KILENCEDIK R�SZ

A Te�t� v�rosban hagyatott hat reformatus papoknak fogs�gokr�l

Hatan: Miskolczi Mih�ly, a l�bai eldagadozv�n, az h�s rajta megrothadv�n; Hars�nyi Istv�n a v�ns�g miatt �s a k�szv�nyben elromolv�n; Korodi J�nosnak a vas l�b�t szint�n a t�rd�ig elr�gv�n; Czegl�di P�ternek hasonl�k�ppen: Huszti Mih�ly �s Szecsei J�nos a v�ns�g �s a sok veres�g �ltal eler�tlenedv�n, sem barmokon, ann�l ink�bb gyalog el nem hajtathat�nak; az�rt Te�t�ban hagyj�k �ket, kik a Neapolisba men�ket minekut�na az Isten oltalm�ba aj�nlott�k volna, sz�vesen k�r�k, hogy ha valami h�rt tal�ln�nak is r�lok k�lteni, el ne hidj�k, mert felt�tt sz�nd�kok, hogy ezt a nemes harcot v�gig Isten kegyelme �ltal megharcolj�k. �gy, akik Neapolisba vitet�nek, ezeket megk�r�k a v�gig val� �llhatatoss�gra, �g�rv�n azt magok ir�nt is. A r�gi ist�ll�ban harmadnap m�lva minden �riz� n�lk�l val�nak, �jszaka hozz�jok mene egy vall�sokon l�v� katona, ki monda: „Aty�mfiai, Isten l�gyen v�letek, �s adjon tin�ktek �llhatatoss�got, �lljatok kem�nyen, oltalmazz�tok a Krisztus �gy�t; az Isten bizony titeket nemsok�ra megszabad�t”, – ezzel kiv�szen �t r�zforintokat, �s n�kik adja. Elmegyen hozz�jok ama j� kapit�ny is, aki Piscari�ba vitte vala, v�v�n valami �telt �s egyneh�ny forintot nekik, ezt mondv�n: J�l tudom, hogy elmenetelem ut�n ez k�z�tt a minden irgalmass�g n�lk�l val� nemzets�g k�z�tt �hel haltok meg, ezt vegy�tek el, �s am�g lehet, t�pl�lj�tok magatokat vele.

Minekut�na elmentenek volna a katon�k, a t�ml�cbe nem mehetnek, hanem b�m�sznak, kiket mikor l�tna a curiae praeses b�r� monda: Ah, ah, �rd�gnek �llhatatos martyrjai! A t�ml�cbe vitetv�n mahumedanusoknak, arm�nusoknak ki�ltj�k, cs�folj�k, egybegy�lnek, n�zik. Odafut egy Ferenc bar�t is, k�rdi: ha kereszty�nek-e? Kinek felel�nek: Azok vagyunk, mert az Aty�nak, Fi�nak �s Szentl�leknek nev�ben megkeresztelkedt�nk. K�rdi tov�bb: Hisztek-e teh�t a p�p�ba? Kinek felel�nek: Hissz�k, hogy a p�pa R�m�ban vagyon: de a p�p�ba nem hihetnek; mert az apostoli hitnek form�j�ban nem �gy vagyon: hiszek a p�p�ba; hanem: hiszek az Istenbe. K�rdi m�g: H�t a purgatoriumot hiszitek-e? Felel�: Hissz�k, hogy a Krisztus v�re purgatorium; de oly helyet, azhol a l�lek az �let ut�n tisztogattass�k, a Szent�r�ssal egy�tt nem hisznek. M�s t�ml�cbe vettetnek, azhol annyi cs�fol�d� nem l�v�n, h�romszor napj�ban az Istent jobban tisztelhett�k; nyolc hetek alatt annyira k�nozta ott a k�szv�ny Hars�nyi Istv�nt, hogy ord�t�ssal bet�lt�tte a t�ml�cet. Miskolci Mih�lyra egy�b nyavaly�i mell� re�es�k a sok �hez�s �s szomj�hoz�sb�l a v�r, 1675. 