Zsid. IV. RÉSZ

Zsid. 4,1–11. Jézus Krisztus apostoli szolgálata ígéret.

A pusztában vándorló nép sorsa meghökkent és félelmet támaszt, s egy sereg kérdést vet fel. Érvényes-e még Isten ígérete? Izraelnek az ígéret földjére való bemenetele nem jelenti-e az ígéret beteljesedését? A levél írója válaszol e kérdésekre. Feleletébõl az is kiderül, hogy Jézus Krisztusnak a nyugalom napjával kapcsolatos ma hirdetett és hallható beszéde világosabb, teljesebb és átfogóbb a réginél. Isten ígérete ma is érvényes. Krisztus választott népe számára az ajtó nyitva áll. Ebben a vonatkozásban tehát nincs oka senkinek a félelemre, de jogos a félelem és az apostol biztató szava; ha az ígérettel kapcsolatban az ember feladatára tekintünk. Ugyanis a nyugalomba való bemenetel ma ígéret és nem valóság. Elõttünk áll, mint egy elérendõ cél. Hasznos az utat félelemmel és nem elbizakodottan járni. A jelen gyülekezete nincs megrövidítve és nincs hátrányosabb helyzetben, mint volt régen, hiszen ugyanazon evangélium hirdettetik ma, mint amely hallható volt régen. Ebben a vonatkozásban Jézus sem hozott újat, õ csak tisztán és világosan, a maga személyében tökéletesen jelentette ki Isten evangéliumát, amirõl a régiek csak homályosan szóltak. Isten nyugodalmába való bemenetel ígérete akkor teljesedik be, ha a hirdetett evangéliumot hittel párosítják (2. v.). A hirdetett ige és a hit között szoros kapcsolat áll fenn. „A hit nem választható el az igétõl. Az Ige pedig a hittõl elválasztva semmit sem használ. Az ige csak úgy közli velünk erejét, ha a hit utat csinál neki” (Kálvin). Az ember a hitben lehet bizonyos Isten ígérete felõl. Az ígéret állandóságát és tartalmát három üdvtörténeti utalás leplezi le (3–7. v.). Az elsõ (Gen 2:2) arra a napra utal, amely a teremtés munkáját bezárta. Ezzel a nappal Isten egy néma, de univerzális jelt állított fel, amely mindenkor arra emlékeztet, hogy õ várja az embert. A második utalás a pusztában vándorló népnek tett ígéretre vonatkozik. E nép hitetlensége és engedetlensége miatt nem nyerte el az örökséget. A harmadik utalás a mára céloz. Jézus hozza az új hírt: nem semmisült meg a régen meghirdetett ígéret. Benne és általa új lehetõség nyílt. Persze az evangélium fényében az is kiderül, hogy a „szombatnapi nyugodalom” és a „nyugalom napja” túlmutat a szavak szó szerinti jelentésén (8. v.). Krisztus gyülekezete nem a földön találja meg nyugodalmát, üdvösségét. Vándorlásának célja nem egy földi ország, hanem Isten országa. Az abban megvalósult nyugalom pedig az üdvözültek boldogságát jelenti Istennel. Aki az Istené, annak élete – Jézus Krisztusban vetett hite által – Ura életének példája és hasonlósága szerint teljesedik ki. Az ember földi életének velejárója a munka, a mennyeié a nyugalom (10. v.). A nyugalom, mint cél áll a gyülekezet elõtt és a jövõben van elrejtve. A cél dicsõsége minden erõfeszítést és fáradságot megér. Az elõttünk járók bukása, de a veszély nagysága se rémítsen meg. Ezeket intõ jelnek tekintsük.

Zsid. 4,12–13. Jézus apostoli szolgálatát az Ige által végzi.

Ebben a himnuszhoz hasonló néhány mondatban a levél írója az Ige hatását és munkáját írja le úgy, hogy a 12. v.-ben az Ige lényegérõl és sajátosságáról öt megállapítást tesz, a 13. v.-ben pedig az ember helyzetét írja le az élõ Isten elõtt, aki Igéjében lép fel vele szemben. Az Ige élõ (zón). Az Ige azért élõ, mert Isten él, aki azt szólja, az övé, akarata, elgondolása van abba belezárva. Amilyen Isten, olyan szava is. Az Ige ható (energés), nagy energiákat, erõket hordozó hatalom. Szava tetteitõl elválaszthatatlan (átformál, legyõz, vezet). Isten az Ige erejét nem mechanikusán érvényesíti, „valamiképpen mégis magában hordozza azt” (Kálvin). Isten Igéje élesebb minden kétélû, kardnál. A kard veszélyes támadó és védekezõ fegyver. Isten nem fegyvertelen! Az Ige elválasztó hatalom (diikneomai = keresztül- vagy áthatol). Az elsõ fogalompár az ember szellemi lelki mivoltára; a másik testiségére utal. Jelentése az, hogy az emberben nincs semmi, se szellemi-lelki, se testi vonatkozásban, amit Isten Igéje el ne érne. Az Ige ítél (kritikos). Isten Igéje ellenõrzi és megméri a szív irányító munkáját, hogy milyen normák irányítják döntéseit. Gyakran hangoztatott vélemény, hogy az ember szívében el tud rejtõzni és zárkózni. Igaz lehet ez a másik emberrel, de nem Istennel kapcsolatban. Persze azt is világosan kell látnunk, hogy nem ötféle Ige van, hanem csak egy, az egy ugyanazon Igének az adott helyzettõl függõen beszélhetünk más és más természetû munkájáról. – Isten Igéjével az emberhez fordul (13). Az ember mint teremtmény ki van szolgáltatva Urának. A használt szavak világosan mutatják a közöttük levõ viszony természetét. Az ember teremtmény (ktisis). Alkotója elõl nem rejtõzhet el, elõtte pucér (gymna). Nincs oly lepel (érdem), amin Isten át ne látna, sem semmi, ami megszépíthetné, vagy másnak mutathatná, mint amilyen valójában. Végül Isten elõtt az ember „nyilvánvaló (tetrachélismena). E nehezen lefordítható szó annyit jelent mint „védtelen”. (Trachélizó eredeti jelentésé: az áldozatnál az állat nyakát, leölés elõtt hátrahajtani.) E kifejezés képszerûen ábrázolja az ember Isten elõtti helyzetét: olyan mint az áldozati állat a pap kezében leölés elõtt: menthetetlen, védtelen és tehetetlen. A levél elsõ részének záradéka egy rövid mondat: Isten az, „akinek számot kell adnunk”. A sok lehetséges fordítás egy értelmet hordoz. Az igét nem szabad elszakítani magától Istentõl. Az nem önálló erõ és hatalom Isten mellett. Csak arról a beszédrõl lehet elmondani mindazt, amit e rész tartalmaz, amit Isten szólott és mondott.

Zsid. 4,14–16. Krisztus fõpapságára mint új témára átvezetõ gondolatok.

