95. LEHETŐSÉG ÉS JUTALOM

Jel 2,10b.

Gy.T.!.
Igénket Krisztusnak abból a leveléből vettük, amelyet Ő egy szenvedések tüzében égő kis gyülekezethez intézett, vigasztalásul. A szmirnai keresztyének üldözéseket állottak ki, s az átélt szenvedések a halál árnyékának a völgyét idézték föl előttük. - Ezzel a kis gyülekezettel ma különösen összeköt az a valóság, hogy Ti is szenvedtek; a gyásznak fájdalmát hordozzátok. Félesztendővel ezelőtt a sokat szenvedett édesanya koporsója körül állottunk, ma pedig az édesapától búcsúzunk. Számunkra ez a koporsó idézi föl a halál árnyékának a völgyét.

A nekünk is üzenő Krisztus önmagáról ezt mondja a levél bevezetésében: „aki halott volt és életre kelt”. Nekünk életre szóló szükségünk van arra az ÚR Jézus Krisztusra, aki megjárta előttünk a halál éjszakáját és feltámadásával előttünk ment be az örök életbe. Itt most a halál fölött is győzelmes Krisztus üzen nekünk. Győzedelmes erejével fölénk hajol. Igéjéből szeretet és vigasz árad. Nem parancsról beszél, hanem egy szent lehetőségről és annak dicsőséges jutalmáról.

I.
A szent lehetőség ez: „Lehetsz hű mindhalálig”. Krisztus megváltó ereje hitet ébreszt az emberi szívekben, s ezt a hitet ajándékaival erősíti meg. Ő tesz minket hűségesekké. Felragyog előttünk a megfeszített és a halálon át a feltámadásban megdicsőült ÚR, hogy tovább ragyogjon általunk. Ez ajándék! És Krisztus drága ajándéka volt az is, hogy elköltözött Szerettetek életén át ragyogtatta az Ő világosságát közöttetek.

Mert S. I. aa életét mindenek fölött a hűség, megbízhatóság jellemezte. Három síkon vizsgálva teszünk bizonyságot Isten kegyelmének ez áldott ajándékáról elköltözött Szerettetek életében:

a) Hűséges, megbízható volt a munkában. A keresztyén ember vallja, hogy a munka is istentisztelet. Nem embereknek, hanem Istennek szolgálunk ott is. munkánk nem csupán megélhetési forrásunk, de keresztyén bizonyságtételünk eszköze is. S. I. szülőföldjének emlékei: a Kárpátok sziklabércei, a fenyvesek ég felé ágaskodó csúcsai erre az állhatatosságra, hűségre kötelezték; - és ő hű volt mindvégig. A mindennapi munkában mintegy Krisztus szavát példázta az élete: „Az én Atyám mindezideig munkálkodik, én is munkálkodom.” Hálát adunk Istennek, hogy példaképül járhatott előttünk a munka és a szolgálat bizonyságtételében.

b) Hűséges volt mint hitves és családapa. Keresztyén ember tudja, hogy családi élete nem marad a falak között. Mint riasztó, vagy mint követendő példa, kisugárzik mások felé. A család tehát keresztyén bizonyságtételünk másik területe. És S.I. aa Krisztus Urunktól tanult hűséggel szolgált a család kisebb közösségében is. istentől rendelt hű segítőtársával több mint félévszázadot, 51 esztendőt tölthetett, de ennek nagyobbik része súlyos kereszthordozás volt. S.I. alázatosan fölvette a maga keresztjét: szinte 3 évtizeden át gondozta, ápolta testében megkötözött, béna hitvestársát. Jó példát adott ezáltal övéinek: gyermekének, unokáinak a szelíd és csendes kereszthordozásra. Ez a hűség! Nem kiabáló, nagy tettekben áll, hanem a naponkénti csendes, alázatos kereszthordozásban. És mi áldjuk Istenünket, hogy hazatért aában tanított bennünket keresztet hordozni.

c) Harmadszor: hűséges volt mint hívő, keresztyén lélek. Ezt kellett volna először említenünk, hiszen ez a forrás. Istenünk beszéde, biztatása adott erőt a mi aának arra, hogy a munkában becsülettel megállhasson, másoknak mindig a javát munkálja és hogy saját megpróbáltatásait elhordozhassa. A természet világa, az erdők számára Isten beszédes kezenyoma volt, s akár a Könyvek Könyvéből, ebből is az Isten bölcsességét, gondviselését olvasta ki. Ezért tudta szeretteitől távol, fogságában is bizalommal és reménységgel hordozni sorsát. Istentől hitet kapott, s ez a hit hűséget gyümölcsözött 87 esztendőn keresztül az életében. Áldjuk érette kegyelmes Istenünket!

d) Tinektek, szeretteinek, így üzeni Isten az ő életének tanítása által: Légy hű! A munkában, a családban, a közösségben, az egyházban. Itt. A halál árnyékának a völgyében, ahol annyi a csalás, a hitetlenség, hűtlenség és gonoszság, - te keresztyén vagy! Krisztus nevét viseled, s ez arra kötelez, hogy légy Neki hű követője, - mindhalálig!

II.
Ennek az áldozatos hűségnek a jutalmáról is szól az ige (és benne Krisztus Urunk) üzenete: „Néked adom az életnek koronáját.” Nem mi, ittmaradottak koronázzuk meg Istennek hozzáhazatért szolgáját, gyermekét. A hűség jutalma nem emberi szavak dicsérete, elismerése, hanem igazságosabb ítélet és nagyobb szeretet munkája. Krisztus maga adja a jutalmat: az élet koronáját. Drága áron megvett korona ez. Valakinek meg kellett érte halnia. Csak Krisztus ajándékozhatja ezt követőinek, hiszen vére által vásárolta meg azt.

Köszönjétek meg Istennek, hogy Ti is adhattatok az Ő kegyelméből sok mindent hazatért Szeretteteknek: gyermeki engedelmességet, gyöngéd szeretetet, amivel az ő gondoskodását viszonozhattátok. Ezeket is Krisztus szenteli meg. Most, a fájdalomban fogadjátok el Urunk vigasztalását, s kérjétek Szentlelkének erejét, hogy Ti is hívek lehessetek mindhalálig. Ez lesz a legáldottabb emlékezés arra, aki már reménységünk szerint elnyerte a Krisztus által ígért jutalmat.

Drága Szerettetektől búcsúzzatok hát hittel, a viszontlátás áldott reménységével: szeretett fia, menye, két kis unokája, messzi távolban élő testvére, unokaöccsei, családtagjaikkal együtt, anya- és apatársa, közelebbi és távolabbi rokonok, kedves barátok, kik felesége gondozásában segítőtársak voltatok, s e búcsúzásnál megjelent hívő testvérek. Kísérjük a hazaérkezettet imádsággal Urunk trónusa elé!

Ámen.