90. ELT�N� P�RA

Jakab 4,14.

 

Gy.T.!
„Ha itt lett�l volna, nem halt volna meg az �n testv�rem”, - �gy ki�ltott fel egy megszomorodott sz�v� n�testv�r. �gy ki�ltotok fel Ti is, Gy�szol� Testv�rek, ebben a v�ratlanul re�tok zuhant gy�szban. Ha sejtett�tek volna, hogy Szerettetek sz�ve oly hamar felmondja a m�k�d�s�t, bizony�ra mindent megtettetek volna, ami rajtatok �ll, csakhogy seg�tsetek rajta. Vagy, tal�n ha ott maradtatok volna a cs�ndes falucsk�ban, ahonnan elj�ttetek, minden m�sk�nt alakult volna! Ott nyugodtabb az �let ritmusa, t�bb a b�kes�g �s a cs�nd.… Ezek azonban hi�baval� mereng�sek. Az ember nem ker�lheti el azt, amit fel�le Isten elv�gezett. Hi�ba az emberi latolgat�s: mi lett volna, ha… Ezzel csak magunkat �r�lj�k, a szenved�seinket tessz�k m�g s�lyosabb�. El kell fogadni, hogy �gy volt kedves Isten el�tt. Nincs m�s lehet�s�getek, mint Isten v�ltozhatatlan akarat�ban megnyugodni. Egyed�l ebben tal�lhattak val�s vigasztal�st. Jertek, Isten ig�j�ben keress�k meg ezt a vigasztal� �zenetet.

II.
„Nem tudj�tok, mit hoz a holnap…”, halljuk az ige szav�t. Nem tudhatta G.Gy. sem, milyen �let�t fel� indult el a k�rtv�lyf�jai csal�di otthon meleg�b�l alig 14 esztend�s kor�ban. J� is, hogy Isten elrejti el�l�nk a k�zdelmeket, a kem�ny keny�r-harcot, a neh�zs�geket; hiszen elr�m�ln�nk, ha mindezt egyszerre l�tn�nk. Isten kegyelme napokra osztja el a terheket �s minden napra megadja az azok hordoz�s�hoz sz�ks�ges er�t. Az az � akarata, hogy R� b�zzuk magunkat. N�la van a holnap.

Nem tudhatta a mi Testv�r�nk, hogy mind�ssze 45 �ves neh�z �let�tra indul, abb�l is keveset t�lt otthon �s sokat idegenben. Egyetlen rem�nys�ge lehetett: majd, ha leteszem a munk�t, ha meg�rem a nyugd�jas �letkort, akkor majd b�k�ben, nyugalomban �lek. �s �me, alig h�rom hetet �r�lhetett a v�rva v�rt nyugalomnak csup�n! Ez a kopors� is al�h�zza azt az igazs�got, hogy nem vagyunk urai �let�nk egyetlen perc�nek sem.

III.
„Mert micsoda a ti �letetek?”, k�rdez benn�nket az ige. Majd meg is adja az isteni v�laszt: „Bizony p�ra az, amely r�vid ideig l�tszik, azut�n pedig elt�nik”. Ak�r sz�vesen hallgatjuk, ak�r nem: ez az �let. A 60 �v �pp�gy, mint a 80, vagy ak�r a 100 esztend�. �s �ppen mert r�vid, az�rt kell j�l kihaszn�lni, j�t cselekedni, szeretni, �rvendeztetni, am�g erre alkalmunk �s id�nk van. Id. G.Gy. testv�r�nk arra igyekezett, hogy �gy �lje napjait: szerettei jav�ra, �rvendeztet�s�re ezen a vil�gon.

IV.
Ig�nknek abban tal�ljuk meg a vigasztal�s�t, hogy abban csak r�lunk, emberekr�l van sz�. Mi nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap, de Isten tudja. � mindent b�lcsen cselekszik. A hit pedig arr�l biztos�t benn�nket, hogy mindent javukra ford�t az �t szeret�knek.
Csak p�ra az �let�nk. De tudjuk, hogy a p�ra a Nap fel� sz�ll. A mi �let�nk napja nem m�s, mint a mi Urunk J�zus Krisztus. � is meg�letett a kereszten; elszenvedte b�neink miatt a hal�lt, hogy nek�nk �letet �s �dv�ss�get szerezzen. Att�l fogva, hogy � felt�madott a hal�lb�l, tudjuk, hogy csak a test megy hal�lunk ut�n az anyaf�ldbe, a l�lek hazat�r, mennyei otthon�ba. Ama napon, amelyet csak Isten tud, test�nk is felt�mad a f�ld por�b�l �s hasonl� lesz a Krisztus megdics��lt test�hez. Ezzel a rem�nys�ggel �llunk ezen kopors� mellett is; ezzel a hittel b�cs�zunk a hazak�lt�z�tt testv�rt�l �s az �rt�l nyert vigasztal�ssal mondjuk: Isten vele, Isten vel�nk; viszontl�t�sra. �men.