19. m�ji meghala; meghal nem sokkal azut�n Korodi J�nos is, kinek minthogy magokat nem tisztogathatj�k vala, holta ut�n a hideg test�r�l a mell�re igen nagy rak�s tet� gy�le. Ezeknek holttesteket mez�telen, a t�bbi f�lig holtak kivon�k a t�ml�cb�l: azut�n eltemett�k-e, vagy nem, nem tudhatt�k meg. N�gyen, kik megmaradtanak vala, naponk�nt meg�p�ln�nek, de nincsen semmi gondvisel�s re�jok, �r�mest enn�nek, de nincs mit. Innen volt, hogy mikor a c�g�res lator foglyok enn�nek, �k ott �llanak vala, hogy valami cip�hajat vagy csontot kaphatn�nak t�lek; m�szk�lnak vala a t�ml�cben, hogy valami szilva-, vagy baracmagot, pen�szes cip�hajat, hagymasz�rat, dinnyehajat, halcsontot kaphatn�nak; ha tal�ltanak, j��z�n megettek ezek az emberek, akik azel�tt m�sokat t�pl�ltak. �rnak ilyen �ns�gekben a praesesre, b�r�ra, de semmit nem nyernek. V�gre t�maszta az Isten n�kik egy olasz nemesembert, Hyacinthus Morust, ortonai notariust, ki valami gyilkoss�g�rt abban a t�ml�cben tartatik vala: ez sokszor megenyh�tette �ns�geket, mert olyan k�ny�r�letess�ggel viseltetik vala �hozz�jok, mintha ugyan tulajdon atyjok lett volna; e nemcsak a mag��b�l adott, amit lehetett, hanem � tan�csolta, hogy a p�sp�k�knek, szerzetesek guardj�noknak valami �tel ir�nt �r�nak, kik voltanak is sok seg�ts�ggel. Ami az asztal�r�l megmaradott, azt nekik adja vala, egykor az asztal�r�l hozott csigahajakat Huszti Mih�ly mikor enn�, �lm�lkod�ssal n�zt�k m�sok, holott azel�tt j�l k�sz�tett csig�j�t sem ette volna meg. Mikor �gy �hezni l�tn� a t�ml�ctart�, sokszor az Hyacinthus k�r�s�re k�t-h�rom cip�kat is �d vala. Hyacinthus, mikor nem volt mit adjon, ezen foglyoknak elejekbe sem megyen vala ezt mondv�n: Bizony sz�gyenlem re�tok is n�zni, hogy oly sz�ks�gben meg nem seg�thetlek. Mikor pedig adhatott valamit, igen j� sz�vvel convers�l�dott, �s az hitr�l val� articulust j� sz�vvel hallgatta.

Igen szereti vala Hars�nyi Istv�nt�l tanulni; innen az hitnek n�mely �gazat�ra megtan�ttatv�n, iszonyodni kezdett vala a p�pista vall�st�l. Megtan�ttatott vala, a p�p�nak micsoda hatalma l�gyen? Hogy a k�pek s szentek tisztelete, seg�ts�g�l val� h�v�sa haszontalan s v�tkes; hogy a f�lbe val� gy�n�s kegyetlens�g, a mise b�lv�nyoz�s. Kiv�ltk�ppen pedig megtan�totta vala az igaz b�nbocs�nat miben �lljon, hogy az nem a fogad�sokban, b�cs�j�r�sokban, p�pa indulgenti�j�ban, hanem a Krisztus t�k�letes el�gt�tel�nek �rdem�ben �ll. �s mivelhogy igen v�dolja vala �tet megcselekedett v�tk�r�l lelke ismerete, igyekezik vala �tet csendes�teni, l�v�n egy �jtestamentuma, onnan keres vala sokat az � vigasztal�s�ra. Tan�tja vala, hogyha lelk�nek csendess�g�ben akarna lenni: 1. Sz�ks�g, hogy v�tkeit lelk�nek t�redelmess�g�ben megismerje, b�nja, �s azt ker�lje mint a m�rget. 2. Azt megvallv�n, azoknak bocs�natjokat a Krisztust�l k�rni hittel, �s mag�t �j �letre k�telezni, sz�ks�gesebb dolognak tartsa. 3. Azon igyekezni mind sz�ntelen, hogy Istennek tetsz� �letet �ljen; mert a lelkiismeretnek megcsendes�t�s�re minden emberi k�ltem�nyek is nem haszn�lnak semmit, minthogy a Krisztus a sz�sz�l� az Aty�n�l, aki b�nbocs�natot nyer az Aty�t�l a b�n�snek. Ezen az �ton �dv�z�ltenek mindenek, s ezen is �dv�z�lnek.

Vette is ez tan�t�snak haszn�t, mert nemsok�ra hal�los betegs�gben esv�n, �gy k�ny�r�g vala: Irgalmas Isten, k�ny�r�lj rajtam. Mond� Hars�nyi Istv�nnak: �n j� bar�tom, Istv�n, nem a szenteket, hanem az Istent h�vom seg�ts�g�l. Ha valaha, most vagyon arra sz�ks�ged, mert az Isten is azt mondja: „H�vj seg�ts�g�l engemet a te nyomor�s�godnak idej�n, �n megszabad�tlak t�ged.” Hyacinthus: J�l mondod, mert az Isten bocs�tja a nyavaly�t az emberre, s � veszi el. Mikor m�r hal�l�n volna mond�: Oh, �n t�ml�cben szenved� Istv�nom! Ki visel m�r re�d gondot, ha �n meghalok, n�zv�n k�nnyves szemmel Hars�nyi Istv�nt. Kinek felele Hars�nyi Istv�n, kicsordulv�n a k�nny szem�b�l: Gondot visel az Isten bar�tom, Hyacinthe! Hyacinth: Igaz�n mond�d: �n bizonnyal tudom, hogy az Isten re�d gondot visel, mert te igen j� ember vagy.

Mihelyt meghala Hyacinthus, mindj�rt t�bbet kezd�nek a szeg�ny foglyok �hezni, de a j� Isten, aki sz�ks�gnek idej�n tudja az �v�it megseg�teni, t�maszta azut�n m�sokat, akik egyszer �s m�sszor lenn�nek valami seg�ts�ggel. Ugyanis hozz�jok ment vala egy pater Agonizantium*, kinek panaszl�k nyomorult elvetett �llapotjokat; ez �g�ri j�akaratj�t, k�ld�tt is n�ha kenyeret s bort, mid�n megkerest�k. A t�ml�ctart� javall�s�b�l �rtanak vala egy pater Angyal, kegyes oskol�k mester�nek, k�ld�tt vala ez is p�nzt, kenyeret, bort, sajtot. Kinek ezt a j�akaratj�t k�sz�nik, hogy �ppen �gy cselekdett velek, mint az �ld�z�k el�l fut� Illy�ssel az �tet t�pl�l� angyal. Sok j�akaratj�val �ltenek Rudolowicus Mikl�snak a Te�t�-beli p�sp�knek is, aki sok kegyess�g munk�j�t k�z�lte v�lek, azt rem�lv�n, hogy a maga vall�s�ra �ll�thatja �ket; mely rem�nys�g�t egy presbyter �ltal megjelentette vala a t�bbi k�z�tt, ki hozz�jok menv�n, �gy sz�la: A p�sp�k sok j�t k�v�n nektek, val�ban sz�nja nyomor�s�gtokat, �g�ri mindenben j�akaratj�t; minden eb�d �s vacsora felett titeket emleget; izente, hogy gondolj�tok meg, hogy mely eretneks�gben vagytok, �s k�ny�r�gjetek, hogy az igaz r�mai hitnek esmeret�re jussatok; int pedig, hogy k�vess�tek minden cselekedetekben az hitet els�ben, azut�n az esmeretet �s az okoss�got. Felel� Hars�nyi Istv�n: Tisztelend� p�sp�k uramnak sok j�akaratj�t, mellyel mindeddig s mind most �lt�nk, k�sz�nj�k; k�rj�k az Istent is, fizesse meg szeretet�nek ezeket a gy�m�lcseit. Hogy azt izente, hogy a r�mai hitnek ismeret�re vezet� megvil�gos�ttat�sunk�rt k�ny�r�gn�nk, ezt a maga vall�sa szer�nt k�teless�g�b�l cselekeszi; de k�rj�k tisztelend� p�sp�k urunkat, hogy ezzel mag�t soha ne terhelje, mert mi Isten kegyelm�b�l azt a vall�st k�vetj�k, amelyben lelk�nk esm�rete csendes, �s el is t�k�lett�nk magunkban, hogy ezt soha meg ne v�ltoztassuk; nem is lehet, hogy az ism�retet, mint az hitben kiv�ltk�ppen val� dolgot, az hit el�tt meg ne k�v�njuk, mert �gy tan�t minket �dv�z�t�nk; Luk. 17: 57. Ilyen elm�jeket �rtv�n, eddig k�zl�tt j�akarat�t megvonja a p�sp�k, de az �hs�g nem engedi, hogy a szeg�ny rabok hallgassanak, k�nyszer�ttetnek ism�t keserves instanti�jokkal a p�sp�k�t megkeresni, aki elk�ldi a presbytert ism�t holmi eles�ggel �s ilyen izenettel: igen csud�lkozik a p�sp�k, hogy oly sokszor z�rgettek a testi �tel�rt, de a lelki �tel�rt soha nem keresitek meg: olyan indulattal vagyon hozz�tok, hogyha a r�mai hitre �llan�tok, hazak�ldene innen kiszabad�tv�n, �s re�tok j� gondot viselne. Felele Hars�nyi Istv�n: Mi, hogy f�gg�ben legyen tisztelend� p�sp�k uram elm�je, nem akarjuk, ir�ntunk ebben ne legyen semmi rem�nys�ge, mi a testi �tel�rt z�rgett�nk tisztelend� p�sp�k urunk ajtaj�n, mert tudjuk, hogy b�velkedik, de a l�lek eledele n�lk�l is noha sz�k�lk�d�nk, azt ott nem keress�k. Nem akarjuk test�nk szabadul�s�t vall�sunk cser�l�s�vel; ha �gy akartuk volna, m�r r�gen azt Magyarorsz�gon megcselekedhett�k volna, �s ez megl�balhatatlan nyomor�s�gba sem est�nk volna. K�l�n h�vja a presbyter Czegl�di P�tert, �s pr�b�lgatja, vigy�zna mag�ra, az a v�n, tudniillik Hars�nyi Istv�n, igen durva �regember, s �gy tetszik, te t�le f�ggesz; kinek mond� Czegl�di: �n semmi durvas�got nem tal�ltam az emberben, hanem esmertem j� embernek, �n pedig a vall�som dolg�ban t�le nem f�gg�k, mert �n annak igazs�g�t tudom. �gy m�sokat is haszontalan pr�b�lgata. Hogy ezt megviv�k a p�sp�knek, minden j�akaratot mindenfel�l elvonnak, m�g a t�ml�ctart� sem akarja istanti�jokat elvinni, szemeik az �tlens�gben meghom�lyosodnak, erejek elfogy, a l�bokr�l elesnek, kiv�lt h�rm�nak �llok, h�naljok alja elpen�szedik, s ki kezd rothadni, fogakat sz�jokb�l kip�kd�sik, hogy m�g �szre sem veszik; m�r csak �ppen a hal�lra k�sz�lnek vala. Hars�nyi Istv�n �gy inti a m�s h�rmat: Szerelmes aty�mfiai, ez igen nagy k�s�rtetben se cs�ggedj�nk el, valam�g mozoghat�nk, megpr�b�lok minden rendes utat, tal�n megtekinti Isten a mi nyomor�s�gunkat, �s az �let�nkre tartoz� sz�ks�ges j�kat kiszolg�ltatja, ha pedig az Isten itt val� hal�lunkban akarja mag�t megdics��teni, megszenteli ezt a szomor� �llapotot is a mi �dv�ss�g�nkre. �ra az�rt a tan�csnak keserves instanti�t, amelyben �rja, hogyha a kegyetlen scyt�k k�z�tt voln�nak is Tat�rorsz�gban, ilyen nyomorultul nem veszn�nek el, itt pedig a r�mai j� cseleked� hitnek �r�k gyal�zatj�ra, kereszty�nek l�v�n a kereszty�nek k�z�tt, �hen halnak meg. Nyer az�rt a tan�cst�l egy kev�s kenyeret mindennapra september 2. napj�t�l fogva novemberig; de a kenyeret sem ehetik m�r a f�lig meghalt emberek, hanem �ztatgatj�k, �s �gy morzsolgatj�k be a sz�jokba.

Azonban k�lde Neapolisb�l a ritka kegyess�g� Welcz Gy�rgy nekik valami summa p�nzt, de azzal sem �lhetnek, amint kellene, mert erejek nem vala, ezt a p�nzt elv�v�n, a tan�cs cip�beli j�akaratj�t megvon�.

V�gre hozz�jok j�ve egy Piccula nev� n�met kapit�ny, ki megn�zeti a doctorral, melyik �letreval� k�z�l�k: Huszti Mih�lyt �s Szecsei Istv�nt, kik m�r hal�f�lben val�nak, ott hagy�; Hars�nyi Istv�nt �s Czegl�di P�tert derekon k�tteti vastag k�telekkel, s mint a barmot, �gy hajtja Neapolis fel�, de minthogy nem mehetnek vala, az �tf�len valami szamarakat kaptak, azokra �ltett�k; mikor �gy hajt�nak, minden�tt nigrom�nt�knak, �rd�ng�s�knek cs�folj�k vala, m�g be�r�nek Neapolisba. Ott Piccula lectik�n menv�n el�tte hajtatja vala. Mene Piccula a vicekir�lyhoz, hogy ism�t hozott k�t embert, akiket megvegyen, de ott megtud�k, hogy azokat m�r ezel�tt eladt�k volt, az�rt nagy sz�gyennel s pirong�ssal kelle visszat�rni. Elj�ve azonk�zben Welcz Gy�rgy hozz�jok, �s k�sz�nt�se ut�n mond�: Ismertek-e engemet? Kinek mond�nak: Mi ugyan kegyelmedet szem�ly�ben nem ismerj�k. Monda: �n vagyok a ti bar�totok, Welcz Gy�rgy, legyetek b�trak, el ne cs�ggedjetek, m�r instanti�t adtam a vicekir�lynak, melyre v�rom a v�laszt. K�sz�nik a szeg�ny rabok ily nagy embernek ezt a f�radoz�s�t. �d mindeniknek egy-egy aranyat, az �riz�knek is; �s az odagy�lt sokas�ghoz fordulv�n kezd� besz�leni, hogy a rebelli�nak sz�ne alatt a religi��rt hogy adt�k el ezeket az embereket; �s mik�ppen munk�l�dj�k eg�sz Eur�p�ban a kereszty�n fejedelmek ezeknek szabadul�sokat. H�vata borb�lyokat is, kik ezeknek eg�szen sebben lev� testeket meggy�gy�tan�k, k�t�zn�k.

