96. MEGMOSOTT RUHÁBAN

Jel 7,13-14.

Gy.T.!
Az ige a múlandó világból az örökkévaló felé mutat; lélekben fölemel a földi nyomorúságból a mennyei dicsőségbe. Ebben a mostani gyászunkban így általa vigaszutalást nekünk Isten.

I.
János apostol, a Mennyei Jelenések könyvének látnoka nagy sokaságot lát Isten mennyei királyi széke és a Bárány előtt. Öltözetük fehér ruhákból áll, a kezeikben pálmaágak. Azt kérdi tőle az őt kísérő angyal: Kik ezek és honnan jöttek? Uram, te tudod, volt a látnok felelete. És a 24 vén egyike megmagyarázza: „Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettök”.

Keresztyén hitünk és reménységünk szerint ez a mennyei sereg most egy hazatért boldog lélekkel szaporodik. Talán most is hangzik a kérdés: Ki vagy és honnan jöttél? És a mi hazaérkezett aa feleli: Egyike vagyok azoknak, akik jöttek a nagy nyomorúságból, - de akik a Bárány vérében megfehérített ruhákban jártak…Felelhetünk-e másképpen ama boldog percben, amikor belépünk a menny kapuján?

II.
Id. T.B. testvérünk is elmondhatja: Uram, jöttem a nagy nyomorúságból. Ez az emberi élet, legyen bár 70, vagy 80 esztendőre terjedő (avagy mint a koporsóban nyugvó testvérünk esetében: 82 év): nagyobb részt csak nyomorúság és fáradság. Ritka örömök, a sok gond, bánat és küzdelem között. Valamikor nem ilyen volt az emberi élet. Kezdetben. De amióta a bűn jegyében folyik a földi élet, minden emberi ösvény a nagy nyomorúság völgyében kanyarog tova. T.B. aa. életében a nagy nyomorúságot jelentheti az, hogy házassága első évében beköszöntött az öröm: fiúgyermeke született; de 3 nap múlva életébe betört a bánat: ifjú felesége odalesz, özvegyen hagyva őt és árván a pici gyermeket. Csak pillanatokig tart az öröm; nincs e földön igazi, zavartalan boldogság. Aztán újra házasodik; jönnek a munkás, küzdelmes évek, majd a végső próbáltatás: az öregség. Elmard mellőle a második társ is, akit súlyos betegségében nagy önfeláldozással ápolt…aztán következik négy évi özvegység, saját egészségének megromlása és íme, a vég, a kikerülhetetlen. Mi ezt mondjuk hittel: a földi vég!

III.
Mert a nyomorúságból hazafelé zarándokló sereg tagjai tudják: a halál csak a földi élet végét jelenti. Ennek a seregnek a tagjai megmosták ruháikat a Bárány vérében! A hívő ember fehér ruhákban jár a nyomorúság és a halál árnyékának a völgyében. Bűnbocsánatból élünk, kegyelemből élünk. Krisztus Urunk meghalt érettük a keresztfán; azóta a szennyes ruha megtisztulhat, a bűnök megbocsáttatnak, szeretetben járhatunk, s még a halál sem árthat nekünk. Krisztus halála és feltámadása óta tudjuk, hogy a halál nem bűneinkért való megfizetés, hanem csak meghalás a bűnre nézve és általmenetel az örök életre.

Elköltözött Szerettetekről elmondtátok: sokat olvasott, művelte szellemét. Kell is ez, mindnyájunknak. De a mi vigasztalásunk az, hogy nem az vált meg a haláltól, amit mi teszünk, hanem az, amit Isten tett érettünk. A keresztfának az áldozata! Elmondtátok, hogy jóindulatú, övéit nagyon szerető ember volt. mégsem ez a mi vigasztalásunk, hanem az, hogy Jézus Krisztus érette is odaáldozta magát a Golgotán. Ha ezt az áldozatot igaz hittel elfogadta, ott van immár ahol a fehér ruhás sereg tagjai nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz reájuk, sem semmi hőség; mert a Bárány maga legelteti őket; élő vizek forrásaihoz terelgeti őket és Isten eltöröl az ő szemeikről minden könnyet (15-17.v.) - Ezzel a hittel és boldog reménységgel búcsúzzatok hát Szerettetektől, a boldog feltámadás reménysége alatt.

Ámen.