//palheidfogel.gportal.hu
//palheidfogel.gportal.hu

„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.” Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:


Az erőszakra épített világ akkor hull véres darabokra, amikor a békét örökre biztosítottnak véli. Ennek a világnak nem több hatalomra, erősebb hadseregre, különb harci eszközökre, körmönfontabb diplomáciára van szüksége: ennek a világnak kis jóakaratra, jézusi erőkre van szüksége. Ezt a világot nem kívülről kell széppé tenni cicomás műveltséggel, technikai vívmányokkal: ezt a világot csak belülről lehet széppé tenni: az Isten szellemének, a lelkiségnek kiragyogtatásával.” Ravasz László református püspök


Tiszteld minden ember hazáját, de szeresd a magadét. Helen Keller


 

Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik
szívem. Zsoltár 28,7

… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti."  Karl Barth

.


Theológia, Történelem, Graduál, Zsoltár


Heidfogel Pál

lelkészi önéletrajz - 2015


Családi Honlapom:

//heidfogel-domjan.gportal.hu

phfogel@gmail.com

 

 
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Elfelejtettem a jelszót
 

www.refzarszam.hu

shopify site analytics
 

Heidelbergi Káté 1563

 

II. HELVÉT HITVALLÁS

 

A GENFI EGYHÁZ KÁTÉJA

A GENEVAI Szent Gyülekezetnek CATHE- CISMUSSA
 
Avagy A Christus tudományában gyermekeket tanító  FORMATSKÁJA 

M.Tótfalusi Kis Miklós által 1695 esztend 

A Genfi Egyház Kátéja 1695 Ennek ismertetője.

Kálvin János: A Genfi Egyház Kátéja Pápa 1907.
www.leporollak.hu - Németh Ferenc munkája

Hermán M. János: A Genfi Káté útja Kolozsvárig

- Fekete Csaba Káté, egyház,tanítás 

 

IRTA: Kálvin János

 

KÁLVINRÓL IRTÁK

 

Kálvin évfordulók

 

KARL BARTH 1886-1968

 

Bibó István

 

Biblia - Ó és Újszövetség Próbakiadás -

 

Bibliakiadások, könyvek
Magyar biblikus irodalom

 

Biblia év, évek után

 

Dr Csehszombathy László
szociológus 1925-2007

 

OSCAR CULLMANN 1902-1999

 

Egyházi Zsinatok és Kánonjai

 

FORRÁSMŰVEK

 

GALSI ÁRPÁD
Jakab, az Úr testvére

 

A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...

Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .

E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben,  a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal


2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó

 

 

Dr GÖRGEY ETELKA lelkipásztor, iró

 

1. Közösség az Ószövetségben

2. Biblia és liturgia

3. Pártusok és médek...

4. Isten bolondsága

5. Éli, éli, lama sabaktani?

6. Minden egész eltört?

7. Siralmak és közösség

 

HARGITA PÁL
református lelkipásztor


Istvándi 1924-1996 Pápa

 

Keresztény filozófia

 

Dr (Kocsi) KISS SÁNDOR

 

Kommentár 1967 és

 

Dr KUSTÁR ZOLTÁN

 

MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER
1532-1572

 

DR NAGY BARNA

 

Dr PÓTOR IMRE

 

Dr RAVASZ LÁSZLÓ püspök

 

SZEGEDI KIS ISTVÁN


1505 - 1572 REFORMÁTOR

 

SZENCI MOLNÁR ALBERT

1574 - 1633

 

Theológiai irodalom

 

Temetési beszédek

 

DR TÓTH KÁLMÁN
theológiai professzor


1917 - 2009

 

DR. TÖRÖK ISTVÁN

 

Dr. VICTOR JÁNOS (1888-1954)

 

Régi magyar Irodalom

 

Régi könyvek és kéziratok

 

XX. század Történelméhez

 

Webem - itt

 

PDF - MP3 - Doc - Odt formátum

 

Teremtésről

„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a  legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
 
 
- KÁLVIN: 1556. A sákramentumokra ... második védelme Westphal Joákhim elllen.
- KÁLVIN: 1556. A sákramentumokra ... második védelme Westphal Joákhim elllen. : 5. A sákramentumokra vonatkozó ... második védelme ...V.

5. A sákramentumokra vonatkozó ... második védelme ...V.


Könyvének záradékát Westphal bizonyos fecsegésekből toldotta össze, amelyekkel gonosz gyanút próbált támasztani, hogy megrontsa a hitelét olyan kijelentéseknek, amelyek helyesen mondattak. E dolgokat ugyan kezdetben nem meri nyíltan gáncsolni, hanem azt hangoztatja, hogy ő az egyház vizsgálatára hivatkozik, de aztán mégis összeszedi vakmerőségét és kárhoztatja azokat. Bizonyára az is valami, hogy én az ő vallomása szerint a sákramentumokkal szemben több tiszteletet tanúsítok és azoknak erejéről, hasznáról és méltóságáról nagyobb tisztelettel beszélek, mint sok más ember. S ha így áll a dolog, akkor ettől az én mérsékletemtől miért nem enyhült ő meg? Mert úgy látszik, hogy e körülmény oly kevéssé használt az ő támadásának enyhítésére, hogy inkább éppen ez okból hevült fel. Ha ez az én tanításom, amelyről kijelenti, hogy mérsékelt, teljességgel nem enyhíthette meg zordonságát, sőt durvaságát sem tehette szelídebbé, mi az oka annak, hogy engem oly erőszakosan támad? Mert, ámbár engem a többiek tömegébe vegyítve nem választ egyetlen ellenfeléül, a mi Megegyezés-ünkből mégis több keserűséget merít, mint a többieknek bármely iratából.
De térjünk át az ő bírálataira. Velem együtt elismeri, hogy a sákramentumok azért rendeltettek, hogy minket a Krisztussal való egyességre vezessenek, s oly segédeszközök azok, amelyekkel beoltatunk a Krisztus testébe, vagy ha már beoltattunk, vele még jobban összeforrunk. Azt kérdezi, hogy a hívektől származott gyermekekről miért tanítom, hogy szentek és tagjai az egyháznak, mielőtt megkereszteltetnének. Erre azt válaszolom: azért, hogy jobban összeforrjanak a Krisztus közösségébe. Azt gondolja, hogy valami elmésen vitatkozik, ha azt mondja, hogy a keresztség előtt az egyházba nem oltattak be, ha a keresztség által oltatnak be. Én pedig azt, amit ellenem felhoz, könnyen visszafordítom őellene. Mert, ha én helyesen tanítottam, hogy a sákramentumok arra valók, hogy akik már a Krisztus testébe beoltattak, vele még jobban összeforrjanak, vajon mi akadálya van annak, hogy ezt a keresztségre vonatkoztattam? Mindamellett nem ragaszkodom túlságosan ehhez a válaszhoz. Elismerem, hogy a keresztség tulajdonképpeni tiszte az, hogy minket a Krisztus testébe beoltson, de nem azért, mintha attól teljességgel idegeneknek kellene lenniök azoknak, akik megkereszteltetnek, hanem mivel az Isten bizonyságot tesz arról, hogy akkor bocsátja őket magához. Ismeretes Augustinusnak azon mondása, hogy Krisztusnak sok juha van az egyházon kívül, míg viszont azon belül sok farkas lakik, nevezetesen mivel mielőtt hittel megismerik az Istent azok, kiket a fiúvá fogadás lelkével magához hívogat, már ismeretesek voltak az Isten előtt. Ennélfogva, ámbár az Isten elismeri, hogy már az egyházban vannak azok, kik azon kívül állóknak látszanak, és ami őket illeti, valósággal azok is, méltán mondjuk, hogy beoltja az ő egyházába, mikor megvilágosítja őket a hitre; mely rájuk nézve az első lépés az örök élet reménysége felé. Megvallom, hogy a kérdés csomója még nincs megoldva. Itt csupán érintettem ezeket a fő elveket, hogy Westphal értse meg belőlük, hogy nincs abban semmi képtelenség, ha azt mondjuk, hogy az egyházba beoltatnak azok, akik már előbb tagjai voltak annak. Mielőtt a csecsemőkre nézve válaszolnék, szeretném, ha előadná, hogy mint vélekedik arról a négyezer emberről, kiket Péter az első prédikációjával nyert meg a Krisztusnak, valamint Kornéliuszról és a hasonlókról. Ha tagadja, hogy az egyház tagjai voltak a keresztség előtt, akkor szerinte a bűnbánatnak és a hitnek semminő hatása sem lesz. Ha nem tartoznak az egyház testéhez azok, kiket Isten az ő igéjével újjászült, kiket az ő képére és hasonlatosságára újjáteremtett, kiket a hit mennyei világosságára méltatott, kiket gazdaggá tett lelkének ajándékaival, akkor az Isten fiait micsoda jelekből kell megkülönböztetni a többi világtól? Mi van tehát más hátra, minthogy Westphal elismerje, miszerint valamely részben, vagy – amint ők mondják – bizonyos tekintetben már az egyház tagjai voltak azok, kik annak társaságába, csak azután vétettek fel a keresztség által. Így mosattak el Pál bűnei a keresztségben, melyekre a bocsánatot már előbb elnyerte hit által. Mi sem tiltja, hogy ezt átvigyük a gyermekekre, akiknek állapota teljesen hasonló. Mert vagy haszontalan az Istennel kötött szövetség, amellyel őket gyermekeivé fogadja, és hiábavaló az ígéret, vagy éppenséggel nem kívülállók azok, akikről Isten azt hirdeti, hogy az ő nyájához tartoznak. Isten az ő fiainak nevezi azokat, kiknek az üdvösség öröksége megígértetett szülőik személyében. Mily jogon lesz tehát nekik atyjuk, ha semmiképpen sem tartoznak az egyházhoz? Mindamellett semmi akadálya sincs annak, hogy ezt a kegyelmet megpecsételvén újból megerősítse azt, amit már előbb adott. Csodálatos dolog azonban, hogy Westphal ezt a jogot megtagadja a csecsemőktől, amely nélkül helytelenül bocsátaná őket a keresztségre. Megvallom, hogy ámbár a keresztség által leszünk az egyház tagjaivá, mégis tagadom, hogy helyesen részesülhetnének a keresztségben azok, kik nem tartoznak az egyház testéhez.

Nem is szokásunk nekünk az, hogy a sákramentumokat válogatás nélkül akárkinek is osztogassuk, hanem Isten parancsa szerint kell végrehajtani azok osztogatását. Neked, Westphal, ki engedte meg, hogy az örökélet zálogát, az igazságnak és megújhodásnak jelképét, megátkozott és gonosz emberrel közöld? Ha valami anabaptista vitatkoznék veled, azt gondolom, nem jönne segítségedre más védekezés, mint az, hogy a keresztséget joggal szolgáltatjuk ki azoknak, kiket az Isten gyermekeivé fogadott, mielőtt megszülettek volna, és akikről azt ígérte, hogy ő nekik atyjuk lesz. Mert ha Isten az atyákról a fiakra nem származtatná át kegyelmét, akkor az újszülött gyermekeknek az egyházba való felvétele tisztára meggyalázása volna a keresztségnek. Ha Isten ígérete a törvény alatt azt művelte, hogy a szent gyökérből szent ágak származzanak, akkor az evangélium alatt az Isten kegyelmét fogod-é korlátozni, vagy hatását kisebbíted-é meg a fiúváfogadás bizonyságával, mellyel Isten a gyermekeket felékesíti?

A törvény azt rendelte, hogy a csecsemőket a nyolcadik napon körül kell metélni. Azt kérdezem, vajon törvényes volt-é ez az Isten egyházába való beoltás? S vajon ki merné ezt tagadni? Ámde a Szentírás kijelenti, hogy anyjuk méhétől fogva szentek voltak, amennyiben szent nemzetségből származtak, azaz azon ok folytán, amiért Pál azt tanítja, hogy manapság a híveknek gyermekei szentek (1Kor 7,14). Westphal pedig éppen úgy okoskodik, mintha Istennek nem volna szabad az övéinek üdvösségét fokonként végrehajtani. Én pedig azt mondom, hogy valami módon azok oltatnak be az egyházba, akik más tekintetben már előbb be voltak oltva. Mert az Isten ígérete nem olyan értéktelen, hogy elég ne volna azok üdvösségére, akikről azt hirdeti, hogy az ő fiai és örökösei. Azt állítom, hogy ezzel a bizalommal helyesen viszik a keresztségre azokat, akiket Isten már megszentelt magának. Itt még nincs szó a titkos elválasztásról, hanem az ige által nyilvánosságra hozott fiúváfogadásról, mely a még meg nem született gyermekeket megszenteli. Mivel azonban a keresztség ünnepélyes elismerés, amely által Isten az ő gyermekeit az élet birtokába vezeti, az ígéretnek igaz és hathatós megpecsételése, a Krisztussal való szent összeköttetésnek záloga, azért méltán mondják, hogy a keresztség az egyházba való bemenetel és felvétel. És mivel a Szentlélek eszközei nem élettelenek, azért az Isten valóban végrehajtja és nyújtja a keresztség által azt, amit kiábrázol.

