Bevezetés

A levél keletkezése.

Nehéz az események pontos menetét megállapítani, hiszen az elsõ levél is vetett már fel kérdéseket. A második levél pedig ennek függvényében még több gondot okoz.

Az elsõ levelet Pál Timótheussal küldte Korinthusba, vagy talán Timótheus már korábban elindult, és az elsõ levél így említi Timótheus útját (1Kor 4:17; 16:10). Nemcsak a hozzá intézett kérdésekre igyekezett az apostol válaszolni, és rendet teremteni a gyülekezetben, hanem közölt Timótheus révén a korinthusiakkal egy tervet is, mely szerint rövidesen meglátogatta volna õket. Sem a levél nem teremtette meg a kívánt békességet, sem pedig nem volt szerencsés eset, hogy az a tervezett és bejelentett látogatás elmaradt. Ellenfelei azzal vádolták meg az apostolt, hogy állhatatlan és megbízhatatlan (2Kor 1:5kk.). Így tehát nemhogy csitult volna az apostol és a korinthusiak vitája, hanem felerõsödött.

Innen csak sejteni tudjuk a következõ eseményeket. Talán Titusz is járt közben a gyülekezetben, gyûjteni a szegényeknek, és közben próbált békéltetni is – eredménytelenül. Az azonban bizonyos, hogy maga az apostol is megjelent Korinthusban, teljesen váratlanul; talán személyes fellépése súlyában bízva. Ezzel azonban éppen az ellenkezõ eredményt érte el: a gyülekezettel nem sikerült a kérdéseket rendezni, sõt személyében érte egy rendkívül súlyos sértés. Megbántódva hagyta el Korinthust, és valószínûleg ekkor született a 2Kor 2:4-ben említett, „könnyhullatással írt” levél. Ennek Titusz volt a kézbesítõje, és ugyanakkor a gyûjtés mellett a „békéltetés szolgálata” is rá volt bízva. Pál annyira kétségek közt várta a híreket, hogy Titusz elé sietett Troászból Macedóniába. Itt hallotta meg a visszaérkezõ Titusztól, hogy a gyülekezet újra Pál mellé állt; a sértegetõt nyilvánosan megbüntették. Ebben a megbékélt hangulatban fogott újra íráshoz Pál – és ez a kezünkben lévõ 2Kor anyaga, vagy legalábbis annak jó része.

Mindmáig kérdéses maradt ugyanis, hogy a „könnyhullatással írt” levél elveszett-e, vagy beépült a 2Kor szövegébe? Mindkét lehetõséggel számolnunk kell. Az utóbbi esetben leginkább a 2Kor 10–13 lehet az elveszettnek hitt levél, bár hasonló jellegû a 2:14–7:4 szakasz is.

Egyébként Pálnak legalább négy Korinthusba írt levelérõl tudunk. Bultmann szerint az elsõ levél is két páli levél szövegét tartalmazza, míg a második levél esetében úgy véli, hogy az ún. C levél a 2:14–7:4 és a 10–13. rész szövege – sõt ehhez tartozónak véli a 9. rész szövegét is. Az ún. D levél pedig az 1:1–2:13 és a 7:5–16 – továbbá a 8. rész szövege is ennek a levélnek kísérõje vagy tartozéka.

A levél keletkezésére és egységére vonatkozó bõvebb adatok a bevezetéstanokban találhatók.

A levél fõbb egységei.

Címzés és üdvözlés (1:1–11).

I. Az apostol és a gyülekezet kapcsolata (1:12–7:16).

1. Civódás és megbékülés (1:12–2:13).

2. Apológia az apostoli tisztrõl (2:14–6:13).

3. Egy töredék (6:14–7:1).

4. Titusz visszaérkezése és megbékélés (7:5–16).

II. Gyûjtésrõl (8. rész).

III. Gyûjtésrõl (9. rész).

IV. Az apostoli tisztrõl (10:1–13:10).

Zárószó (13:11–13).

A keletkezés idõpontja.

Miután a két levél sorsa szorosan összefügg, mindenképpen az 1Kor keletkezésének idõpontjához kötõdik. Az említett eseményekre (levél, látogatás, megbékélés stb.) pár hónapnyi idõt tartanak valószínûnek. Általánosan elfogadott az, hogy az 1Kor megírása után mintegy három hónap és fél év közötti idõ telhetett el a 2Kor megírásáig (Kr. u. 54–56 körül).

Irodalom.

de Boor, Werner: Der zweite Brief des Paulus an die Korinther (Wuppertaler Studienbibel, 19855), Bultmann, Rudolph: Der zweite Korintherbrief (Göttingen, 1976). Filson, F. V.: The Second Epistle to the Corinthians (The Interpreters Bible). Héring, J.: La seconde épitre de Saint Paul aux Corinthiens (Neuchatel, 1958). Howard, W. F.: First and Second Corinthians (The Abingdon Bible Commentary). Kiss Sándor: A korinthusiakhoz írt második levél magyarázata (Jubileumi Kommentár). Lietzmann, H.: An die Korinther I–II. (Tübingen, 1923). (Handbuch zum Neuen Testament.) Pop, F. J.: De tweede brief van Paulus an de Corinthiers (Nijkerk, 1962). Proctor, W. C. G.: The Epistles to the Corinthians (The New Bible Commentary). Schlatter, A.: Paulus, der Bote Jesu (Stuttgart, 1956). Strachan, R. H.: The Second Epistle of Paul to the Corinthians (London, 1949). Wendland, H. D.: Die Briefe an die Korinther (Göttingen, 1948). (Das Neue Testament Deutsch.)

2 Kor. I. RÉSZ

2 Kor. 1,1–2. Köszöntés és „alapozás”.

Összehasonlítva más levelek, különösen az 1Kor bevezetõ szavaival, sokkal rövidebb ez a köszöntés. Lényeges vonások hiányoznak: mindenekelõtt az apostol elhívatottsága, ugyancsak a gyülekezet elhívott voltára és megszentelésére vonatkozó kijelentés. Ennek oka bizonyára az, hogy nem ismétli az apostol az elõzõ levélben már megírottakat. Megmaradnak azonban a legfontosabb jellemzõ vonások, melyek egy ilyen levél, illetve az apostol és a címzettek közötti „kommunikáció” alapfeltételei: 1. az apostoli funkció említése – amely alapja a levél kijelentéseinek, intelmeinek. Különösen hangsúlyossá teszi ezt az „Isten akaratából” mellékmondat. A prófétai tiszt társa az apostoli: ahogyan a prófétákat Isten emeli ki az arctalan tömegbõl, úgy emeli ki az apostolt is Isten elhívó akarata az õsegyház tekintélyei, tanítói közül (vö. 1Kor 4:15). 2. Isten akarata adja az apostoli tanításnak az autoritást, mely elõtt a gyülekezetnek meg kell hajolnia. 3. Timótheus említése pedig a consensus ecclesiae kifejezõdése; ahogyan az elsõ levélben Szószthenész, itt Timótheus képviseli azt a csoportot, mely az apostol körül él és munkálkodik. Timótheus valószínûleg korinthusi kiküldetésébõl hazatérve ismét tartósan az apostol mellett maradt (1Kor 4:17; 16:10). A levél célja ennek a konszenzusnak a kiépítése Korinthusban és Akhájában is, jóllehet az Akhájában élõ keresztyénekrõl továbbra sem tudunk meg sokat a levélbõl. 4. Amilyen fontos a levélíró apostol funkciója és autoritása, ugyanolyan fontos a gyülekezet státusza is: szentek és az Isten gyülekezete. Az „Isten gyülekezete” fogalomban nem egy csoportot szólít meg címzettként, hanem mint akik a szövetséges nép, az eszkhatológikus Isten népe részei. Másként kell szólni az Areopágoszon a járókelõkhöz és filozófusokhoz, és másképpen az eklézsia tagjaihoz! A jól ismert formulával végzõdik a köszöntés. Fontos ebben a korabeli formulával való egyezés és eltérés: mindkettõ beszédes jel. Prófétai örökség ez is: az analógia megteremti a kapcsolatot, ugyanakkor az eltérés hordozza az idõszerû mondanivalót. Azaz: nem egy jó barát üdvözlete ez; hiszen a kegyelem Istentõl jön, ajándékként. Nem azt kívánja, hogy „élj jól”, hanem: Isten forduljon hozzád kegyelmesen! A békesség szó mögött pedig érezzük az ószövetségi sálóm fogalmát: az Istennel való „rendezett viszony” ez! Ahol Isten akarata vagy küldötte megjelenik, ott helyreállhat a sálóm – ezt kívánja Korinthusnak Pál apostol.

2 Kor. 1,3–7. Nyomorúság és vigasztalás.

A levél mondanivalója doxológiával indul, egyezõen az ószövetségi és korabeli zsidó imádságokkal. (Különösen az ún. 18-as imára gondolhatunk, ennek refrénje a „báruk Elohim”.) Itt azonban nem Istennek egy-egy áldásáért vagy szabadításáért ad hálát az apostol, hanem ellenkezõleg: a szenvedés és szorongattatás, nyomorúság megértéséért! Szükséges ez, hiszen éppen a korinthusiakkal való viszonya, konfliktusa veti fel ezt a kérdést különösen élesen. Érdekes azonban a szenvedés megértésének útja. Kiindulópont: Isten ismerete. Õ az, aki a nyomorúságban vigasztal (Gen 35:3; Ézs 63:15kk.), Õ az, aki kegyelemmel és irgalommal koronáz meg (Zsolt 103:4). Ugyanakkor lehetetlen arra nem gondolni, hogy Jób a barátait nevezi nyomorúságos vigasztalóknak (Jób 16:2), akik ugyan ismerik Istent, de nem tudnak barátjukon segíteni. Pál azonban nem az igazságosan büntetõ Isten szemszögébõl néz a szenvedésre, hanem Krisztus felõl, aki önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel… Így tudja vigasztalni a korinthusiakat is. Hiszen Pál számára a megkeresztelt ember Krisztus halálába keresztelkedett bele, hogy Vele együtt fel is támadjon (Róm 6). A keresztyén lét velejárója a Krisztus szenvedéseiben való részesedés is (Fil 3:10; 2Kor 11:23kk.; Kol 1:24). Nem azzal vigasztal tehát, hogy megpróbálja a nyomorúságot tagadni vagy kisebbíteni. Hanem istenismeretébõl következõen azt mondja: jelen életünk, keresztyén voltunk szenvedései részei Krisztus szenvedésének. Nemcsak a mártíriumra gondolunk itt, hanem arra, hogy Pál szerint a keresztyénné létel a vajúdáshoz hasonlít (Gal 4:19). Az a nyomorúság tehát, mely most az apostolt és a korinthusiakat terheli, nem kilátástalan, érthetetlen, elviselhetetlen, hanem természetes velejárója annak, hogy az ó embernek meg kell halnia, és meg kell születnie az újnak. Az apostol ezzel tud vigasztalni!

Ezt a vigasztalást kapta õ maga is Krisztustól, és mint már megvigasztalt tud igazán másoknak is vigasztalást nyújtani. Õ a saját életében is átélte, hogy bár bõven van része Krisztus szenvedéseibõl, éppen azért bõven adatott számára a vigasztalás is. A kathós-houtós párost itt a legjobb okhatározó módján értenünk: amennyiben bõséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben, akképpen Krisztus által bõséggel van vigasztalásunk is. Ezért lesz a nyomorúság is, a vigasztalás is a gyülekezet vigasztalásának forrásává. Ez az ismeret, ill. az ebbõl fakadó vigasztalás már hatékony módon jelen van (az „energomenos” nem „erõs”, hanem „hatékony”, „munkában lévõ”) a keresztyének életében.

A 7. vers bizonyos mértékig már átmenet a következõ szakaszhoz, a reménység tárgyalásához. Ugyanis ez az oksági összefüggés annyira erõs, hogy minden helyzetben érvényes, kivétel nélkül. Ismét felbukkan a hós-houtós páros, és ami különösen fontos: a koinónoi szó használata. A keresztyén ember Krisztussal koinoniában él (1Kor 10), és ennek a koinoniának ereje jól ismert a Róm 8:31–39-bõl. Az apostol által tanított istenismeret így ad a szenvedésnek új értelmet, így vezet vigasztaláshoz, s mindezzel együtt reménységhez.

2 Kor. 1,8–11. Életveszély és reménység.

Ugyanis a múltban történt valami – az apostol számára nem csak egy egyedi eset, hanem alapvetõ élmény –, melybõl a szenvedés újabb tanulsága születik meg. Halálos veszedelmet említ, amelynek súlyosságába már maga is beletörõdött. Nem tudni, mire utal pontosan az apostol (vö. 1Kor 15:32; 2Kor 4:10; 11:23). De éppen a legmélyebb ponton éli át a keresztyén reménységet: nem önmagában bizakodik, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat. És lám milyen bõséges a vigasztalás: már ebben az életben átéli Istennek a halálból visszahozó kegyelmét! – pedig nem is ebben reménykedett igazából.

Az alapvetõ élmény pedig reménységet szül: miután átélt egy szabadulást, bízik abban, hogy Isten ezután is meg tudja és meg fogja szabadítani. Ha a legnagyobb reménység, a feltámadás bizonyos számára, mennyivel inkább reménykedhet „kisebb” hatalmaktól való szabadulásban!

Az apostoli tisztnek is ad egy új vonást ez a kijelentés. Ugyanis kiderül belõle, hogy nemcsak a verbális közvetítés az apostoli tiszt, hanem közvetíti Isten szabadítását, a reménység kézzelfogható bázisát is. Ami az apostollal történik, az rajta keresztül másokhoz is elérkezik, bennük sokszorozódik.

A gyülekezettel való koinonia is jelentkezik ismét. Ez a korinthusi gyülekezet (!) nemcsak „nézõje” az apostol sorsának, hanem tevékeny részese is: együtt imádkozik az apostolért. A „segítségünkre vagytok” szemléletes kifejezés: együtt állni a teher alá! – a közbenjáró imádság ezt jelenti számukra.

Az eredmény pedig az, hogy nemcsak a szenvedés ismétlõdik, nemcsak a reménység sokszorozódik, hanem a hálaadás is. „Ek pollón prosópón” – sok Istenhez emelt arc tükrözi ezt a hálát…

2 Kor. 1,12–14. Dicsekvés (apológia).

A korinthusiak – az elõzõek ellenére is – levelei hangvétele miatt vádolják az apostolt. (Ennek részleteit nem ismerjük, csak következtetni lehet rá.) Pál azért hivatkozik „forgolódására” (anastrephó), egész életvitelére, mely szerinte nem áll ellentétben leveleivel sem. Lelkiismerete szerint Isten szentségével és tisztaságával (nyíltságával) járta útját – kegyelembõl – nem pedig emberi bölcsességgel. A sarkiké sóphia a népies filozófusok ravaszsága, egoista „bölcsessége” – míg az apostoli életvitel mögött Isten kegyelme áll. A 13. vers nemcsak az ÚF szerint értelmezhetõ, hanem az epiginoskö alapján úgy is: nem írtunk mást, mint amit megismertetek és el is ismertetek, sõt (…) teljesen el fogtok ismerni. Ezzel ismét az apostoli tekintélyt és szolgálatot védelmezi Pál: Korinthus ebbõl alakult, ennek a bizonysága puszta létével is. Az érvelés csúcsa ismét elõhozza a koinonia gondolatát is: ha a gyülekezet elismerte, hogy egy apostol a vezetõje (ez a dicsekvése) – úgy az apostolnak is jól esik hivatkozni arra, hogy Korinthus az „õ gyülekezete”, alapítása. Az apológiában nem önmagát és tekintélyét védi egyszerûen az apostol, hanem a korinthusi gyülekezettel való közösségét, egyedülálló kapcsolatát is.