A levél elsõ fõrésze azzal a gondolattal végzõdik (4:13), hogy az ember Isten elõtt védtelen és menthetetlen. A kérdés ez: Megszabadulhat-e az ember ebbõl a halálos veszedelembõl? És ha van szabadulás, hogyan és kicsoda szabadít meg? Tulajdonképpen e kérdések és az azokra adott feleletek határozzák meg a levél Krisztus fõpapságával foglalkozó részét. – Van szabadulás a halálos veszedelembõl; mert „nekünk nagy fõpapunk van” (14). Nem a múltban volt, hanem a jelenben van fõpapunk! S az emberekért van. Nem egy a jeruzsálemi oltár körül forgolódó papok sorában, mert a mienk nagy fõpap. Nagy, mert megcselekszi és elvégzi mindazt, amit a templom papjai nem tudnak elvégezni. Fõpapságának nagysága személyének titkában van, abban, hogy az õ neve Jézus és hogy õ Isten Fia. A Jézus név mindig arra utal, hogy õ valóságos ember, született. E név mindig azzal vigasztal, hogy õ nem idegen számunkra, testvérünk. Ugyanakkor Isten Fia õ. Jóllehet olyan mint mi, mégis egészen más. Fiúsága azt jelenti, hogy Isten hatalmának és dicsõségének részese, ezért nincs korlát és akadály számára. „Áthatolt az egeken”, azaz legyõzte és eltávolította azt a sokrétû akadályt, ami az embert Istentõl elválasztotta. Õ nyitott utat istenhez. Mindebbõl az következik, hogy „ragaszkodjunk vallásunkhoz” (homologia), ahhoz a bizonyságtételhez, amit akkor tettünk, amikor megismertük Megváltónkat. A felhívás célja, hogy e hitvallást ne változtassuk meg, vagy hogy ne pótoljuk mással. Fõpapunknak az emberrel való azonosságából következik, hogy együttérez velünk (sympathein). Ismeri, mert megélte az emberi sorsot, a kísértéseket, melyek az embert körülveszik. Együttérzése nem azt jelenti, hogy bizonyos rokonszenvvel figyeli az ember küzdelmét. Existenciálisan értendõ az, ami azt jelenti, hogy együtt él és együttszenved velünk (Michel). A gyenge, erõtlen és esendõ ember nem idegen számára. Õ azonban a kísértések között megállt. Megkísértetett, de el nem bukott. A bûnnek nem volt rajta hatalma. A fõpap úgy és akkor lesz a mienk és mindaz, amit számunkra szerzett, ha hozzá járulunk. Bizalommal, azaz hittel hallgatva szavára. Így kell tennünk, mert aki reánk várakozik, nem ítélni akar. Nem az ítélet, a törvény vagy a kárhoztatás trónjához szól a hívogatás, hanem a kegyelem trónjához. Trónon ülni uralkodást jelent. A kegyelem uralkodik! A kegyelem gyõzedelmeskedett. Ítélet arra vár, aki nem mozdul. A kárhozat abban a döntésben van, mellyel valaki elhatározza, hogy megveti ezt a hívogatást. De aki arcát a trón felé fordítja, bizonyos lehet, hogy a kegyelemre néz és a kegyelem õreá. „Ennek a bizodalomnak az a fundamentuma, hogy az Isten királyi széke nem puszta fenségben ragyog, ami csupán megdöbbenést keltene bennünk, hanem új szín ékesíti, ti. a kegyelemé” (Kálvin). Az Isten trónusának új színe Jézus Krisztus. Az õ fõpapi szolgálatában, áldozatában és közbenjárásában változik Isten ítélete kegyelemmé és haragja irgalmassággá. A trónhoz járulásunknak egy gyakorlati következménye is lesz, aki kegyelmet talált, annak Isten Fia által „alkalmas idõben” (idejében, legszükségesebb idõben) segítségül lesz. A kegyelmet nyert ember nem tökéletes, de élete nem fogja nélkülözni a segítséget. Segítsége az, hogy Jézus Krisztus mellette van.

Zsid. V. RÉSZ

Zsid. 5,1–10. A fõpapi szolgálat feltételei.

A választott nép számára nagyon fontos volt a fõpapi tiszt. Úgy tekintettek arra, mint vallásuk egyik leglényegesebb tartozékára. A kérdés az, mely bizonyosan a keresztyén gyülekezeten belül, fõleg a zsidókból lett keresztyéneket foglalkoztatta és vitatkozhattak azon, hogy megfelel-e a törvény rendelkezéseinek Jézus fõpapi tiszte? Igazolja-e a törvény? Fontos volt kimutatni, hogy Jézus fõpapi tiszte nem a törvény megcsúfolását, ellenkezõleg beteljesedését jelenti. Tiszte megfelel a törvény követelményének, mert abban annak minden lényeges rendelkezése kimutatható, sõt e követelmények egy összehasonlíthatatlanul magasabb szinten érvényesülnek, mint ahogy azokat a törvény elõírja. Amikor tehát a zsidók keresztyénekké lettek, ebben a vonatkozásban sem vesztettek semmit, ellenkezõleg minden elõzõvel összehasonlítva, mérhetetlenül többet nyertek. – A fõpap legmarkánsabb ismertetõ jele az, hogy ember. Adottságai és tulajdonságai a közönséges ember adottságai és tulajdonságai. Csak abban különbözik embertársaitól, hogy egy sajátos szolgálatra rendeltetett. Szolgálata megbízatáson alapszik, Isten állította és rendelte hivatalába. Ebben az akaratban gyökerezik joga és szolgálatának hatékonysága. Szolgálatának helyét is Õ jelölte ki: maga elé állította arccal az emberek felé. A fõpapra nem Istennek van szüksége, hanem a gyülekezetnek. Azért van reá szükség, mert van bûn. Leglényegesebb szolgálata éppen az, hogy áldozatot mutat be Isten elõtt a bûnért. Az áldozat jel. Aki áldozatot mutat be, azzal azt fejezi ki, hogy ismeri Istent és bûnös önmagát. A fõpap a nép javára cselekszik, az áldozat bemutatásával a bûn pusztító és rettenetes következményétõl akarja népét megmenteni. Az áldozat lehet ajándékáldozat (dóra), azaz hála és ételáldozat; vagy engesztelõ áldozat (thysia). A nagy engesztelõ áldozatot csak a fõpap mutathatta be. Nem a bûnös ember fölött állt, hanem azokkal egy sorban, osztozott azok minden erõtlenségében. Korlátozott volt az általa bemutatott áldozat haszna és hatása is. A „tudatlanok” és „tévelygõk” szavak húzzák meg azt a határt, melyen belül engesztelés lehetséges. Az ÓT különböztet szándékosan és nem szándékosan elkövetett bûn között (Lev 4:2; 5:15; Num 15:22–31). Aki a törvény ellen támadt, vagy aki olyan bûnt követett el, amit az kiirtással rendelt büntetni, nem volt lehetséges engesztelés. A fõpap kötelessége az volt, hogy a törvény határain belül járjon el. A földi fõpappal szemben további követelmény volt, hogy megértõ (metriopathein) legyen a bûnösök iránt. Egyfelõl azt jelenti ez, hogy a bûnös emberrel szemben ne közönyösen viselkedjék, másfelõl vigyáznia kellett arra, hogy szenvedélye és haragja el ne ragadja. A közönyösség, de a bosszúálló harag is méltatlan a fõpaphoz. Annak tudatában kellett eljárnia, hogy nem õ a bíró. A megértõ együttérzés a helyes középút. Azért is képes erre, mert õ sem mentes a bûntõl. Az itt említett követelmények (1–4) megléte kimutatható-e Jézus személyében? Igen, sõt az õ fõpapsága magasabb rendû, mint volt az Ároné és az utána következõ fõpapoké. E tényrõl beszél az 5–10. v. Isten rendelte és tette Jézust fõpappá, õ adta neki ezt a tisztet. Nem az ember állítja ezt róla, Isten jelentette ezt ki (Zsolt 2; 110). Az említett zsoltárok arról beszélnek, hogy papságának alapja és gyökere fiúsága. Az õ papsága örökké tartó, nem véges. Fõpap végül Jézus nem Áron, hanem Melkisédek rendje szerint, azaz benne a papi; méltóság a királyi méltósággal párosul. E név azt is jelenti, hogy jóllehet Jézus származása szerint nem az Áron által alapított papi rend tagja, mégis pap õ, mert egy sajátos, Áron elõtti, maga Isten által rendelt papi rendhez tartozik. Fõpapsága azért törvényszerû s így jogszerû. Persze egy olyan törvény alapján, amely az ószövetségi törvény fölött áll: A magasabb rendû érvénybe lépésével pedig az alacsonyabb rendû elveszti jogát. Vele egy olyan rend lép életbe, amely régibb mint a mózes-ároni. Isten Melkisédeket már az elsõ szövetségkötés elõtt pappá szentelte. Megvan Jézus személyében a fõpapi szolgálattal kapcsolatos másik fontos elõfeltétel is, az ti., hogy õ ember volt. Embersége felöl tanúskodik földi élete, testi életének napjai (en tais hémerais tés sarkos autou) beszélnek errõl. Emberségének legkézzelfoghatóbb bizonyítéka az, hogy szenvedett. Szenvedésének jelei voltak: a könnyek és a hangos kiáltás (Gecsemáné-kert). A szenvedések tökéletes emberségét, az azok között megmutatkozó hûsége és állhatatossága pedig bûn nélküliségét bizonyítják. Sokan kételkedtek Krisztus fõpapságában mondván, hogy õt nem hallgatta meg Isten, mert nem mentette meg a haláltól. E váddal kapcsolatban nagy nyomatékkal hangsúlyozza a levél írója, hogy Isten meghallgatta Fia könyörgését, nem abban az értelemben, hogy megkímélte volna õt a haláltól, de meghallgatta könyörgése lényegét és értelmét, hogy ti. vele, benne és általa Isten akarata érvényesüljön és diadalmaskodjék. Azáltal és úgy lett tökéletes, hogy feltétel nélkül azonosította magát az Atya akaratával. És éppen halála által, amiben sokan megbotránkoztak, lett az „örök üdvösség szerzõje”. A fõpapok idõrõl-idõre bemutatott áldozatainak célja az volt, hogy egy kevés idõre kieszközölje Isten bocsánatát. Jézus halálával minden idõre érvényes üdvösséget szerzett. Õ nem is önmagáért halt meg, váltsághalálával minden embernek lehetõséget biztosított és utat nyitott az üdvösséghez. Az ember feladata õ utána már nem az, hogy az üdvõsséget megszerezze, hanem csupán az, hogy az õ kezébõl elfogadja azt. Ennek egy feltétele van, hogy mindenki neki engedelmeskedjék.