Ha Westphal ezt a szabályt nem fogadja el, akkor az apostolok balgán és oktalanul vártak, míg az Isten fiaivá lesznek azok, kiket azután akartak elfogadni a keresztségre. Az ő hittétele szerint ugyanis illendő lett volna a keresztséget tenni előbbre, hogy a keresztség feleslegessé ne váljék, ha az egyház csak szenteket fogad kebelébe. Ha csak esetleg ugyanazzal a méltányossággal, mellyel a Krisztus kegyes száműzöttjei előtt bezárta a vendégszeretet ajtaját, a mennyeknek országából is ki nem küszöböli azokat, kik az Isten lelke által újjászülettek. Kornéliusz az övéivel együtt még mielőtt megkeresztelkedett, megajándékoztatott a Szentlélekkel, fel volt ékesítve a szentek ismertető jegyeivel, s ezért méltán foglalt helyet az Isten fiai között. A keresztséget, amely ezután következett, Westphal szükségképen fonákul alkalmazottnak állítja, ha nem akarja azt másoknak megengedni, csak az egyházon kívül valóknak. Mindamellett haszontalan fecsegés azt állítani, hogy én kétértelmű kifejezéssel játszom, mintha az a befogadás, mely a keresztség által történik, semmi más nem volna, mint az emberek előtt való külső kijelentés, mivel én nyilván azt állítom, hogy nekünk a keresztségben az Istennel van dolgunk, aki nemcsak az ő atyai szeretetének tanúsításával köti le nekünk az Ő ígéretét, hogy üdvösségünkről teljességgel meg legyünk győződve, hanem az ő erejével belsőleg is szentesíti azt, amit szolgájának keze által kiábrázol.

És így meg van cáfolva az a másik rágalom is, melyben azt mondja, hogy közülünk némelyek, mikor azt tanítják, hogy a csecsemők, akiket Isten örök időknek előtte fogadott fiaivá, láthatólag csak azután oltatnak be a Krisztus testébe, képtelenséget állítanak, amely ellenkezik Krisztusnak eme szavaival: "Aki hiszen és megkeresztelkedik, az idvezül" (Márk 16,6); ugyancsak: "Ha valaki nem születik víztől és Lélektől stb." (Ján 3,5). Azt gondolom, hogy senkinek sem volt szándéka a kegyelem szentesítését elszakítani a keresztségtől, hogy érvényes legyen a szövetség, amelyet Isten az Ő igéjével szerzett. Itt azonban átlátják az olvasók, mily semmis őelőtte az az erkölcsi kötelezettség, hogy a Szentírást tisztátalan kézzel be ne szennyezze. A kérdés közöttünk a csecsemők körül forog. Ő azt állítja, hogy ezek a keresztség által lesznek Krisztus tagjaivá és az élet örököseivé. S micsoda bizonysággal erősíti meg ezt a nézetet? Persze olyannal, mely az üdvösség reménységét a csecsemők előtt elvágja, ha nem volna bizonyos, hogy a fenti szavak csupán a felserdültekre érthetők, kik koruknál fogva már alkalmasak arra, hogy higgyenek. Mikor némely fanatikus ember a gyermekkeresztség ellen támad, nem minden mutatós külső szín nélkül okoskodik úgy, hogy ha a keresztséget nem előzi meg a hit, akkor felforgattatik a Krisztus által megállapított rend. Ezeknek a tévelygését alaposan megcáfolja az a körülmény, hogy Krisztus az említett helyen kifejezetten az evangélium prédikálásával foglalkozik, amely csupán felnőtt emberekhez intéztetik. Westphal előront és ebből a szentírási helyből, mint olajat a kőből, azt süti ki, hogy a keresztségből a csecsemőkre üdvösség származik. A másik helyet, ha bölcsebben fontolóra veszi, nem fogja többé helytelenül a keresztségre vonatkoztatni.

Majd ismét azt kérdezi, hogy ha a sákramentumok oly eszközök, melyek által Isten hathatósan cselekszik és az ő kegyelmét számunkra megbizonyítja és megpecsételi, akkor miért tagadjuk, hogy az ember a keresztség fürdője által újjászületik. Mintha nem ő maga koholná, hogy mi ezt tagadjuk. Én azonban, mivel világosan azt állítottam, hogy a keresztség által az emberek éppúgy újjászületnek, mint az ige által, úgy gondolom, hogy ez ember szemérmetlenségének idejekorán útját állottam úgy, hogy az ő tátott szájával legfeljebb a maga árnyékát gáncsolhatja. Hogy pedig velem azért pörlekedik, mert én úgy őt, mint a társait vaksággal vádoltam, mivel az üdvösségben való bizakodást helytelenül kötik hozzá a sákramentumokhoz, és azt, ami az egy Isten tulajdona, a sákramentumokra viszik át, ebben vagy valami csodás civódási szenvedély űzi, hajtja, vagy mert hát egyszer elhatározta, hogy ami babona csak van a világon, azt mind csak az ő szennycsatornájába árasztja. Tudjuk, hogy a sákramentumokról milyen durva tévelygések uralkodnak a pápaságban, hogy mindenkinek elméje csaknem el van bűvölve a bűvészies [mágikus] szemfényvesztésektől, s ezért Krisztust mellőzve az elemekhez kötik az üdvösségben való bizakodásukat. Tudjuk, hogy a sákramentumokat nemcsak nem a maguk céljára használják, hanem inkább a kegyelem okát is ezekre viszik át. Westphal semmi ilyest nem enged érintenem anélkül, hogy a maga sérelméről ne kiabálna. Mintha bizony az ő kedvéért fenn kellene tartani azt a sok undok utálatosságot, amelynek eltisztítására neki is teljes erejéből illenék törekednie, ha az igazi kegyességnek egy szikrája is élne lelkében. De amint látom, valami hihetetlen megátalkodottság fogta el ezt az embert, úgy, hogy hajlandóbb elsüllyedni még a pápaságnak legmélyebb örvényeibe is, mint hozzánk közeledni. Tagadja, hogy ő az üdvösség bármely részét is átvinné a teremtményekre, mivel az Isten jelenlétéről van szó, aki eszközök által műveli azokat a dolgokat, melyeket ő maga rendelt. Ezt elismerem. Amiket azután folytatólag fűz a szavaihoz, mivel csaknem szóról-szóra tőlünk van kölcsönözve, miért utasítanám vissza? Sőt inkább köszönettel tartozom neki, amiért mondásaimat helyesli és aláírja mindaddig, míg a maga lelkületéhez képest ismét vissza nem esik a rágalmazásba. Nem tudom ugyanis, micsoda alapelvekből azt következteti, hogy én a keresztség hatását, nem lévén vele egészen tisztában, részben megszüntetem, részben kétségessé teszem. De miért szüntetem meg? Azért – válaszolja –� mert én tagadom, hogy azt a hasznot, mely a sákramentumokból nyerhető, arra az időre kellene korlátozni, melyben azokat kiszolgáltatják. S mit mond ő erre? Velem együtt azt vallja ő is, hogy a keresztség ereje kiterjed az egész életre, s mégis némely csecsemők, kik a szent forrásban megmosattak, életkoruknak egy bizonyos idején át semmi gyümölcsöt sem mutatnak. De ismét azt a kifogást teszi, hogy ezek keresztsége azért nem volt haszontalan és eredmény nélkül való. S azt gondolja, hogy ezekkel a szavakkal megoldotta a csomót. Engem bizonyára felszabadít, csakhogy kevéssel később hozzáteszi, hogy a keresztségben valóban újjászületnek és megszenteltetnek azok, akik később a megfelelő tanítás hiányában visszaesnek a bűn szennyébe. S ezekkel a szavakkal valami durvább nézetet támaszt, sem hogy az Isten rendelése azt elszenvedhetné.

