt

 

PDF - MP3 - Doc - Odt formátum

 

Teremtésről

„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a  legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
 
 
- XX. század legnagyobb magyar református
teológusa cikkek pl: Életéről, Diktatúra szorításá-
ban, Iskolaügy, Egység vagy barátság
- XX. század legnagyobb magyar református
teológusa cikkek pl: Életéről, Diktatúra szorításá-
ban, Iskolaügy, Egység vagy barátság
:

4. Kiss Réka: A diktatúra szorításában 1 .

4. Kiss Réka: A diktatúra szorításában 1 .


Ravasz László egyházpolitikai útkeresése a második világháborút követő esztendőkben
(1945–1948)

A kommunisták „bakkecskelába”, avagy a párt egyházpolitikája 1945-ben

Az 1944–45-ös esz­ten­dô for­du­ló­já­ra Ma­gyar­or­szág jó­for­mán ket­té­sza­kadt. A né­me­tek ál­tal meg­szállt fô­vá­ros és nyu­ga­ti or­szág­rész a nyi­las dik­ta­tú­ra utol­só hó­nap­ja­it nyög­te, a ke­le­ti or­szág­rész­nek pe­dig a be­vo­nu­ló Vö­rös Had­se­reg szo­rí­tá­sá­ban kel­lett meg­kez­de­nie egy jel­le­gé­ben gyö­ke­re­sen új rend­szer ke­re­tei kö­zött az élet új­já­szer­ve­zé­sét. A há­bo­rú ro­mok­ba dôlt or­szá­got ha­gyott ma­ga után, az ál­lam­gé­pe­zet szét­hul­lott, a tár­sa­da­lom szer­ve­zett éle­te szin­te tel­je­sen fel­bom­lott. A Hor­thy­-rend­szer bu­ká­sát in­téz­mé­nyi szin­ten, szer­ve­ze­tü­ket, sze­mé­lyi ál­lo­má­nyu­kat, a tár­sa­da­lom szel­le­mi-er­köl­csi éle­té­re gya­ko­rolt be­fo­lyá­su­kat vi­szony­la­gos ép­ség­ben meg­ôriz­ve szin­te csak az egy­há­zak él­ték túl. A „ré­gi rend” össze­om­lá­sa, az or­szág szov­jet ka­to­nai meg­szál­lá­sa azon­ban a pol­gá­ri vi­lág­hoz kö­tô­dô egy­há­za­kat is gyö­ke­re­sen új hely­zet, vész­ter­hes­nek ígér­ke­zô jö­vô elé ál­lí­tot­ta. Az 1919-es kom­mün ta­pasz­ta­la­tai, a bol­se­viz­mus egy­ház­ül­dö­zé­sé­rôl szó­ló hír­adás­ok a szov­jet­tel ér­ke­zô kom­mu­nis­ták kí­mé­let­len egy­ház­ül­dö­zé­sét, nyílt ter­ror­ját ve­tí­tet­ték elô­re.

A kom­mu­nis­ták ha­ta­lom­ba ke­rü­lé­sét azon­ban – jól meg­fon­tolt po­li­ti­kai ér­dek­bôl – nem kö­vet­te az egy­há­zak el­len in­dí­tott azon­na­li, nyílt tá­ma­dás. A ko­ráb­bi vá­ra­ko­zá­sok­kal el­len­tét­ben nem zár­tak be egy temp­lo­mot sem, nem szûn­tet­ték meg a hit­ok­ta­tást, a fe­le­ke­ze­ti is­ko­lák mû­köd­het­tek, az egy­há­zi in­gat­la­nok ki­ja­ví­tá­sá­ra pénz­se­gélyt nyúj­tot­tak. Ti­zen­öt egy­há­zi sze­mély tag­ja lett az Ide­ig­le­nes Nem­zet­gyû­lés­nek, köz­tük Bereczky Al­bert, és Tildy Zol­tán kis­gaz­da­pár­ti, és pár­ton­kí­vü­li­ként Ré­vész Im­re deb­re­ce­ni püs­pök is.[1] Az egy­há­zak irá­nyá­ba tett gesz­tus­ként az iga­zo­ló el­já­rá­sok so­rán az egy­há­zak­nak meg­en­ged­ték, hogy azt sa­ját ha­tás­kör­ükön be­lül bo­nyo­lít­sák le. Nem­csak a nyu­ga­ti szö­vet­sé­ge­sek „gya­nak­vá­sát” igye­kez­tek így el­al­tat­ni, a pol­gá­ri la­kos­ság éle­té­nek nor­ma­li­zá­lá­sa a meg­szállt te­rü­le­te­ken, a mun­ka fel­vé­te­le, az új­já­épí­tés meg­kez­dé­se sem nél­kü­löz­het­te az egy­há­zak je­len­lét­ét és köz­re­mû­kö­dé­sét. A kom­mu­nis­ta ve­ze­tôk pe­dig azt is pon­to­san fel­mér­ték, hogy ko­moly tár­sa­dal­mi tá­mo­ga­tott­sá­guk nem lé­vén, nem hagy­hat­ják fi­gyel­men kí­vül az egy­há­zak tár­sa­dal­mi be­ágya­zott­sá­gát sem. Mi­ként Rá­ko­si fo­gal­ma­zott: „És ha az elv­tár­sak azt ve­szik ész­re, hogy a hall­ga­tók na­gyon val­lá­so­sak, az elv­tár­sak ne tar­tóz­kod­ja­nak Is­ten­nel spé­kelt jel­sza­vak­tól sem… Lás­sa a fa­lu­si em­ber, aki meg van gyô­zôd­ve ar­ról, hogy ha szar­va nincs is a kom­mu­nis­tá­nak, de a nad­rág alatt bak­kecs­ke­láb van, hogy a kom­mu­nis­ta ren­des em­ber, olyan, mint a töb­bi.”[2]

 Így azu­tán 1945-ben az egy­há­zak vi­szony­lag sza­ba­don kezd­het­ték el új­já­szer­vez­ni éle­tü­ket, és so­kan vé­le­ked­tek úgy, hogy kez­det­ben a „sza­bad­já­ra ha­gyott te­rü­le­tek közt az egy­há­za­ké volt a leg­sza­ba­dabb”.[3] Ezt a vi­szony­la­gos sza­bad és fél­tett moz­gás­te­ret az egy­ház­ve­ze­tés is igye­ke­zett ôriz­ni, és a le­het­sé­ges konf­lik­tu­so­kat csil­la­pí­ta­ni, amint azt Ra­vasz Lász­ló püs­pök egy ma­gán­le­vél­ben ki­fej­tet­te: „Ma még nem lá­tom a ko­moly je­lét an­nak, hogy va­la­me­lyik ko­moly párt az egy­ház­nak az éle­tét bé­ní­ta­ni, plá­ne pusz­tí­ta­ni akar­ná. Ezért nem is en­ged­he­tem, hogy ilyen irány­ban fal­ra fes­sék az ör­dö­göt.”[4] 

Bár az egy­há­zak s az egy­há­zak is­mert ve­ze­tôi el­len nyílt tá­ma­dást nem in­téz­tek, ke­vés­bé lát­vá­nyos, el­szi­ge­telt tá­ma­dá­sok an­nál gyak­rab­ban ér­tek egy­há­zi sze­mé­lye­ket. „Óva­to­san kell dol­goz­ni, és ne­künk na­gyon meg kell néz­ni, ho­gyan és mi­lyen for­má­ban tá­ma­dunk”[5] – fi­gyel­mez­te­tett a kom­mu­nis­ta párt köz­pon­ti ve­ze­tô­sé­gi ülé­sén a fô­tit­kár. A Rá­ko­si ál­tal kör­vo­na­la­zott egy­ház­po­li­ti­ka je­gyé­ben nem az egy­há­zak egé­szét tá­mad­ták, ha­nem azok­nak „leg­re­ak­ci­ó­sabb” kép­vi­se­lôi el­len in­dul­tak el­já­rá­sok.[6] 

A je­les ügy­véd (ké­sôb­bi­ek­ben a Du­namel­lé­ki Re­for­má­tus Egy­ház­ke­rü­let meg­vá­lasz­tott és le­mon­dás­ra kényszerített fô­gond­no­ka), Kar­dos Já­nos, több tör­vény­te­le­nül bí­ró­ság elé ál­lí­tott lel­kész – köz­tük Túróczy Zol­tán és Ordass La­jos evan­gé­li­kus püs­pö­kök – vé­dô­je ek­ként jel­le­mez­te az egy­há­zi­ak­kal szem­ben foly­ta­tott nép­bí­ró­sá­gi gya­kor­la­tot: „A kormányzat… fél­té­ke­nyen ügyelt ar­ra, hogy az egy­ház- és a val­lás­ül­dö­zés lát­sza­tát ke­rül­je, s ami­kor egy­há­zi sze­mélyt akar­tak bör­tön­be jut­tat­ni, az egy­há­zi tény­ke­dés­tôl meg­kü­lön­böz­tet­he­tô más ma­ga­tar­tás lett a vád tár­gyá­vá és az egy­há­zi ítél­ke­zés alap­já­vá. Ab­ban már nem volt finnyás, hogy az ál­lí­tó­la­gos tény­ke­dés meg­fe­lel-e a va­ló­ság­nak.”[7] 