Azut�n �ll�ttat�nak a neapolisi generalis auditor eleibe, aki k�rdi: Honnan val�k vagytok? Magyarorsz�gb�l. Hogy j�ttetek ide? Felelet: J�l tudja nemzetes uram kegyelmed, hogy j�tt�nk, mert a mi aty�nkfiai itt vagynak a g�ly�kon, azok pedig kegyelmed h�re n�lk�l oda nem vitettek. Micsoda vall�s�ak vagytok? Felelet: Mi reformatusok, vagy amint k�z�ns�gesen h�vnak, kalvinianusok. K�ld� onnan a Szent Jakab t�ml�c�be. J�llehet igen munk�l�dja vala a j� Welcz Gy�rgy, hogy csendesen lehetn�nek, de m�gis a t�bb rabokt�l sokat szenvedtek, akik nemcsak sz�ntelen k�romolj�k vala, hanem �jszaka takar�dz�jokat r�lok levonj�k vala, s puskaport tesznek s fellobbantj�k vala alattok, n�ha egyetm�socsk�jokat levizelik vala. Tartat�sok pedig volt b�ven az istenf�l� Welcz Gy�rgy asztal�r�l. Sok veszedelmes t�r�t�k j�rtanak hozz�jok, a t�bbi k�z�tt egy igen nagy szents�g� Tarracenus J�nos presbyter elj� sokadmag�val, ki olyan h�res ember vala a tudom�nyban �s szents�gben, hogy m�r Indi�kra akart�k k�ldeni apostols�gra, ez k�sz�nt�se ut�n k�rdi a foglyokt�l: hiszik-e az �testamentumot? Mond�nak a foglyok: mi�rt k�rden� azt, hiszen tudja, hogy a reformatusok hiszik az �testamentumi k�nyveknek isteni m�lt�s�gokat. Erre monda: �gy argument�lok: ha vagyon M�zesnek cathedr�ja, sz�ke, vagyon Szent P�ternek is cathedr�ja. Kinek mond� Hars�nyi Istv�n, mit akar ezzel, ha disput�lni akar, tartsa meg a j� disput�l�snak rendes regul�it. Erre mond� a presbyter: Mert ti nem hiszitek a p�p�t. Kinek mond� Hars�nyi Istv�n: L�tom m�r, mit akarsz; felelhetn�k neked m�sk�ppen is, de tagadom a consequenti�t, k�vetkez�st. Igyekezik pr�b�lni nagy z�rg�ssel �gy, ha Szent P�ternek nincs cathedr�ja, sz�ke, p�sztor n�lk�l mind elvesznek a juhok. Mond Hars�nyi: nem j�l pr�b�l. Akkor fordulv�n a mellette lev� sokas�ghoz a presbyter, mond� olaszul, hogy � mik�ppen pr�b�l; de az a v�nember semmit nem felel. Hars�nyi Istv�n megragad� az � k�nt�sit, noha nem akarj�k vala engedni, hogy a szent emberhez �rjen, megr�nt� �s mond�: Nem kell neked a tudatlan k�zs�gt�l keresned a dics�s�get: hozz�nk j�tt�l, az�rt vel�nk besz�lj. Mond� Hars�nyinak: Nagyobb vagy-e te a Krisztusn�l? Kinek mond�: T�vol legyen, s�t a Krisztusnak legkisebb szolg�ja vagyok. Mond� erre: �gy argument�lok: ha a Krisztus engedett a f�papnak, neked is engedned kell a p�p�nak. Hars�nyi felel�: Tagadom a consequenti�t, k�vetkez�st, semmi k�ze nincs a ti p�p�toknak a zsid�k f�papjokkal; azt�n ha Krisztus engedett, engedett az Atya t�rv�ny�nek, mely al� adta vala mag�t, nem a f�papnak; de l�tom, hogy, mi is val�ban enged�nk a p�pa szolg�inak is, kik t�zzel-vassal, t�ml�ccel k�noznak minket. Ha pedig te m�sf�le engedelmess�get �rtesz, nem engedett semmit a f�papnak a Krisztus, mert �gy tan�tv�nya is lett volna. Tarracenus mond�: Igenis tan�tv�nya volt. Hars�nyi: Teh�t mikor a Krisztus megfeddette a f�pap �s a farizeusok traditi�it, a maga mester�t fedette meg; a f�pap is hal�lra sententi�zv�n a Krisztust, a maga tan�tv�ny�t sententi�zta meg; amely hamiss�g. Akkor a nagy szents�g� presbyter ki�ltozni kezde s mondani Hars�nyinak: Te felfuvalkodott kev�ly, s�t �rd�g vagy. Kinek mond� Hars�nyi: H�t neked theologus l�v�n, �gy kell-e d�h�sk�dned s k�romolnod felebar�todat? Mond� egy bar�t: De nem d�h�ss�g az benne, hanem igen buzg� �s hirtelen ember. Mond� tov�bb� a presbyter: �n az�rt j�ttem hozz�tok, hogy igazs�gra tan�tsalak, �s megt�r�tselek. Hars�nyi erre felel�: Ha az�rt j�tt�l, a megt�r�snek eszk�zeit minden al�zatoss�ggal kell forgatnod; de hogy t�r�ted meg azt, akit �rd�gnek mondasz? Igazs�gra minket nem tan�thatsz, mert magad ahhoz semmit nem tudsz; �gy elmenv�n a f�nyes presbyter, t�bbsz�r nem t�re vissza t�r�teni.

Elj�ttek hozz�jok sokszor politicus nagy emberek, s �ket vigasztalt�k, szabadul�ssal biztatt�k; egy �riember hozz�jok menv�n mond�: Neapolisban ugyan a sok b�ntetlen maradott b�n is mag�ra vonja az Istennek b�ntet�s�t, de ha egy�rt, az�rt a ti m�ltatlan szenved�setek�rt megb�nteti Isten; b�zzatok az Istenbe, s megszabad�t titeket. Vagyon is j� patronustok, Welcz Gy�rgy, aki ser�nyen j�r dolgotokban. M�s �riember mint valami hist�ri�t �gy besz�li vala a t�bb raboknak ezeknek dolgokat, hosszan, hogy ezek mindeneket a Szent�r�s szer�nt hisznek, amennyire lehet feddhetetlen�l �lnek, �s amint � az hist�ri�b�l olvasta ilyen vall�s� ember sok vagyon a vil�gon, de a bar�tok miatt �gy sz�l vala, hogy � hist�ri�t mond csak. Elj�ve v�gre a Ruyter Adorj�n Mih�ly, s neki aj�nd�koztat�nak ezek is t�bbivel egy�tt. Az t�ml�cb�l kihozatv�n a hollandiai tan�cs�r Vandeln Cornelius �ltal, hint�ba �ltettetnek, �s az hollandiai papokkal egy�tt felviszi �ket a vicekir�lyhoz, azholott kit�rlik neveket a hal�l k�nyv�b�l; onnan vitetnek Ruyter �excellenti�j�hoz, aki sok �rvendez�sei ut�n a maga asztal�n�l megvend�gli. Kinek mid�n ennyi j�akarat�t meg akarn� k�sz�nni Hars�nyi, nem engedi, ezt mondv�n: Nem sz�ks�g tiszteletes uram! hogy a mi j�akaratunkat k�sz�njed, mi itt �ppen csak eszk�zei voltunk az Istennek. Monda Hars�nyi Istv�n: „Az Isten eszk�zeinek is meg kell adni m�lt� becs�leteket.” Legyen azon dics�retes eml�kezete Ruyter Adorj�n Mih�lynak a magyarok el�tt a g�ly�n nyomorg� papok megszabad�ttat�sok�rt, mint Ebedm�lek szerecsennek a Jeremi�ssal cselekedett irgalmass�g��rt.* Jer. 38. 7. 8.

Itt l�n a Posonyba cit�ltatott papok szenved�s�nek v�ge.