28. úrnapja
75. Miképpen emlékeztet és biztosít téged Isten az Úr szent vacsorájában arról, hogy Krisztus egyszeri keresztáldozatában és minden ajándékában részes vagy?
Krisztus nekem és minden hívőnek meghagyta, hogy egyek a megtört kenyérből s igyak a nekem nyújtott pohárból az ő emlékezetére.
Ezzel együtt megígérte, hogy az ő testének feláldozása és megtöretése, vérének kiontása a kereszten értem is éppúgy megtörtént, mint ahogy két szememmel látom, amikor az Úr kenyerét nekem megtörik és a kelyhet nekem odanyújtják.
És azt is megígérte, hogy az ő megfeszített teste és kiontott vére olyan bizonyosan táplálja lelkemet az örök életre, mint amilyen valóságosan eszem a kenyérből és iszom a kehelyből, amelyet Krisztus testének és vérének jegyeként az Úr szolgája nekem átad.
Mt 26,26–28; Mk 14,22–24; Lk 22,19–20; 1Kor 10,16–17; 11,23–25; 12,13
76. Mit jelent Krisztus megfeszített testét enni és kiontott vérét inni?
Nem csak azt jelenti, hogy Krisztus szenvedését és halálát hívő szívvel elfogadjuk, és ezáltal bűnbocsánatot és örök életet nyerünk.1
Hanem azt is jelenti, hogy a Szentlélek által, aki Krisztusban és bennünk is lakozik, mi egyre inkább eggyé válunk az ő szent testével2 – bár ő a mennyben, mi pedig a földön vagyunk3 –,
testéből való testté és csontjából való csonttá leszünk4 azért, hogy miként a test tagjait egy lélek, minket is a Szentlélek éltessen és kormányozzon.5
1 Jn 6,35.40.47–48.50–51.53–54
2 Jn 6,55–56
3 ApCsel 3,21; 1Kor 11,26
4 Ef 3,16–17; 5,29–30.32; 1Kor 6,15.17.19; 1Jn 3,24; 4,13
5 Jn 14,23; 6,56–58; 15,1–6; Ef 4,15–16
77. Hol ígérte Krisztus, hogy ő a hívőket ugyanúgy táplálja testével és vérével, mint ahogy ők ebből a megtöretett kenyérből esznek és ebből a kehelyből isznak?
Az úrvacsora elrendelésekor, amikor így szólt:1
„Az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön.”
Ezt az ígéretet Pál apostol is megismétli, amikor ezt mondja:2
„A hálaadás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e? Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan, akik az egy kenyérből részesedünk.”
1 1Kor 11,23–25; Mt 26,26–28; Mk 14,22–24; Lk 22,19–20
2 1Kor 10,16–17
29. úrnapja
78. Átváltozik-e a kenyér és a bor Krisztus valóságos testévé és vérévé?
Nem.
Ahogy a keresztség vize sem változik át Krisztus vérévé, és nem az mossa le a bűnöket, hanem csak isteni jegy és zálog.1
Ugyanígy az úrvacsorai kenyér sem változik át Krisztus testévé,2 hanem a sákramentumokra való tekintettel és a Szentlélek közlésmódja3 szerint nevezzük Krisztus testének.
1 Mt 26,29; Mk 14,24
2 1Kor 10,16–17; 11,26–28
3 1Móz 17,10–11.14.19; 2Móz 12,27.43.48; Tit 3,5; 1Pt 3,21; 1Kor 10,1–4
79. Akkor miért nevezi Krisztus a kenyeret az ő testének és a poharat az ő vérének, illetve az ő vére általi új szövetségnek? Pál apostol pedig miért beszél a Krisztus testével és vérével való közösségről?
Krisztus alapos okkal mondja ezt.
Nemcsak tanítani akar minket, hogy lelkünket úgy táplálja megfeszített testével és kiontott vérével örök életre, ahogyan mi tápláljuk földi testünket kenyérrel és borral,1
hanem ezzel a látható jeggyel és záloggal egészen bizonyossá akar tenni minket, hogy egyrészt a Szentlélek munkája által olyan valóságosan részesedünk az ő testében és vérében, mint amilyen valóságos az, hogy e szent jegyeket az ő halála emlékezetére elfogyasztjuk;2 másrészt, hogy Krisztus szenvedése és engedelmessége annyira a miénk, mintha mi magunk szenvedtünk volna el mindent, és mi magunk tettünk volna eleget a bűnért.
1 Jn 6,51.55
2 1Kor 10,16–17
30. úrnapja
80. Mi a különbség az úrvacsora és a pápista mise között?
Az úrvacsora azt tanúsítja egyrészt, hogy Krisztus egyszeri keresztáldozatáért teljes bűnbocsánatot nyertünk,1
másrészt, hogy a Szentlélek minket Krisztusba olt,2 aki most valóságos teste szerint a mennyben, az Atya jobbján van,3 és azt akarja, hogy őt ott imádjuk.4
Ezzel szemben a mise tagadja, hogy élő és holt elnyerhetné Krisztus szenvedéséért a bűnbocsánatot, hacsak a misemondó papok nem mutatják be naponta értük Krisztus áldozatát. Továbbá azt tanítja, hogy Krisztus testileg van jelen a kenyér és a bor színe alatt, és ezért ezekben kell őt imádni. A mise így alapját tekintve megtagadja Jézus Krisztus egyszeri áldozatát és szenvedését,5 és ezért kárhozatos bálványimádás.
1 Zsid 7,27; 9,12.25–28; 10,10.12–14; Jn 19,30; Mt 26,28; Lk 22,19–20
2 1Kor 6,17; 10,16
3 Zsid 1,3; 8,1–2
4 Jn 4,21–24; 20,17; Lk 24,52; ApCsel 7,55–56; Kol 3,1; Fil 3,20–21; 1Thessz 1,10
5 Zsid 9,6–10; 10,19–31
81. Kik járuljanak az Úr asztalához?
Azok, akik bánkódnak bűneik miatt, ám bíznak abban, hogy Isten bűneiket megbocsátotta, a még meglévő gyengeséget Krisztus szenvedése és halála elfedezte,
és igyekeznek hitüket erősíteni és életüket megjobbítani.
A meg nem térők és a képmutatók viszont ítéletükre esznek és isznak.
1Kor 10,21; 11.28–29
82. Bocsássuk-e az úrvacsorához azokat, akik szavaikkal és életvitelükkel azt bizonyítják, hogy hitetlenek és istentelenek?
Semmiképpen. Ez Isten szövetségét sértené, és az ő haragját vonná az egész gyülekezetre.
Éppen ezért a keresztyén egyháznak kötelessége, Krisztus és az apostolok rendelése szerint, a kulcsok hatalmával az ilyeneket eltiltani az úrvacsorától, míg életvitelüket meg nem jobbítják.
1Kor 11,20.34; Ézs 1,11–15; 66,3; Jer 7,21–23; Zsolt 50,16
31. úrnapja
83. Mi a kulcsok hatalma?
A szent evangélium hirdetése és a keresztyén egyházfegyelem.
Ezekkel nyitja meg Isten a hívőknek a mennyországot, illetve zárja be azt a hitetlenek előtt.
Mt 16,18–19; 18,15–18
84. Hogyan nyílik meg és zárul be a mennyország a szent evangélium hirdetésével?
Úgy, hogy Krisztus felhatalmazása szerint a hívőknek együtt is, személyesen is tudtul adja: Isten Krisztus érdeméért minden bűnüket valóságosan megbocsátja, valahányszor az evangélium ígéretét igaz hittel elfogadják.
Viszont minden hitetlennek és képmutatónak tudtára adja, hogy mindaddig rajtuk van Isten haragja és az örök kárhozat, amíg meg nem térnek.
Ez az evangéliumi tanúság, amely szerint Isten mind most, mind a jövő életben ítél.
Jn 20,21–23; Mt 16,19
85. Hogyan nyílik meg és zárul be a mennyország a keresztyén egyházfegyelemmel?
Úgy, hogy Krisztus felhatalmazása szerint azokat, akik névleg keresztyének ugyan, ám a keresztyén tanítástól és életfolytatástól elszakadtak, testvérileg többször meg kell inteni. Ha tévelygésükkel és bűnükkel fel nem hagynak, le kell leplezni őket a gyülekezet előtt, vagy a gyülekezet megbízottai előtt.
Ha ezek intésére sem térnek meg, akkor a gyülekezet zárja ki őket a maga sákramentumi közösségéből, és Isten is kizárja őket Krisztus országából.
De mihelyt igazi javulást ígérnek, s arról tanúságot is tesznek, akkor Krisztus és az egyház tagjaiként vissza kell őket fogadni.
Mt 18,15–18; 1Kor 5,2–5; 2Thessz 3,14–15; 2Jn 10–11