M�SODIK R�SZ

S�llyei Istv�n p�pai pap �s a k�r�l val� helys�gnek p�sp�kjek, Miskolczi Mih�ly f�leki, B�torkeszi Istv�n veszpr�mi, Czegl�di P�ter l�vai reform�tus papok, �s L�ni Gy�rgy korponai augustana iskolamester Posonyban �s Berencsen val� hallatlan nyomorgattat�sokr�l �s h�h�roltat�sokr�l

Megsententi�ztat�sok ut�n m�jusnak �t�dik napj�n gr�f Kollonics Leopold h�vatja mag�hoz S�llyei Istv�nt, Miskolczi Mih�lyt, B�torkeszi Istv�nt, n�gy reform�tus papokat, kikkel megegyezett akaratb�l, nagyobb egyess�gnek ok�ul elm�ne Zolnai P�l is, augustanus pap (ki subscrib�lt azut�n), ezt megtekintv�n Kollonics, k�rdi, ha h�vt�k-� �t is? Felel: �tet ugyan nem h�vt�k, de � is elj�tt. Mintegy k�t �r�ig �llnak a palot�n, azut�n kimenv�n Kollonics k�rdi, ha akarnak-e subscrib�lni? Kinek felele S�llyei Istv�n: M�lt�s�gos gr�f! Legyen szabad �nn�kem sz�lanom: ha az Isten t�rv�ny�ben megtiltatunk, hogy hamis tan�bizonys�got felebar�tunk ellen ne mondjunk, �s azt meg ne �lj�k, sokkal ink�bb az megtiltatik, hogy magunk ellen ne cselekedj�k azt; mi minden ellen�nk megbizony�tott v�tek n�lk�l hal�lra sententi�ztattunk; nem tartozunk v�le, hogy ezt az hamis sententi�t megigaz�tsuk; ugyanis ezzel a subscripti�val csak arra n�znek, hogy mi egyneh�nyan eladn�k vall�sunknak �s orsz�gunknak szabads�g�t, melyet a mi eleink sok v�rek hull�s�val kerestek, �s elviselhetetlen iga al� vess�k, mind eccl�si�inkat, mind orsz�gunkat. Nevezetesen feddhetetlen vall�sunkat, melynek egyenesen keresik itt veszedelm�t mindenek el�tt megmocskolni. Kollonics alig v�rv�n v�g�t a feleletnek, monda: L�tom, hogy m�sok felett akartok b�lcselkedni, de megtan�tlak istentelen, rossz emberek. Ezt mondv�n vasba vereti �ket, kett�t-kett�t egy vasba; azut�n monda Kollonics Zolnainak: L�tod, mit sz�lt n�kik a vakmer�s�g, ezek m�r soha grati�t nem nyernek, menj vissza, s mondd meg a t�bbinek, hanem ha sz�t fogadnak most hamar, �k is �gy vagy rosszabbul j�rnak. Azokat, akiket vasba veretett, negyven n�metnek kez�be adja, s �gy k�s�rteti a v�rba; igen bajosan mehettek a magas hegyre a b�k�kban ketten, melyeket csak egynek csin�ltanak volt. Sokan l�tv�n a p�sp�k�t �s m�s nagy rend� embereket �gy k�s�rtetni mint valami h�res gonoszt�v�t, nem tart�ztathatj�k magokat a keserves k�nnyhullat�st�l; sz�lani akarv�n vel�k, er�sen megverettetnek. �gy v�rba felhajtatv�n, egy alkalmatlan fogh�zba vettetnek, azhol sem �jjel, sem nappal nincsen nyugadalmok; a szoros b�k�ba ketten egybek�ttetv�n, sem nem �llhatnak az �regemberek, sem nem �lhetnek, sem nem fekhetnek; legyen becs�lettel eml�tve, ha a term�szet er�ltette is valamelyiket, mind a kett�nek kellett menni, �s amit a term�szet eltitkolt, szeml�lni kellett. Senki hozz�jok nem j�rhatott, hanem csak a poroszl� �s n�met offici�lisok. Ment volt hozz�jok k�t bar�t, kiket h�vnak misericordiae fratres, m�g mikor Kollonicsn�l vasba akarj�k vala verni, kik mond�nak n�kik: Legyetek j� rem�nys�gben, hatalmas az Isten, hogy meghajtsa a fels�knek sz�veket, megostorozza Isten, akiket szeret. Ezt ak�rmi �rtelemmel mond�k �k, de vigasztal�k er�sen a szeg�ny foglyokat v�le.

