„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- ÚJSZÖVETSÉG Apostolok levelei - Jelenések könyve
JÁNOS APOSTOL MÁSODIK LEVELE Dr. Vályi Nagy Ervin lelkész, kutató professzor
JÁNOS APOSTOL MÁSODIK LEVELE Dr. Vályi Nagy Ervin lelkész, kutató professzor
JÁNOS MÁSODIK LEVELÉNEK MAGYARÁZATA
Írta: Dr. Vályi Nagy Ervin lelkész
2 Ján. I. RÉSZ
2 Ján. 1,1–3. A Presbiter és a gyülekezet.
A levélíró „presbyteros”-ra nézve ld. a Bevezetést. Biztosra vehetjük, hogy a cím mögött nem helyi tisztségviselõ áll, hanem a gyülekezetek széles körében elismert, azokért felelõs, apostoli tekintélyû személyiség. A bevezetésben említett feltevés mellett egyesek arra gondolnak, hogy a Gajus–Demeter-kör (vö. 3Jn) „az öreg”-nek nevezte tanítóját, akinek a gyülekezetekhez való viszonya hasonló Páléhoz. A „kiválasztott úrnõ” (kyria): a helyi gyülekezet. A szóhasználattal a Presbiter elismeri a helyi gyülekezet önállóságát.
A rövid levélben szóhoz jutnak a jn-i theológia legjellegzetesebb tanításai: a testben eljött Jézus Krisztus, mint igazság, s az igazságban járás, melynek tartalma a szeretet. Az igaz hit és szeretet kötelékének felelõsségében ír a hitetõktõl veszélyeztetett gyülekezetnek.
2 Ján. 1,4–13. A gyülekezet és a tévtanítók.
A gyülekezet nem egységes; nem mindenki jár igazságban, az Atya parancsolata szerint. Ez utóbbit nem belsõ sugallatból ismerjük meg, hanem úgy vettük (elabomen, aor. 4) – a kezdettõl fogva hirdetett evangéliumból, mely az élet megjelent igéjérõl tanúskodik. A tévtanítók szubjektivizmusával Jn szembehelyezi az apostoli igehirdetés objektív kritériumát.
A krisztológiai doketizmus (7) a ker. életfolytatás eltorzításához vezet. Az 5–6. versek nyomatékos figyelmeztetése mutatja a torzulás irányát: a testben eljött Krisztuson túlmenõ (proagó 9), õt mint átmeneti stádiumot maguk mögött hagyó tévtanítók elfeledkeznek a testben élõ felebarátról, a vele szembeni kötelezettségrõl, az agapéról. A presbiter az etikai közönyt eredményezõ hamis tantól és annak terjesztõitõl (10–11) óvja a gyülekezetet.
Pozitív mondanivalója – az elsõ levélben írottakhoz hasonlóan – így hangzik: az Istenben-megmaradás útja „a Krisztus tanításában”, az apostoli didaché-ban való megmaradás (9). Nem annak van Istene (echei ton theon), Istennel való koinoniája, aki a kijelentõ és közbenjáró Krisztuson túlmenve közvetlen, misztikus istenismeretrõl beszél, hanem aki hisz a testet öltött igében, s a hitnek megfelelõen szeretetben él, ami a parancsolat betöltése. Az Istennel való közösség tehát a Krisztus-hit, a hitvallásban való megmaradás és az agapé dolga.
Aki más utat hirdet, más didachét visz hozzátok – írja Jn –, azt ne fogadjátok be, ne vállaljatok vele közösséget (10–11). A tévtanítók széles e világra szertemenõ vándormisszionáriusai ugyanúgy a gyülekezetek vendégszeretetére vannak utalva, mint a Krisztus-hit prédikátorai (Mt 10:41), vagy Jn személyes küldöttei (vö. 3Jn 7–8). Ha valaki megtagadja a hitetõk támogatását, nem a szeretet parancsa ellen vétkezik, hanem az igazságnak engedelmeskedik. Az igazságtól elválasztott szeretet mindent relativizáló érzelgõsséggé hígul. A másik veszélyre DODD mutat rá (152): a tévtanítók bojkottálása, melyet a hit alapját védelmezõ, kisebbségbe szorult „orthodoxia” hirdet, uralmi helyzetben könnyen válik eretneküldözéssé.
Jézus és az apostolok többre becsülték a szót, mint az írást: az „üzenet” (1:5; 3:11) hirdetése elsõsorban élõszóval történik és nem írásban. Jn – akárcsak Pál –: a személyes találkozásra vágyó igehirdetõ, és nem író.
„A kiválasztott nõvér gyermekei” annak a gyülekezettnek tagjai, amelyben a Presbiter tartózkodik (Efézus?).
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére