„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
Gy.T.!
„Ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem”, - így kiáltott fel egy megszomorodott szívű nőtestvér. Így kiáltotok fel Ti is, Gyászoló Testvérek, ebben a váratlanul reátok zuhant gyászban. Ha sejtettétek volna, hogy Szerettetek szíve oly hamar felmondja a működését, bizonyára mindent megtettetek volna, ami rajtatok áll, csakhogy segítsetek rajta. Vagy, talán ha ott maradtatok volna a csöndes falucskában, ahonnan eljöttetek, minden másként alakult volna! Ott nyugodtabb az élet ritmusa, több a békeség és a csönd.… Ezek azonban hiábavaló merengések. Az ember nem kerülheti el azt, amit felőle Isten elvégezett. Hiába az emberi latolgatás: mi lett volna, ha… Ezzel csak magunkat őröljük, a szenvedéseinket tesszük még súlyosabbá. El kell fogadni, hogy így volt kedves Isten előtt. Nincs más lehetőségetek, mint Isten változhatatlan akaratában megnyugodni. Egyedül ebben találhattak valós vigasztalást. Jertek, Isten igéjében keressük meg ezt a vigasztaló üzenetet.
II.
„Nem tudjátok, mit hoz a holnap…”, halljuk az ige szavát. Nem tudhatta G.Gy. sem, milyen életút felé indult el a körtvélyfájai családi otthon melegéből alig 14 esztendős korában. Jó is, hogy Isten elrejti előlünk a küzdelmeket, a kemény kenyér-harcot, a nehézségeket; hiszen elrémülnénk, ha mindezt egyszerre látnánk. Isten kegyelme napokra osztja el a terheket és minden napra megadja az azok hordozásához szükséges erőt. Az az Ő akarata, hogy Rá bízzuk magunkat. Nála van a holnap.
Nem tudhatta a mi Testvérünk, hogy mindössze 45 éves nehéz életútra indul, abból is keveset tölt otthon és sokat idegenben. Egyetlen reménysége lehetett: majd, ha leteszem a munkát, ha megérem a nyugdíjas életkort, akkor majd békében, nyugalomban élek. És íme, alig három hetet örülhetett a várva várt nyugalomnak csupán! Ez a koporsó is aláhúzza azt az igazságot, hogy nem vagyunk urai életünk egyetlen percének sem.
III.
„Mert micsoda a ti életetek?”, kérdez bennünket az ige. Majd meg is adja az isteni választ: „Bizony pára az, amely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik”. Akár szívesen hallgatjuk, akár nem: ez az élet. A 60 év éppúgy, mint a 80, vagy akár a 100 esztendő. És éppen mert rövid, azért kell jól kihasználni, jót cselekedni, szeretni, örvendeztetni, amíg erre alkalmunk és időnk van. Id. G.Gy. testvérünk arra igyekezett, hogy így élje napjait: szerettei javára, örvendeztetésére ezen a világon.
IV.
Igénknek abban találjuk meg a vigasztalását, hogy abban csak rólunk, emberekről van szó. Mi nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap, de Isten tudja. Ő mindent bölcsen cselekszik. A hit pedig arról biztosít bennünket, hogy mindent javukra fordít az Őt szeretőknek.
Csak pára az életünk. De tudjuk, hogy a pára a Nap felé száll. A mi életünk napja nem más, mint a mi Urunk Jézus Krisztus. Ő is megöletett a kereszten; elszenvedte bűneink miatt a halált, hogy nekünk életet és üdvösséget szerezzen. Attól fogva, hogy Ő feltámadott a halálból, tudjuk, hogy csak a test megy halálunk után az anyaföldbe, a lélek hazatér, mennyei otthonába. Ama napon, amelyet csak Isten tud, testünk is feltámad a föld porából és hasonló lesz a Krisztus megdicsőült testéhez. Ezzel a reménységgel állunk ezen koporsó mellett is; ezzel a hittel búcsúzunk a hazaköltözött testvértől és az Úrtól nyert vigasztalással mondjuk: Isten vele, Isten velünk; viszontlátásra. Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