2 Kor. 1,15–24. Útiterv (apológia).

Pálnak két tervérõl tudunk: az 1Kor 16:5 szerint szárazföldön ment volna Macedóniába, majd onnan Korinthusba hosszabb tartózkodásra. Késõbb, úgy látszik, azt is tervezte (16. v.), hogy hajóval megy Korinthusba, onnan Macedóniába, és vissza Korinthusba. Egyik terv sem sikerült. (Most éppen Troászból érkezett Macedóniába – 2Kor 2:12.) Ez alapot adott a korinthusiak vádaskodásához: az apostol megbízhatatlan az ígéreteiben, emberi módon (kata sarka) tervezget. A 15. vers úgy is értelmezhetõ: ezért akartam elõbb (korábban) hozzátok menni, hogy azután (ennek következtében) részesüljetek kegyelemben – sõt egy variáns szerint: örömötök legyen. Hogy mennyire komolyan veszi Pál a koinoniát, mutatja a 16. v. vége: Korinthusból a gyülekezet küldötteként akart Jeruzsálembe menni (vö. 9. rész). Semmiképpen sem a megbízhatatlanság vagy felelõtlenség miatt nem tette ezt.

Itt azonban tovább nem magyarázkodik, hanem elég indulatosan és határozottan lezárja a vitát. Az indulat miatt azonban elég töredezett a szöveg; textuskritikailag is az, több variánst is találunk, melyek megpróbálják a szöveget érthetõbbé tenni.

Az apostol azután formailag is, tartalmilag is Jézus Krisztusra építi mondanivalóját. Formailag az eskü szakkifejezését említi: tanúm az Isten, ill. hû az Isten (pistos ho theos = „Isten bizony”). Azonkívül mintegy a Hegyi Beszédre gondolva (vö. Jak 5:12) így fogalmaz: nem volt a szavam egyszerre igen is, meg nem is! Tartalmilag hivatkozva pedig Krisztusra, egyszerûen kijelenti: ahogyan Krisztusban Isten igent mondott saját tervére, úgy Krisztus hírnökei is ezt az igent képviselik és hirdetik. Azaz az apostoli autoritásra építve egyszerûen még a gyülekezet kételkedését is visszautasítja.

Ugyanakkor fel kell figyelnünk a nagy kijelentésekre is, melyek ebben az apológiában megszólalnak. Az egyik krisztológiai kijelentés a 20. vers: „mert valahány ígérete van az Istennek, azokra Benne van az igen (vö. Róm 10:4), és ezért Általa van az ámen is”. Az apostol szemlélete szerint az egész Ószövetség és annak minden ígérete Jézus Krisztusra mutat, és Benne teljesedik be. Krisztus által mond a gyülekezet áment, azaz Õ a közbenjáró, aki az Atya elé viszi a gyülekezet könyörgését. A gyülekezet ámen szava ugyanakkor már a liturgiára és etikára utal.

A 21–22. vers is tartalmaz fontos krisztológiai támpontot. Isten a népét Krisztusban megerõsíti – a bebaioó jogi szakkifejezés, az adásvételi szerzõdés megerõsítését jelenti. Krisztussal így lesz „jogerõssé” az új szövetség megkötése. Ennek lépései pedig: a felkenetés, az elpecsételés és a Lélek zálogának adása – ahogyan az õsegyház a keresztelés tényét fogalmazta meg (ApCsel 2:38; 1Kor 6:11; 12:13; Ef 1:13). „A megerõsíteni ige a kereskedõ által adott garanciára céloz, a pecsét a tulajdonjog jele, a zálog pedig a vételár bizonyos hányada – valamennyi olyan szó, melyek a korinthusi kereskedelmi életben mindennap elõfordultak” (Kiss S.). Itt érezhetõ egyébként, mennyire nem „emberi módon” tervez, gondolkozik az apostol. Még így is amikor személyes konfliktusát rendezi a gyülekezettel, Krisztus van szeme elõtt, aki uralkodik mindkét oldalon: a vádlón és a védekezõn egyaránt…

Még egyszer egy esküformula a 23. versben, mintegy koronájaként az apológiának: nem állhatatlanság volt az oka az elmaradt látogatásnak, hanem az is, hogy az apostol nem akart elsõ indulatában intézkedni. Megtehette volna ugyan apostoli tekintélye teljes súlyával, de nem akart uralkodni a gyülekezet hitén (a „kyrieyó” itt már inkább a hatalmaskodást jelenti), csak munkatársként akar mellettük állni. Ebben példa az apostol minden „lelki vezetõnek”! Hiszen a korinthusiak mindenek ellenére „felnõtt” keresztyének; a „szilárdan álltok” perfektumi igealakja húzza alá ezt a tényt.

Az apológia, az indulatos vita így torkollik lassan krisztológiai és ekkleziológiai kijelentésekbe, így csendesedik le az apostol is, a vita hevessége is. Krisztus elõtt áll az apostol is, a gyülekezet is – és érvényesül a kegyelem és a békesség, a rendezett viszony kialakul újra. A 2. rész már sokkal szelídebb hangú, éppen emiatt.

2 Kor. II. RÉSZ

2 Kor. 2,1–4. Fegyelmezés (egyházfegyelem).

Ebbõl a szakaszból is látható az apostol rosszul sikerült látogatása Korinthusban, továbbá annak az elveszett levélnek az ügye, melyre a bevezetésben is utaltunk (vö. 2Kor 7:8 is). Pál apostoli tekintélye alapján megtehetné, hogy újra keményen lép fel megbántójával szemben, de ahogyan a hitükön nem akar uralkodni (1:24), úgy erkölcsükön sem. Nem akar bottal menni közéjük (1Kor 4:21).

Nagyon emberi az apostol hangja. Neki is szüksége van vigasztalásra, és szeretné, ha a benne lévõ öröm közös lenne a gyülekezettel. Bevallja azt is, hogy korábbi levele neki magának is sok gyötrelmet okozott. Ebbõl következtethetünk azért arra is, hogy ez a „könnyek között írt” levél nem egyszerûen „felülrõl lefelé”, feljebbvaló és alattvaló kapcsolatból született, hanem ahogy a 4. vers mondja: hogy megismerjék az apostolban lévõ szeretetet (agapé).

A szakasz azonban túlmutat az emberi kapcsolatokon. Az I. részben említett koinonia miatt itt nem emberi szimpátiáról van szó, nem is emberi sikerélmény keresésérõl, nem is mérlegelés útján jutott ide az apostol. Hanem arról van szó, hogy a korinthusiak gyülekezet, akikkel így akar beszélni! Aki maga is átélte a nyomorúságot és vigasztalást, most ugyanúgy szolgálja a szorongásban a gyülekezet vigasztalását. (Itt is thlipsis van, de nem azonos az 1:8-ban említettel, hanem az elõzõ találkozásra tekint vissza.) Az agapé ugyanis nem mérlegel, hogy mennyi megbánás vagy belátás van a másik félben, hanem segít. Talán pontosan ezért volt „hatása” a könnyek között írt levélnek: nem a tekintély, hanem a benne érezhetõ szeretet hatott! Összefoglalva pedig: a fegyelmezésnek – miután egyházfegyelemrõl van szó – a célja nem a másik megregulázása, hanem a békesség (1:2) kialakítása. Ennek alapja pedig az Isten kegyelmes fordulása hozzánk, ezért nem a bosszú, hanem a szeretet motiválja a fegyelmezést gyakorló apostolt. 2 Kor. 2,5–11. Bûnbánat (egyházfegyelem).

A konfliktus végleges lezárása van ebben a szakaszban. Ami történt, nem csupán az apostol személyét sértette, hanem a gyülekezetet is, legalábbis annak az apostol mellett álló többségét. Pontosan azonban nem ismerjük az esetet; miben állhatott a sértés. Mindenesetre, ahogy a 7:11kk. elmondja, elég nagy volt a felháborodás, talán azt is fontolgatták, hogy a büntetés mértékét még növelni is kell. A büntetés mikéntjét sem ismerjük pontosan, az „epitimia” lehet, hogy csak szóban elhangzó vádat, feddést jelent. Errõl valószínûleg Titusz számolt be Pálnak (2:13), aki úgy vélte, hogy ez megfelelt a célnak, többre nincsen szükség. Annyival is inkább erre gondolt, mert a hírek szerint a megfeddett személy túlságosan is a szívére vette a dolgot, félõ, hogy felemésztõdik benne. A katapinó szónak van két jellemzõ elõfordulása ugyanis: 5:4 – a halandót elnyeli az élet; és az 1Pt 5:8: az ördög elnyeli áldozatát. Hogy egy ilyen nem kívánt folytatást megakadályozzon, az apostol azt kéri, hogy tanúsítsanak iránta szeretetet (kyroó a jogi határozathozatal szakkifejezése).

Ismét visszatér a korábbi levél céljára: mintegy a gyülekezet kipróbálására írta azt, s a gyülekezet kiállta a próbát. Miután pedig a gyülekezetben rendezõdött a helyzet, az apostol sem akar tovább ezzel foglalkozni. Különösen azért nem, mert Krisztus színe elõtt áll õ is, a gyülekezet is. Amikor pedig a megbocsátás esetleg nem történik meg, tér nyílik a Sátán elõtt, akinek szándéka ismert (vö. pl. 11:3).

Felvetõdik az 1Kor 5 és e szakasz párhuzama, de általában a magyarázók elvetik. Ott ugyanis kifejezetten vérfertõzésrõl van szó, és a Sátánnak való kiszolgáltatásról (exkommunikációról). Itt sokkal kisebb horderejû az ügy. Fontos viszont az 1Kor 5–6 annyiban, hogy a gyülekezetben lévõ vitás kérdések elintézése ott is szóba kerül. A keresztyén egyházban a fegyelem nem jogi kérdés, a büntetés nem öncél, a megbocsátás sem egyszerûen valaminek az elfeledése, hanem miután gyülekezetrõl van szó, koinoniáról, a megrontott békességet helyre kell állítani. Ezért kell a megfeddett embert vigasztalni is, helyreállítani a közösséget vele is! Ezzel ez a témakör befejezõdik. A lezárás lehetõsége abban van, hogy nem emberileg (kata sarka) gondolkoznak és cselekszenek, hanem Isten szentségével és tisztaságával igyekeznek járni ebben a világban (1:13).

2 Kor. 2,12–17. Evangélium és apostolság.

A bûnbánat-megbocsátás ügyének lezárása után az apostol témát vált. Még pár sor erejéig vázolja a történeti szituációt, de igazából itt egy új gondolatsort kezd az apostolság tárgyalásával (3–6. részt). A 3. missziói út során az apostol ismét Troászban volt, ahol kapu nyittatott számára – a 2. úton itt nem folytatott missziót –, ugyanakkor gyötrõdött Korinthus miatt, és annyira várta vissza Tituszt, hogy eléje is ment Macedóniába. Engedetlenségnek tekintsük ezt (az ajtónyitás miatt), vagy egyszerûen ténynek: egy lezáratlan üggyel megterhelve képtelenség teljes szívvel szolgálni? Mindkettõ lehetséges, de a következõ versek inkább az utóbbi értelmezést feltételezik. Ennek a pár mondatnak igazi folytatása azután majd a 7:5-ben következik. A 2:14–7:4 perikópa az apostoli szolgálat méltóságáról, gondjairól, lényegérõl szól, még ha közben nagy kitéréseket is tesz az apostol, elmélyedve egy-egy említett szóban vagy gondolatban.

A 14. verstõl kezdõdõen két képet említ. Az egyik a diadalmenet képe. A gyõztes hadvezér hazaérkezése óriási esemény és látványosság ebben a korban. Az evangélium útját ehhez hasonlítja Pál. Nagy kérdés, hogy ebben milyen szerepet tulajdonít magának? A triambeyó nem határozza meg, hogy gyõztesként vagy fogolyként vesz részt ebben a menetben. A Kol 2:15 alapján gondoltak a fogolyra, ugyanakkor itt az összefüggés inkább az elsõ lehetõséget kívánja: az apostol a gyõztes Krisztus mellett a diadalmas sereg tagjaként menetel. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a gyõztes sereg tagja idõleges vereségeket és sérüléseket él át (vö. 11:23kk.). Itt azonban már Krisztus ereje hordozza õt is gyõztesként.

A másik kép az illat. Szokatlan a kifejezés: Krisztus ismeretének illata (vö. Ef 5:2). Mintha több gondolat is ötvözõdne ebben: egyrészt a rabbinus és intertestamentális irodalomban gyakori kép, hogy Isten jelenléte mintegy jó illatként betölti környezetét, a mennyei szférát (Jézus Sirák fia könyve, syr Bar, aeth Hen) – ugyanakkor a gnosztikus irodalomban is elõfordul: ott az ismeretet tekintik ilyképpen. De gondolhatunk az égõáldozat „illatára” is. Különösen ez utóbbi látszik jelentõsnek: a diadalmenetet kísérõ hálaadó áldozat a gyõztesnek valóban az „élet illata”, ugyanakkor a legyõzöttnek a „halál illata”. Akár szó szerint is, hiszen nemegyszer tömeges kivégzés volt a diadalmenet végén. „Isten dicsõségére” történik mindez, azaz hogy kiderüljön, minden Isten dicsõségét szolgálja, az élet is, a halál is (azaz az elbukottak bûnhõdése is). Az osmé és az euódia szinonimák itt is, másutt is elõfordulnak együtt, jelzõs szerkezetben is. A „szóváltásnak” nincs értelmet befolyásoló jelentõsége.

A diadalmenet pedig az evangélium hatása (a 2:12 eredeti szövegében nincsen benne a „hirdetésére” szó!). Ahol az evangéliumot hirdetik, képviselik, ott valami hatalom, erõ van jelen, mely azonnal megosztja a világot (vö. Jn 12:47kk.). Az apostol az evangélium szolgálatával ennek a megosztásnak az eszköze. Méltán veti fel azonnal: de ki képes, ki alkalmas erre? És ki minõsíti ebben az embert?

Egyik oldalról ugyanis arra kell gondolnia, hogy sokak számára ez a szolgálat üzletté válik – a kapéleyó üzletelést, házalást, nyerészkedést jelent. Használatos volt ez a szó a vándorfilozófusok, népies filozófusok munkássága megjelölésére. (Van egy ószövetségi párhuzama is: az Ézs 1:22 fordításában találjuk ezt a szót, ahol az igehirdetés meghamisítását jelenti – bár valószínûleg nem erre gondol itt Pál.)

A másik – saját – oldalról azonban azt kell elmondania: az õ számára nem ezt jelenti az evangélium szolgálata, hanem tiszta szívbõl (vö. 1:12), „Istenbõl” szól. Pál szeret szinte szójátékot ûzni a prepozíciókkal, azért nem kell túlértékelni az „ek tou theou” kifejezést mondjuk a predestináció felé, mégis fontos meghatározása ez az igehirdetésnek: igazából Isten az alanya, és nem az apostol! Ugyanakkor Isten színe elõtt, állandóan ebben a felelõsségben és „ellenõrzésben” szólnak. Az egész folyamat pedig Krisztusban történik (nem Krisztus „által”, mint az ÚF közli), azaz Krisztus jelenlétében, erõterében, mint az új teremtés eseménye (5:17). Az apostol alkalmassága tehát nem a tisztség elfogadásában és gyakorlásában, hanem az elhívatottság eseményében van.

Említsünk itt meg még egy nézetet, mely szerint az õsegyházban nem feltétlenül az volt a sorrend a hirdetett ige és a sákramentum kapcsolatában, mint nálunk, hogy ti. a hit hallásból van, a sákramentum látható ige, azaz elpecsételése mindannak, amirõl az igehirdetés szól. Hanem esetleg éppen fordított volt a helyzet néha: a koinoniában élõk, a keresztség által betagoltak és az úrvacsora által tápláltak tapasztalata az, hogy az igehirdetés hallható sákramentum(?!), azaz hatékony szent cselekmény (vö. a dábár jelentésével!). Ha túlzás is így fogalmazni, de nincs messze attól, amit az apostol számára az evangélium szó jelent (vö. Gal 1).

2 Kor. III. RÉSZ 2 Kor. 3,1–3. Pál ajánlólevele a gyülekezet.

A keresztyén egyház is átvette a zsidók szokását, hogy az egyik közösségbõl a másikba érkezõ vándortanítók ajánlólevelet vittek magukkal (vö. 8:18kk.; ApCsel 15:27; 18:27 stb.). Ironikusan visszautalva a korinthusi konfliktusra, azt kérdezi Pál: vajon erre neki és munkatársainak szükségük van – éppen Korinthusban? Ennek szükségtelen voltát két képpel is szemlélteti: az egyik a szívbe írott törvénylevél, a másik pedig a kõszív–hússzív ellentét. Ez a két kép végül egybemosódik.

Az Ószövetség ismeri a szívbe írt szavakat, és azt is, hogy a kõtáblákkal vagy kõszívvel ellentétben Isten végsõ szándéka az, hogy élõ szívek hústábláira legyen feljegyezve Isten akarata (Péld 3:3; 7:3; Jer 31:31kk.; Ez 11:19; 36:26).

Problémás a 2. vers szövege: „be van írva szívünkbe” helyett logikusabb, és néhány kézirat is javasolja a „szívetekbe” változatot; Pál „ajánlása” a korinthusiak szívébe van felírva!

A szakasz mondanivalója ez: az apostoli szolgálat Korinthusban tapasztalati tény: „szolgálatunk által szerzett levele” vagytok Krisztusnak. Ezt ismeri és megismeri (anaginoskó) mindenki. A küldõje-írója sem emberi tekintély, hanem Isten Lelke, azaz Istennek dinamikus hatalma. Ahol nyilvánvalóan Isten cselekszik – mit kérdezhet még ember?

2 Kor. 3,4–6. Pál alkalmassága Istentõl van.

Mintha az apostol egy kicsit elgondolkozna az elõzõ szakasz néhány szaván: alkalmasság, írott ajánlás, Lélekkel írva szívbe stb. – és megállítva a gondolatmenetet, elmélyíti ezt a témát. Az alkalmasság – megismétli itt is – nem belülrõl fakad, hanem kívülrõl adatik; Istentõl van. (Az ÚF nagyon kibõvíti a szöveget és eltér az eredetitõl.) Isten elõtt (pro tou theou) ítéltetik meg bizakodása is, alkalmassága is. Amennyiben pedig ez némelyek számára kérdéses marad, azzal érvel az apostol, hogy õ új szövetség szolgája. (Az eredetiben nincsen határozott névelõ!) Kérdés itt elõször az új szó értelmezése. A profán görögben valami soha nem volt újat jelent többek között, Pálnál azonban nem ezt, hanem a régivel szembeállítva a régi megújítását jelenti. Jellemzõ parallelek: új ég és új föld, új teremtés… Mint új szövetség, itt aligha tekinthetõ a mi megszokott értelmezésünk szerint, részben azért, mert mint irat még nem ismert, részben pedig azért, mert az új szövetség teológiai jelentéssel az úrvacsorai szövegekben és a Zsidó levélben szólal majd meg. Pál itt minden bizonnyal a Jer 31 szerinti új szövetségre gondol; Isten és a nép között új típusú, új minõségû kapcsolatra.

