//palheidfogel.gportal.hu
//palheidfogel.gportal.hu

„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.” Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:


Az erőszakra épített világ akkor hull véres darabokra, amikor a békét örökre biztosítottnak véli. Ennek a világnak nem több hatalomra, erősebb hadseregre, különb harci eszközökre, körmönfontabb diplomáciára van szüksége: ennek a világnak kis jóakaratra, jézusi erőkre van szüksége. Ezt a világot nem kívülről kell széppé tenni cicomás műveltséggel, technikai vívmányokkal: ezt a világot csak belülről lehet széppé tenni: az Isten szellemének, a lelkiségnek kiragyogtatásával.” Ravasz László református püspök


Tiszteld minden ember hazáját, de szeresd a magadét. Helen Keller


 

Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik
szívem. Zsoltár 28,7

… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti."  Karl Barth

.


Theológia, Történelem, Graduál, Zsoltár


Heidfogel Pál

lelkészi önéletrajz - 2015


Családi Honlapom:

//heidfogel-domjan.gportal.hu

phfogel@gmail.com

 

 
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Elfelejtettem a jelszót
 

www.refzarszam.hu

shopify site analytics
 

Heidelbergi Káté 1563

 

II. HELVÉT HITVALLÁS

 

A GENFI EGYHÁZ KÁTÉJA

A GENEVAI Szent Gyülekezetnek CATHE- CISMUSSA
 
Avagy A Christus tudományában gyermekeket tanító  FORMATSKÁJA 

M.Tótfalusi Kis Miklós által 1695 esztend 

A Genfi Egyház Kátéja 1695 Ennek ismertetője.

Kálvin János: A Genfi Egyház Kátéja Pápa 1907.
www.leporollak.hu - Németh Ferenc munkája

Hermán M. János: A Genfi Káté útja Kolozsvárig

- Fekete Csaba Káté, egyház,tanítás 

 

IRTA: Kálvin János

 

KÁLVINRÓL IRTÁK

 

Kálvin évfordulók

 

KARL BARTH 1886-1968

 

Bibó István

 

Biblia - Ó és Újszövetség Próbakiadás -

 

Bibliakiadások, könyvek
Magyar biblikus irodalom

 

Biblia év, évek után

 

Dr Csehszombathy László
szociológus 1925-2007

 

OSCAR CULLMANN 1902-1999

 

Egyházi Zsinatok és Kánonjai

 

FORRÁSMŰVEK

 

GALSI ÁRPÁD
Jakab, az Úr testvére

 

A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...

Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .

E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben,  a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal


2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó

 

 

Dr GÖRGEY ETELKA lelkipásztor, iró

 

1. Közösség az Ószövetségben

2. Biblia és liturgia

3. Pártusok és médek...

4. Isten bolondsága

5. Éli, éli, lama sabaktani?

6. Minden egész eltört?

7. Siralmak és közösség

 

HARGITA PÁL
református lelkipásztor


Istvándi 1924-1996 Pápa

 

Keresztény filozófia

 

Dr (Kocsi) KISS SÁNDOR

 

Kommentár 1967 és

 

Dr KUSTÁR ZOLTÁN

 

MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER
1532-1572

 

DR NAGY BARNA

 

Dr PÓTOR IMRE

 

Dr RAVASZ LÁSZLÓ püspök

 

SZEGEDI KIS ISTVÁN


1505 - 1572 REFORMÁTOR

 

SZENCI MOLNÁR ALBERT

1574 - 1633

 

Theológiai irodalom

 

Temetési beszédek

 

DR TÓTH KÁLMÁN
theológiai professzor


1917 - 2009

 

DR. TÖRÖK ISTVÁN

 

Dr. VICTOR JÁNOS (1888-1954)

 

Régi magyar Irodalom

 

Régi könyvek és kéziratok

 

XX. század Történelméhez

 

Webem - itt

 

PDF - MP3 - Doc - Odt formátum

 

Teremtésről

„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a  legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
 
 
- Dr. KARASSZON ISTVÁN Keresztyén hit és her-
menutika Kecskemét 1995
- Dr. KARASSZON ISTVÁN Keresztyén hit és her-
menutika Kecskemét 1995
: 3. A SZENTÍRÁS TEKINTÉLYÉNEK REFORMÁTUS GYÖKEREI

3. A SZENTÍRÁS TEKINTÉLYÉNEK REFORMÁTUS GYÖKEREI


A SZENTÍRÁS TEKINTÉLYÉNEK REFORMÁTUS GYÖKEREI

A Szentírás tekintélyéről már a múltban is heves és gyakran tanulságos viták folytak. E viták szükségesek, ám ha polemikus színezetet öltenek, már el is veszítették gyümölcsöző lehetőségüket, hiszen ahelyett, hogy a partnerek gondolkozását kölcsönösen gazdagítanák vagy legalábbis tisztázódásra hívnák ki, dogmatista elzárkózáshoz vezetnek. Ez pedig éppenséggel összeegyeztethetetlen a református episztemológiai felfogással a Szentírás tekintélyéről — amely felfogás már a reformáció korában épített a hit analógiájára: „Analogia fidei est argumentatio a generalibus dogmatibus, quae omnium in ecclesia docendorum normam continet.” A református hit talaját elsősorban az hagyja el, aki ezen tételnek ellene tesz.