 Az el­sô idô­szak­ban a leg­több vá­dat az egy­há­zi­ak el­len is há­bo­rús és szov­jet­el­le­nes iz­ga­tás cí­mén emel­ték.[8] A fa­siz­mus ma­rad­vá­nya­i­nak fel­szá­mo­lá­sa je­gyé­ben in­dí­tott el­já­rá­sok több­sé­gét há­bo­rú elôt­ti vagy alat­ti, a Szov­jet­unió val­lás- és egy­ház­el­le­nes ma­ga­tar­tá­sát bí­rá­ló egy­há­zi be­szé­dek­re, pré­di­ká­ci­ók­ra ala­poz­ták. Az 1945. évi VII. tör­vény­cikk alap­ján foly­ta­tott nép­bí­ró­sá­gi gya­kor­lat part­ta­lan le­he­tô­sé­ge­i­re ag­gód­va fi­gyel­tek fel az egy­ház ve­ze­tôi is. Ré­vész Im­re 1945. már­ci­us 14-én Ra­vasz­hoz írt le­ve­lé­ben vi­lá­go­san elô­re­ve­tí­tet­te a nem kom­mu­nis­ta ér­tel­mi­ség­gel – köz­tük az egy­há­zi­ak­kal – va­ló tö­me­ges le­szá­mo­lás ve­szé­lyét is. „Ép­pen teg­nap volt al­kal­mam hosszú be­szél­ge­tést foly­tat­ni R[ákosi] M[átyás]-sal, aki az al­kal­mat ma­ga ke­res­te. Kép­zett, jó ko­po­nya, ud­va­ri­as for­mák­kal, ne­he­zen lep­le­zett dik­tá­to­ri haj­la­mok­kal. Ter­mé­sze­te­sen ki­fo­gás tár­gyá­vá tet­te azt, hogy sem Te, sem én nem vé­del­mez­tük elég­gé »a fel­jebb va­ló esztendôkben« a (soi-disant) de­mok­rá­ci­át, vi­szont a re­for­má­tus egy­ház­tól, mint ki­fe­je­zet­ten »a ma­gyar­ság és a sza­bad­ság egyházá«-tól, a ma­gyar köz­szel­lem át­for­má­lá­sá­ra de­mok­ra­ti­kus és charitativ irány­ban so­kat vár­na. Vi­szont aka­rat­la­nul is el­árul­ta, hogy az összes »fasiszta« ele­mek­kel mi­nél gyor­sab­ban és mi­nél ra­di­ká­li­sab­ban le akar­nak szá­mol­ni, ne­kik az ed­di­gi iga­zol­ta­tá­si el­já­rás túl­sá­go­san eny­he, stb. Ha vé­gig­gon­dol­juk, ez gya­kor­la­ti­lag bi­zony az in­tel­li­gen­cia tö­me­ges ki­ir­tá­sá­val egyen­lô, s ezt ôk, úgy lát­szik, még­is­csak am­bi­ci­o­nál­ják. Ti. a »fasizmus« alap­ján min­den nad­rá­gos em­bert fel le­het húz­ni, aki az el­múlt 25 esz­ten­dô alatt 5 sort nyom­ta­tás­ban ki­adott, vagy 5 mon­da­tot nyil­vá­no­san el­mon­dott.”[9] Hi­á­ba for­dul­tak a tör­té­nel­mi egy­há­zak ve­ze­tői pa­nasszal a bel­ügy­mi­nisz­ter­hez, az igaz­ság­ügy-mi­nisz­ter­hez, és a mi­nisz­ter­el­nök­höz a po­li­ti­kai rend­ôr­ség­nek és a nép­bí­ró­ság­ok­nak az egy­há­zi sze­mé­lyi­sé­gek el­le­ni el­já­rá­sa mi­att, és kér­ték, hogy ve­gyék fi­gye­lem­be, hogy olyan kor­szak­ban han­goz­tak el az ink­ri­mi­nált mon­da­tok, ami­kor még a szov­jet­el­le­nes­ség nem volt bûn­cse­lek­mény,[10] Ra­vasz ke­se­rû­en je­gyez­het­te meg, hogy az íté­le­tek meg­ho­za­ta­la­kor „nem szá­mí­tott ér­dem­nek még az em­ber­men­tés­ben vég­zett szol­gá­lat sem”.[11]

A re­for­má­tus egy­há­zi sze­mé­lyi­sé­gek el­len in­dí­tott el­já­rá­sok­ról nem ren­del­ke­zünk a kor­szak­ból össze­fog­la­ló szám­sor­ok­kal, a nagy­ság­rend meg­be­csü­lé­sé­hez azon­ban két ada­tot ér­de­mes fel­idéz­ni. Egy 1945 má­ju­sá­ban kelt ti­szán­tú­li je­len­tés sze­rint az egy­ház­ke­rü­let há­rom es­pe­re­se, egyik egy­ház­ke­rü­le­ti ta­nács­bí­ró­ja, az egy­ház­ke­rü­let fô­gond­no­ka (püspökhelyettese), va­la­mint Makkai Sán­dor volt er­dé­lyi püs­pök, te­o­ló­gi­ai pro­fesszor el­len in­dult rend­ôr­sé­gi, il­let­ve nép­bí­ró­sá­gi el­já­rás az egy­ház­ke­rü­let ve­ze­tôi kö­zül. Egy 1947-es, ugyan­csak a Ti­szán­túl­ról szár­ma­zó je­len­tés sze­rint pe­dig ad­dig ki­lenc­ven­hét lel­készt von­tak az egy­ház­ke­rü­let­ben el­já­rás (in­ter­ná­lás, rend­ôri fel­ügye­let, nép­bí­ró­sá­gi el­já­rás) alá.[12] 

 Bár sem Ra­vasz, sem Ré­vész el­len nem in­dí­tot­tak el­já­rást, két­ség­te­len, hogy – amint Rá­ko­si­nak Ré­vész­hez in­té­zett sza­vai is sej­tet­ték – mind­két egy­ház­ve­ze­tô sze­mé­lyét bi­zony­ta­lan­ság övez­te. „Egyéb­ként pe­dig: most már iga­zán bár­mely perc­ben kö­vet­kez­he­tem én, vagy következhetel Te. Nincs is eb­bôl sem­mi baj, de azért amíg le­het, mu­tas­suk meg, hogy va­gyunk, és el­le­ne ál­lunk az ér­ték­rom­bo­lás gyor­su­ló fo­lya­ma­tá­nak, mely most már úgy lát­szik, nyíl­tab­ban kezd az egy­ház el­len for­dul­ni”[13] – ír­ta 1945 áp­ri­li­sá­ban Ré­vész Ra­vasz­nak. Ra­vasz ha­son­ló­kép­pen szá­molt egy el­le­ne in­dí­tott tá­ma­dás­sal: „Nem va­gyok bi­zo­nyos ben­ne, hogy én med­dig le­szek itt. Ez utób­bit ar­ra a bi­zal­mas hír­re ala­pí­tom, amely sze­rint az il­le­té­kes ügyész­ség el­le­nem elô­ze­tes vizs­gá­lat meg­tar­tá­sát ren­del­te el.” Az 1945 nya­rán vissza­vo­nu­lá­sá­ról meg­je­len­te­tett saj­tó­hí­rek­ben a püs­pök szin­tén a sze­mé­lye el­le­ni tá­ma­dá­sok meg­in­dí­tá­sá­nak je­lét vél­te fel­fe­dez­ni. „»Mint a Vi­lág jól tá­jé­ko­zott hely­rôl ér­te­sül, Ra­vasz Lász­ló dr. Du­namel­lé­ki re­for­má­tus püs­pök nyug­dí­ja­zá­sát kér­te, és tel­je­sen vissza­vo­nul a közélettôl.« Nem tu­dom, nem egy saj­tó­kam­pány be­ha­ran­go­zá­sa-e?” – ír­ta Ba­logh Je­nô­nek, az Egye­te­mes Kon­vent vi­lá­gi el­nö­ké­nek 1945 jú­li­u­sá­ban.[14]

