Jubileumi Kommentár

ELÕSZÓ

Új kiadásra kerül az 1967-ben szerkesztett és 1972-ben megjelentetett ún. Jubileumi Kommentár, mely az egész Bibliához magyarázatot tartalmaz. Mielõtt a második kiadás elõkészítésérõl számot adnánk, vessünk egy pillantást a mû jelentõségére és elsõ kiadására.

A Debreceni Alkotmányozó Zsinat 1567-ben úgy tevékenykedett, hogy a magyar református egyház életébe maradandóan beírta nevét és mûvét. Ennek négyszázadik évfordulóját ünnepelte meg egyházunk 1967-ben, és ez az emlékezés szintén maradandó nyomot hagyott egyházunk történetében, mert a bibliafordítás munkája mellett a teljes Szentírás magyarázatának a vállalkozása született meg, és ennek az elsõ füzete került az asztalra.

A református egyház az Ige egyházának vallotta és vallja magát. A reformáció az Ige felfedezésének az új korszakát nyitotta meg. A bibliafordítás és a Biblia magyarázata már akkor elszakíthatatlanul összekapcsolódott. Ez pedig azt jelenti, hogy az egyház az Ige felfedezésének szüntelen küzdelmében, örömében él. Jézus azt mondta: "Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet" (Mt 13:44). Az egyház a reformációban mindenét "eladta" és "megvette" a szántóföldet, képletesen szólva. Egyetlen kincse lett, ahogy Luther megfogalmazta: az evangélium. Ennek felfedezése azonban nem egyszeri esemény csupán, hanem folyamat, amely soha nem ér véget. Az egyház élete a szüntelen megújulás parancsa alatt áll – ecclesia semper reformanda – , ez pedig csakis az Ige értelmezésének megújulásában megy végbe. Hogyan is hirdethetne az egyház mindig újat, ha nem élné át az Írás felfedezésének új és új örömét! "Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik" – mondja Pál (Róm 10:15), majd hozzáteszi: boldogok, akik látják "a Krisztus dicsõségérõl szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása" (2Kor 4:4b).

Az evangéliumot prédikálni azonban hogyan lehetne magyarázat nélkül? "Érted is amit olvasol?" – kérdezi Filep az etióp kincstárnoktól és a válasz így hangzik: "Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza" (ApCsel 8:30-31). Az egyház önmagára találása tehát az Írás megértése, az Írás magyarázata által megy végbe. Ezért a magyarázatért pedig meg kell küzdeni az egyháznak és benne elsõsorban az igehirdetõknek. Megkönnyíti a küzdelmet, ha jó kommentár van kezeik között. Ennek a nemzedéknek erre különösen szüksége van. Megvilágítjuk az okát. Akik a teológia mûvelésének a küzdelmében élnek, azok nemegyszer a héber és a görög nyelv elsajátításán túl egy-két élõ idegen nyelvet is megtanultak, hogy az Írás teljesebb magyarázatához, színvonalasabb, a kor mértékének megfelelõ értelmezéshez jussanak. A reformáció korától kezdve sokan keresték fel éppen ezért a reformáció külföldi szellemi központjait. Sajnos ez a nemzedék ebbõl a lehetõségbõl nagy általánosságban kimaradt. Szükséges tehát olyan írásmagyarázatot adni a lelkészek és a gyülekezetek kezébe, hogy azok is részesüljenek az Írás értelmezésének kincseibõl, akik maguk a "szántóföld megvásárlásáért" többet nem tehettek. Egyházunk azon az állásponton volt és van, hogy nem a prédikáció-irodalmat kell növelni, hanem az írásmagyarázatot kell gazdagítani, hogy ki-ki maga dolgozhassa ki igehirdetéseit, és ne másokra támaszkodjon. Csakis az Írás értelmezéséért végzett önálló fáradozás teheti eredményessé az igehirdetéseket. Ezek a szempontok vezettek oda, hogy hosszú küzdelem után végre az egész Szentíráshoz készült magyarázat kerülhetett az asztalra.

Ezzel az a vita is eldõlt, hogy ne külföldi kommentárokat fordítsunk le magyar nyelvre, hiszen a sokféle sorozatból annak az egynek a kiválasztása is emberfelettien nehéz döntés lenne, amely fordításra kerülhetne, továbbá ez a mi kérdésünket nem is oldaná meg. Nem lenne egységes, egy szempont alatt létrejött vállalkozás. De arra is kell figyelni és gondolni, hogy a még közöttünk élõ és dolgozó tudós professzorok és lelkészek mûvei ne maradjanak az íróasztal rejtekében, hanem napvilágot lássanak és bennünket gazdagítsanak, vagyis írják õk az írásmagyarázatokat. Ehhez társul még az a szempont, hogy a mi körülményeinkre és igényeinkre is figyelni kell az írásmagyarázat során. Magyar szerzõk sokkal inkább tudják azt, hogy itt és most milyen magyarázatra van szükség, amely a tudományos és a gyakorlati szempontokat összekapcsolja, kiegyenlíti. Ehhez hozzá kell venni azt is, hogy egy külföldi sorozat lefordítása, lektorálása és kiadása olyan hatalmas idõt venne igénybe, mely újból csak ennek elvetéséhez vezetett.

Nagy elõnynek lehet tekinteni a magyar szerzõk és a magyar lelki viszonyok figyelembevétele mellett az egy kötetet is. (Ez akkor is igaz, ha ez az "egy kötet" most némi módosulást szenved.) Ez azt jelenti, hogy minden egy helyen megtalálható. Nem kell könyvek tucatjait átnézni, hogy kortörténeti, irodalomtörténeti, bevezetéstani, exegetikai kérdéseket külön-külön megvizsgáljunk, mert ezek egy helyen rendelkezésünkre állanak. Ilyen egykötetes kommentár (vagy több kötetben, de egy egységet képezõ) nagy elõnyöket rejt és a nyugati-keresztyén egyházak teológiai irodalmát ismerve egyedülálló vállalkozásnak mondható. Ezek után a 2. kiadás elõkészítésérõl szeretnénk beszámolni: A Zsinat Tanulmányi Osztálya (késõbben a Zsinat Tanulmányi Bizottsága) tartotta kezében a munkálatokat. 1990. április 9-én összehívta az ószövetségi és újszövetségi szakbizottságokat – dr. Tóth Kálmán és dr. Karasszon Dezsõ ószövetségi, továbbá dr. Lenkeyné dr. Semsey Klára és dr. Bolyki János újszövetségi professzorok vezetésével –, hogy a Kommentár újra történõ kiadásának a részleteit megbeszéljék. Minden bibliai könyv magyarázatára vonatkozóan külön döntés született. Az egyenkénti döntés felsorolását most mellõzve – azt az általános szabályt rögzítjük, mely a Bizottságot e döntésekben vezette. A Kommentár még élõ szerzõit egyenként megkérdezte e bizottság levélben, hogy ki akarják-e egészíteni, esetleg át akarják-e dolgozni írásaikat, vagy változatlanul kívánják hagyni. Ezt az állásfoglalást ki-ki maga hozta meg és közölte a Bizottságot képviselõ Tanulmányi Osztállyal. A Kommentárnak már elhunyt szerzõi írásainak sorsáról a Bizottság egyenként döntött. Részben teljesen újat íratott, részben az átdolgozására, esetleg az átnézésére tett javaslatot. E határozat alapján kaptak megbízást a Zsinat Tanulmányi Bizottságától az új szerzõk mûveik elkészítésére. Az újonnan készített mûveket is az elõzõ gyakorlatnak megfelelõen lektorok nézték át és véleményezték.

A munka több ok miatt is lassan haladt elõre, míg aztán 1994 decemberére a legtöbb kézirat már beérkezett. A Zsinat Tanulmányi és Sajtóbizottságának titkárai ekkor láthattak neki a sajtó alá rendezés alapvetõ feladatához. Mindenki elõtt ismeretes a könyvkiadás költségeinek rendkívüli és folyamatos emelkedése, amely a legésszerûbb és legtakarékosabb nyomdai kivitelre kényszerített minket. Ezért kellett úgy döntenünk, hogy a Kommentárt három kötetben adjuk ki: az ószövetségi részt két kötetben, az újszövetségi magyarázatokat egy kötetben. Szívbõl reméljük, hogy az egy egységet képezõ három kötet – tehát továbbra is az egyetlen teljes magyar nyelvû kommentár a Bibliához – mindenki számára elérhetõ lesz.

Isten áldása kísérje e bibliai kommentár útját olvasói körében, gazdagítsa az igehirdetõk szolgálatát, segítse a Biblia hûséges olvasóinak tisztánlátását hitünk és református keresztyén életünk folyamatos megújulásában és megerõsödésében !

1995 húsvétján

DR. SZATHMÁRY SÁNDOR
a Zsinati Tanulmányi Bizottság

TARR KÁLMÁN
a Zsinati Kiadói és Sajtóbizottság titkára titkára