Zsid. 5, 11–14. A szellemi tunyaság és restség következménye.

Az elõzõ versekben felvetett kérdésekrõl (Jézus váltsághalálának, fõpapságának értelme) a levél írójának még sok mondanivalója lenne. Azonban nem szeretne levegõbe beszélni. És amikor olvasóira gondol, egy súlyos gond megállítja kezében a tollat, mert azt érzékeli, hogy akikhez szól, azok restek lettek a hallásra. A hittel kapcsolatos tények megértésére és felfogására eltompult szellemi készségük. Nem mentegethetik magukat azzal, hogy nem volt idejük a tanulásra, hiszen megtérésük óta meglehetõsen sok idõ telt el. Az elmúlt idõt tekintve tanítók is lehetnének már. Ennek ellenére a fejlõdésben megálltak és egy helyen topognak. Sõt úgy látja, hogy újra kell kezdeni a tanítást és tanulást. Az Isten beszédével kapcsolatos ismeretek sokszínûek és sokrétûek. Vannak benne elemi – vagy alapismeretek és vannak, amiket haladóknak mondhatunk. Ez utóbbit csak csiszolt, kiiskolázott és begyakorlott értelemmel lehet felfogni. Isten beszédének megismerésében nem lehet megállni, ebben csak fejlõdni és növekedni kell. Ez az egészséges és természetes is. A csecsemõ tápláléka a tej. Az Isten ismeretére eljutott, megtért ember hasonlatos a csecsemõhöz. Az ilyen embert az Isten beszédének elemi, alapokat lerakó, a fundamentumot megvetõ ismereteivel kell táplálni. Az idõ múlásával azonban a csecsemõbõl felnõtt ember lesz, amikor a tej mellett, más „kemény eledelre” is szüksége van. Egészségtelen és káros, de minden fejlõdést is megcsúfol, ha a felnõtt ember csak tejjel táplálkozik. Krisztus gyülekezetének nagy ellensége a közönyösség, szellemi és lelki érdektelenség. Az elõrehaladáshoz gyakorlat és szoktatás szükséges. E törekvésben adatik az a lehetõség, hogy feltárul elõttük a Jézus Krisztusban adott kijelentés gazdagsága. Ismereteik gyarapodásával ítélõ készségük is biztosabb lesz és különbséget tudnak tenni igaz és hamis tanítás között.

Zsid. VI. RÉSZ

Zsid. 6,1–3. A keresztyén ember mindig tökéletesedõ ember.

A levél írója komolynak látja a gyülekezet helyzetét, de nem elveszettnek. Nem bátortalanodik el, hanem azonosítja magát az intõ szóra méltó gyülekezettel. Megerõsödik benne a szándék, hogy kimozdítja az elemi tanításokban megrekedt keresztyéneket méltatlan állapotukból. Krisztusnak nemcsak a kezdet felöl van beszéde, hanem a tökéletesség felõl is. Beszédének igaz értelmét a jövõ bontja ki. Nem szabad megállaniuk, mintha nem lenne ígéretük a megépülõ ház csodálatos remekérõl. A „tökéletes” felé menjenek, hogy maguk is tökéletesek legyenek. A levél szerzõje nem becsüli le az alapismereteket. Hat elemi tanítást említ. Tálán ez ismeretek elsajátításában és megismertetésében látta az õsegyház legfontosabb feladatát. Az elemi ismeretek a következõk: 1. Elfordulás a holt cselekedetektõl. Jelentheti az élettelen bálványoktól való elfordulást, szakítást az olyan cselekedetekkel, melyek halált szülnek vagy az olyan élettel, mely a halálhoz vezet (ld. Didache 5:1kk.). 2. Az Istenben való hitrõl. Istenhez fordulni, reá hagyatkozni s benne bízni. 3. A keresztségrõl, mely Isten újjáteremtõ és megtisztító erejét ábrázolja ki. A szó többes számban való elõfordulása talán a törvény által elõírt különbözõ mosakodásokra vagy a tisztasági parancsolatra utal, de gondolhatunk a vízzel és Lélekkel való megkereszteltetésre is. 4. Kézrátételrõl. Aki Isten közelében él, reménykedhet a Szentlélek ajándékában. Ez ígéret felõli reménységben erõsít a kézrátétel, amit Isten Lelke közlésének eszközévé is tehet (ApCsel 8:15–17; 9:17). 5. A halottak feltámadásáról, a Krisztus feltámadásában megmutatkozó isteni cselekedet haszna az, hogy azokat is keresztülvezeti a halálon, akik hit által Fiához kötötték életüket. 6. Ítéletrõl. Mindenkinek meg kell állani Isten elõtt és számot adni tetteirõl. Ez az ismeret felelõsségre kötelez. Ugyanakkor jó tudni, hogy Õ Fiában mindenekkel megbékélt. E részt bezáró mondattal az író ama szándékát jelenti be, hogy folytatja tanítását.

Zsid. 6,4–8. Megtérés csak egyszer lehetséges.

E nagyon nehéz és sokat vitatott mondatokat a szerzõ egy keresztyén közösséghez írja. A megelõzõ részek egy kevés világosságot vetnek a gyülekezet állapotára. Közönyösség és érdektelenség üli meg a lelkeket s bénítja meg az akaratot. Semmit vagy csak nagyon keveset érzékelnek abból a dicsõségbõl, ami elõttük van. Úgy tesznek, mintha már mindent elértek volna. Sõt minden bizonnyal annak a nagyon káros elképzelésnek is akadtak képviselõi, hogy Jézus Krisztus váltsághalálában olyan csodaszerük van, amellyel nemcsak a jelen minden bûne, de a jövõ minden vétke is orvosolható. Úgy éltek a jelenben, hogy számoltak az elesés lehetõségével a jövõben. Ez esetre azzal biztatták magukat, hogy majd újra megtérnek. Ha más összefüggésben, de ugyanez a kérdés vetõdik fel a Róm levélben is (6:15). Pál apostol a kegyelem kizárólagossága szempontja alapján utasítja el a kérdésben felvetett lehetõséget, itt a levél írója a jövõ ígéretének és a keresztyén ember reménységének kizárólagossága alapján mondja ki az elutasító „lehetetlen” szót. E gyülekezetrõl jó reménység alatt el lehet mondani, hogy a benne élõk megvilágosíttattak. Megismerték Krisztust. A megtérés az élet egyszeri eseménye (4). Aztán megízlelték a mennyei ajándékokat is. Az üdvösség személyes tulajdonukká lett. A régitõl való elfordulással nem veszítették, ellenkezõleg meggazdagodtak. Minõségileg is mást és többet kaptak. Isten a Lélek ereje és munkája által magához kötötte õket. Ez nemcsak kapcsolatot jelent, hanem olyan erõk áradásának a csatornájára leltek, amellyel ugyan nem rendelkeznek, de amely keresztyén életük folytatására lehetõséget biztosít. Hallhatták Isten beszédének örömhírét, amely egy keveset hozott abból a dicsõségbõl, amely mint jövendõ a maga teljességében elõttük áll. A kérdés ez: az így meggazdagodott, Krisztushoz társként odaszegõdött ember eleshet-e s mint elesõ megújulhat-e a megtérésre? Lehetetlen, hangsúlyozza a levél írója. Hiszen, ha mindezt elmondhatják magukról, akkor õk útban vannak és a dicsõséges cél-felé haladnak. Errõl az útról pedig nem lehet letérni. A tökéletes a jövõ méhében van, az odavezetõ útról nincs visszatérés. A levél írója óv attól a téves elképzeléstõl, mintha a jövõ felé vezetõ úton a bûn lehetõsége mellett a bûntõl való elfordulás lehetõsége újra adatnék. A jövõ felé csak egy út vezet. „Akik Isten jó igéjét meghallották és az eljövendõ világ erõit megízlelték, nem számolhatnak „két vonalas”, hanem csak egy vonalas jövõvel” (Barth K. Kirchl. Dogmatik. I./2. 440 o.). E jövõ felé vezetõ úton hogyan lehetnek Jézus Krisztus társai, ha ugyanakkor azon problematizálnak – a bûn és bûnbánat lehetõségével számolva – hogy a bûn társai lesznek. Nincs kettõs jövõ! Ha ugyanis számolnák az elesés lehetõségével, akkor a jelenben sem élnek bûnbánatban s a jövõben sem lesznek arra sem készek, sem alkalmasak. Ugyanezt a gondolatot fejezi ki a szántóföldrõl és termésérõl szóló hasonlat is. Akik Isten Igéjét hallgatják és befogadják olyan szántóföldhöz hasonlatosak; amit az esõ öntöz és hasznos termést hoz (7). „Így akik az evangélium magját, akár tétlenségükkel, akár gonosz indulatokkal megrontják,… elárulják magukról, hogy õk az elveszettek közé tartoznak, s így náluk semmi aratás nem remélhetõ” (Kálvin). Az elesés azok közé sorol, akik Isten Fiát megfeszítették és meggyalázták. Ez a keresztyén ember mindig megvallandó múltjához tartozik, melyrõl soha elfeledkeznie nem szabad, de ugyanakkor többé már nem lehet jövõje az, ami a múltja volt, hogy újra meggyalázza és mintegy megfeszítse Krisztust.