Ezért is folytatja a betû és Lélek szembeállításával. Az írott kõtábla említése indítja erre a folytatásra az apostolt, de nem arra gondol, hogy az írott betû önmagában öl – hiszen õ is zsidó, és a Törvény Istentõl rendelt voltát soha nem vonja kétségbe (Róm 7:7kk.; Gal 3:19k.) –, hanem arról szól, hogy a betû alapján, a Törvény alapján élõ ember számára a halál útjává válik a betû. Ugyanis itt nem a megmerevedett szövegre és a Lélek dinamizmusára gondol, hanem a betû és Lélek két princípium. És hogy itt mire gondol az apostol, megtaláljuk a Róm 7:7kk. és 8:2kk. szövegében. Ugyanis az Írásban nemcsak az életre szóló utasítások vannak, hanem az engedetleneknek szóló átkok is, és ezt is magára veszi az, aki a betû alapján áll. A Lélek ezek után nem a belsõ szabadságot jelenti, hanem az Isten Lelke. által aktualizált parancsot, kijelentést, amelynek nem az a jellemzõje, hogy nem betû, hanem hogy a Lélek olyasmire teszi képessé az embert, amire a maga erejébõl soha nem lenne képes. A betû és Lélek ellentéte tehát Pálnál nem „tartalom és forma”, nem is „megmerevedés és élet”, hanem két út: a Törvény útja és Isten Lelkének útja.

2 Kor. 3,7–11. A szolgálat dicsõsége.

Az apostol továbbviszi a gondolatot: az apostoli szolgálatra való alkalmasság után ennek a szolgálatnak a dicsõségérõl ír. Az elõzõ versek nyomán az Ószövetség, a betû szolgálatát egyszerûen rövidítve a halál szolgálatának nevezi (ld. elõbb). Ugyanakkor magát a szövetséget nem „értékeli le”, hanem éppen annak dicsõségérõl beszél az Ex 34:29 alapján. Igaz, egy magyarázó szó nyitányként már jelzi a következendõket: „múló” dicsõségrõl van szó (a katargeó jelentése nem valaminek a létét kérdõjelezi meg, hanem érvényét; hatályon kívül helyezni valamit). Az Ószövetség és Mózes szolgálata rangját azonban jól hangsúlyozza a felidézett történet. És ebben jön a „felértékelés”, hiszen kicsitõl a nagy felé úgy érvel Pál: mennyivel inkább dicsõséges az új szövetség szolgálata! Három ellentétpár szolgálja ezt a fokozást: halál, ill. Lélek szolgálata, kárhoztatás vagy megigazulás történik általa (a dikaiosyné inkább megigazulás, mint igazság), és elmúló vagy megmaradó dicsõség.

Az Ószövetségbõl jól ismert kábód szó jelentéséhez fûzzük hozzá: a hellénista gondolkozásban szinonimái a dynamis és a pneuma is; Pál láthatóan ezt is szem elõtt tartja – különösen a következõ szakaszban. 2 Kor. 3,12–17. A szolgálat és ismeret leplezetlensége.

Tovább folytatja az apostol a gondolatmenetet az Ex 34:29kk. alapján. Olyat is mond, ami nincsen benne a kanonikus szövegben, hanem amit õ érez útmutatásként ebbõl a szövegbõl. Ugyanis a kanonikus szöveg szerint Mózes arca fénylett, emiatt féltek is hozzá közel menni. Azonkívül „szolgálaton kívül” lepel volt az arcán, de amikor Istennel beszélt, mindig levette a leplet. Pál hozzáfûzi: Mózes fenntartotta késõbb is a leplet, hogy ne lássák a dicsõség fényének elmúlását (!). Sõt a „mulandó végét” említi, ami a következendõkben már szinte az egész Ószövetséget jelenti.

Ez a történet az apostolnak példává lesz: a zsidóság azóta is ebben a helyzetben van: lepel van az arcukon, amikor Mózest – az Írást meg akarják érteni (az anagnósis felolvasás is, megértés is egyszerre). Ennek következménye az, hogy szívük megkeményedett – szemléletes a póroó ige (vö. Ézs 6:9–10; Róm 11:7–8). Errõl az apostol nyíltan szól – a parrésia jogi szakkifejezés: a felnõtt polgárjoga nyíltan szólni, sõt a filozófusoknál az életvitel szabadságát is jelenti ez a szó. Az apostol ilyen alapon szól az Ószövetség „leplezett” megértésérõl.

Kemény kifejezés az, hogy „mulandónak” nevezi az apostol az Ószövetség dicsõségét. Mindez azonban így marad, amíg Krisztushoz nem térnek, mert csak ott tûnik el a lepel (vö. 18. v.): A megtérés szó itt nem a hagyományos értelmû, hanem az epistrephó odafordulást jelent, helyes útra térést; ebben az esetben a betû útjáról a Lélek útjára térést. Ti. Jézus ebben az utolsó (eszkhatológikus) idõben már a Lélek hatalmában és létformájában van jelen (vö. Jn 3!). Pál nem krisztológiai vagy pneumatológiai dogmát ír itt, hanem csak az összefüggésben maradva, egészen lerövidítve a gondolatmenetet, fogalmazza ezt a mondatot. A parrésia szükségszerû velejárója ugyanis az eleutheria és az exousia a hellenista gondolkozásban – s lám mindegyikre gondol Pál is.

A szabadság különben nem a mindentõl való szabadságot jelenti, hanem az ótól, az elmúlt aion hatalmaitól, a betû szolgaságától való szabadságot.