HARMADIK R�SZ

A Kom�romban szenved� h�rom, v�gig �llhatatos atyafiakr�l, �gymint: K�peczi Bal�zsr�l �s Szed�ni Istv�n, Bug�nyi Mikl�sr�l. �s ugyanott az hitt�l elszakad� tizenh�t augustanus papokr�l

Huszonkilencedik napj�n m�jusnak 1674. ezek is az Istennek szolg�i huszan, kik k�z�l csak egy vala reform�tus, haj�ra �ltettetv�n a Dun�n, Kom�romba levitetnek; �tjokban zsolt�rokat �nekelnek �s k�ny�r�gnek, minden nemzeteknek t�rv�nyek ellen a katon�kt�l mindenekb�l kifosztatnak, k�nt�seiket p�nzen kellett azut�n kiv�ltani.

A kom�romi r�vhez jutv�n Drahosoczi Andr�s ott a v�rban lak� magyar kapit�ny kimegyen elejekbe, �s minekut�na elolvasta volna a Kollonics level�t, mond� nekik: Mi�rt nem akarnak kegyelmetek engedni a nagyoknak, hogy elker�ln�k ezt az unalmas fogs�got? Kinek mond�nak: Sokszor megmondottuk Posonyban az �rseknek, mi�rt nem akarunk. Onnan a v�rba k�s�rtetv�n egy set�tes, igen b�d�s t�ml�cbe, a kereszty�ns�gnek regul�ja ellen a t�r�k�kkel egy t�ml�cbe rekesztetnek; kilenc krajc�rt rendelnek tart�s�ra minden szem�lynek, de csakhamar h�romra szor�t�k. Harmadnappal azut�n egybegy�lnek a Drahos�czi sz�ll�s�ra mind a v�rbeli tisztek, kik magokhoz h�vatv�n a papokat, vex�lj�k �ket: mi�rt kem�ny�tik meg magokat, mit akarn�nak m�r? Felel�nek a lutheranusok nekik: „Ez akaratjok, hogy inst�nti�jokkal megkeress�k a commend�nsot Hoffkirker Lajost, hogy vegye fel az � �gy�ket az �rsek �s Kollonics el�tt; mert ha ez akaratja a kir�lynak, hogy minden reformatus �s lutheranus papok lemondjanak az � hivataljokr�l, �k is k�szek lesznek, m�g a kir�ly �jabb kegyelmes dispositi�j�t veszik, lemondani hivataljokr�l.” K�peczi Bal�zs reformatus ink�bb akarv�n Istennek engedni, mint az embereknek, ellenek monda, �s protest�la az eg�sz gy�lekezet el�tt, �s azt mondja vala: Nem kell a szabadul�st tilalmas �ton �s m�don keresni, hanem ink�bb b�kess�ges t�r�st �s �llhatatoss�got kell Istent�l k�rni. Ez�rt mindj�rt nagy t�r�k vasba ver�k, �s a lutheranus papokt�l elszakasztv�n, egyed�l tart�k egy t�ml�cben �t h�napok alatt. A lutheranusok is vasba veretnek, �s munk�ra hajtatnak mindennap.
Azonk�zben az instans papok ellen Hoffkirker �r Kollonicsnak �s az �rseknek, Szelepcs�ni Gy�rgynek, kik azt felelik: Elt�lt m�r a kegyelemnek ideje, ha Posonyban nem subscrib�ltak, m�r k�l�nben meg nem szabadulnak, hanem ha a r�mai hitre �ltal�llanak; n�gy h�napoknak elfoly�sa alatt, ganajhord�ssal, -h�ny�ssal s hasonl� al�val� dolgokkal terheltetnek, azut�n veszik ezt a feleletet; melyre megr�m�lnek a boldogtalanok, k�telkednek mit�v�k legyenek, v�gre elv�gezik tizenheten, hogy az hitt�l elszakadjanak, de nem jelent�k meg K�peczi Bal�zsnak, aki k�l�n t�ml�cben tartatik vala, hanem meg�r�k Hoffkirker Lajosnak, hogy �k tizenheten (kik mindegyik t�tok val�nak), elhagyj�k vall�sokat. Kiknek leveleket v�v�n, �r�m�ben megcs�kol�, �s mindj�rt viv� a pap uraknak, kik meg�r�k Kom�romba, hogy a r�mai vall�sra megesk�tv�n azokat bocs�ss�k el.