Zsid. 6,9–12. Intés, hogy útjukat reménység alatt folytassák.

Az elõzõ (4–8) figyelmeztetés keveseknek szól, de mindenkinek szól e beszédnek veszélyre felhívó intése: maradjanak meg azon az úton, amelyre egyszeri megtérésük elindította õket. Az a meggyõzõdés él az íróban, hogy a gyülekezet közel van az üdvösséghez (9). Meggyõzõdése abban gyökerezik, hogy Isten igazságos és nem felejt. E gyülekezet hasznos termést hozó szántóföldhöz hasonlatos, mert termése a cselekedet és a szeretet. A cselekedetnek nincs üdvösségszerzõ ereje, az ember kezében nem szent eszköz az, amellyel üdvösségét kimunkálhatná. A termés a gazda gondosságát dicséri. Ennek ellenére Isten a cselekedeteket nagyra értékeli. A cselekedet olyan erõkre mutat vissza, amelyek láthatatlanok (a termés is elárulja a föld minõségét). A cselekedet elárulja, hogy az ember hová tartozik. Cselekedet és szeretet elválaszthatatlan egységet képez. Egy emberi tevékenység akkor cselekedet, ha szeretetben Isten felé fordul, másfelõl az ember akkor szeret Isten elõtt, ha cselekedetével a másik ember felé fordul. Az õ nevére (eis to onoma autou) némely kéziratban „valakinek a kontójára” jelentéssel fordul elõ. A cselekedettel az ember csak tartozását rója le. A cselekedet és szeretet akkor történik Isten elõtt, ha „az szolgálat a szenteknek” (10). A szenteken a gyülekezet tagjait kell értenünk, akik másokért és mások javára élnek. A szolgálat határozza meg. a gyülekezet múltját és kell, hogy meghatározza jelenét. E jelnek soha sem szabad eltûnni a gyülekezet életébõl. A cél felé vezetõ úton reménységben éljenek. Reménységben élni valójában azt jelenti, hogy nem látják az út végét, sem azt, hogy a cél mit tartogat számukra. Így érthetõ, ha elbizonytalankodnak, ha csüggedés és kétség veszi körül õket. Az elvesztett reménység megbénít! Tudniuk kell, hogy a keresztyén, ember, amikor reménységben él, nem álmot vagy délibábot kerget, hanem a valóság felé közelít.

Zsid. 6,13–20. Isten ígérete Jézus Krisztusban valóság.

A múlt Isten tetteirõl beszél. Ábrahám élete azért példa, mert benne a neki adott ígéret beteljesedését szemlélhetjük (Gen 2:16–17). Isten ígéretet tett és arra meg is esküdött, alkalmazkodott az emberek közötti általános gyakorlathoz. Az eskü azt a célt szolgálja, hogy egy ígéret elfogadását. lehetõvé tegye. Az ember esküjével ügyét Isten nevével köti össze és azt az õ kezébe helyezi. Az eskü másik jelentése, hogy kizár minden ellentmondást. Aki esküt tett, Isten mögé rejtõzött. Mivel Isten nem ismer maga fölött nagyobb hatalmat, önmagára esküdött. Ezzel kizár és lehetetlenné tesz minden ígérete megváltoztatását célzó rábeszélését vagy meggyõzést. Isten különösképpen megerõsíti az Újszövetség népének, amelyet ígérete örökösének ismer el, tett ígérete változtathatatlanságát két tény által (úgy is mondhatnánk két esemény által, hiszen a „pragma” szónak esemény, történés jelentése is van): az egyik ígéretének esküszerû jellege, a másik tény: Jézus. A minden jelzõ nélkül álló Jézus név az õ földi életére mutat s életének történeti valóságát hangsúlyozza. Életének üdvösségünkre vonatkozó jelentõségét sem megváltoztatni, sem eltüntetni nem lehet! Isten ígéretét azért újítja meg újszövetségi népe elõtt, hogy „erõs vigasztalásuk legyen”, s hogy számukra menedéket nyújtson. Az alkalmazott szavak egy képre utalnak: a viharos tengeren, a veszélyek között hánykolódó hajó akkor talál menedéket, ha a kikötõben horgonyát leereszti. E földön élõ, sok veszélynek kitett ember védelmet a reménységben talál, amely mint lelkének horgonya Jézussal köti össze, aki áthatolt a kárpiton, így valójában, Jézushoz való kötöttségükben már most a mennyekben élnek. Jézus „elõfutár” (prodromos), az elsõ, de nem az egyetlen, aki elérte a mennyet. Ide várja õket is. Õ csak utat nyitott, mert elhárította az akadályokat. Jézus ezáltal nagyobb mint a földi fõpap, aki ha a szentek-szentjébe bement, elvált a gyülekezettõl. Nem így Jézus, mert Õ azt akarja, hogy választottjai mind vele és nála legyenek. Ezért is õ fõpap Melkisédek rendje szerint.

Zsid. VII. RÉSZ

Zsid. 7,1–3. Melkisédek bemutatása.

E részben „Jézus Melkisédek rendje szerinti fõpapságát” állítja a szerzõ fejtegetése középpontjába. Melkisédeket az írás alapján (Gen 14. és Zsolt 110:4) mutatja be úgy, hogy benne a Messiás képmását ismeri fel, sõt jelentõségét is abban látja, hogy Krisztusra mutat. Már maga a magasztos és gazdagtartalmú név is s a vele jelzett tulajdonságok mind Jézus személyére néznek. Melkisédek származását homály és bizonytalanság veszi körül. Származásáról, születésérõl semmit sem tudunk, hivatalát senki sem örökölte. Egyedül áll. Mindezzel áttöri az ároni papság rendjét, hiszen a törvény pontosan elõírja a papokkal kapcsolatos rendelkezéseket. Mindebben ha homályosan is, Jézus képe rajzolódik ki, hiszen õ sem örökölte a fõpapságot, s tõle sem vette át senki. Végül mint legnagyobbat mondja róla az írás, hogy „pap marad örökké”. E sokat vitatott kijelentést akkor értjük helyesen, ha nem személye halhatatlanságára gondolunk, hanem papságának jelentõségére. Ez az, ami örökkévaló. A Zsolt is ezt hangsúlyozza, hogy Isten Melkisédek papságát sohasem felejtette el.

Zsid. 7,4–10. Melkisédek papsága feljebbvaló a Lévi fiai papságánál.

A szerzõ Ábrahámnak Melkisédekkel való találkozása történetébõl (Gen 14:19–24) két mozzanatot emel ki. Mindegyikkel azt igazolja, hogy Melkisédek pap volt és nagyobb mint Ábrahám, sõt e tényeket maga Ábrahám is elismerte. Az egyik esemény az volt, hogy Ábrahám zsákmányából önként tizedet adott Melkisédeknek, a másik az, hogy Melkisédek megáldotta Ábrahámot. Mindkét tett kifejezetten a Lévi nemzetséghez tartozó papság joga és kötelessége volt, tehát Melkisédek papi jogokat gyakorolt, azaz õ maga is pap volt, annak ellenére, hogy nem tartozott a Lévi papi nemzetségéhez. Ábrahám továbbá elfogadta Melkisédek áldását. Az áldás az a hatékony szó, amely Isten minden javában részesít. Melkisédek azt adja Ábrahámnak, amit az nem tud megszerezni. Ábrahám magatartása azt is bizonyítja, hogy magánál nagyobbnak és hatalmasabbnak ismerte el Melkisédeket, hiszen mint papot maga és Isten közé állította. Meghajolt elõtte s áldását elfogadta. Az áldással kapcsolatban pedig az volt a gyakorlat, hogy a nagyobb áldotta meg a kisebbet. Melkisédek papságának nagyságát bizonyítja végül az írás bizonysága is, amely szerint õ él, azaz Isten õt a maga életében részesítette (Jn 8:52–53-hoz hasonlóan), így a személyéhez kötött megbízatás és méltóság örökké megmarad. A léviták halandó emberek, halálukkal papi joguk megszûnt. Ábrahám cselekedetének alapvetõ jelentõsége van, mert tettének lényege utódaira nézve is kötelezõ lett. Az õsatya döntésével egész nemzetségére nézve kötelezõ érvénnyel egy új rendet teremtett (9–10). Mivel Ábrahám maradékai az õsatya személyében és cselekedetében Melkisédek alá rendeltettek, aki Krisztus képmása, következik, hogy Lévi egész papsága Krisztus alá rendeltetett Ábrahám tettében nyilvánvalóvá lett az Áron-Lévi papság alárendelt jelentõsége.