Pusz­ta iro­dal­mi mû­kö­dés alap­ján az or­szág író­i­nak és tu­dó­sa­i­nak jó 90 szá­za­lé­kát – azo­kat is, akik ma már­ká­sok (Szekfû) – min­den to­váb­bi te­kin­tet nél­kül azon­nal le le­het­ne fog­ni fa­siz­mus és re­ak­ció cí­mén”[15] – is­mé­tel­te meg ag­go­dal­mát Ré­vész 1945 má­ju­sá­ban. Az egy­ház­ve­ze­tés jól ér­zé­kel­te, hogy a kom­mu­nis­ta párt egy meg­fog­ha­tat­lan és de­fi­ni­á­lat­lan ma­ga­tar­tás­sal szem­ben vé­ve fel a har­cot az el­len­ség­nek mi­nô­sü­lôk kö­ré­nek ki­ter­jesz­té­sén mun­kál­ko­dott. Ré­vész Makkai Sán­dor le­fo­gá­sa kap­csán el­ke­se­red­ve ír­ta Ra­vasz­nak: „Makkai Sán­dor­hoz hoz­zá­nyúl­ni annyi, mint a re­for­má­tus egy­ház­ban óri­á­si iz­gal­mat és el­ke­se­re­dést tá­masz­ta­ni, s azt aka­ra­ta el­le­né­re a re­ak­ció fe­lé szo­rí­ta­ni.”[16] Ra­vasz 1945 má­ju­sá­ban Er­dei bel­ügy­mi­nisz­ter­nél igye­ke­zett a szel­le­mi élet nem kom­mu­nis­ta és va­la­me­lyest az egy­ház­hoz kö­tô­dô szel­le­mi áram­la­tai ré­szé­re, itt el­sô­sor­ban a né­pi moz­ga­lom­hoz kö­tô­dô ér­tel­mi­ség ré­szé­re vé­dett­sé­get ki­jár­ni. Az Er­de­i­vel va­ló meg­be­szé­lé­sé­rôl ké­szí­tett fel­jegy­zé­sé­ben er­rôl így írt: „Az Er­dei Fe­renc­cel va­ló be­szély so­rán meg­egyez­tünk an­nak a tény­nek az obszerválásában, hogy az el­múlt idô alatt sok de­rék ma­gyar re­for­má­tus em­ber, aki a fenn­ál­ló rend­del nem volt meg­elé­ged­ve, aki szo­ci­á­li­sabb, demokratikusabb… ren­det kí­vánt, ezt az új és igaz prog­ra­mot nem bal­ol­da­li, ha­nem a le­ve­gô­ben ész­re­vét­le­nül el­ter­jedt no­menk­la­tú­rá­val és fra­ze­o­ló­gi­á­val fe­jez­te ki. Ezek az em­be­rek kül­sô­leg jobb­ol­da­li­ak, bel­sô­leg azon­ban prog­resszív ma­gya­rok és igaz de­mok­ra­ták. Ide­tar­to­zik Né­meth Lász­ló, ide­tar­to­zik a fi­a­tal re­for­má­tus lel­ké­szi gár­da, amely a Ma­gyar Út kö­rül cso­por­to­sult, és sok tag­ja az SDG[17]-nek és az RKIE-nek szövetségében… Nem utol­só nem­zet­ne­ve­lô fel­adat eze­ket az em­be­re­ket meg­nyer­ni és fel­hasz­nál­ni, ahe­lyett hogy ül­dö­zés­sel és zak­la­tás­sal el­va­dít­va az egy­re sza­po­ro­dó el­len­for­ra­dal­mi blokk­ba kény­sze­rí­te­ni.”[18] Ré­vész és Ra­vasz egy­aránt ar­ra a ve­szély­re hív­ta fel a fi­gyel­met, amely­re Bibó is (aki pos­tai for­ga­lom hí­ján mel­les­leg ez idô tájt a deb­re­ce­ni püs­pök és apó­sa kö­zöt­ti le­ve­le­zést is bo­nyo­lí­tot­ta) hí­res­sé vált ta­nul­má­nyá­ban fi­gyel­mez­te­tett: „A re­ak­ció elleni… harc­nak a leg­na­gyobb be­teg­sé­ge az, hogy nem tud kü­lönb­sé­get ten­ni a szo­ro­san vett re­ak­ció szûk kö­re és azok kö­zött a kon­szo­li­dá­ci­ós ele­mek kö­zött, akik az­ál­tal vál­nak re­ak­ci­ós­sá, hogy a re­ak­ció el­le­ni harc meg­fé­lem­lí­ti ôket.”[19]

Egy­ház és for­ra­da­lom – a re­for­má­tus egy­ház vi­szo­nya a „ré­gi” és az „új” rend­hez

Az egy­há­zak­nak te­hát „a re­ak­ció el­le­ni harc” egy­re foj­tóbb lég­kör­ében, a múlt rend­szer­rel ra­di­ká­lis le­szá­mo­lást kö­ve­te­lô bal­ol­dal tá­ma­dá­sa­i­nak ke­reszt­tü­zé­ben kel­lett új­ra­gon­dol­ni­uk vi­szo­nyu­lá­su­kat a le­tűnt kor­szak­hoz, a for­ra­dal­mi­nak meg­hir­de­tett társadalomátalakítási prog­ram­hoz, és kap­cso­la­tu­kat az úgy­ne­ve­zett de­mok­rá­ci­á­hoz. Az egy­há­zak szá­mos te­her­té­tel­lel ér­kez­tek az új kor­szak kü­szö­bé­hez, s ez az egy­há­zak ve­ze­tőit igen­csak ne­héz és ké­nyes fel­adat elé ál­lí­tot­ta. A re­for­má­tus egy­ház po­zí­ci­ó­it to­vább ne­he­zí­tet­te, hogy püs­pö­ke­ik már a há­bo­rú elôtt is az egy­ház ve­ze­tôi vol­tak.

 A há­bo­rút kö­ve­tô­en sem Ra­vasz­tól, sem Ré­vész­tôl nem állt tá­vol a gon­do­lat, hogy az el­múlt ne­gyed szá­zad­ra és a le­tûnt kor­szak ve­ze­tô nem­ze­dé­ké­re kri­ti­ku­san és önk­ri­ti­ku­san te­kint­sen vissza. Még tar­tott Bu­da ost­ro­ma, mi­kor el­hang­zott Ra­vasz püs­pök so­kat idé­zett, hí­res, Kál­vin té­ri pré­di­ká­ci­ó­ja a múlt meg­íté­lé­sé­rôl, a bûn­bá­nat szük­sé­ges­sé­gé­rôl és az új­ra­kez­dés le­he­tô­sé­ge­i­rôl. „Mi a test­nek ve­tet­tünk, és ha­lált arattunk… a Lé­lek­nek ve­tünk ak­kor, ha bûn­bá­na­tot tartunk… Ad­dig nincs nem­ze­ti megújulás… A bûn­bá­nat fe­le­lôs­ség­vál­la­lás­sal jár… Sen­ki ró­lunk a fe­le­lôs­ség ter­hét le nem veheti… mind­annyi­unk­nak ki kell ven­nünk a ma­gunk ré­szét a tör­té­ne­lem íté­lô­szé­ke elôtt egy nem­zet el­ját­szá­sá­nak ret­ten­tô bû­né­bôl”[20] – fo­gal­ma­zott a püs­pök 1945. feb­ru­á­ri pré­di­ká­ci­ó­já­ban. A há­bo­rút kö­ve­tô el­sô püs­pö­ki je­len­té­sé­ben szin­tén a múlt­tal va­ló szem­be­né­zés­re és bûn­bá­nat­ra szó­lí­tot­ta fel az egy­há­za­kat. „Az egy­há­zak­nak el kell is­mer­ni­ük, hogy szol­gá­la­tuk le­he­tett vol­na ha­té­ko­nyabb, bát­rabb, gyö­ke­re­sebb. Ezért az egy­ház bûn­bá­nat­tal tar­to­zik, és fo­ga­da­lom­mal az élô Is­ten­nek, hogy pró­fé­tai tisz­té­ben hí­veb­ben fog eljárni…”[21] 

Nyil­ván­va­ló­an a leg­ér­zé­ke­nyebb kér­dést az egy­há­zak­nak a zsi­dó­kér­dés­rôl val­lott né­ze­tei je­len­tet­ték. A há­bo­rút kö­ve­tô­en Ra­vasz több be­szé­dé­ben és írá­sá­ban is önk­ri­ti­ku­san val­lott ar­ról, hogy sú­lyo­san té­ve­dett a zsi­dó­ság­gal kap­cso­la­tos po­li­ti­kai dön­té­se­i­ben, a zsi­dó­ság szen­ve­dé­sé­nek meg­íté­lé­sé­ben, ugyan­ak­kor a há­bo­rú elôtt val­lott né­ze­te­i­nek ki­in­du­ló­pont­ját, amely – szá­mos kor­tár­sá­hoz ha­son­ló­an – az volt, hogy a zsi­dó­kér­dés lé­te­zik, nem ta­gad­ta meg. „A jobb­ol­da­li esz­me­áram­lat­ok­ban volt egy szint, ahol ki kel­lett vol­na száll­ni, és irányt vál­toz­tat­ni. Ezt azon­ban nem tet­te meg a ke­resz­tyén társadalom… Az egy­ház is lát­ta a nem­ze­ti­szo­ci­a­liz­mus ta­ní­tá­sá­nak dé­mo­ni ele­me­it, de a baj ép­pen az volt, hogy meg­elé­ge­dett el­mé­le­ti cá­fo­la­tá­val, és nem is­mer­te fel a ben­ne je­lent­ke­zô gya­kor­la­ti ve­sze­del­met.”[22] Ha­son­ló­kép­pen fo­gal­maz az egy­ház­ve­ze­tés ál­tal köz­zé­tett ün­ne­pé­lyes nyi­lat­ko­zat: „A ma­gyar re­for­má­tus egy­ház zsi­na­ti ta­ná­csa a zsi­nat ne­vé­ben mé­lyen meg­aláz­kod­va meg­vall­ja bû­nét, amellyel Is­ten föl­sé­gét meg­sér­tet­te. Meg­sér­tet­te az­zal, hogy a tô­le vett pró­fé­tai tisz­tet nem tel­je­sí­tet­te. El­mu­lasz­tot­ta in­tet­ni a né­pet és a fel­sô­sé­get, ami­kor mind­ket­tô Is­ten tör­vé­nye­i­vel el­len­ke­zô út­ra tért, s nem állt ki egé­szen bát­ran az ár­tat­la­nul ül­dö­zöt­tek mellett… Mint egyé­nek is bûn­bá­na­tot tar­tunk. Az egy­ház hi­va­ta­los szolgái… meg­vall­juk, hogy éle­tünk­ben, hi­va­ta­los for­go­ló­dá­sa­ink­ban nem vol­tunk a mi Urunk­nak és Meg­vál­tónk­nak hû kö­ve­tôi.”[23] Ra­vasz ugyan­ak­kor min­den al­ka­lom­mal hoz­zá­tet­te, hogy meg­gyô­zô­dé­se sze­rint az egy­ház, „egyes-egye­dül az egy­ház volt az, amely sza­vát fel­emel­te”, és az ül­dö­zet­tek mel­lett ki­állt.

 A tö­me­ges de­por­tá­lá­sok ma­gyar­or­szá­gi meg­in­du­lá­sa után Ra­vasz – mind az egy­ház­ban, mind a köz­élet­ben –, min­den be­fo­lyá­sát és te­kin­té­lyét lat­ba vet­ve, ki­emel­ke­dô­en so­kat tett a zsi­dó­ság meg­men­té­sé­nek ér­de­ké­ben.[24] Ezért en­nek tu­da­tá­ban – bár vál­lal­ta a fe­le­lôs­sé­get a zsi­dó­kér­dés­ben ta­nú­sí­tott ma­ga­tar­tá­sá­ért – az el­le­ne in­dí­tott tá­ma­dást po­li­ti­kai szán­dé­kok­tól ve­zé­relt mél­tány­ta­lan tá­ma­dás­nak tart­va vissza­uta­sí­tot­ta, ar­ra hi­vat­koz­va, hogy a ko­a­lí­ci­ós kor­mány­zat égi­sze alatt be­ren­dez­ke­dô kom­mu­nis­ta po­li­ti­ka szá­má­ra az egy­há­zak há­bo­rú elôt­ti ma­ga­tar­tá­sá­nak és a zsi­dó­kér­dés­ben el­fog­lalt ál­lás­pont­já­nak a bí­rá­la­ta va­ló­já­ban csu­pán esz­köz az egy­há­zak­nak a köz­élet­bôl va­ló ki­szo­rí­tá­sá­ra.[25] 

A zsi­dó­kér­dés mel­lett az egy­há­zi ve­ze­tô­ket érô bí­rá­la­tok és tá­ma­dá­sok má­sik irá­nyát az egy­ház­nak a le­tûnt rend­szer­hez fû­zô­dô szo­ros vi­szo­nya je­löl­te ki. Bár Ra­vasz so­ha nem ta­gad­ta meg a beth­le­ni kon­szo­li­dá­ci­ó­val va­ló ro­kon­szenv­ét, a kor­szak több ve­ze­tô po­li­ti­ku­sá­hoz fû­zô­dô ba­rát­sá­gát, a kor­szak kri­ti­kus szem­lé­le­te nem állt tá­vol a püs­pök­tôl, s nem te­kin­tett ide­gen­ked­ve az or­szág de­mok­ra­ti­kus át­ala­kí­tá­sá­ra, a szé­le­sebb tár­sa­dal­mi bá­zi­son ala­pu­ló rend­szer fel­épí­té­sé­re irá­nyu­ló tö­rek­vé­sek­re és a nél­kü­löz­he­tet­len gyö­ke­res tár­sa­dal­mi rend­szer­vál­tás­ra sem. „A ré­gi élet­for­mák, akár az ál­la­mé, akár a tár­sa­da­lo­mé, akár az egyé­ne­ké, el­tûn­tek. Nem siratjuk…, val­lást te­szünk ar­ról, hogy az új Ma­gyar­or­szág élet­for­mái szá­munk­ra nem ide­ge­nek, s ben­nük egy iga­zabb és bol­do­gabb ma­gyar élet Is­ten­tôl ren­delt ke­re­te­it fe­dez­zük fel.”[26]

 Ra­vasz a ma­gyar szel­le­mi élet több­sé­gé­vel együtt a há­bo­rú alatt már gyö­ke­res tár­sa­dal­mi vál­to­zá­sok­ra ké­szült. Az or­szág fe­le­lôs gon­dol­ko­dó­i­val egye­tem­ben pon­to­san lát­ta, hogy lett lé­gyen bár­mi a há­bo­rú ki­me­ne­te­le, le­zá­rul­ta el­ke­rül­he­tet­le­nül mély­re­ha­tó tár­sa­dal­mi-po­li­ti­kai vál­to­zá­so­kat fog meg­in­dí­ta­ni az or­szág­ban, hi­szen a ma­gyar tár­sa­da­lom és ál­lam gyö­ke­res át­ala­kí­tá­sá­nak szük­sé­ges­sé­gé­ben a po­li­ti­kai né­ze­te­ik­ben kö­zel sem egy­sé­ges szö­vet­sé­ge­sek egyet­ér­tet­tek, s a re­form­kö­ve­te­lé­se­ket a ma­gyar tár­sa­da­lom dön­tô több­sé­ge is osz­tot­ta. „A ma­gyar re­for­má­tus egy­ház­zal és a ma­gyar tár­sa­da­lom­mal meg­tör­tén­he­tik rö­vid idôn be­lül, hogy me­rô­ben új­já kell organizálni… Sok min­den ve­szen­dô­be me­het, amit ed­dig ked­ves­nek, meg­szo­kott­nak, ké­nyel­mes­nek, kí­vá­na­tos­nak gon­dol­tunk; sok olyan do­log jö­het, ami új, szo­kat­lan, lel­künk ele­ve­né­be vá­gó, eset­leg ki­hí­vó, vagy fáj­dal­mas”[27] – kör­vo­na­laz­ta a ma­gyar tár­sa­da­lom és ben­ne az egy­há­zak le­het­sé­ges jö­vô­jét a püs­pök 1943. új­évi kö­szön­tô­jé­ben.

A püs­pök azon­ban nem­csak el­ke­rül­he­tet­len­nek, ha­nem szük­sé­ges­nek is ítél­te a Hor­thy­-kor­szak kor­sze­rût­len és egész­ség­te­len tár­sa­da­lom­szer­ke­ze­tét érin­tô vál­to­zá­so­kat. A har­min­cas évek nö­vek­vô szo­ci­á­lis fe­szült­sé­gei a kü­lön­bö­zô tár­sa­dal­mi re­form­prog­ra­mo­kat, kö­zöt­tük a leg­ége­tôbb­nek és a re­for­má­tus tár­sa­dal­mi ré­teg­zô­dés­bôl fa­ka­dó­an leg­fon­to­sabb­nak ítélt föld­kér­dést a re­for­má­tus egy­há­zi köz­gon­dol­ko­dás­nak is a fó­ku­szá­ba emel­ték. A har­min­cas évek kö­ze­pé­tôl a re­form­kon­zer­va­tív püs­pök is egy­re fo­ko­zot­tabb ro­kon­szenv­vel és tá­mo­ga­tás­sal kí­sér­te a de­mok­ra­ti­ku­sabb tár­sa­dal­mi be­ren­dez­ke­dést, a gyö­ke­res re­for­mo­kat kö­ve­te­lô tö­rek­vé­se­ket. Az év­ti­zed vé­gé­re pe­dig a nö­vek­vô szo­ci­á­lis fe­szült­sé­gek, a po­li­ti­kai köz­élet éle­se­dô han­gú szo­ci­á­lis de­ma­gó­gi­á­ja egy­aránt már a re­form­tö­rek­vé­sek mel­let­ti nyílt ki­ál­lás­ra sar­kall­ták az egy­ház­ve­ze­tést.[28] „Ma­gya­ror­szá­gon is mind na­gyobb po­li­ti­kai súly­hoz fog jut­ni a földmíves és a mun­kás, az or­szág két pil­lé­re. Ez a ket­tô együtt tart­ja a ma­gyar jö­vô bol­to­za­tát. Egy tisz­tán pa­raszt­ál­lam kol­dus­sá lesz, egy hir­te­len in­duszt­ri­a­li­zá­ló­dó mun­kás­ál­lam nem tud­na meg­áll­ni az orosz vo­nat­ko­zás­sal szem­ben, de a ket­tô együtt, egy­mást ki­egé­szít­ve, meg tud­ja vet­ni az új ma­gyar fej­lô­dés alap­ját. Eb­ben kell el­he­lyez­ked­nie an­nak az ér­tel­mi­sé­gi osz­tály­nak, amely­nek tár­sa­dal­mi füg­gé­sét nem fe­lül­rôl, ha­nem alul­ról kell ere­dez­tet­nie, s ez­ál­tal élet­for­má­ját is meg­vál­toz­tat­nia”[29] – fo­gal­ma­zott a püs­pök 1943 no­vem­be­ré­ben az Or­szá­gos Re­for­má­tus Lel­kész­egye­sü­let köz­gyû­lé­sen el­mon­dott be­szé­dé­ben.

 Az új rend­szer el­sô in­téz­ke­dé­se­i­nek egyi­ke­ként vég­re­haj­tott föld­re­form a re­for­má­tus egy­ház fel­fo­gá­sa sze­rint te­hát az el­ke­rül­he­tet­len po­li­ti­kai re­for­mok kö­zé tar­to­zott, s az egy­há­zat sem te­kin­té­lyé­ben, sem anya­gi ál­lo­má­nyá­ban nem érin­tet­te olyan sú­lyo­san, mint a jó­val na­gyobb bir­tok­ál­lo­má­nyú ka­to­li­kust. Ugyan­ak­kor a föld­re­form gya­kor­la­ti meg­va­ló­sí­tá­sa, az egy­há­zi bir­to­kok kár­pót­lás nél­kü­li ki­sa­já­tí­tá­sa mö­gött Ra­vasz nyil­ván­va­ló po­li­ti­kai szán­dé­kos­sá­got sej­tett, s azt fe­let­tébb sé­rel­mes­nek és ve­szé­lyes­nek ítél­te. „A ma­gyar re­for­má­tus egy­ház bát­ran szót emelt a múlt­ban a gyö­ke­res föld­re­form mellett… De egy olyan föld­re­for­mot, amely 100 hol­dig az egy­há­zak ala­pít­vá­nya­it, is­ko­lák föld­bir­to­kát kisajátítja…, egy olyan föld­bir­tok­re­for­mot, mely lény­égé­ben sem­mi kár­pót­lást nem nyújt…, nem kép­zel­tünk el… Min­dent el­vet­tek, és így az ál­lam­nak ma­gá­nak kell az egy­ház ki­adá­sa­i­ról gon­dos­kod­ni. Mi ez más, mint az egy­ház ál­la­mo­sí­tá­sa? Olyan va­la­mi, ami a de­mok­rá­ci­á­nak tö­ké­le­te­sen el­lent­mond, s ha­lá­los ve­sze­del­met rejt az egy­ház szá­má­ra.”[30] 

Ré­gi jel­szó új kön­tös­ben: sza­bad egy­ház sza­bad ál­lam­ban

A föld­re­form kö­rü­li in­du­la­tok ko­rán meg­mu­tat­ták, hogy az ál­lam és az egy­ház vi­szo­nyá­nak ren­de­zé­se, új ala­pok­ra he­lye­zé­se ha­laszt­ha­tat­lan fel­ada­tot ró az ál­lam­ha­ta­lom­ra és az egy­ház­ve­ze­tés­re, vég­re­haj­tá­sá­nak mód­ja pe­dig a le­het­sé­ges konf­lik­tu­sok so­rát ve­tí­tet­te elô­re. Az ál­lam-egy­ház vi­szony ala­ku­lá­sa hosszú idô óta a pro­tes­táns egy­há­zi köz­vé­le­ményt ta­lán leg­in­kább fog­lal­koz­ta­tó, leg­több vi­tát ki­vál­tó kér­dés volt.[31] A pol­gá­ri kor­szak egy­ház­po­li­ti­kai be­ren­dez­ke­dé­se, az ál­lam és a ka­to­li­kus egy­ház kö­zöt­ti tel­jes va­gyo­ni sze­pa­rá­ció el­ma­ra­dá­sa ugyan­is a pro­tes­táns egy­há­za­kat fel­old­ha­tat­lan di­lem­ma elé ál­lí­tot­ta: a ka­to­li­kus egy­ház és az ál­lam vi­szo­nyá­nak min­tá­ja, va­la­mint a szin­te tel­jes va­gyon­ta­lan­ság a meg­ígért ál­lam­se­gély el­fo­ga­dá­sa és ez­zel – Ra­vasz ki­fe­je­zé­sé­vel él­ve – a kvá­zi „má­sod­ran­gú ál­lam­egy­há­zi stá­tus” el­fo­ga­dá­sa fe­lé te­rel­te a pro­tes­tán­so­kat, egyút­tal azon­ban a nagy múl­tú és fél­tett pro­tes­táns au­to­nó­mia fo­ko­za­tos fel­adá­sá­ra szo­rí­tot­ta ôket. Ra­vasz 1921-es püs­pök­ké vá­lasz­tá­sá­val az ál­lam-egy­ház vi­szony ke­ze­lé­sé­ben je­len­tôs el­moz­du­lást le­he­tett ér­zé­kel­ni. Ra­vasz fel­fo­gá­sá­tól nem állt tá­vol az ál­lam­tól anya­gi­lag füg­get­len, ön­fenn­tar­tó egy­ház ide­á­ja, a li­be­rá­lis gyö­ke­rû „sza­bad egy­ház sza­bad ál­lam­ban” el­ve, s a fi­a­tal püs­pök fo­gé­kony­sá­got mu­ta­tott min­den olyan tö­rek­vés­re, amely azt cé­loz­ta, hogy az egy­ház meg­te­remt­se az ál­lam­tól va­ló anya­gi füg­get­le­ne­dés for­rá­sa­it. Püs­pö­ki szék­fog­la­ló be­szé­dé­ben így fo­gal­maz­ta meg ál­lás­pont­ját: „Az egy­ház anya­gi vo­nat­ko­zá­sa­i­ra és ügye­i­re néz­ve az 1848. évi XX. tör­vény­cikk ke­mény hí­ve va­gyok, an­nak vég­re­haj­tá­sát kö­ve­te­lem. De be­fe­lé ál­lí­tom és ha­tá­ro­zot­tan ki­nyil­vá­ní­tom, hogy esz­mé­nyem egy olyan egy­ház, ame­lyik az ön­ma­ga ere­jé­re van utal­va.”[32] Ez a né­ze­te püs­pök­sé­ge alatt lé­nye­gé­ben nem vál­to­zott. Ra­vasz sze­me elôtt ugyan­is a szo­ros­ra font ál­lam-egy­ház vi­szony ra­di­ká­lis sze­pa­rá­ci­ó­já­ból fa­ka­dó fáj­dal­mas kö­vet­kez­mé­nyek, a ta­nács­köz­tár­sa­ság alat­ti egy­ház­ül­dö­zés meg­ha­tá­ro­zó ge­ne­rá­ci­ós ta­pasz­ta­la­ta mel­lett ott le­beg­he­tett a ro­mán ál­lam­nak ki­szol­gál­ta­tott er­dé­lyi ma­gyar re­for­má­tus egy­ház pél­dá­ja is, ame­lyet egy rö­vid ide­ig püspökhelyettesként igaz­ga­tott. Épp ezért püs­pö­ki mû­kö­dé­sét meg­ha­tá­roz­ta az a fel­fo­gás, hogy az egy­há­zak­nak fel kell ké­szül­ni­ük ar­ra, hogy egy laicizált tár­sa­da­lom­ban, az egy­há­zak­kal ke­vés­sé szo­ros kap­cso­la­to­kat ápo­ló ál­la­mi be­ren­dez­ke­dés­ben, a ko­ráb­ban él­ve­zett ál­la­mi tá­mo­ga­tást nél­kü­löz­ve ta­lál­ják meg po­zí­ci­ó­i­kat.

  Ra­vasz ezen túl­me­nô­en ide­je­ko­rán szá­mot ve­tett az­zal is, hogy az egy­ház­nak az ál­lam­tól füg­gô hely­ze­te, az egy­há­zi szu­ve­re­ni­tás hi­á­nya nem­csak meg-meg­úju­ló egy­ház­po­li­ti­kai har­cok és ál­lan­dó­su­ló fe­le­ke­ze­ti konf­lik­tu­sok for­rá­sát je­lent­he­ti, ha­nem a tár­sa­da­lom egé­sze szem­pont­já­ból is ko­moly struk­tu­rá­lis ve­szé­lye­ket rejt ma­gá­ban. A Beth­len-kon­szo­li­dá­ció össze­om­lá­sa­kor, az 1932–33-as év költ­ség­ve­té­si vi­tá­já­ban ek­ként fi­gyel­mez­te­tett a kö­vet­ke­zô ve­szé­lyek­re: „Az el­múlt ti­zen­két esz­ten­dô leg­na­gyobb ve­sze­del­mét – ta­lán nem is jó szót mon­dok –, leg­na­gyobb kí­sér­té­sét az eta­tiz­mus­ban lá­tom. A ma­gyar nem­zet az utol­só tíz év alatt po­li­ti­ka­i­lag min­dig kéz­ben volt, min­dig egy em­ber­ként ál­lott ve­ze­tôi mö­gött. (¼) De eköz­ben az tör­tént és tör­té­nik, hogy az ál­la­mi funk­ci­ók las­san­ként el­sor­vaszt­ják a tár­sa­dal­mi au­to­nó­mi­á­kat és az egész­sé­ges, au­to­nóm, te­her­bí­ró, ön­tu­da­tos, tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi alakulásokat… ha­son­ló ve­sze­de­lem az, hogy egyet­len­egy lap­ra van fel­té­ve a nem­zet egész jö­ven­dô­je. Hány­szor tör­tént meg a ma­gyar tör­té­ne­lem fo­lya­mán, hogy a nem­ze­ti s a nem­zet élet­ösz­tö­ne szem­pont­já­ból el­len­sé­ges kor­mány­zat­tal szem­ben az egész­sé­ges, ki­fej­lett au­to­nó­mia, a kü­lön­bö­zô tes­tü­le­tek ôsi ere­je el­len­ál­lott, és a nem­ze­ti élet kon­ti­nu­i­tá­sát meg­men­tet­te¼? Ez azon­ban ma már megszûnt…, azok a té­nye­zôk, ame­lyek annyi­szor di­csô­sé­ge­sen ál­lot­ták meg a he­lyü­ket a múlt­ban – és ezek kö­zött el­sô­sor­ban az én egy­há­zam­ra gon­do­lok –, az ál­lam­mal olyan kap­cso­lat­ba ke­rül­tek, amely­nek ré­vén au­to­nó­mi­á­ról most már csak el­mé­let­ben le­het be­szél­ni. Ez pe­dig fel­fo­gá­som sze­rint nem­csak en­nek az egy­ház­nak a ká­ra, ha­nem ez nagy nem­ze­ti ve­sze­de­lem, egy nagy al­kot­mány­biz­to­sí­ték hi­á­nya, mert bár­mi­fé­le po­li­ti­kai for­du­lat­tal szem­ben tö­ké­le­tes mér­ték­ben ki van szol­gál­tat­va¼, és nem lesz töb­bé ar­chi­me­de­si pont, ahol me­gáll­jon, és ahol a ma­ga tör­té­nel­mi al­ka­tát és foly­to­nos­sá­gát meg­ment­se.”[33] 

  Az al­kot­má­nyos­ság­hoz és a sza­bad­ság­jog­ok­hoz ra­gasz­ko­dó re­form­kon­zer­va­tív püs­pök nagy éles­lá­tás­sal mu­ta­tott rá, hogy a Beth­len-kor­mány bu­ká­sát kö­ve­tô át­me­ne­ti, bi­zony­ta­lan po­li­ti­kai lég­kör­ben az ál­la­mi túl­súly az egy­ház éle­tén messze túl­mu­ta­tó ve­szé­lye­ket rejt ma­gá­ban. Né­hány esz­ten­dô­vel ké­sôbb az Eu­ró­pa-szer­te mind szé­le­sebb kör­ben hó­dí­tó to­ta­li­tá­ri­us ál­lam­esz­me és az egy­re erô­sö­dô szél­sô­jobb szo­rí­tá­sá­ban, az 1938 te­lén el­hang­zó püs­pö­ki je­len­té­sé­ben Ra­vasz az ad­di­gi­ak­nál is sok­kal bo­rú­lá­tób­ban, szin­te profetikusan vá­zol­ta fel az egy­ház és a tár­sa­da­lom elôtt tor­nyo­su­ló ve­szé­lye­ket: „Az ál­lam­ha­ta­lom erô­sö­dé­se kí­vá­na­tos, erô­sö­dé­sé­vel azon­ban sor­vad a tár­sa­dal­mi au­to­nó­mia, s ezek kö­zött a leg­ne­me­sebb, tár­sa­dal­mi szem­pont­ból a leg­ér­té­ke­sebb: az egy­há­zi au­to­nó­mia is. Ma tel­jes a har­mó­nia egy­ház és ál­lam ve­ze­tôi kö­zött, de ame­lyik pil­la­nat­ban szem­be­ke­rül­né­nek egy­más­sal, az egy­ház egész mos­ta­ni fel­épít­mé­nye szét­hul­la­na, s új­ra kel­le­ne kez­de­nünk az ôsi el­len­ál­lást. (…) Nem bo­csát­ko­zom jós­la­tok­ba az­iránt, hogy egy ilyen for­du­lat mi­kor kö­vet­kez­he­tik el, csak azt lá­tom meg, hogy min­den egy­ház, amely az ál­lam­mal élet­re-ha­lál­ra össze­nô, ál­lam­vál­ság ide­jén kül­sô, in­téz­mé­nyes mi­vol­tá­ban össze­om­lik.”[34] 

 Az egy­ház megnövekedett fel­adat­vál­la­lá­sá­nak el­lá­tá­sa, in­téz­mény­rend­sze­ré­nek fenn­tar­tá­sa azon­ban a kor­sza­kon vé­gig­hú­zó­dó, meg­ol­dat­lan prob­lé­ma ma­radt. Az ál­lam- egy­ház vi­szony lé­nye­gi mó­do­sí­tá­sá­ra nem volt meg a po­li­ti­kai aka­rat, az egy­ház ál­tal moz­dít­ha­tó erô­for­rás­ok, az egy­há­zi bir­to­kok és ala­pít­vá­nyok jö­ve­del­me s a fo­ko­zott ál­la­mi tá­mo­ga­tá­sok is mind­vé­gig elég­te­len­nek bi­zo­nyul­tak, s így az egy­ház mind na­gyobb mér­ték­ben volt kény­te­len tá­masz­kod­ni az ál­lam anya­gi se­gít­sé­gé­re.

1945 után Ra­vasz­nak alap­ja­i­ban nem mó­do­sult az ide­á­lis egy­ház­po­li­ti­kai be­ren­dez­ke­dés­rôl val­lott meg­gyô­zô­dé­se, to­vább­ra is azt han­goz­tat­ta, hogy az ál­lam-egy­ház vi­szony re­ví­zi­ó­ra szo­rul. El­gon­do­lá­sa­it a négy egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke ál­tal az 1947. má­ju­si zsi­na­ti ülés­re elô­ter­jesz­tett prog­ram­ban össze­gez­te leg­át­fo­gób­ban:[35] „…nemcsak azért, mert az új hely­zet­ben olyan el­vek és meg­gyô­zô­dé­sek je­lent­kez­nek a ma­gyar ál­la­mi élet­ben, ame­lyek ed­dig po­li­ti­kai té­nye­zô­nek nem mi­nô­sül­tek, ha­nem azért is, mert las­sú bel­sô tisz­tu­lá­si fo­lya­mat kö­vet­kez­té­ben mó­do­sult az egy­ház­nak a ma­ga köz­jo­gi je­len­tô­sé­gé­rôl és hi­va­tá­sá­ról val­lott felfogása… A ma­gyar re­for­má­tus egy­ház­po­li­ti­ka esz­mé­nye a ma­ga em­ber­sé­gé­bôl, hí­vei ön­kén­tes ál­do­za­tá­ból élô sza­bad egy­ház lett, amely egye­dül is­te­ni Urá­nak, a Krisz­tus­nak en­ge­del­mes­ke­dik. Vall­juk te­hát, hogy az egy­ház er­köl­csi füg­get­len­sé­ge ma­gá­ban fog­lal­ja az egy­ház tel­jes anya­gi füg­get­len­sé­gét ál­lam­tól, po­li­ti­ká­tól, min­den vi­lá­gi ha­tal­mas­ság­tól.”[36] 

A mind fe­nye­ge­tôbb to­tá­lis kom­mu­nis­ta ha­ta­lom­át­vé­tel ár­nyé­ká­ban Ra­vasz egy­re ége­tôbb kér­dés­nek tar­tot­ta a vi­szony sze­pa­rá­ci­ón nyug­vó ren­de­zé­sét. „Az az egy­ház, ame­lyet az ál­lam tart el, az ál­lam­nak a szol­gá­ja, s csak az az egy­ház le­het iga­zán Krisz­tus szol­gá­ja, amely hí­vei ál­do­zat­kész­sé­gé­bôl él.” Ugyan­ak­kor csak­úgy, mint an­nak ide­jén, püs­pö­ki szék­fog­la­ló be­szé­dé­ben, a há­bo­rút kö­ve­tô­en is hi­tet tett amel­lett, hogy a sze­pa­rá­ció csak gon­dos elô­ké­szí­tést kö­ve­tô­en me­het vég­be. „A re­for­má­tus egy­ház mai is, mint min­dig, elv­ben a sza­bad egy­ház sza­bad ál­lam­ban el­vet vall­ja. Tud­ja azt, hogy er­re az ál­la­pot­ra nem sza­bad má­ról hol­nap­ra át­tér­ni, mert a meg­gon­do­lat­lan át­té­rés az in­téz­mé­nyes egy­ház pusz­tu­lá­sát je­lent­he­ti.”[37] Ra­vasz tö­rek­vé­sei te­hát kö­zel sem az ál­lam és az egy­ház kö­zöt­ti egyez­mény el­há­rí­tá­sá­ra irá­nyul­tak, ha­nem sok­kal in­kább ar­ra, hogy még a mind fe­nye­ge­tôbb tel­jes kom­mu­nis­ta ha­ta­lom­át­vé­tel elôtt az egy­há­zak­kal nem el­len­sé­ges kis­gaz­da kor­mány­zat­tal köt­hes­se­nek meg­ál­la­po­dást, olyan fel­té­te­lek mel­lett, ame­lyek az egy­há­zak va­ló­di anya­gi füg­get­le­ne­dé­sét tud­ják elô­se­gí­te­ni.

 Az egy­ház út­ke­re­sé­se a ki­bon­ta­ko­zó dik­ta­tú­rá­ban

Ra­vasz az egy­ház­nak az új rend­szer­ben va­ló köz­éle­ti-po­li­ti­kai hely­ze­tét igye­ke­zett a re­ál­po­li­ti­kai kény­sze­re­ket tu­do­má­sul vé­ve ki­je­löl­ni. „Én el­kép­zel­tem, hogy a legbaloldalibb kor­mány­zat mel­lett is az egy­ház sza­ba­don vi­rul” – ír­ta nem cse­kély jó­hi­sze­mû­ség­gel 1945 ta­va­szán.[38] A to­tá­lis dik­ta­tú­rá­ra ké­szü­lô párt­ve­ze­tés azon­ban nem so­ká­ig ha­gyott két­sé­get afe­lôl, hogy az egy­ház-ál­lam sze­pa­rá­ci­ót csak egy­ház­ül­dö­zés­ként, az egy­ház mû­kö­dé­sét el­le­he­tet­le­nít­ve tud­ja el­kép­zel­ni. S 1945 no­vem­be­ré­ben a püs­pök már el­ju­tott ad­dig, hogy hí­res­sé vált püs­pö­ki je­len­té­sé­ben ki­je­lent­se: „Ma­gya­ror­szá­gon a há­bo­rú el­vesz­té­sé­vel a po­li­ti­kai rend­szer szél­sô­jobb­ról olyan erô­vel vá­gó­dott át szél­sô­bal­ra, hogy ezt az át­csa­pó­dást mél­tán ne­vez­het­jük az egyik leg­na­gyobb ma­gyar forradalomnak… Sok­szor az a be­nyo­má­sunk, hogy a jobb­ol­da­li fa­siz­must bal­ol­da­li fa­siz­mus vál­tot­ta vol­na fel.”[39] 

Az egy­ház te­kin­té­lyét, be­ágya­zott­sá­gát, a val­lá­sos ha­gyo­má­nyok meg­tö­ré­sét cél­zó mind nyíl­tabb po­li­ti­ka szín­re lé­pé­sé­vel a tár­sa­da­lom­ra és az egy­há­zak­ra ne­he­ze­dô nyo­más sú­lya mi­att Ra­vasz úgy ítél­te meg, hogy az egy­ház az adott in­téz­mé­nyi, anya­gi, szel­le­mi, er­köl­csi ál­la­po­tá­ban nem tud­ja ered­mé­nye­sen fel­vál­lal­ni a tel­jes kö­rû konf­ron­tá­ci­ót, a nyílt szem­ben­ál­lást. Szá­mot ve­tett az­zal is, hogy az egy­ház-ál­lam vi­szony bár­mi­ne­mû sze­pa­rá­ci­ón ala­pu­ló ren­de­zé­se szük­ség­sze­rû­en az egy­há­zak tér­vesz­té­sét, köz­éle­ti vissza­szo­ru­lá­sát je­len­ti, s er­re fel kell ké­szí­te­ni az egy­há­zat és az egy­há­zi köz­vé­le­ményt. „Le­het, hogy az egy­ház a kö­zel­jö­vô­ben vissza­szo­rul a köz­jo­gi és a köz­éle­ti po­zí­ci­ók­ból; le­het­sé­ges, bár nem bi­zo­nyos, hogy is­ko­la-fenn­tar­tá­si gond­jai és kö­te­les­sé­gei meg­csap­pan­nak; de el­uta­sít­ha­tat­la­nul és meg­sok­szo­ro­zód­va áll elôt­te egy új fel­adat, a szo­ci­á­lis szol­gá­lat. Eb­ben az egy­ház ver­se­nyen kí­vül áll” – fo­gal­ma­zott 1946-ban, XXV. püs­pö­ki je­len­té­sé­ben.[40] 

 Ra­vasz el­sôd­le­ges egy­ház­po­li­ti­kai cél­ként az egy­ház vi­szony­la­gos sza­bad mû­kö­dé­sé­nek meg­ôr­zé­sét és bel­sô au­to­nó­mi­á­já­nak át­men­té­sét tûz­te ki, to­váb­bá in­téz­mé­nyes és mo­rá­lis meg­erô­sí­té­sét, sta­bi­li­tá­sá­nak meg­tar­tá­sát, az egy­ház köz­jo­gi, po­li­ti­kai po­zí­ci­ó­i­nak fel­adá­sa árán is. Eb­bôl fa­ka­dó­an a püs­pök nem kí­ván­ta ki­élez­ni az egy­ház­po­li­ti­kai el­len­té­te­ket. „Mi mind­nyá­jan a sza­bad egy­ház sza­bad tár­sa­da­lom­ban esz­mé­nye fe­lé ha­la­dunk, s ezt csak úgy le­het jól el­ér­ni, ha kul­túr­har­cot nem kez­dünk.”[41] Ra­vasz po­li­ti­ká­já­nak ve­zér­fo­na­lát az je­len­tet­te, hogy úgy kell al­kal­maz­kod­ni és passzí­van en­ge­del­mes­ked­ni, hogy köz­ben az egy­ház alap­ve­tô er­köl­csi és po­li­ti­kai önál­ló­sá­gi igé­nyét, mo­rá­lis in­takt­sá­gát fel ne ad­ja.

Ra­vasz épp ezért igye­ke­zett a ki­éle­zô­dô bel­po­li­ti­kai, na­pi po­li­ti­kai küz­del­mek­tôl is tá­vol tar­ta­ni az egy­há­zat, s ugyan­ak­kor ér­zé­ke­nyen pró­bál­ta meg­aka­dá­lyoz­ni, hogy a po­li­ti­ka­i­lag ho­mo­gén­nek ko­ránt sem te­kint­he­tô egy­há­zi köz­élet párt­po­li­ti­kai csa­tá­ro­zá­sok te­re­pé­vé vál­jon. Más­fe­lôl azon­ban Ra­vasz­ra érez­he­tô nyo­más ne­he­ze­dett, hogy Mindszenty bí­bo­ros új­sze­rû, rend­kí­vül je­len­tôs tö­me­ge­ket ma­ga mö­gé ál­lí­tó, har­cos po­li­ti­kai ka­to­li­ciz­mu­sá­hoz ha­son­ló­an a re­for­má­tus egy­ház­ve­ze­tés is ra­di­ká­li­sab­ban áll­jon ki a tör­vény­sér­té­sek­kel, az egy­re ma­ga­biz­to­sabb dik­ta­tó­ri­kus po­li­ti­kai tö­rek­vé­sek­kel szem­ben. „Na­gyon erô­sen ér­zem a ma­gyar köz­vé­le­mény szé­les ré­te­ge­i­ben a re­for­má­tus egy­ház­tól va­ló el­for­du­lást azért, mert nem kö­vet­jük Mind­szenthy (sic!) pél­dá­ját. Ti­szán­túl­ról a ré­gi gentrykörökbôl az a fi­gyel­mez­te­tés jött, hogy a Páz­má­nyé­nál na­gyobb té­rí­té­si ered­mé­nyek­re le­het szá­mí­ta­ni, ha mi meg­fe­led­ke­zünk nem­ze­ti hi­va­tá­sunk­ról. A leg­na­gyobb erô­fe­szí­té­sem­be ke­rült az il­le­tôt nem sza­ma­raz­ni le, és csen­de­sen ve­zet­ni rá ret­te­ne­tes té­ve­dé­sé­re” – ír­ta Ré­vész­nek 1946. jú­li­u­sá­ban[42], mi­re Ré­vész nyom­ban vá­la­szolt: „Fô meg­ál­la­pí­tá­som: a Mindszenty-complexum dü­höng még ezen a majd­nem kál­vi­nis­ta vi­dé­ken is. Mi­ért nem »álltunk ki« mi is úgy, aho­gyan ô! Ezt kér­de­zik száz vál­to­zat­ban – meg azt, hogy Tildy mi­ért akasz­tat.”[43] 

Ra­vasz egy­részt igye­ke­zett el­ke­rül­ni, hogy az egy­ház be­le­sod­ród­jon po­li­ti­kai csa­tá­ro­zá­sok­ba, ugyan­ak­kor azon­ban a püs­pök az egy­ház meg­ke­rül­he­tet­len fel­ada­tá­nak te­kin­tet­te, hogy sors­dön­tô el­vi kér­dé­sek­ben fel­emel­je a sza­vát az ál­lan­dó er­köl­csi és hu­má­nus ér­té­kek mel­lett, még ak­kor is, ha azok az aktuálpolitikai meg­fon­to­lá­sok­kal szem­ben áll­nak.

A de­mok­rá­ci­át fe­nye­ge­tô bel­po­li­ti­kai fej­le­mé­nyek­kel szem­be­ni til­ta­ko­zó ak­ci­ó­ik so­rán az egy­há­zak igye­kez­tek össze­han­gol­ni lé­pé­se­i­ket. A két nagy pro­tes­táns egy­ház a leg­több eset­ben azo­nos vagy ép­pen kö­zös szö­ve­gû be­ad­vá­nyo­kat ter­jesz­tett be a kor­mány­zat elé. Így for­dul­tak ke­gyel­mi kér­vénnyel a köz­tár­sa­sá­gi el­nök­höz Bárdossy, Imrédy, Jány, Szom­bat­he­lyi ér­de­ké­ben, emel­ték fel sza­vu­kat az igaz­ság­ügy-mi­nisz­ter­nél, hogy a nép­bí­ró­ság­ok az igaz­sá­gos­ság és mél­tá­nyos­ság el­vei sze­rint jár­ja­nak el, tet­tek pa­naszt a bel­ügy­mi­nisz­ter­nél a po­li­ti­kai rend­ôr­ség el­já­rá­sa, az in­ter­nál­tak antihumánus hely­ze­te és a tö­me­ges le­tar­tóz­ta­tá­sok el­len, til­ta­koz­tak a né­me­tek, majd a fel­vi­dé­ki ma­gya­rok ki­te­le­pí­té­se és a kol­lek­tív bû­nös­ség el­vé­nek al­kal­ma­zá­sa el­len. Ha nem is ilyen szo­ros, de a ko­ráb­bi idô­sza­kot messze meg­ha­la­dó mér­ték­ben mû­kö­dött a fe­le­ke­ze­tek kö­zöt­ti ko­ope­rá­ció a ka­to­li­kus egy­ház vi­szony­la­tá­ban is, s a két nagy tör­té­nel­mi egy­ház kö­zött rend­sze­res egyez­te­té­sek zaj­lot­tak a kö­zös te­en­dôk­rôl. „Most úgy van fel­vet­ve a kér­dés, hogy az egész egye­te­mes ke­resz­tyén­ség­nek van-e jo­ga és ere­je Is­ten­tôl vett vi­lá­gos­sá­gát és lel­két eb­ben a kö­zöm­bös, szekuláris vagy el­len­sé­ges vi­lág­ban ér­vé­nye­sí­te­ni, vagy nem? (…) A ke­resz­tyén egyet­ér­tés, a ke­resz­tyén együtt­mû­kö­dés min­de­nütt a vi­lá­gon, de kü­lö­nö­sen Ma­gya­ror­szá­gon en­nek a nem­ze­dék­nek egyik leg­fon­to­sabb fel­ada­ta”[44] – ír­ta Ré­vész­nek.

 A kö­zös együtt­mû­kö­dés ke­re­te­it – „egy­más­ról tud­va, kü­lön me­ne­te­lünk, kö­zös kér­dé­sek­ben egyez­te­tünk”[45] – azon­ban az át­örö­kí­tet bi­zal­mat­lan­ság mel­lett meg­szab­ta a két egy­ház­fô el­té­rô po­li­ti­kai ma­ga­tar­tá­sa: Mindszenty har­co­sabb po­li­ti­kai vo­nal­ve­ze­té­se, Ra­vasz­nak pe­dig in­kább a modus vivendi ke­re­sé­sé­re haj­ló po­li­ti­kai irány­vé­te­le. Nagy Fe­renc­nek ek­ként jel­le­mez­te Ré­vész­nek a ka­to­li­kus egy­ház­zal va­ló vi­szo­nyát: „Mond­tam, hogy ne­héz hely­zet­ben van a re­for­má­tus­ság. A katholikusokkal a ke­resz­tyén egy­sé­get ok­vet­len tar­ta­nia kell, mert a mai hely­zet­ben az egész ke­resz­tyén­ség együtt áll vagy esik. De ugyan­ak­kor nem me­het be­le na­pi po­li­ti­kai kér­dé­sek­be, a kor­mány­zat­tal szem­ben me­rev to­tá­lis el­len­zé­ki­ség­be, mert ez­zel az egy­ház­ül­dö­zést idé­zi fel.”[46]