Hogy pedig a diszkusszió valóban újabb közös eszmélődés kiindulópontja lehessen, s e sorok írójának meggyőződése szerint olyat is nyújtson, ami eleddig hiányként jelentkezhetett, a református fölfogás történeti vonatkozására kell röviden utalnunk. A reformátusság ui. nem egyedül birkózott a Szentírás tekintélyének kérdésével, s nem is a reformátusság vetette föl először azt; más felekezetek fölfogása is befolyásolta a mindenkori református kérdésföltevést, s a „Zeitgeist” is sokszor rányomta bélyegét a református dogmaformálásra. Ha pedig mindez így van, akkor nem elégedhetünk meg egy-egy tétel idézésével: a református dogma fejlődésének duktuszára is figyelmet kell fordítanunk, ha jellemzőt akarunk mondani a református tanról.

1) Kálvin a reformáció második generációjához tartozott; az ő korában elterjedt volt már a nagy lutheri, új hermeneutikai horizontokat felnyitó elv: hogy ti. a Szentírás sui ipsius interpres (est). Megjegyezzük, hogy ennek általános elterjedése, valamint utóhatása aligha becsülhető túl: ha A. Polanus 1624-ben (kissé kevéssé eredeti módon) ezt írja: „Interpretatio sacrae Scripturae est explicatio veri sensus et usus illius, verbis perspicuis instituta ad gloriam Dei et aedificationem ecclesiae”, úgy ez inkább már közhelyszerűen, a mindenki által ismert tan megismétléseként hathatott. Hozzátehetjük még — a lutheri tan fontosságát hangsúlyozandó —, hogy az ifjú Kálvint személy szerint is nagymértékben befolyásolta a lutheri reformáció; nem elhanyagolható a francia humanizmus mint szellemi háttér sem (ha még oly vitás kérdéseket is támaszt), amelyből Kálvin jött és amelytől a történeti magyarázatot, ill. az ipsius interpres elvét megtanulhatta komolyan venni. Kálvinnak minden oka megvolt, hogy ne változtasson a lutheri nézeten! S mégsem így történt. — Ennek oka (legnagyobb valószínűség szerint) az lehetett, hogy a „második generációs” Kálvin elsőként gondolta végig: ha a Szentírás önmagát magyarázza, ill. önmagából magyarázandó, akkor a Bibliát kivontuk az egyház tekintélye alól, s a Szentírás tekintélyét önállósítottuk. Innen érthető az Institutio I. kötetének támadása az Augustinus-féle tan ellen („Ego vero evangelio non crederem, nisi me catholicae ecclesiae commoveret auctoritas.”) Kálvin erre az abszurd mondatra csak Augustinus speciális, kontroverziákba kényszerült történeti helyzetét látja magyarázatnak. Ez azonban természetesen nem teszi e mondatot elfogadhatóvá. Tehát: Luther contra Augustinus! (vö. fentebb, 14-15. l.) A Bibliának közvetlenül (s nem az egyház közvetítésével) van kapcsolata Istenhez. A Kálvin-barát Bullinger így mondja (Compendium christianae religionis, 1556): „Breviter, cum Scriptura verbum Dei sit, indubitato illi credendum est”. Ez a mondat már előre magyarázza, hogy miért lett később olyan gyakran idézett szó az autopistos a református dogmatikákban a Szentírás vonatkozásában.

Az egyház tekintélyének átvitele tehát a Szentírásra — megsemmisült; persze, más formában jelentkezik még a kettő kapcsolata egymással, mégis ez inkább az egyházra nézve lesz interpretatív jellegű (ld. az „ecclesiae testimonium” kifejezést Z. Ursinusnál). Ha pedig a Szentírás tekintélyét Isten tekintélyén keresztül közelítjük meg — ld. Bullinger fentebbi mondatát —, akkor világosan kivehető Kálvin útja a Szentlélek megígért jelenlétének tekintélyéhez. A sokszor idézett mondat súlyát az Institutio I. kötetéből igen komolyan kell vennünk, mert fölbecsülhetetlen theologiai döntés volt leírása, s még talán ennél is nagyobb jelentőségű volt utóhatása: hogy ti. „Testimonium Spiritus Sancti omni ratione praestantius esse.” A döntés világos: a Szentírás tekintélyét és magyarázását Kálvin kiemeli az ekkléziológia hátteréből, s inkább a pneumatológia felé közelíti. A döntés recepciója széles körű; J. Heidegger parafrázisa így hangzik: „Testimonium illud Spiritus Sancti non est nuda persuasio animi... sed est fulgor et splendor eius in tenebrosis cordibus nostris.” (Corpus theologiae, 1700) De már 1562-ben is így ír Z. Ursinus (reprodukálva a lutheri és kálvini tant): „iudicem non ecclesiam, sed ipsium Spiritum Sanctum in Scriptura nobis loquentem ac verba sua declarantem agnoscimus.” A genfi dogmatikus, F. Turretinus több mint egy évszázad múlva a mester Kálvin döntését reprodukálja: „Nos docemus, hominem sine ope Spiritus Sancti Scripturam nec recte percipere nec ei se subiicere esset.” (L. Riissenius: F. Turretini Compendium theologiae, 1695).

Turretinus szavai azonban már többet is elárulnak ennél: Kálvin tanainak bizonyos interpretációját feltételezi a fenti mondatban szereplő „percipere” és „subiicere” ige. A Szentírás megértését és normaként történő fölhasználását úgy osztja ketté itt Turretinus, hogy az bár nem idegen a kálvini tantól, mégis ahhoz képest pontosítást jelent: Institutiójában ő így ír (1688): „Authentia alia est historiae sive narrationis, alia insuper veritatis normae... Non omnia, quae sunt in Scriptura, habent authentiam normae, ut ea, quae ab impiis vel diabolo dicta referentur; sed omnia tamen habent authentiam historiae.” A XVII. században azonban még világos hogy ez a pontosítás másodlagos Kálvin döntéséhez képest. „Auctoritas et certitudo Scripturae pendet a testimonio Spiritus Sancti et haec est demonstratio demonstrationum maxim” — írja J.H. Alsted 1618-ban. G. Voetius válogatott disputációiban néhány évtizeddel később így ír: „sic Spiritus Sanctus est internum, supremum, primum, independens principium actualiter mentis nostrae oculos aperiens atque illuminans, et credibilem Scripturae auctoritatem ex ea, cum ea, per eandem efficaciter persuadens, sic ut nos tracti curramus et passive in nobis convicti acquiescamus.” A fölfogás még itt sem új, jóllehet a stílusban már megjelennek a szuperlatívuszok, amelyek majd a „történelmi kálvinizmus” inspiráció-tanát uralni fogják. Ezzel párhuzamosan pedig a Turretinusnál is észlelt kettősség: az authentia (auctoritas) normativa és az authentia (auctoritas) historica megjelenik, abban a formában azonban, hogy mindkettő felett a Szentírás egysége áll: „dicimus totam Scripturam esse authenticam authentia historiae, hoc est infallibilem... dictate Spiritu Sancto... quod ad rem et quod ad phrasin.

Ha valaki hűségesen végigolvasta ezeket a kétségkívül kiragadott, de minden bizonnyal jellemző idézeteket, ha figyelemmel végigkíséri azt a fejlődést, amely először a lutheri „Scriptura sacra sui ipsius interpres” elvet továbbfejlesztette, a „testimonium Spiritus Sancti internum” széles körben elterjedt hermeneutikai princípiumához ért el, majd ennek részletezése során különbséget tett a történeti és dogmatikai tekintély között, akkor önmaga vonja le az idézetekből a következő tanulságot: a Szentírás tekintélyének nagyrabecsülése a református dogmatikában primer módon annak önállóságát akarja kifejezni, ill. az egyházi tekintélytől való függetlenítés eredményeként jött létre. A norma normata helyére a norma normans, hitünk és életünk zsinórmértéke lép. Polanus szavaival: „Auctoritas Sacrae Scripturae est dignitas et excellentia soli Sacrae Scripturae”. Célja a református dogmák forrásának megteremtése volt, theologiai kijelentések megbízható indoklása. A hangsúly itt a theologiai jelzőn nyugszik; feltűnő ui., hogy a normatív és történeti tekintély viszonylag korai jelentkezése esetében is a Szentírás tekintélyének theologiai döntése áll az előtérben (ld. leginkább a fentebbi idézeteket főként Turretinustól és Voetiustól!). Ami kizárt: nem fordul elő (véletlenül sem!), hogy valaki a Szentírás tekintélyére kizárólag a történeti autenticitás kérdésében (tehát a theologiaitól függetlenül) hivatkozzék. Ennek a hangsúlyozása azért fontos, mert a történeti-kritikai módszer jelentkezése idején az azzal szembenálló fundamentalizmus végig ezt tette. Ennyiben ellent mondott a református tannak, jóllehet nem református elvei illusztrálására a református klasszikusok idézésétől sem riadt vissza.

2) Természetesen a református theologusok észrevettek olyan feszültségeket is a Szentíráson belül, amelyek annak történetiségéből fakadnak. Ennek következményeit írásaikból kiolvashatjuk; feltűnő azonban, hogy a probléma (mesterkélt) kiélezése jóval későbbi datálású. Ez csak olyan felfogás mellett volt lehetséges, amely az isteni inspiráltságot a történeti kontingenciára értette (ez az értelmezés sokkal inkább görög gondolkodásra megy vissza, mint bibliaira). Vajon Kálvinra megy vissza ez a felfogás? Az Institutio I. kötetében ezt olvassuk: „Tenendum est, non ante stabiliri doctrinae fidem, quam nobis indubie persuasum sit, auctorem eius esse Deum.” Figyelemre méltó, hogy az auctor szó itt a doctrinára, a Szentírás isteni szerzősége tehát a hittételre (s mi hozzátesszük: nem a történeti kontingenciára) vonatkozik. Ebben Kálvin nem állt egyedül: Z. Ursinus is egymás mellé rendeli a csalhatatlanságot és a Bibliában jelentkező tant az alábbi idézet utolsó félmondatában: „Ut intelligatur causa discriminis inter Scripturam Sacram et alia scripta, considerandi sunt gradis docentium in ecclesia. Nam ideo longe superior est auctoritas prophetarum et apostolorum quam aliorum ministrorum ecclesiae, quia Deus illos immediate vocavit ad annuntiandum suam voluntatem ceteris hominibus eosque testimonis miraculorum et aliis ornavit, quibus testatus est, se ita mentes illorum suo Spiritu illustrare et gubernare, ut eos nulla in parte doctrinae errare patiatur.” (Loci theologici, 1562) Persze, ez még nem zárja ki (bár valószínűtlenné teszi), hogy a történetiség vonatkozásában is csalhatatlanságról beszéljünk. Ebben az esetben viszont Kálvin tudatosan csak az emberek munkájáról beszél, mint szükséges és természetes dologról; figyeljük meg, hogy mennyire hiányoznak azok a kijelentések, amelyek a tan megbízhatóságára vonatkoznak! „... ut continuo progressu doctrinae veritas saeculis omnibus superstes maneret in mundo, eadem oracula, quae deposuerat apud patres, quasi publicis tabulis consignata esse voluit.” Kálvin ugyancsak az Institutio I. kötetében „tradáló kezekről” beszél; az ellentét a tanokhoz képest (aholis Isten a Szentírás szerzőjeként szerepel Kálvin theologiájában) több mint feltűnő. Ez a fölfogás szintén nem maradt hatás nélkül, sőt a klasszikus református dogmatikában állandó polgárjogot nyert a Kálvin utáni századokban. A református orthodoxia klasszikus műve, „az időközben tényleges uralomra jutott kálvinizmus jelentős emléke” (O. Ritschl), a Leideni Szinopszis tovább részletezi a kálvinista álláspontot, bár meglepő, hogy ezen tételen semmilyen lényegi változtatást nem eszközöl: „Scriptores non semper mere paqhtikwj, passive, sed euergetikwj, effective se habuerunt, ut qui et ingenium mentisque agitationem et discursum et memoriam, dispositionem et ordinem stylumque suum (unde scriptionum in iis diversitas) adhibuerunt” (1625). Talán annyi lehet itt meglepő, hogy az emberi hozzájárulást ez az álláspont kissé hosszadalmasan tárgyalja. Hogy azonban a Szentírás nem esik szét emberi és isteni részre, az biztosítva van azáltal, hogy a Szentlélek indíttatása állt az emberek fölött is; ezért folytathatja a Leideni Szinopszis így: „... praesidente tamen perpetuo Spiritu Sancto, qui ita eos egit et rexit; ut ab omni errore mentis, memoriae, linguae et calami ubique praeservarentur.” Ez utóbbi mondat azonban csak az előzőkkel együtt olvasható! A további részletezések igen fontosak lehettek ugyan a kor módszertani theologiai vitájában (így pl. Voetius kiállása a héber és görög nyelvek mellett, a punktáció kanonikusként való elfogadása, ill. az akcentusok elutasítása a héber szövegben), dogmatikailag azonban kevésbé voltak termékenyek. A fenti különbségtétel azonban tovább él, sőt szisztematikus kiépítésben is lesz része: J. Heidegger pl. az üdvökonómia hordozóit az alábbi mondatban különbözteti meg a kijelentéstől magától: „verbum internum est privata apostolorum et prophetarum inspiratio; externum eius per illorum ora praedicatio, canone publico facta.” (Corpus theologiae, 1700) Ha F. Turretinus (L. Rijssen kiadásában) az írásba foglalt, ill. szóban elhangzott Ige különbségére utal, úgy ez még természetesen nem a szóbeli hagyományok kutatását jelenti, hanem a Heidegger-féle szisztematizálás másik formája: „Est distinctio verbi in agraphon et engraphon non divisio generis in species, ut Pontificii volunt — sed subiiecti fuerit in sua accidentia, quia eidem verbo accidit, ut olim fuerit non scriptum et nunc sit scriptum.” A reformátusság nagy történeti affinitása mindenesetre kétségkívül jól kiviláglik ez utóbbi idézetből. Vajon azonban jó irányba halad ez a szisztematizálódás, ill. ugyanakkor atomizálódás? Mindenesetre a XX. században K. Barth zsenialitásának kellett jönnie ahhoz, hogy a Szentírás bizonyságtétel mivoltának (testimonium, Zeugnis) felújításával fönntartsa a verbum externum és internum kettősségét, ugyanakkor pedig garantálja annak egységét, a Szentlélek tekintélye alá való helyezettségét is...

Legmerészebb fogalmazást Turretinus-Riisseniusnál találhatunk; itt az egyes tradíciók (pl. rítusok leírása) érvényének megkérdőjelezése olvasható, ami persze megkülönböztetendő a római egyházzal folytatott viták említette tradícióktól. „Quaestio non est de omnibus traditionibus. Dantur enim traditiones historicae et rituales; item divinae et apostolicae, id est dogmata a Christo et apostolis tradita; sed quaeritur de traditionibus dogmaticis et ethicis, an tales dentur praeter Scripturam, quod negamus.” Vajon tényleg túl merész a genfi tudós, vagy egyszerűen követi Pál apostolt, miszerint sok mindenek „árnyékká lett (pl. Kol 2,17)? Az elv kétségtelenül Páltól származik; de bizonyos merészség is van a dologban, hiszen a princípium immár általános, nem szorítkozik a két szövetség kapcsolatára. A kiváló rendszerez J. Heidegger Medullájában (1696) sikerrel kísérli meg megfogalmazni a közös református álláspontot, amikor különbséget tesz a Szentírás esszenciális és integrális tökéletessége között: jóllehet köztudott, hogy a Biblia bizonyos részei a tradálás folyamán elvesztek, a hozzánk eljutott kánon teljesen elegendő az üdvösségre, ill. Isten megismerésére. Íme: a történeti akcidentalitás elismerése mellett látható a dogmatikai tökéletesség képviselete. A Szentlélek működését természetesen az akcidentalitás nem zárja ki, sőt — hiszen az essentialis perfectio garantálva van! — megerősíti.

Milyen képpel ajándékozzák meg ezek az idézetek a figyelmes olvasót? A református paletta természetesen széles, mégis szembeszökő a történeti érzék, amely Kálvintól Heideggerig, sőt tovább is végigvonul a református dogmatikusokon. Ez a történeti érzék végig különbséget tud tenni az esszenciális (dogmatikai) és a kontingens között, s feltűnő módon kerülte annak materiális elhatárolását (Turretinus is megmarad a példálózás mellett, ld. fentebb). Az egység fenntartása érdekében legmesszebbre talán a holland reformátusok mentek a Szentlélek ihletésének hangsúlyozásában. A Voetius-féle inspiráció-tan (quod ad rem et quod ad phrasin) azonban legmerészebb interpretációjában sem állhat a verbális inspiráció szolgálatában. Hogy mennyire az egység megőrzéséről van szó Voetiusnál is, arra mi sem jellemzőbb, mint hogy ugyanabban a mondatban szerepel az emphatikus tota Scriptura kifejezés.

A kifinomult történeti érzék, a különbségtétel („distingue inter rem impsam seu materiam et contentum huius Scripturae” — Voetius), ill. a dialektikus kapcsolat e kettő között olyan jellegzetesség, amely fájdalmasan deficites a XX. század reformátusságában. Vajon összefügg ez a református öntudat háttérbe szorulásával? 3) Ki kell még térnünk egy olyan témakörre, amely az utóbbi időben többször foglalkoztatta egyházunk tagjait: a krisztológiai analógiára, a Szentírás tekintélyének megindoklása összefüggésében. Az analógia kétségkívül csábító, hiszen az emberi és isteni jelleg keveredése tertium comparationisként jelen van; Krisztus bűn nélkül volt tökéletes ember — a Szentírás pedig tévedés nélkül tökéletes emberi beszéd. Az analógia fokozható a „megkülönböztethető és elválaszthatatlan” további kritériumával. Az „Isten Igéje” kifejezés tovább szélesíti az átfedés területét. Így aligha csoda, ha az analógia nagy népszerűségnek örvend, protestáns fundamentalisták körében szélesen elterjedt, de a pápa is szívesen űz vele rosszul sikerült protestantizmus-kokettet (XII. Pius a Divino Afflante Spiritu c. enciklikájában); legújabban két theologiai tanárunk is fölhasználta ezt az analógiát — jóllehet igen visszafogottan, csupán általános utalásként (Bolyki János és Szűcs Ferenc a „Szószék és Katedra. Tanulmányok Dr. Tóth Kálmán professzor tiszteletére”, Budapest 1987, kötetében). Jelenlegi kérdésföltevésünk persze nem az, hogy vajon mennyiben helyes vagy heretikus ez az analógia, hanem elsősorban az, hogy a református dogmatikában hol van a helye, hogyan viszonyultak hozzá a klasszikusok — az analógia hermeneutikai jelentősége csak másodlagos lesz.

A válasz első fele negatív. Ez a tan nem református eredetű! Ha a Szentírás tekintélye Jézus Krisztussal összefüggésben szerepel a református dogmatika klasszikusainál, úgy ez elsősorban egyfajta hitbeli meggyőződést fejez ki, de végig az analogia fidei égisze alatt áll: „Agnitio Christi vera et integra totam sacrae Scripturae et ecclesiae doctrinam comprehendit” (Z. Ursinus, Loci theologici, 1562). Sem a fölfogás, sem a funkció nem változik közel másfél évszázadon át: J. Coccejus, Summa theologiae c. munkájában (1665) a Heidelbergi Kátéra utal: „Ideo etiam recte catechesis in prima quaestione summam consolatis, quae in vita et in morte animam fulciat, proponit: quod simus Iesu Christi fidelissimi Domini nostri”; a hit alapjaként ez társul a Szentíráshoz. („Fundamentum non uno modo dicitur in Scriptura”) Ettől eltérő funkcióval csak olyan helyek bírnak, ahol Jézus Krisztus említése a Szentháromság kedvéért történik. Jó példa erre Coccejus idézett műve: „Horum librorum auctor et dator est Deus (non tantum Pater sed Filius), qui iussit eos scribi et per Spiritum suum inspiravit...” Olyan összefüggésben pedig mindez nem fordul elő, hogy a Szentírás tekintélyét Jézus Krisztus kettős természete indokolná vagy akár csak illusztrálná is (fordítva pedig még elgondolni is abszurd lenne!)

Úgy tűnik, ezzel lezárhatnók a vizsgálódást. Hiba lenne azonban megállnunk ott, ahol a materiális fölmérés negatív eredményre vezetett; vajon hogyan jelentkezik a krisztológiai analógia a reformátorok inspirációtanának horizontján? Magyarul: összeegyeztethető a református tanítás a Szentírás tekintélyével ezzel a krisztológiai analógiával, vagy sem?

Ismét azzal kell kezdenünk, hogy Kálvin esetében a Szentírás tekintélyének nem a krisztológia, hanem inkább a pneumatológia áll hátterében: a Szentlélek működése, ill. tekintélye. „Ugyanaz a Lélek, amelyik a próféták száján keresztül szólt, kell behatoljon a mi szívünkbe is...” (ld. az Ézs 59,21 magyarázatát Kálvinnál; vö. fentebb, 15-16. l.) J. Heidegger hasonló nyilatkozatát fentebb már idéztük. Tagadhatatlan, hogy a református theologusok gondolkodásában a krisztológiának központi szerepe van. Mégis a fentebbi idézetek hermeneutikai képzetétől kissé távol áll a parallelizmus Jézus Krisztus kettős természetétől; a Szentlélek az, aki a prófétákat szólásra indította, s Ő reprodukálja az olvasóban ugyanazt a kijelentés-helyzetet. Ha ehhez közelíteném Jézus Krisztus kettős természetének a dogmáját, úgy a parallel csak azt eredményezhetné, hogy amint az Ige Jézus Krisztusban testet öltött, úgy a Szentlélek a Szentírásban inkarnálódik. Az eredmény itt egy olyan tétel, amely (megfogalmazva vagy megfogalmazatlanul) állandóan visszakísért a fundamentalista gondolkozásban, s szöges ellentétben áll a klasszikus református gondolkozással (pl. a fentebb posztulált történeti érzékenységgel). Emberek történeti kontingenciájáról beszélhetünk — de a Szentlélekéről is?! Ha pedig ezt a kontingenciát elhagyjuk, akkor vészesen közeledünk a doketizmus felé. A reformátusok a res és a phrasis (Voetius), verbum internum, ill. externum (Heidegger), agraphon ill. engraphon (Turretinus) megkülönböztetésével mind ezt akarják elkerülni, így épp az ellenkező irányba mozognak, mint a krisztológiai alapú Szentírás-tan.

A krisztológiai analógia a Szentírás tekintélyének vonatkozásában nem református eredetű, sőt ellentétes irányba mutat, mint a református dogma fejlődése. Ez persze nem föltétlenül jelenti azt, hogy alapjában véve elvetendő, hibás gondolat; hiszen még református theologus is van, aki — ha nagyon óvatosan és visszafogottan is — él ezzel az analógiával (T.F. Torrance). Azonkívül pedig „egy analógiától nem kívánhatjuk meg, hogy több legyen, mint ami: nevezetesen egy analógia” (R. Smend). Tehát: fel kell mérni az analógia használhatósági területét, ill. határait.

Itt is józanságra és óvatosságra kell intenem. Első igen komoly megfontolásunk az kell legyen, hogy a chalcedoni dogmának Jézus Krisztus kettős természetéről a legkevésbé sem az volt a feladata, hogy a Szentírás értelmezéséről is általános tanítást adjon. A Szentírás kettős természetének református posztulálásánál pedig elsősorban hermeneutikai kérdések játszottak szerepet, s a krisztológia (a kérdés chalcedoni értelmében) már régen nem jelentett problémát. A kettő analógiába állítását pedig egy harmadik, az előző kettőtől radikálisan eltérő történeti helyzet okozta: az egyház csalhatatlanságának, Szentírás fölötti tekintélyének hiánya olyan vákuumra vezetett, amelynek kitöltésére valóban alkalmasnak tűnik a krisztológiai megalapozottságú Szentírás-tan. Ez viszont inkább római-katholikus elhajlás a protestantizmuson belül; a tekintély hiánya okozta feszültséget helyesebb fönntartani, mert ösztönző erővé válhat. Bárhogy legyen is: a dogmatörténetben száz és ezer esztendőket ugrálni büntetlenül nem lehet; belső összefüggésekre kell inkább rámutatnunk, s bizony kérdéses, hogy a mi esetünkben ilyenről beszélhetünk-e. Csupán retorikai kérdés lehet az, hogy vajon (per analogiam) ki állítaná, hogy a Szentírásnak „isteni és emberi hypostasisa” van?

Az írott Ige és a testté lett Ige között óriási különbségek is vannak, amelyek ugyan nem tartalmiak, de nem engedhetjük, hogy a krisztológiai analógia által elhomályosuljanak, mert ezek nélkülözhetetlen elemei a keresztyén hitnek (s nem csak a reformátusnak!). A Biblia például kiemeli a testté lett Ige mindenek fölött való voltát: Jézus Krisztus az egyetlen fundamentum; a testté lett Ige expressis verbis minden fölött áll — így az írott Igének is (vö. Zsid 1,1-3). Ennek a minőségi plusznak a megfogalmazása nem nehéz, viszont annál súlyosabb dogmatikai tétel: Jézus Krisztus, a testté lett Ige ephapax, míg az írott Ige (vö. a fenti Kálvin-idézetet) megismételhető, sőt megismételendő az igehirdetés által. Tovább menve elmondhatjuk, hogy a Szentírás Isten Igéjévé csak a Szentlélek hatása alatt válik (ez a testimonium Spiritus Sancti internum értelme, s ez különbözteti meg a Bibliát egyéb írásoktól), míg ez a megkötés Jézus Krisztus esetében nem áll fenn. Az írott Ige szükségszerűen relációkban mozog, míg a testté lett Ige abszolút. Ennek konkrét, mindennapi következménye az, hogy mi az írott Igével a kezünkben is csak tükör által homályosan látunk, s ha a Szentlélek megvilágítja is az elménket egy-egy bibliai passzus vonatkozásában, akkor is csak rész szerint van bennünk az ismeret. Jézus Krisztusban azonban a színről színre látást és a teljességet kaptuk. Továbbá: az alapvető különbség talán mégsem a Szentírás isteni és emberi jellege között van (legalábbis a Biblia számára nem ez a hangsúlyos), hiszen a kettő még lehet közösségben egymással. A döntő különbség a szövetséget létrehozó Isten és a szövetség feltételeit áthágó ember között van. Más szóval: érdekes lenne végre elhagyni a metafizikai kategóriákat, s helyettük üdvtörténeti kategóriákat kellene alkalmaznunk, hogy a Szentírásról szóló református tant helyesen értsük meg!

 

Szabolcska Mihály
Uram, maradj velünk!

          

Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?

tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!

 

 

 

Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!

 

Istvándi történetéhez

 

ÁROKHÁTY BÉLA
1890-1942

 

Dr BUCSAY MIHÁLY
1912 - 1988 - 2019
31 éve halt meg

 
Garai Gábor Jókedvet adj

Garai Gábor: Jókedvet adj

                  ennyi kell, semmi más

   Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
   A többivel megbirkózom magam.
   Akkor a többi nem is érdekel,
   szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
   Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
   nem kell más, csak ez az egy oltalom,
   még magányom kiváltsága se kell,
   sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
   ha jókedvemből, önként tehetem;
   s fölszabadít újra a fegyelem,
   ha értelmét tudom és vállalom,
   s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
   S hogy a holnap se legyen csupa gond,
   de kezdődő és folytatódó bolond
   kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
   ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

  

 

 

Dr. LAJTHA LÁSZLÓ
1892-1963-2019
56 éve halt meg

 