Azut�n n�gy napokkal odaviteti L�ni Gy�rgy�t is Kollonics, aki mag�val nem vihetv�n sem p�nzt, sem k�nt�st, sok k�ny�rg�s�vel re�veszi a poroszl�t, hogy egy c�dul�j�t vigye a posonyi gazd�j�hoz, �s hozzon neki onnan valami kev�s p�nzt, aki elmenv�n ugyan, de rajta�r�k a lev�l hordoz�son, az�rt egy igen m�ly t�ml�cbe vet�k, holott hevere egy nap �s egy �jszaka �tlen. Mikor vasba veretn� a papokat Kollonics, azt mondotta vala, hogy ha m�r felfaln�k is a f�ldet el�tte, meg nem szabad�tja, hanem a g�ly�kra k�ldi �ket; de mindazon�ltal a t�ml�cbe is az ott val� offici�lisok �ltal mind kal�ccsal, mind korb�ccsal elegy pr�b�lja �ket, kiv�lt Miskolczi Mih�lyt �s L�ni Gy�rgy�t, eml�keztetv�n s k�rv�n �ket az � ifj�s�gok vir�g�ra, melyet k�r volna �gy elveszteni.

Ebben a kem�ny fogs�gban tartatnak P�nk�st hav�nak 29. napj�ig, akkor az �rsek udvar�ba bevitetv�n sokk�ppen pr�b�ltatnak; el��ll egy ap�t �r, �s ilyen evang�liommal k�sz�nti �ket: Tudj�tok meg bizonnyal, hogy titeket a g�ly�ra visznek, azhol v�nkorotokban is meg kell tanulnotok az olasz nyelvet, �s azhol m�g az any�tok teje is keser� l�szen. – M�s k�ls� ember hasonl�k�ppen kesergeti: �n el�gg� nem csod�lkozhatom a ti sz�veteken, mi�rt nem sz�nj�tok magatokat, hanem a veszedelemre adj�tok magatokat, mert Isten engemet �gy seg�ljen, a g�ly�kra mentek, �s mind odavesztek. Kiknek felele S�llyei Istv�n: Mi ugyan sz�njuk magunkat s hozz�nk tartoz�inkat, de mindezeket az Isten kegyelmess�g�be aj�nlottuk.

Azut�n a szek�rre �ltetnek, megparancsolja Kollonics, hogy ha a k�r�l�ll�, sir�nkoz� sokas�ghoz csak egyet is sz�lnak, minden irgalmass�g n�lk�l meg�lj�k; a kegyes istenf�l� asszonyok vittek holmi feh�r egyet-m�st ki a v�ros v�g�re, hogy odaadj�k, de k�zel nem bocs�ttatv�n, csak valami r�sz�t szolg�ltatt�k a foglyok kez�be a katon�k. Azon napon mentenek Stompf�j�ra*, azholott az harmincados p�pista ember feles�g�vel egy�tt elejekbe m�gyen, nagy sz�nakozva �s kezeket fogv�n �gy sz�l: Adta volna Isten, hogy �n kegyelmeteket boldogabb �llapotban l�ttam volna, �s tudtam volna valamit szolg�lni; mindaz�ltal legyenek kegyelmetek csendes elm�vel, �s az Isten tetsz�s�ben nyugodjanak meg. �n �s ez az eg�sz tartom�ny keservesen hallottuk azokat, amelyek Posonyban kegyelmeteken estenek. Azut�n sz�ll�st rendelv�n nekik, vacsor�n j� sz�vvel l�tta, s j�l tartotta �ket. M�snap vitetnek M�n�nszki Andr�snak, aki maga mondotta vala ki a papokra a hal�los sententi�t, valami j�sz�g�ban, aki keny�rrel, borral, h�ssal gazd�lkodv�n nekik, maga is kim�gyen hozz�jok, �s �gy sz�l: �n, Isten bizonys�gom, sz�vem szer�nt sz�nom kegyelmeteket, k�rem kegyelmeteket, al�zz�k meg magokat, �s alkalmaztass�k magokat a pap urak k�v�ns�gokhoz; mert ezzel a fogs�ggal egyebet nem nyernek a magok veszedelmekn�l. Kinek mondanak: Nemzetes �r! Te tudod a mi �rtatlans�gunkat; ha rem�nys�g�nk k�v�l �rtatlan �gy�nket elnyomt�k, b�kess�ges t�r�knek kell lenn�nk. Estv�re jutnak Szencre, azholott t�mad mindj�rt nagy s�r�s-r�v�s ilyen nagy embereknek szomor� sorsokon; adnak egyn�h�ny kenyeret n�kik, mert egyebet nem engedt�k a katon�k.

Hozz�jok megyen az harmincados is, aki �gy sz�l n�kik: Tal�n tiszteletes urak kegyelmeteknek volna akaratjok, hogy a mi vall�sunkra �lljanak, csak nem merik mondani. Kinek felele egy mellett�k vigy�z� szolga: De itt, ha olyakat sz�lasz, csak a falra h�nyod a bors�t, oda nem ragad. Nem hogy vall�sunkra �llan�nak, de m�g subscrib�lni sem akarnak.

Azut�n Berencshez �rkezv�n, a szek�rr�l lesz�ll�ttatnak, �s a nagy hegy tetej�re gyalog a vasba nagy roml�ssal �s f�rads�ggal felhajtatnak; azholott a posonyi vasakat sokkal nagyobbakkal cser�lik el; kiv�lt S�llyei Istv�n, olyan hegyes, l�bait szaggat� rudas vasba verik, hogy mind csizm�j�t, nadr�g�t s mindent, valamit a l�b�ra al�ja tett, egybeszaggatott, s a l�b�t is egybelyuggatta s sz�ntotta, s ezt viselte h�t h�tig, m�g elsz�nv�n az �riz� katon�k, megengedt�k, hogy egy r�gi, elromlott vasat a maga k�lts�g�n megnyittasson, mellyel azt�n elcser�lte. Mikor itt vasba ver�k, monda az udvarb�r�: Kiben biztok, hogy vasba veretitek ink�bb magatokat, mintsem engedjetek? Monda S�llyei Istv�n: Vagyon m�g Isten az �gben, aki az er�szaktev�ket meg�t�li, ebben vagyon bizodalmunk, de emellett a kir�lyban is, mert azt el nem hihetj�k, hogy az �rtatlanoknak nyomor�s�gokban s hal�lokban gy�ny�rk�dj�k; am�g az�rt kir�lyunk l�szen, b�zunk az � kegyelmess�g�ben. Egy igen alkalmatlan h�zba, mely palacf�reggel rakva volt, berekesztetnek, azholott nyugodalmuk igen kev�s volt. H�rom h�t m�lva Kollonics megparancsolja a commend�nsnak, hogy az eddig kij�rni szokott krajc�rb�l ezut�n csak h�rmat adasson a papoknak, kenyeret pedig igen al�val� fekete kenyeret, s t�ml�cbe vettesse. A commend�ns, j�llehet igen sz�nja vala �ket, de elmulatni nem meri; az�rt vetteti �ket az hal�lra sententi�ztattaknak olyan becstelen neh�z t�ml�cekbe, melynek a k�t oldala m�r r�gt�l fogva s most is perv�tasz�k volt, melybe hason, t�rdeken s tenyereken kellett bem�szk�lni, oly szorosan volt az ajtaja kiv�gva k�b�l. Itt mint a diszn��lba a sok tiszt�talan k�z�tt b�ka, szunyog, l�gy, tet� �s egy�b �rtalmas bogarak k�z�tt, sem �jjel, sem nappal semmi nyugadalmok nem volt, sohasem �llhattanak; gyakorta e nagy d�gben, b�zben, az �rz�kenys�gben fogyatkoz�st szenvedtenek, sokszor el�jultanak, s erejek �ppen elfogyatkozik, kicsinyben m�lt el, hogy meg nem vakultanak n�melyek, ott elsenyvedtenek, csak �ppen hogy meg nem haltak. V�v�n �szre a commend�ns ilyen elnyomorod�sokat az ahhoz nem szokott er�telen papoknak, levelet �r Kollonicsnak, melyben protest�l, hogy hanemha hamar kiv�teti azokat az elfogyatkozott embereket abb�l a t�ml�cb�l, azok mind meghalnak, oka ne legyen, sem Isten, sem emberek el�tt. Melyre azt feleli Kollonics: Nem kell n�ked att�l f�lned, hogy azok meghalnak, ha meghalnak pedig, el�g nagy a berencsi hat�r, ott elf�rnek.

J�lius 8-ik napj�n a Kollonics parancsolatj�ra kivonatnak abb�l a t�ml�cb�l, �s r�k�s t�g�jokt�l, leped�jekt�l s ami p�nzek abban volt, megfosztja a vicekapit�ny, elv�szi ami k�nyvecsk�jek n�lok volt, azt is; mely esett vala a j�suit�k sugall�sokb�l. Eltiltatnak mindenekt�l, senkinek kegyess�gnek munk�j�t v�lek k�zleni szabad nem volt; ezt mondj�k vala: �rj�k meg az h�rom krajc�rral �s fekete profonttal. Elj�ttenek sokszor messze f�ldr�l a foglyoknak kedvesei sok nyomor�s�g s k�lt�s �ltal Berencshez, hogy l�ss�k f�rjeket sat., de a v�rba be nem eresztett�k; n�ha beeresztett�k ugyan a sok k�ny�rg�s �s sok aj�nd�kad�s ut�n, de csak messz�nnen mutatt�k meg n�kik az � �des f�rjeket, atyjokat, s onnan egy vagy k�t sz�t engedt�k, hogy ki�ltsanak nekik. Megtiltotta volt a vicekapit�ny sz�z p�lca �s t�r�k ver�snek �g�retivel, hogy senki az � rabs�g�nak �llapotj�r�l semmi �ton-m�don senkinek ne mondjon, ne izenjen, s ne �rjon, el�g az, ha tudj�k, hogy �lnek. Rabszab� J�nos, p�pai nemesember sok aj�nd�kkal a v�r gondvisel�j�t�l Tardi Ferenct�l megnyerte vala, hogy besz�lhessen a rabokkal, �s vigasztalja �ket ilyen nyomor�s�gokban; de megviv�k ezt Kollonicsnak nemsok�ra, ki ily m�rgesen �ra a commend�nsra: „Nem hogy azok a vakmer� praedicansok a te �rizeted alatt megal�zn�k magokat, s�t ink�bb a tet�led hozz�jok bocs�tott bar�tjaik �ltal szarvakat felemelt�k; ha becs�letedet szereted, az eddig hozz� mutatott engedelmess�gedet kem�nys�geddel p�told ki.” T�rt�nt ez is, hogy L�szl�fi L�szl� egyneh�nyszor Berencsre menv�n sz�lott a foglyokkal, amint az �tj�ban �ltalmenne, s m�g valami eledelt is vitt volna egyszer nekik; ezt meghallgatv�n, Kollonics cit�ltatja Posonyba, ahonnan Men�nszki Andr�s k�zbenj�r�s�ra is igen nehezen szabadult el; meg is parancsol�k feje veszt�se alatt, hogy a foglyokhoz ne sz�ljon, sem pedig �n�kiek semmit ne k�ldj�n. Sokszor k�ld�ttenek az ott k�r�l lev� helyekb�l az istenf�l� emberek holmit a szeg�ny rabok sz�m�ra, de ezt az ott val� mis�z� pap a k�pl�rral s m�s olyanokkal elm�szti vala.

Novemberben ment vala Berencsre egy irgalmass�g n�lk�l val� k�lelk� atya, Radamantushoz hasonl� j�suita, ki m�g a v�rban volt, t�bbet szenvedtek, mint eddig eg�sz fogs�goknak idej�n; mert a kem�ny hidegben, fagyban, h�ban a szeg�ny er�tlen foglyoknak kellett felv�gni minden a v�r sz�m�ra hozott f�t, n�kik kellett azt a sz�ll�sokra elhordani; ism�t sz�ntelen kellett a vizet negyven �ln�l m�lyebb k�tb�l m�rni; aki ha nem ha elment volna hamar onnan, de nemsok�ra v�g�t �rte volna a foglyoknak.

Hogy ink�bb k�ts�gbe ejts�k szabadul�sok ir�nt a szeg�ny papokat, sokakat, akik az udvarn�l az�rt esedeztek, ijedgett�k, �ld�zt�k; Csizmadia �d�mot p�pai �rdemes nemes-embert, hogy a p�pai eccl�sia k�r�s�re a papjok szabadul�s�ban f�radozna, Kollonics Posonyba cit�lja; de a p�pai commendans megtilt�, hogy el ne menne. A f�lekiek B�csbe akarv�n menni a papjok szabadul�sok�rt, Posonyban mind megfogattatnak; �s sok�ig ott k�nyszer�tik �ket vall�soknak elhagy�s�ra; s felfogadtatj�k azt is, hogy a papjok szabadul�s�ban nem j�rnak ezut�n. Sokszor szokta vala cs�folni �s bosszantani �ket a v�rban lev� bar�t, hogy m�r senki nincsen, aki �rettek a f�l�t is mozd�tsa, csak egyet is valahol sz�ljon, eddig ugyan volt (amint � sz�l vala) egy procurator, de m�r az is elveszett. A l�vaiak k�vet�t is, Keresk�nyi Ferencet mindenikb�l kifosztj�k, s �rest�lj�k.

Gyakran egyenk�nt kih�vj�k vala a t�ml�cb�l �ket, �s examin�lj�k vala, mit akarn�nak. Gr�f Ny�ri Ferenc monda egykor a foglyoknak: Mit akartok, hogy itt k�noztatj�tok magatokat, �n a Kollonics sz�j�b�l hallottam, hogyha t�z esztendeig itt �lt�k is, de ha nem subscrib�ltok, vagy vall�stokat el nem hagyj�tok, ki nem szabadultok. Kinek mond�nak: Nem f�l�nk azon, hogy egyik�nk is ebben a fogs�gban ha �gy tartanak, t�z esztend�t �rjen; de tal�n t�z esztend�k alatt Kollonics �r is vagy megszel�d�l, vagy a hal�l elviszi; mi pedig Isten kegyelme �ltal nemcsak a t�ml�cet, hanem a hal�lt is igaz �gy�nk mellett elszenvedj�k.

Elj�v�n az id�, melyen a r�gen meg�g�rt g�ly�kra elind�t�k �ket Szent Gy�rgy hav�nak tizedik napj�n: 1675. �jszaka t�z �rakor a t�ml�cb�l kihozatv�n, szek�rre t�tetnek, �s Morvaorsz�gba, Sotvienna* fel� ind�ttatnak. Sokszor az �ton, ott is helyben examin�ltatnak: h�t engedelmeskednek-e m�r? vagy nem? Megunv�n ezt a sok szemtelens�geket, monda S�llyei Istv�n: El�gg� nem csud�lkozhatunk a ti szemtelens�gteken, hogy nem sz�gyenlitek ennyin az sokszor m�r megvetett punctumokat el�nkbe tenni; tal�n azt gondolj�tok, hogy gyermekek vagyunk, hogy minden �r�n �jabb feleleteket gondoljunk; amit egyszer mondottunk, ak�rmit csin�lj�tok vel�nk, abban megmaradunk. A v�r alatt a szek�rr�l lesz�ll�tj�k, vasba, mint a barmokat, hajtj�k az irt�zatos magas hegyre, azholott a v�rban tartj�k fogs�gban huszon�t�d napj�ig martiusnak; akkor azt�n viszik azokhoz az atyafiakhoz, akik Leopoldv�r�ban voltanak.