Ra­vasz egy­ház­po­li­ti­kai re­a­li­tás­ként tu­do­má­sul vet­te, hogy az egy­ház köz­jo­gi po­zí­ci­ó­já­ból je­len­tô­sen ve­szí­tett, az ô sze­mé­lyes moz­gás­te­re le­szû­kült, ha tet­szik a po­li­ti­ka, a köz­élet egy­re „súly­ta­la­nabb” sze­rep­lô­jé­vé vált. Azt is el­fo­gad­ta, hogy az új rend­szer új em­be­re­ket visz a ha­ta­lom kö­ze­lé­be, s mi­u­tán a fi­a­ta­labb lel­kész­nem­ze­dék­bôl, egy­ko­ri kö­ze­li mun­ka­tár­sai ke­rül­tek be­fo­lyá­sos posz­tok­ra, Ra­vasz igye­ke­zett – amíg le­he­tett, és az il­le­té­ke­sek haj­lot­tak rá – ki­hasz­nál­ni s az egy­ház ja­vá­ra moz­gó­sí­ta­ni eze­ket a kap­cso­la­to­kat. Kü­lö­nö­sen Bereczkyre és Pé­ter Já­nos­ra tá­masz­ko­dott, aki­ket püs­pök­sé­ge alatt kü­lön­fé­le for­má­ban se­gí­tett, és a mun­ka­tár­sa­i­vá emelt; úgy te­kin­tett rá­juk, mint akik­nek jó kap­cso­la­ta­ik épül­tek ki az új ha­tal­mi cent­ru­mok fe­lé, s akik a kor­má­nyon be­lül az egy­ház­zal el­len­sé­ges erôk­kel szem­ben az egy­há­zi ér­de­kek hat­ha­tós kép­vi­se­lô­je­ként, vé­del­me­zô­je­ként tud­nak fel­lép­ni.[47]

 Ra­vasz az egy­re erô­sö­dô szov­jet és kom­mu­nis­ta nyo­más­sal szem­ben a kis­gaz­da­párt­ban lát­ta azt a po­li­ti­kai erôt, amely ta­lán tom­pí­ta­ni tud­ja a kom­mu­nis­ta elô­re­tö­rést. A püs­pök is osz­tot­ta azt a so­kak ál­tal val­lott fel­fo­gást, hogy a pol­gá­ri de­mok­ra­ti­kus po­li­ti­kai erôk egyet­len pers­pek­tí­vá­ja a szov­jet ál­tal meg­szállt or­szág­ban a ki­vá­rás, hogy – ha kell, ko­moly kény­sze­rû en­ged­mé­nyek árán is, de – si­ke­rül­jön meg­ma­rad­ni a ha­ta­lom­ban a bé­ke­kö­té­sek ra­ti­fi­ká­ci­ó­já­ig, míg az or­szág vissza­nye­ri szu­ve­re­ni­tá­sát.[48] Ezért a püs­pök egy­re nö­vek­vô fenn­tar­tá­sai el­le­né­re is igye­ke­zett erô­sí­te­ni a kis­gaz­dák ve­zet­te kor­mányt. Ez a po­li­ti­kai po­zí­ció raj­zo­ló­dik ki a Nagy Fe­renc­cel foly­ta­tott meg­be­szé­lé­sé­nek össze­fog­la­ló­já­ból is: „Nagy Fe­renc ar­ról pa­nasz­ko­dott, hogy Mindszenty és az úgy­ne­ve­zett el­len­zék a de­mok­rá­ci­á­nak min­den hi­bá­ját fel­hány­ják, de ered­mé­nye­it és ér­té­ke­it nem. Én rá­mu­tat­tam az or­szág­ban ter­je­dô el­ke­se­re­dés­re. Az if­jú­ság már nem a kor­má­nyé, az ér­tel­mi­ség nagy ré­sze el­le­ne van, a mun­ká­sok ke­se­rû­ek, min­den­ki an­ti­sze­mi­ta. Bár­mi­kor meg­tör­tén­he­tik egy fegy­ve­res ki­rob­ba­nás. A le­ve­gô­ben lóg egy szél­sô­sé­ges bal­ol­da­li for­ra­da­lom, el­len­for­ra­dal­mi kí­sér­le­tek­kel, most, a bé­ke­tár­gya­lás­ok elôtt.”[49]

http://www.szazadveg.hu/kiado/archivum.html?archivid=244

folytatás...

 

Szabolcska Mihály
Uram, maradj velünk!

          

Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?

tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!

 

 

 

Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!

 

Istvándi történetéhez

 

ÁROKHÁTY BÉLA
1890-1942
zeneszerző, orgonaművész, orgonatervező, karnagy
79 éve halt meg

 

Dr BUCSAY MIHÁLY
1912 - 1988 - 2021
33 éve halt meg

 
Garai Gábor Jókedvet adj

Garai Gábor: Jókedvet adj

                  ennyi kell, semmi más

   Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
   A többivel megbirkózom magam.
   Akkor a többi nem is érdekel,
   szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
   Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
   nem kell más, csak ez az egy oltalom,
   még magányom kiváltsága se kell,
   sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
   ha jókedvemből, önként tehetem;
   s fölszabadít újra a fegyelem,
   ha értelmét tudom és vállalom,
   s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
   S hogy a holnap se legyen csupa gond,
   de kezdődő és folytatódó bolond
   kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
   ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

  

 

 

Dr. LAJTHA LÁSZLÓ
1892-1963-2021
58 éve halt meg

 

Protestáns Graduál

 

Dr FEKETE CSABA

 

 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok egy zsoltárpárjának tanulságai
 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok és a viszonyítás megoldatlanságai (délvidéki graduálok: bélyei, kálmáncsai, nagydobszai)


látogató számláló

 

Zsoltár és Dicséret

 

Egyháztörténet

 

Tóth Ferentz

 

Történelem

 

Történelem. Török hódoltság kora

 

Dr SZAKÁLY FERENC


történész 1942-1999 - 22 éve halt meg

 

Világháborúk - Hadifogság
Málenkij robot - Recsk

 

Keresztyén Egyházüldözés
Egyház-politika XX.század

 

Roma múlt, jövő, jelen

 

PUSZTULÓ MAGYARSÁG - EGYKE

 

 

ADY ENDRE MAGYARUL

   

   Nem adta nekünk az Isten,

   Hogy ki szeret, az segítsen,

   Sohasem.

 

   Magunk is ritkán szerettük,

   Kikért szálltunk hősen, együtt,

   Valaha.

 

   Valahogyan bajok voltak,

   Lelkünknek, e toldott foltnak

   Bajai.

 

   Egyformán raktuk a szépet

   Barátnak és ellenségnek,

   Mert muszáj.

 

   Egyformán s mindig csalódtunk,

   De hát ez már a mi dolgunk

   S jól van ez.

 

   S szebb dolog így meg nem halni

   S kínoztatván is akarni:

   Magyarul.

 

 

KARÁCSONY ÜNNEPÉRE

 

HÚSVÉT ÜNNEPÉRE

 

PÜNKÖSD ÜNNEPÉRE

 

Gyerekeknek - Bibliai Történetek
másolható, nyomtatható

 

WEÖRES SÁNDOR

A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát. 

 

 

A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal                      Oldal tetejére          látogató számláló

 

Gigágá! Márton napján is gyertek a Mesetárba! Nemcsak libát, de kacsát is kaptok! Játsszatok velünk!    *****    A Nintendo a Nintendo Music-kal megint valami kiváló dolgot hozott létre! Alaposan nagyító alá vettem, az eredmény itt.    *****    Leanderek, Parfümök, Olajok, és Szépségápolási termékek! Használd a LEVI10 kupont és kapj 10% kedvezményt!Megnyitottunk    *****    Megjelent a Nintendo saját gyártású órája, a Nintendo Sound Clock Alarmo! Ha kíváncsi vagy, mit tud, itt olvashatsz róla    *****    Megnyílt a webáruházunk! Parfümök, Szépségápolási termékek, Olajok mind egy helyen! Nyitási akciók, siess mert limitált!    *****    Az általam legjobbnak vélt sportanimék listája itt olvasható. Top 10 Sportanime az Anime Odyssey-n!    *****    Pont ITT Pont MOST! Pont NEKED! Már fejlesztés alatt is szebbnél szebb képek! Ha gondolod gyere less be!    *****    Megnyílt a webáruházunk! NYITÁSI AKCIÓK! Tusfürdõ+Fogkrém+Sampon+Izzadásgátló+multifunkcionális balzsam most csak 4.490!    *****    Új mese a Mesetárban! Téged is vár, gyere bátran!    *****    Veterán anime rajongók egyik kedvence a Vadmacska kommandó. Retrospektív cikket olvashatsz róla az Anime Odyssey blogban    *****    Parfümök, Olajok, Párologtatók mind egy weboldalon! Siess mert nyitási AKCIÓNK nem sokáig tart! Nagy kedvezmények várnak    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Aki érdeklõdik a horoszkópja után, az nem kíváncsi, hanem intelligens. Rendeld meg most és én segítek az értelmezésben!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött + napi agymenések és bölcseletek    *****    KARATE OKTATÁS *** kicsiknek és nagyoknak *** Budapest I. II. XII.kerületekben +36 70 779-55-77    *****    Augusztus 26-án Kutyák Világnapja! Gyertek a Mesetárba, és ünnepeljétek kutyás színezõkkel! Vau-vau!    *****    A horoszkóp elemzésed utáni érdeklõdés, nem kíváncsiság hanem intelligencia. Rendeld meg és nem fogod megbánni. Katt!!!    *****    Cikksorozatba kezdtem a PlayStation történelmérõl. Miért indult nehezen a Sony karrierje a konzoliparban?    *****    Will Vandom Rajongói Oldala ♥ nosztalgia W.I.T.C.H. a javából, 2006 óta ♥ Te még emlékszel?    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek bele kell néznie. Tedd meg te is, én segítek értelmezni! Kattints! Várlak