Mert azt kérdezem, hogy vajon Simon mágus megszenteltetett-é valóban ugyanabban a pillanatban, amelyben a vízzel megmosattatott? Valószínű ugyanis, hogy az a képmutatás, amelyért Péter olyan szigorúan megfeddette, sohasem volt kiirtva az ő lelkéből. S ebből az következik, hogy a keresztség hatása nem nyilatkozott azonnal. Hogyha Péter buzdítására magába szállt volna, vajon a régi állapotba való visszahelyezkedés jogánál fogva nem tért volna-é vissza a keresztség kegyelméhez? És mily sokan járulnak minden nap a szent asztalhoz, kiket a nemtörődömség és langymelegség megfoszt attól, hogy a szent vacsora gyümölcsét a jelenben élvezzék, kik azután mégis magukhoz térve érezni kezdik annak hasznát? Ki merné azt mondani, hogy a Krisztusban senki sem részes, csak az, aki magában az úrvacsora végrehajtásában veszi őt? Westphal ama kifogásának, hogy ti. ez az egész nem gátolja azt, hogy a sákramentumok akkor használjanak, mikor kiosztatnak, könnyű a megoldása: használnak, mint a mag, amikor a földbe elvetik, amely ugyan nem bocsát gyökeret és nem csírázik abban a pillanatban, amelyben elvetették, mindamellett nem haszontalan, mivel, ha ily módon el nem vetnék, idők jártával nem bocsátana csírát. A keresztség végtére is hatékony, ámbár a hatását nem éppen abban a percben mutatja ki, amelyben végrehajtják. Westphal azt veti ellen, hogy a keresztség erejét nem kell hosszú esztendőkre kitolni, mintha Isten nem szülné a csecsemőket menten újjá, mihelyt megkereszteltetnek. Hogy ezt elfogadjuk, be kell bizonyítania, hogy mindig újjászületnek. Mert amint nem állapítok meg egyetemes szabályt, úgy nyilvánvaló az a kifogás is, melyet felhozok, hogy ti. a keresztségnek, vagy az úrvacsorának ereje ne köttessék valamely időszakhoz. Az Isten valahányszor jónak látja, betölti és jelenvaló hatással jelenti meg azt, amit a keresztségben kiábrázol. Ámde itt nem kell koholni semmi kényszerűséget, hogy az ő kegyelme néha meg ne előzze, néha ne kövesse a jeggyel való élést, amelynek osztogatását a szerző mégis akként mérsékli, hogy a szent jelképtől nem választja el az ő Lelkének erejét. Azután könnyű megmutatni, hogy Augustinus mondását mily helytelenül csavarják el ide. Augustinus a manicheusok ellen azt állítja, hogy nem magában az újjászületés kezdetében kell keresni a tökéletességet, mivel a szent fürdő által megkezdett megújhodás az idők jártával tökéletesedik, némelyekben gyorsabban, másokban lassabban. Mit hozhat ki ebből bárki is, ha nem azt, hogy a mi üdvösségünk végrehajtásának az a rendes módja az Isten előtt, hogy azt a keresztséggel kezdi és az élet egész folyamata alatt fokonként váltja valóságra? Így a Szentháromságról című, a katharusok és a donatisták ellen írt műve XIV. fejezetében kimutatja, hogy a teljes és tökéletes újjászületés nem azonnal közöltetik, amint az illető a teljes bűnbocsánatot veszi. Ebből nem következik mindjárt az, hogy ugyanabban a pillanatban vesszük, amelyben felajánltatik. Mert ámbár a legkevésbé sem kétséges, hogy az Isten részéről, amint közönségesen mondják, ez a keresztségnek állandó ereje és haszna és a kegyelem osztogatásának ez a rendes módja, mindamellett bárki is helytelenül következtetné, hogy az Isten kegyelmének szabad folyamata az idő szakaszaihoz van kötve.

Áttérek a rágalom második részére. Azt mondja, hogy én a keresztség hatását kétségessé teszem, mivel az eleve elrendeléstől teszem azt függővé, holott az írás minket az igéhez és a sákramentumokhoz irányít, és ezen az úton vezet el az eleve elrendelésnek és az üdvösségnek bizonyosságára. Ámde, ha itt a maga koholmányát nem csúsztatná be rosszakaratúlag, amely nekem soha eszembe sem jutott, semmi alkalom sem volna a civódásra. Sokat írtam és az Isten a különböző vitatkozási nemekben gyakorolt engemet. Ha az én éjszakai munkálkodásaimból felhoz egy szótagot, amelyben azt tanítom, hogy az üdvösség bizonyosságának keresésénél az eleve elrendelésből kell kiindulni, szívesen elhallgatok. A titkos elválasztásról futólag csakugyan tettem említést, ezt elismerem, de miért? Vajon azért, hogy a kegyes elméket akár az ígéret hallgatásától, akár a jegyek szemlélésétől elvonjam? Hiszen semmire sem volt nagyobb gondom, mint hogy őket teljességgel az igében tartsam meg. Hát mikor annyiszor elméjükbe vésem a hallgatóknak, hogy a sákramentum által ajánltatik fel a kegyelem, vajon nem arra hívogatom-é őket, hogy üdvösségük megpecsételését ebben keressék? Csupán azt mondtam, hogy az Isten lelke nem működik különbség nélkül mindenkiben, hanem amint egyedül az elválasztottakat világosítja meg a hitre, úgy azt is eszközli, hogy ne éljenek hiába a sákramentumokkal. Ha azt mondom, hogy az ígéretek mindenkivel közösek, és közösen mindenkinek felajánlják az örök üdvösséget, hogy pedig érvényesek legyenek, az a Szentlélek különös ajándéka folytán történik, aki az elválasztottakban megpecsételi a felajánlott kegyelmet, vajon azt fogja-é mondani Westphal, hogy nem helyesen szólottam? De mit hirdet ő a szószékről naponta a népnek, ha nem azt, hogy a hit hallásból vagyon, de csupán azok engedelmeskednek, akiknek Isten a karját nyújtotta. Az ok pedig az, mivel igéjével mindeneket hívogatva, belsőleg hathatósan csak azokat hívja el, akiket elválasztott. Szűnjék meg tehát azt fecsegni, hogy én a keresztség hatását kétségessé teszem, mikor rámutatok, hogy az elválasztás az a forrás, amelyből a sákramentumokban található haszon árad azok számára, akiknek az különösen adatott. Mert mikor azzal a közönséges példabeszéddel büszkélkedik, hogy azok a dolgok, amelyek közül az egyik a másiknak alá van rendelve, egymással nem ellenkeznek, ezért még nem tagadtatik meg a sákramentumok által való alantasabb megpecsételése a kegyelemnek, mikor a Lélek előbbi és belső pecsétnek neveztetik, és egyúttal jeleztetik az ok, mivel az Isten azokat választotta el, akiket a fiúváfogadás jegyére méltóztat.