Zsid. 7,11–25. A régi és az új papság.

Az író egy elmarasztaló kijelentéssel folytatja fejtegetését: a lévi papság nem hozott tökéletességet (teleiósis). Ebben az összefüggésben a 9:9–10:18-ra kell gondolnunk, ahol az áldozatokkal kapcsolatban az áll, hogy nem érték el céljukat, azaz nem. szereztek egyszer s mindenkorra érvényes bûnbocsánatot. Az áldozatot bemutató lelkében újra meg újra feltámadt a bizonytalanság annak értelme felöl, azért is volt szükség az ismétlésre, de a megismételt áldozat magában hordozta az újra való megismétlésnek a szükségességét. A szerzõ e megállapítása megkérdõjelezi az ótestámentomi kultusz egészét. Erre utal különben Jézus, a Melkisédek rendje szerinti új fõpap fellépése is. Mert mi szükség lenne az újra, ha a régi eredményes és célhoz vezetõ lett volna. A lévita papi kultusz csõdje megrendítette vagy éppen megdöntötte azt a jogalapot is, amelyre az épült: a törvény egész rendszerét. Jézus fõpapságával egy új jogrendnek veti meg alapját, s vele egy „új törvény” érvényesül. Az új fõpappal nemcsak egy új törvény érvényesül, hanem egy egészen más is. A „testi” helyet jött a „romolhatatlan élet rendje szerint” való. Az eredet közötti különbség fölérendelt viszonyt teremt. A régi testi adottságokhoz tapadt (származás, testi hibátlanság stb.). Mindaz, ami a régi papság tartozéka, csak jel, valósága és lényege rajta kívül van, amit sohasem zárhatott magában. A törvény által elõirt áldozat bemutatása nem magának az embernek megbékélése Istennel, hanem csak annak „képmása” vagy éppen „árnyéka” (8:5). Persze éppen ebben van Istentõl rendelt méltósága és fontossága Krisztusig. Nem így Jézus papsága. Benne Isten életének ereje mutatkozik meg, amelynek valósága önmagában van. Így az õ mûve minden emberi papság lényege és beteljesedése, de ugyanakkor a réginek felszámolása és befejezése is. Jézus a maga fõpapi tisztét nem egy kultikus intézmény keretén belül végzi, mint egy a sok közül, hanem egy eskü alapján. Isten Jézus papsága megvalósítására esküvel megerõsített szavával kötelezte el magát. Az eskü megváltozhatatlanságot is jelent. A léviták nem hivatkozhatnak ilyen esküre, ami azt is jelenti, hogy Istent nem köti velük szemben szava s így megváltoztathatja azt a törvényt, amelynek alapján egykor a lévita papságot és kultuszt életre hívta. A két papság közötti különbség világosan szemlélteti a két „törvény” közötti különbséget is. A régi erõtelen és haszontalan – hallatlanul vakmerõ kijelentés a zsidó fül számára – s mint ilyennek el kell tûnnie az ember életébõl, hiszen az embernek Istennel való megbékülését nem tudja elvégezni. De hogyan nézzünk az újra? Azzal a bizonyossággal, hogy „jobb reménységet” ébreszt. Jézus papsága egy jobb reménység beáradását jelenti ebbe a világba. Jézussal rés nyílt számunkra azon a falon, amelybe törvénnyel a kezünkben mindig beleütköztünk. A reménység nem valami bizonytalan érzés, mert annak tartalma és célja Jézus, akihez hozzáköt. Isten továbbá Jézus papságával egy „jobb szövetséget” is kötött. A régi szövetséget a törvény testesíti meg, amely Jézus fõpapságával elveszítette érvényességét, vele együtt a régi szövetség is. De ugyanakkor a régi romja fölött vele és általa egy jobb és teljesebb szövetség jelenik meg, melynek õ a kezese is, mivel õ a biztosíték arra, hogy Istennek az ember felöl elvégzett akarata megvalósul. A régi (törvény, kultusz, szövetség) elmúlásával sirathatjuk-e azt a látszólagos elõnyt, hogy ott többen voltak és cselekedtek, itt pedig csak egy? Nem! A sok valóban megvolt, de azok mind halandók voltak. Tisztségükben egymást váltották. A változás pedig inkább a mulandóság, semmint az elõny jele. Jézus ellenben örök, így papságának nincs vége. A megdicsõült Jézus, mint fõpap nem magának él, egy állandó szolgálatot végez: megtart (sózein) és esedezik érettünk (entyghanein = közbelép, közbenjár). A szavak egy képre utalnak, egy útra, amelyen emberek akarnak Istenhez eljutni. Az úton is, az emberekben is sok a veszély, kisértés, akadály. Isten Jézus Krisztusban olyan fõpapot adott, aki megment. Megtart, mert elhárítja a veszélyt és akadályokat, erõt ad, kitartásra biztat. Másfelõl Isten felé fordulva közbenjár az emberért. Érdekünket képviseli. Mindezt nem az idõ határai között végzi, hanem örökre.

Zsid. 7,26–28. A mennyei fõpap fensége.

E rövid szakasz formáját tekintve himnusz és hitvallás. Tartalma pedig Jézus fõpapságával kapcsolatos sajátosságok összefoglalása. Jézus mint fõpap „illett” hozzánk (eprepen = rászabott, passzolt, megfelelt). Isten benne azt adta az embernek, amire szüksége volt. Rajta kívül nincs sem alkalmasabb, sem megfelelõbb, vagy jobb. Jézus mint fõpap osztozik Isten szentségében (szent), hamisság és bûn nélküli (ártatlan), környezete bûne nem szennyezte be, Istenhez és emberekhez viszonya zavartalan, tiszta (szeplõtlen). Õ a bûn fölött áll és nem annak hatalmában (a bûnösöktõl elkülönített). A korabeli elképzelés szerint az egek mint valami rétegek választják el az embert Istentõl. Jézus feltámadásával és megdicsõülésével áthatolt az egeken, tartózkodási helye Isten közvetlen közelében van (aki az egeknél magasabb lett). Amit a földi fõpap jelképesen cselekedett meg, amikor a szentek szentjébe bement, azt ténylegesen és valóságosan tette meg Jézus. Az õ fõpapi áldozata a kereszthalál, ezzel önmagát adta egyszeri áldozatul Istennek. Az alkalmazott szavakban rejlõ ellenmondást (kétféle áldozat?) úgy oldhatjuk fel, ha feltételezzük, hogy az író a nagy engesztelõ áldozatban látja összefoglalva mindazt, ami a különbözõ áldozatok lényege. A „napról napra” kifejezés pedig annyit jelent, mint idõrõl idõre. Jézus áldozata tökéletes, mert egyszeri (ephapax), ha meg kellene ismételni, semmiben sem különbözne a papok áldozatától. „Ahol megismétlik a megtisztítást, ott megmaradnak a bûnök” (Kálvin). Jézus nem valamit, hanem önmagát áldozta fel. Áldozatáról ezért is lehet elmondani, hogy tökéletes, mert õ maga tökéletes volt. A törvény papjai gyarlók, cselekedetükre is érvényes ez. A gyengeség jele az erõtlenség. Ez különösen a kísértések között derül ki. Jézus nem gyenge. Ki volt téve a kísértéseknek, de nem volt azoknak kiszolgáltatva. Õ tökéletes, azaz célhoz ért, az Atyánál van, megilleti a hatalom és a méltóság.

Zsid. VIII. RÉSZ

Zsid. 8,1–6. Jézus Krisztus fõpapi szolgálata.

A szerzõ Jézus fõpapságával kapcsolatos tényeknek a lényegét foglalja össze tekintettel a gyülekezeten belül felmerült kérdésekre. 1. A mennyei fõpap osztozik Isten hatalmában. Hatalmának alapja az az esemény, amely szerint „a mennyei Felség királyi székének jobbjára ült”. A menny az a hely, ahol Isten uralkodó széke, trónja áll. Ezen a trónon ül Isten. Õ minden hatalom és dicsõség egyedüli birtokosa. Jézus e királyi szék jobbjára ült. Ez mindenekelõtt azt jelenti hogy nincs távolság a fõpap és Isten között. De azt is jelenti, hogy õ nemcsak szemlélõje Isten tetteinek, hanem õ maga is uralkodik. Jézus, mint fõpap ül. Isten hatalmának nem csupán egy részét vette át, hanem teljességgel átvette azt, így az általa gyakorolt hatalom fölött vagy mellett nincs más hatalom, amely az övét korlátozná. Nem két párhuzamos, egymást nem keresztezõ hatalomról van szó, hanem egyrõl. A királyi szék jelenti továbbá, hogy a mennyei fõpap uralkodik. Uralkodása nem korlátozódik a mennyre, az egész világmindenség lába alá vettetett. – 2. A mennyei fõpap a mienk. A távolság nem választja el õt a gyülekezetektõl. Nem szabad helyt adni az aggodalomnak vagy éppen a hitetlenségnek, mely sokakban talán úrrá lett, hogy a gyülekezettõl testileg távol levõ fõpapnak nincs jelentõsége és értelme. Ellenkezõleg: „minél közelebb van Istenhez, annál közelebb van hozzánk”. Az ember õt a magáénak mondhatja (echomen). Benne minden azért és úgy munkálkodik, hogy az emberé legyen. A test korlátait is azért vetette le és lépett ki az idõbõl az örökkévalóságba, hogy munkálkodásának színtere ne egy kis ország legyen s így egy kevés idõre keveseké, hanem örökre és az egész világmindenségre kiterjesztett hatalommal mindenkié. 3. A mennyei hatalommal rendelkezõ fõpap „a szenthelynek és az igazi sátornak” szolgája. Hatalmával úgy él, hogy Isten elõtt szolgál az emberekért. Mint megdicsõült fõpap sem veszi le tekintetét azokról, akikért élt és meghalt. Egy szolgálat folyik a mennyben. E tevékenység fõalakja a mennyei fõpap, aki mint szolga minden szeretetével az emberek felé fordulva áll Isten elõtt. 4. A menny dicsõségét a fõpap jelenléte „szent hellyé” és „igazi sátorrá” formálja. Ahol fõpap van; ott szent helynek is kell lenni. A mennyei szenthely (templom) építõje Isten, fõpapja a megdicsõült Krisztus. A mennyei szenthely az a hely, ahol Jézus fõpapi áldozatának, kereszthalálának érdeme érvényesül. Ebben az összefüggésben a szerzõ azonban azt emeli ki, hogy Jézusnak a mennybe való menetele szükségszerû volt, mert elõtte a földi szenthely be volt zárva (nem tartozott a lévita törzshöz). A mennyei szenthely léte pedig fölöslegessé teszi a földi sátornak létezését. Ezt igazolja különben az Írás szava is. A földi szenthely utánzat, csak mása annak a valóságnak, amit Isten Mózesnek megmutatott (Ex 25:40). A Mózesé úgy viszonylik az eredetihez, mint árnyék a valósághoz. 5. A mennyei fõpap egy új szövetség közbenjárója. A földi és mennyei szenthely, a földi fõpap áldozata és a mennyei fõpap áldozata közötti különbség alapja, oka és magyarázata abban a két különbözõ szövetségben van, amelyre mindegyik külön-külön támaszkodik és felépül. Az új szövetség kapcsolatban áll Krisztus fõpapságával és áldozatával, e kapcsolat természetére utal, hogy annak az õ fõpapi mûve (kereszthalála) az alapja, lehetségesítõje, sõt õ annak közvetítõje vagy közbenjárója is (mesites). Az új szövetség fogalmának megértésében igen fontos a „mesites” szó jelentése, amely a görög jogi nyelv kifejezése s jelentése: békebíró, tanú, kezes. E fogalom héber megfelelõje (szarszór) „tolmácsot” jelent. A törvény is egy közvetítõ keze (Mózes) által adatott. Krisztus mint közvetítõ több, mint Mózes. Jelentõségét a 6. vers „kiválóbb szolgálatnak” mondja. A kifejezés az új szövetséget Krisztus áldozatával, élete egész mûvével hozza kapcsolatba, amibõl nincs kizárva az õ mennyei szolgálata sem. Nem lenne új szövetség „szolgálat” nélkül. Neki része van abban s nem semleges közvetítõje csupán. E kiválóbb szolgálatot elnyerte (tetychen). Kiválóbb és jelesebb e szövetség, mert jobb ígéretek társulnak hozzá.

Zsid. 8,7–13. A régi és új szövetség.

Az elõzõ rész utolsó mondatában, hol „jobb ígéretrõl” és „jobb szövetségrõl” van szó, kihallatszik a régi bírálata. E rész azokat az okokat sorolja fel, amelyek miatt Isten az új szövetség megalkotására „keresett helyet” (ezéteito topos). Isten nem ok nélkül, szeszélybõl és meggondolatlanul és fõleg nem tekintet nélkül az emberre cselekedett. A régi nem volt hibátlan és fedhetetlen (amemptos). Egy bizonyos, hogy a régi megváltoztatásának okát nem Istenben kell keresnünk. Õ a régiben is jót és szentet adott. De ez a jó és szent nem funkcionált hibátlanul. Az a cél, amit eléje tûzött, nem valósult meg: az egész Izrael nem lett általa Isten népévé. Jeremiás próféta idézett szavai is (31:31–34) csak ezt és ennyit akarnak igazolni. Azt, hogy Istennek Izraellel kötött szövetsége „radikálisan szerkezetváltoztatásra alkalmas”. E szerkezetváltozásnál nem több az, ami az utolsó idõben szövetségével történt. Nincs szó az elsõ szövetség felszámolásáról. Ami a régivel történik az új szövetség megkötésekor, az az, hogy a régiben is meglevõ lényeg nyeri el végleges alakját és formáját. Az új a régi szövetség értelmének felfedésérõl és állandóságáról beszél. Istennek Izraelhez való viszonya ugyanaz maradt, ami megváltozott, nem annak lényegét (szubsztanciáját), sokkal inkább ökonómiáját” (Kálvin), alakját vagy formáját érinti. Mindenesetre az alak- és formaváltozás oly radikális, hogy abban a régi alig ismerhetõ fel, ennyiben valóban egészen más az új. A régiben ugyanis Isten hatalma és hûsége korlátozottan jelenhetett meg. Korlátozta azt Izraelnek állandóan megújuló engedetlensége, bukása és lázadása. Jeremiás próféta éppen azt mondja, hogy Isten az utolsó idõben ennek vét véget (Jer 31:31–34; Ézs 19:19kk.). Az új szövetséggel szükségszerûen elõálló követelmények ezek: 1. Radikálisan megváltozik a törvény alakja (kõtábla helyett szív és elme). Az új törvény nem parancs és kényszer, hanem engedelmesség és hûség. A törvény létezésével mindig azután az idõ után kiált, amelyben már nem lesz rá szükség. 2. Az új szövetség következménye, hogy annak új és örök alakjában megszûnik Isten és ember között eddig megvolt állandó összeütközés és ellentét. Vele együtt eltûnik az emberek közötti ellentét is. 3. Felszámolja az „ismerõk” és „tudatlanok”, „tanulók” és „tanítók”, „próféták” és „nép” közötti ellentétet. 4. E nagy változás az utolsó idõben a bûnbocsánat által megy végbe. Isten népe ellenállását úgy töri meg, hogy megbocsátja bûnét. Új szívet teremt és Lelkét adja abba. Az új szövetség alapja tehát az õ szabad és szuverén cselekedete, kegyelme. Mivel pedig a bûnbocsánat szerzõje Krisztus, az új szövetség is benne és általa valósul meg.

Zsid. IX. RÉSZ

Zsid. 9,1–5. A földi szenthely.

A 9. fejezet központi gondolata Jézus áldozata. Errõl az író az üdvtörténet összefüggésében beszél, hasonlít és értékel. A szent sátor az Isten tiszteletére elrekesztett szent hely, ahol mindent pontos rendelkezések (dikaióma) szabályoztak. A szenthely földi (kosmikos), azaz a teremtett világhoz tartozott, ezért múlandó és erõtelen, ellentétben a mennyei szenthellyel, amely örök és állandó. Egy külsõ és egy második sátorról beszél a szerzõ, holott csak egy sátor volt, amelyet egy függöny osztott két részre. A sátor két része rendeltetését illetõen annyira különbözött egymástól, hogy két különbözõ sátorról is beszélhetett. A szenthelyet egy függöny választja el a külvilágtól s benne állott a gyertyatartó, az asztal, rajta a szent kenyerek. Az asztalt „Isten arca”, ill. „Isten tekintete” asztalának is hívták. Az asztalra tett kenyerek a nép Isten iránti háláját fejezték ki. Feltûnõ, hogy a szenthely harmadik legfontosabb kultusztárgyáról, „az illattételre való oltárról” vagy másképpen „füstölõ oltárról”: az író nem tesz említést (Ex 30:1–10). Sokan a szerzõ mulasztását tévedésnek minõsítik és azt a 4. v.-ben említett tömjénezõvel azonosítják. (A thymiatérion jelentheti a füstölés helyét, de eszközét is: a füstölõ oltárt és a tömjénezõt.) Mulasztásának magyarázata tálán abban keresendõ, hogy a LXX., amelyet az író használ, néhányhelyen a füstölõ oltárról nem tesz. említést. A szentek-szentjében a legfontosabb kultusztárgy a szövetség ládája volt. A láda fedelén állott egy arany lemez, mint a láda legfontosabb tartozéka, amit a fõpap engesztelõ áldozata bemutatásakor vérrel hintett meg; ezt nevezték a kiengesztelés helyének (hilastérion). Az arany lemez fölött két egymással szemben álló angyalformájú alak állott kiterjesztett szárnyakkal (kérubim). Az Isten láthatatlan jelenlétének és kegyelmes dicsõségének jelei voltak. Ha itt az író elmondja, hogy abban volt még egy mannával teli aranyveder és Áron kivirágzott vesszeje, talán az Ex 16:34 és Num 17:10 alapján említi ezt. A szent sátor berendezési tárgyaihoz a Jézus korabeli zsidóság között sok legendás esemény kapcsolódott. Az író nem említi ezeket, sõt e tárgyakhoz fûzõdõ jelentés és értelem elmondásának sem látja szükségét.

Zsid. 9,6–10. Az istentisztelet és az engesztelõ áldozat értelme.

A szent sátorban folyó sokféle cselekménybõl az író csak néhány, célja szempontjából fontos mozzanatot emel ki: a szenthelybe csak a papok mehetnek be, az engesztelõ áldozatot a fõpap mutathatja be évenként egyszer a szentek-szentjében, ahová csak õ léphetett be. A fõpap áldozatával nem minden bûn nyerhetett bocsánatot (5:2; 10:16). A népnek, amennyiben nem tartozott Lévi nemzetségéhez, nem lehetett közvetlen kapcsolata Istennel. Mi az értelme a szent sátornak és a benne folyó sokféle szertartásnak? Ezt az értelmet csak a Szentlélek tárhatja fel. A megszokást, a régihez való csökönyös ragaszkodást Isten gyõzheti le, õ világosíthat meg. A Szentlélek pedig arról gyõz meg, hogy az embert a földi sátor berendezésével, az ebben folyó istentiszteleti rend gyakorlatával akadályozza, semmint segíti a mennyei szenthely felé vezetõ úton. A régi létezése egyrõl beszél, hogy ti. még nem lett nyilvánvaló (pephanerósthai), azaz még nem járható, még nem nyittatott meg az Isten felé vezetõ út. Mindaddig nem járható, míg az elsõ sátor (a régi rend, az áldozatok és a papi rend kora) fennáll. A réginek minden berendezése azt a nagy igazságot hordozza, hogy van Istenhez vezetõ út, hogy õ megközelíthetõ, de ugyanakkor mindez létezésével, fennállásával azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy így, az elsõ sátorhoz fûzõdõ cselekményekkel és áldozatokkal az ember nem azon az úton jár, amelyen Isten elérhetõ lenne, mert ezek által csak legyõzhetetlen akadályokba ütközik. Az a gyakorlat, amit a elsõ sátor kialakított az a magatartás, amire az elvezetett, az embernek Istenhez való az a viszonya és kapcsolata, amit az paragrafusaival kiformált, a feltételek és követelmények, amiket az támaszt, nem olyanok, amelyek a törvény végsõ értelmével és lényegével megegyeznének. Az elsõ sátor túlmutat önmagán s éppúgy mint a törvény ama idõ után kiált, amikor már nem lesz többé reá szükség. Az elsõ sátor „parabola”, hasonlat vagy jelkép. A régi rend parabola-jellege e mostani idõben (ho kairos ho enestékós), a jelenben derül ki. A nagy változás Jézus Krisztus életmûvében következik be, vele egy új korszak kezdõdött. Jézus Krisztus váltságmûve tisztán ragyogó fényében a régi rend (áldozat, sátor) árnyék- és hasonlatszerûsége nyilvánvaló és érzékelhetõ lett. Érthetõ, ha a sötétségben valóságnak hittük az árnyékot, de most, amikor a világosság felragyogott, balgaság lenne az árnyékba kapaszkodni, a látszathoz és hasonlathoz tapadni. A régi kultusz csõdje egy helyen világosan megmutatkozik: az áldozatok nem képesek a papot lelkiismeretében tökéletessé tenni (9). A lelkiismeret annak világos ismerete, hogy az ember Istenhez tartozik. Annak tudatos megértése, hogy csak így lehet igazán ember. E kifejezés magába zárja annak ismeretét, hogy az ember felelõs Isten elõtt. A lelkiismeret emberi mivoltunkkal, értelmi-szellemi-lelki természetünkkel adott valóság, amely Istennel mint Teremtõvel, velünk szemben igényeket támasztó Úrral kapcsol össze. A lelkiismeret ad jelzést, ha Istenhez való viszonyunk megromlott. Benne lesz nyilvánvaló az ember legbensõbb szüksége. Az, hogy Istenhez való viszonya megromlott, hogy e kapcsolatot a bûn, amit maga is kívánt és akart, szétrombolta és összetörte. Az áldozat különbözõ formái mind arról beszélnek, hogy az emberben él a vágy a „teremtett”; helyes kapcsolat visszaállítására. Sõt nemcsak errõl beszél, hanem azáltal idõlegesen; múlékonyan és hozzávetõlegesen javítja is viszonyát Istennel, benne ígéretet kap, de nem beteljesedést, igazságot, amely nélkülözi a megvalósulást. Az áldozat valamit jelent, de meg nem valósít, csak pótléka annak, amire az embernek szüksége lenne (Barth, K.: Kirchl. Dogmatik. IV./1. 303–306. o.). Az áldozat bemutatása után a lelkiismeret nem hallgat el, nem arról ad jelzést, hogy Isten megbocsátott. Ellenkezõleg, az állat vére kételyt támaszt annak hatása és eredményessége felöl. Az áldozatok csak egy dologban szereznek tökéletességet, amelyek a testiekre vonatkoznak (mosakodás, elõírások megtartása stb.). A régi rend és annak minden berendezése (beleértve az engesztelõ áldozatot is) csak egy bizonyos ideig volt kötelezõ, szükséges és hasznos. Jézus Krisztus által Isten a helyes rendezés idejét hozta el, azt amire az áldozat mutatott, ami után a választott nép kegyesei minden idõben vágyakoztak, miközben az áldozatot bemutatták.

Zsid. 9,11–14. Jézus Krisztus váltsághalála fõpapi áldozat.