Az�rt az ott val� bar�t, mint a p�k az h�l�j�ba esett l�gynek nedvess�g�t kisz�vja, �gy ez az igaz hitnek �dvess�ges nedvess�g�t eltagadtat�, a r�mai hitre er�s hittel fejek �s mindeneknek elveszt�se alatt, hogy azt soha el nem hagyj�k, lek�telez�, azut�n hitek tagad�s�nak jutalm�ul n�melyeknek �tven, n�melyiknek harminc, n�melyiknek huszonn�gy forintokat ada, megtoldv�n ezzel vall�s�nak fogyatkoz�s�t, ezenfel�l egy-egy olvas�t �s keresztet, melyen val� im�dkoz�sra tan�tv�n, egyneh�ny nap elbocs�t� �ket, kik Leopoldv�r�ba men�nek, �s ott a t�bb raboskod� Krisztus szolg�inak mutogattat�nak, hogy ezeknek p�ld�jokon tanulv�n, �k is a p�pa tudom�nya ut�n hajlan�nak; de k�l�nb�z� kimenetele l�n a dolognak, mert a hiteket boldogtalan megtagad�k l�tv�n amazoknak �llhatatoss�gokat, megindul�nak sz�vekben, �s siratni kezd�k cselekedeteket; amely csak innen is kitetszik: k�rdette vala Nikleczi S�muel: Mint van dolgok? Kinek �gy feleltek vala keserves sz�vvel: Adta volna Isten, hogy rodhattunk volna el ink�bb a t�ml�cben, mintsem erre adtuk volna magunkat, �tkozott az �ra is, amelyben sz�lett�nk, ti tanuljatok a mi eset�nken, �s a lelkiismeretnek ez nagy k�s�rtetibe ne ejts�tek magatokat, legyetek �llhatatosak, �gy nemhogy a t�bbit megt�ntor�tott�k volna, s�t igen hathat�san meger�s�t�k.
A m�s h�rmat ezeknek elszakad�sa ut�n nagyobb-nagyobb nyomor�s�gokkal terhelik vala naponkint, s�ncot �sattak, k�vet, f�ldet hordattak, utc�kat seprettek, perv�t�kat tiszt�tattak velek, mely al�val� szolg�latra eddig a t�r�k�ket, cig�nyokat k�rhozhatt�k volna, most a Krisztusnak h�v szolg�i viszik v�ghez; m�g az hitt�l boldogtalan szakad�k is velek voltak, azalatt d�lut�n mindenkor nyugodtak; de m�r reggelt�l fogva napnyugotig melegben, hidegben, es�ben, h�ban, fagyban h�h�roltatnak, nyugodalmok soha nincsen; megtiltatott, hogy senkivel ne sz�ljanak: egy teny�rnyi ruh�t is mez�telens�geknek elfedez�s�re, egy kis fill�rt is egy�b sz�ks�gekre senkit�l el ne v�gyenek, amelyet nem is mertek cselekedni k�l�nben, hanem mikor vitt�k ki a f�ldet, szemetet �s egyebet a targonc�kban a sz�nakoz�sra hajlott asszonyok lopva vetettek valami p�nzecsk�t olykor, elmenv�n mellettek, hogy �szre ne vegy�k. Sokszor k�ld�ttek a Kom�romban lak� istenf�l� emberek a foglyok sz�m�ra eledelt: de azt m�g a v�rkapuban megett�k a katon�k, csak egy falatot is kezekbe soha nem szolg�ltattak.

A kegyetlen Drahos�czi Andr�s sokszor h�vatja �ket mag�hoz. Esk�szik a boldogs�gos Sz�z M�ri�ra s minden szentekre, hogy mind Kom�romban rothadnak el, ha nem �llnak a r�mai hitre; mert a kir�ly (amint � mondja vala) �r�mestebb elveszti koron�j�t, mintsem az orsz�gban m�s vall�st elszenvedjen. Az ilyen sz�vet r�g� m�rges szavaira azt szokta vala felelni K�peczi Bal�zs: Mi magunkat aj�nljuk az Isten kegyelmes gondvisel�s�be! mert Magyarorsz�got is megtekinti Isten; de ak�rmint l�gyen is a dolog, mi Istenhez val� kegyess�g�nket, h�s�g�nket �s a j� lelkiism�retet megtartjuk, �s ebben a mi �rtatlans�gunkban a kir�lyra appell�lunk, akinek oltalma alatt eddig h�s�g�nket megtartottuk, hal�lunkig is megtartjuk. Ezek ut�na, az hallatlan vex�k ut�n martiusnak 10. napj�n 1675. Leopoldv�r�ba vitetnek a t�bb raboskod� szentekhez, �s azokkal egy�tt azut�n a g�ly�kra.