Protestáns Graduál

 

Dr FEKETE CSABA

 

 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok egy zsoltárpárjának tanulságai
 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok és a viszonyítás megoldatlanságai (délvidéki graduálok: bélyei, kálmáncsai, nagydobszai)


látogató számláló

 

Zsoltár és Dicséret

 

Egyháztörténet

 

Tóth Ferentz

 

Történelem

 

Történelem. Török hódoltság kora

 

Dr SZAKÁLY FERENC


történész 1942-1999 - 20 éve halt meg

 

Világháborúk - Hadifogság
Málenkij robot - Recsk

 

Keresztyén Egyházüldözés
Egyház-politika XX.század

 

Roma múlt, jövő, jelen

 

PUSZTULÓ MAGYARSÁG - EGYKE

 

 

ADY ENDRE MAGYARUL

   

   Nem adta nekünk az Isten,

   Hogy ki szeret, az segítsen,

   Sohasem.

 

   Magunk is ritkán szerettük,

   Kikért szálltunk hősen, együtt,

   Valaha.

 

   Valahogyan bajok voltak,

   Lelkünknek, e toldott foltnak

   Bajai.

 

   Egyformán raktuk a szépet

   Barátnak és ellenségnek,

   Mert muszáj.

 

   Egyformán s mindig csalódtunk,

   De hát ez már a mi dolgunk

   S jól van ez.

 

   S szebb dolog így meg nem halni

   S kínoztatván is akarni:

   Magyarul.

 

 

KARÁCSONY ÜNNEPÉRE

 

HÚSVÉT ÜNNEPÉRE

 

PÜNKÖSD ÜNNEPÉRE

 

Gyerekeknek - Bibliai Történetek
másolható, nyomtatható

 

WEÖRES SÁNDOR

A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát. 

 

 

A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal                      Oldal tetejére          látogató számláló

 

Angolturi Lerakat - Angol használtruha kereskedés. Gyerek és felnõtt ruhák már 350.-Ft/kg-tól Gyors kiszállítás    *****    Ismerd meg és nézd meg a norvég SKAM címû sorozatot és 7 további remake sorozatát! Naponta friss hírek! SKAM - SKAM    *****    KÖLTÖZÉS - www.kitfitbefit.hu- Fitness - Életmód - Cikkek- www.kitfitbefit.hu - www.kitfitbefit.hu - www. kitfitbefit.hu    *****    Ismerd meg és nézd meg a norvég SKAM címû sorozatot és 7 további remake sorozatát! Naponta friss hírek! SKAM - SKAM    *****    Suzanne Collins - Énekesmadarak és kígyók balladája Gyere nézz be! #ÉhezõkViadala #Read&Speak Blog #GyereNézzBe    *****    Mistfall egy csodálatos hely amely elvarázsol játék közben!    *****    Mistfall egy gyönyörû hely amely elvarázsol játék közben!    *****    A horoszkóp a lélek tükre,egyszer mindenkinek bele kell néznie. Rendeld meg a képleted én segítek értelmezni amit látsz!    *****    Hamarosan megjelenik a Csókfülke címû film második része. Premier: 2020 július 24. Ne maradj le semmilyen információról!    *****    Silhouette in the Darkness - Reménykedni valamiben, majd elveszíteni: az jobban fáj, mintha semmit sem reméltél volna.    *****    Enigma Disease ⊱ Egy háborút már önmagában vívni is nehéz; s megmenteni mindenkit? Tudd: nem lehet...    *****    Horoszkóp megrendelések, asztrológiai és ezoterikus olvasmányok, szoftverek, letöltések. Szeretettel várlak az oldalon!!    *****    Részletes személyiség és sors analízis,3 év elõrejelzéssel + ajándék névmisztikai elemzés júliusban. Rendeld meg most!!!    *****    Szeretnél egy nagyon részletes születési horoszkópot, 3 év elõrejelzéssel, vagy egy párkapcsolati elemzést? Rendeld meg!    *****    Hozd létre a saját Istenedet és légy az Univerzum Ura! Várunk!    *****    IG: @dalszovegforditasok | DALSZÖVEGFORDÍTÁSOK | IG: @dalszovegforditasok | DALSZÖVEGFORDÍTÁSOK | @dalszovegforditasok    *****    Angolturi Lerakat - Angol használtruha kereskedés. Gyerek és felnõtt ruhák már 350.-Ft/kg-tól Gyors kiszállítás    *****    Egy horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek bele kell néznie, én segítek értelmezni amit látsz, de a döntés a tiéd!    *****    Születési horoszkóp, elõrejelzés, gyermektervezés,párkapcsolati elemzés,biotérkép készítés diplomás asztrológustól.Itt!    *****    Részletes személyiség és sors analízis diplomás asztrológustól,szóban és írásban, nagyon kedvezõ áron.Ne hagyd ki! Katt!