Nem kevésbé rothadt az utolsó fecsegése sem, mellyel egy oly nézetet éktelenít el, mely a legteljesebb mértékben igaz, de éppoly hasznos is. Én azt mondottam, hogy balgán cselekesznek azok, akik csupán a puszta jegyekre, nem pedig egyúttal a hozzájuk kapcsolt ígéretekre tekintenek. Elismeri, hogy ez helyesen van mondva, és helyeslését bőkezűen hozzácsatolja állításomhoz; kevéssel később azonban, mintegy új őrjöngéstől elragadtatva, azt mormogja, hogy alkalmazni kellett volna azt az óvást, hogy a sákramentumoktól el ne szakítsák az ígéretet. Hát vajon nem volt-e ez az óvás világosan alkalmazva, mikor a sákramentumokat és az ígéretet elszakíthatatlan kötelékkel kapcsoltam össze. Figyelmeztettem az olvasót, hogy szentségtörő szétszakítás történik, ha valaki pusztán a jegyet akarja venni, az ígérettől elszakítva. Westphal ránk kiáltoz, hogy óvakodnunk kell, hogy a jegyektől el ne szakíttassék az ígéret, éppen, mintha a vízfogó építőjére kiáltana, aki minden hasadékot szorgalmasan bedug, és azt mondaná, hogy óvakodnia kell, hogy a víz a hasadékokon át ki ne folyjon. Mert vajon mit szándékozom tenni, mint azt, hogy azok, kik a sákramentumokból hasznot kívánnak, az ige határai között megmaradjanak? Ebben a munkámban gáncsol engem Westphal, és akként dorgál, mintha azt mondanám, hogy a keresztség semmi más, csak víz, és az úrvacsorában semmi sincs a kenyéren és boron kívül. Én pedig miért idéztem Augustinus ezen bizonyságát: "Ha elveszik az igét, a víz semmi más, csak elem; az ige hozzájárulása által történik, hogy sákramentum kezd lenni", ha nem azért, hogy kimutassam, miszerint a sákramentumok az igéből nyerik értéküket, amellyel úgy összefüggenek, hogy attól elválasztva elveszítik természetüket. Westphal indító oka bizonyára ez volt. Ő nem gondolta, hogy előttünk elég harcias ellenségnek fog látszani, ha a legvilágosabb igazságot is fel nem forgatja az irántunk való gyűlöletből, ha még a legutolsó betűt is meg nem ragadja civódása okául, s magát a mézet is meg nem fertőzteti a maga keserűségével, és inkább akarta az egész világ elé tárni szégyenét, minthogy a maga testvérkéi előtt, kik az ő nagyzási viszketegének hízelegnek, be ne bizonyítsa, hogy ő irántunk mindenben ellenséges indulattal viseltetik.

 

Szabolcska Mihály
Uram, maradj velünk!

          

Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?

tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!

 

 

 

Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!

 

Istvándi történetéhez

 

ÁROKHÁTY BÉLA
1890-1942

 

Dr BUCSAY MIHÁLY
1912 - 1988 - 2019
31 éve halt meg

 
Garai Gábor Jókedvet adj

Garai Gábor: Jókedvet adj

                  ennyi kell, semmi más

   Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
   A többivel megbirkózom magam.
   Akkor a többi nem is érdekel,
   szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
   Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
   nem kell más, csak ez az egy oltalom,
   még magányom kiváltsága se kell,
   sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
   ha jókedvemből, önként tehetem;
   s fölszabadít újra a fegyelem,
   ha értelmét tudom és vállalom,
   s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
   S hogy a holnap se legyen csupa gond,
   de kezdődő és folytatódó bolond
   kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
   ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

  

 

 

Dr. LAJTHA LÁSZLÓ
1892-1963-2019
56 éve halt meg

 

Protestáns Graduál

 

Dr FEKETE CSABA

 

 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok egy zsoltárpárjának tanulságai
 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok és a viszonyítás megoldatlanságai (délvidéki graduálok: bélyei, kálmáncsai, nagydobszai)


látogató számláló

 

Zsoltár és Dicséret

 

Egyháztörténet

 

Tóth Ferentz

 

Történelem

 

Történelem. Török hódoltság kora

 

Dr SZAKÁLY FERENC


történész 1942-1999 - 20 éve halt meg

 

Világháborúk - Hadifogság
Málenkij robot - Recsk

 

Keresztyén Egyházüldözés
Egyház-politika XX.század

 

Roma múlt, jövő, jelen

 

PUSZTULÓ MAGYARSÁG - EGYKE

 

 

ADY ENDRE MAGYARUL

   

   Nem adta nekünk az Isten,

   Hogy ki szeret, az segítsen,

   Sohasem.

 

   Magunk is ritkán szerettük,

   Kikért szálltunk hősen, együtt,

   Valaha.

 

   Valahogyan bajok voltak,

   Lelkünknek, e toldott foltnak

   Bajai.

 

   Egyformán raktuk a szépet

   Barátnak és ellenségnek,

   Mert muszáj.

 

   Egyformán s mindig csalódtunk,

   De hát ez már a mi dolgunk

   S jól van ez.

 

   S szebb dolog így meg nem halni

   S kínoztatván is akarni:

   Magyarul.

 

 

KARÁCSONY ÜNNEPÉRE

 

HÚSVÉT ÜNNEPÉRE

 

PÜNKÖSD ÜNNEPÉRE

 

Gyerekeknek - Bibliai Történetek
másolható, nyomtatható

 

WEÖRES SÁNDOR

A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát. 

 

 

A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal                      Oldal tetejére          látogató számláló

 

Angolturi Lerakat - Angol használtruha kereskedés. Gyerek és felnõtt ruhák már 350.-Ft/kg-tól Gyors kiszállítás    *****    Ismerd meg és nézd meg a norvég SKAM címû sorozatot és 7 további remake sorozatát! Naponta friss hírek! SKAM - SKAM    *****    KÖLTÖZÉS - www.kitfitbefit.hu- Fitness - Életmód - Cikkek- www.kitfitbefit.hu - www.kitfitbefit.hu - www. kitfitbefit.hu    *****    Ismerd meg és nézd meg a norvég SKAM címû sorozatot és 7 további remake sorozatát! Naponta friss hírek! SKAM - SKAM    *****    Suzanne Collins - Énekesmadarak és kígyók balladája Gyere nézz be! #ÉhezõkViadala #Read&Speak Blog #GyereNézzBe    *****    Mistfall egy csodálatos hely amely elvarázsol játék közben!    *****    Mistfall egy gyönyörû hely amely elvarázsol játék közben!    *****    A horoszkóp a lélek tükre,egyszer mindenkinek bele kell néznie. Rendeld meg a képleted én segítek értelmezni amit látsz!    *****    Hamarosan megjelenik a Csókfülke címû film második része. Premier: 2020 július 24. Ne maradj le semmilyen információról!    *****    Silhouette in the Darkness - Reménykedni valamiben, majd elveszíteni: az jobban fáj, mintha semmit sem reméltél volna.    *****    Enigma Disease ⊱ Egy háborút már önmagában vívni is nehéz; s megmenteni mindenkit? Tudd: nem lehet...    *****    Horoszkóp megrendelések, asztrológiai és ezoterikus olvasmányok, szoftverek, letöltések. Szeretettel várlak az oldalon!!    *****    Részletes személyiség és sors analízis,3 év elõrejelzéssel + ajándék névmisztikai elemzés júliusban. Rendeld meg most!!!    *****    Szeretnél egy nagyon részletes születési horoszkópot, 3 év elõrejelzéssel, vagy egy párkapcsolati elemzést? Rendeld meg!    *****    Hozd létre a saját Istenedet és légy az Univerzum Ura! Várunk!    *****    IG: @dalszovegforditasok | DALSZÖVEGFORDÍTÁSOK | IG: @dalszovegforditasok | DALSZÖVEGFORDÍTÁSOK | @dalszovegforditasok    *****    Angolturi Lerakat - Angol használtruha kereskedés. Gyerek és felnõtt ruhák már 350.-Ft/kg-tól Gyors kiszállítás    *****    Egy horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek bele kell néznie, én segítek értelmezni amit látsz, de a döntés a tiéd!    *****    Születési horoszkóp, elõrejelzés, gyermektervezés,párkapcsolati elemzés,biotérkép készítés diplomás asztrológustól.Itt!    *****    Részletes személyiség és sors analízis diplomás asztrológustól,szóban és írásban, nagyon kedvezõ áron.Ne hagyd ki! Katt!