Az a nagy esemény, amely felfedte a régi szövetség áldozatainak hasonlat-jellegét, Jézus Krisztus váltsághalála volt. Az õ életmûve olyan világosságot árasztott, amelyben a régi rend minden intézménye annak látszott, ami tulajdonképpen volt: árnyéknak. Az író szembeállítja a régi rend engesztelõ áldozatával Jézus váltsághalálát, hogy ebbõl az összevetésbõl még szembetûnõbben derüljön ki az utóbbi páratlansága és tökéletes volta. Jézus fõpapi módon cselekedett (az elnevezés közös, de a lényeg különbözõ), amit korábban elvégezni nem tudtak, azt hajtotta végre õ. Mint a „jövendõ javak fõpapja” jött el, azaz az új korszaknak vannak üdvjavai, amelyek Jézus halála által érhetõk el. Nem üres kézzel jött, fõpapi mûvéhez az ember üdvössége van hozzákötve. Neki is megvan a maga fõpapi útja, amely nem a földi sátoron keresztül vezet, hiszen abban nincsen hely számára, nem is azokkal a lehetõségekkel élt, amelyek ott rendelkezésére állottak volna. Fõpapi útja és áldozatának természete páratlanul egyedülálló. Fõpapi áldozatának színtere a menny, a golgotai kereszt ellenére! Feltûnõ, hogy nem bemegy a nagyobb, a nem kézzel csinált és nem e világból való sátorba, hanem keresztülmegy azon. Áldozatához senkinek és semminek nincs köze, csak magának Istennek. Egyedül õ illetékes, nincs más fórum a mennyekben sem, amely áldozata értelmével foglalkozhatna. Jézus áldozatának másik ismertetõ jegye; hogy nem bakok és tulkok vérével ment be a szentek szentjébe, hanem „az õ tulajdon vérével” (dia fou idiou haimatou). Golgotai áldozata szerezte meg számára azt a jogot, hogy mint a mi fõpapunk állhasson meg Isten elõtt. Vére személyétõl elválaszthatatlan, egyedül õ az üdvözítõ. Áldozata egyszer s mindenkorra szóló (ephapax), ellentétben a földi fõpapéval, amely ideiglenes volt, az övé minden idõre érvényes. Áldozatával nem a kiengesztelés látszatát vagy ígéretét szerezte meg, tényleges és valóságos szabadítás az. Áldozatának jelentõsége még világosabban szembetûnik a régi papi áldozattal való összehasonlítás által. A réginek megvolt a viszonylagos haszna, amelynek legfontosabb eleme a leölt állat vére volt, amelyhez az a meggyõzõdés tapadt, hogy megtisztít (Lev 17:11; Deut 12:23). Ez azonban csak külsõleges volt, a testiekre vonatkozott és csak jelezte, semmint megvalósította a tisztaságot. A szerzõ ebben a vonatkozásban az áldozat elnépiesedett értelmérõl szól, amikor már nem volt szó szívrõl és bûnbánatról, hanem annak csak mechanikus végrehajtásáról (a vörös tehén hamuja. Num 19.). A régi fölött áll Jézus áldozata, benne az õ saját vérérõl van szó. A vér említésénél az író nem egy megváltó matériára gondol, hanem egy eseményre: a golgotai kereszthalálra. Jézus vére azt jelenti, hogy egy ember halt meg. Nemcsak jelzi az ember halálát, mint ott, hanem bizonyítja és igazolja azt. Áldozatában az áldozó és áldozat ugyanaz. A külsõ jel nála egy belsõ elhatározásra utal: vállalta a halált. Nem a kényszer, egy nála erõsebb hatalom vitte az áldozatra, mint a régi áldozatoknál a leölendõ állatot. Jézus vállalta az ítéletet, amelyre Isten örökkévaló Lelke által volt képes. A kereszt úgy mutatja, mintha elhagyatott és egyedül lenne, holott Isten Szentlelke által mindig vele és mellette volt. Õ ártatlan volt, nem kultikus, hanem etikai értelemben. Élete hûség és engedelmesség. Áldozatának kettõs eredménye és haszna van. Egyfelõl „hogy megtisztítsa lelkiismeretünket a holt cselekedetektõl” (14). A holt cselekedetek azok, amelyek halált okoznak, vagy amelyek a halál gyümölcsei (Kálvin). De jelentheti az áldozattal összefüggésben az embernek azt az újra meg újra megismétlõdõ törekvését, hogy maga engesztelje ki Istent és szerezzen magának bocsánatot. Elvetélt és holt cselekedet ez, mert erre az ember képtelen. Jézus áldozatának haszna másfelõl az, hogy szolgálatra szabadít fel. Istennek szolgálni (latreuein) papi jog és kiváltság. A megtisztítás nem végcél, új kezdet az és Isten szolgálatába állít.

Zsid. 9,15–22. Jézus az új szövetség közbenjárója.

Jézus áldozata az alapja Isten és az ember közötti viszony új rendezésének, vele lebontja a régi szövetség formáját, hogy annak lényegét magasabb szintre emelje. Jézus áldozata (váltságmunkája) vég és kezdet egyszerre. Jelenti a régi szövetség végét és az új kezdetét. Az új szövetség megkötése Jézus áldozatától elválaszthatatlan esemény, „azért”; mert Õ önmagát áldozta fel, beszélhetünk róla, mint az új szövetség közbenjárójáról és mert áldozata nem független elhatározásától, mondhatjuk õt az új szövetség kivitelezõjének is. Nem úgy áldozat, mintha passzív elszenvedõje lenne annak, hanem amit maga is akart és vállalt. Az új szövetség közbenjárója lett halálának helyettes elégtétele által. Õ másokért és mások helyett halt meg. Halála váltság (apolytrósis), mert bilincseket tört össze, amellyel mások voltak megkötözve, börtönt nyitott ki, amelyben mások voltak bezárva. A váltság szó azt is jelzi, hogy a bûnös ember nemcsak Istentõl fordult el, hanem egy Isten-ellenes hatalom zsarnoksága alá adta magát. Jézus feltámadásával gyõzte le az embert hatalmában tartó gonosz ellenséget s teremtette meg számára így a szabadulás lehetõségét. Jézus áldozatának idõket legyõzõ hatása van. Nemcsak a jelenben váltság az, hanem az elsõ törvény ideje alatt elkövetett bûnöké is. Õ kezdettõl fogva volt és a Fiú az Atya elõtt mindig ugyanaz volt: Megváltó, aki által a törvény alatt élõ kegyesek is szabadulást nyertek. Az a fénysugár, amit Krisztus életmûve áraszt, megvilágosítja a múltat is. Közbenjáró halála nem akadálya az ígéretek beteljesedésének sem, ellenkezõleg: az ígéretek éppen áldozata által valósulnak meg. Az ígéretekben adott örökség Jézus halála által lesz a gyülekezetek tulajdona. Áldozatával akadályokat hárított el, utat nyitott és a ember bizonyos lehet öröksége felõl, bár annak ígéretjellege az idõben és testben élõ ember számára továbbra is fennmarad. Az örökség fogalma vezet el a szövetség végrendelet (testamentum) értelmének kifejtéséhez. E fogalommal azt igazolja az író, hogy Jézus halála szükségszerû és kikerülhetetlen esemény. Neki meg kellett halnia (minden népies váradalom ellenére), mert csak így nyílt lehetõség mindannak öröklésére, amit szerzett és bírt. A végrendeletben biztosított jogokhoz az örökösök csak a halál hivatalos megállapítása után juthatnak. A végrendelet a halál után jogérvényes. Az örökség nem semmisül meg a végrendelkezõ halálával, ellenkezõleg, ezáltal lesz érvényes. Már a régi szövetség megkötése is a vér közbeiktatása által történt. A 19–22 v. Mózes eljárására emlékeztetnek (Ex 24:2–8). Az idézet lényege ez: bûnbocsánat és megbékélés nem lehetséges a vér kiontása nélkül (Lev 17:11).

Zsid. 9,23–28. Jézus áldozatának egyszerisége és örök érvényû haszna.

Az áldozat, engesztelés, bûnök bocsánata a vérrel van a legszorosabb kapcsolatban. Ez mindkét szövetségre nézve érvényes. A két szövetség közötti különbség a két áldozat közötti különbségben van. A kettõ úgy viszonylik egymáshoz, mint az árnyék a valósághoz, mint a képmás a képhez. Érvényes ez a földi szenthelyre nézve is, amely a mennyeinek csak képmása (hypodeigma). A földinek értelme csak annyi, hogy a mennyeire mutat. Az tökéletlen, ez tökéletes. De hogyan értsük a 23. v. második részét? Mit értsünk mennyei dolgokon, s miért beszél a szerzõ „különb áldozatokról”, amikor néhány sorral lejjebb azt bizonyítja, hogy csak egyetlen áldozat van? A legtöbb írásmagyarázó itt megáll és bevallja, hogy megnyugtató magyarázattal nem tud szolgálni. „Különb áldozatokkal: annyi mint áldozattal, mert csak egy ilyen áldozat van; de az ellentét kedvéért szabadon a többes számot használja” (Kálvin). Talán arra gondolhatunk, hogy mivel a szerzõ Jézus Krisztusról néhány mondattal késõbb azt mondja, hogy az emberek bûnét magára vette (9:28; ld. még Ézs 53:12; 1Pt 2:23), és hogy az ember bûne tõle elválaszthatatlan, továbbá, hogy áldozata nem mechanikusan érvényesül, hanem annak feltétele van (Jn 3,16), azért az õ egyszeri áldozatának haszna annyiszor és akkor érvényesül, ahányan és amikor „hisznek” õbenne. A Jézus Krisztus személyétõl el nem választható emberi bûn, amit önként magára vett, „tisztátalanná” tette a mennyei szenthelyet, a megtisztítás pedig azáltal történik, ha az ember hitével „igénybe veszi” vagy „érvényesíti” Isten Jézus Krisztus áldozatában elkészített bûnbocsánatát. – Három dolog az, amit ebbõl a szakaszból meg kell tanulnunk: 1. Érettünk ment fel a mennybe. Áldozata javunkat szolgálja. Isten elõtt az embert képviseli. 2. Áldozata egyszeri. A gyakoriság az eredménytelenség jele! Az övét nem kell, de nem is szükséges megismételni. Nem kevesekért, hanem sokakért áldozta fel magát, amellyel eltörölte a bûnt. Miért áldozná fel magát másodszor is, ha már az elsõvel elérte célját? 3. Jézus saját magát áldozta fel. Idegen vérrel többször lehet áldozni, a sajátjáéval csak egyszer. Õ abban is hasonlatos volt hozzánk, hogy egyszer halt meg. Jézus Krisztus újra meg fog jelenni, de nem azért, hogy újra meghaljon. A visszatérõ Krisztusnak semmi köze nem lesz a bûnhöz. Visszajövetelével az üdvösség teljességét hozza. Áldozatával egy korszakot zárt le; visszajövetelével a dicsõség új korszakát nyitja meg: