„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
Gy.T.!
A költő, jól ismert versében arról beszél: egy gondolat bántja. „Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, mely elhagyott, üres szobában áll…” Testvérek, Ti láttatok így elfogyni egy életet. 12 éve kezdődött, 8 éve, hogy a helyzet súlyosbodott. Három éve már felkelni sem tudott drága Szerettetek, és egy éve, hogy megszűnt beszélni is. fokozatosan haladt tovább és tovább a szenvedések lépcsőfokain. És ti ott álltatok tehetetlenül, segítő szándék nem volt elégséges, hogy sorsán fordítani tudjatok - és a szenvedés útja, íme, a halálban ért véget, gyászt és fájdalmat borítva szívetekre és életetekre.
Szenvedésre születik az ember. És akkor: van-e értelme az életnek? …
Az emberi vélekedésen túl Isten igéje szólal meg a koporsó mellett. Arról beszél, hogy Ő az embert boldogágra teremtette. Hihető ez? Lehetünk-e boldogok e világon? „Halál előtt senkit se nevezz boldognak”, tartja a közmondás. - Boldog volt-e a koporsóban nyugvó atyánkfia? Ha sorsát csupán emberi oldalról nézzük, azt mondhatnánk: Sz. L. aának földi élete során nem sok boldogságban volt része. De valós látás-é ez? A döntő nem a mi csalós emberi látásunk, hanem az, hogy Isten hogyan látja ezt a számunkra már lezárt életutat? Ezt próbáljuk megvizsgálni a felolvasott igének a fényében.
I.
Mi csak azt látjuk, hogy próbáltatások sorozata volt az élete. A harmadik családi hajlékból hozták ki ide, a temető csendjébe. A székelycsókai első fészek egészen odalett… El kellett indulni, újat szerezni, verejtékes munkával, nehéz fáradsággal. Első útitársát, hitvesét 20 esztendei boldog házasélet után el kellett veszítenie. Bizony, keserves próbák, nehéz kísértések voltak ezek. Mikor az ember azt gondolná: most már megtaláltam azt a boldogságot, amit ez a földi élet adhat, egyszerre azt kell látni, hogy a boldogság kék madara tovaröppent, elszállt…Hát hol van az örök, hol van a boldogság ebben a földi életben?…
II.
Ám az ige szava mindennek ellenére igaz marad: van boldog ember. Ki az? Vajon mindenki, aki meghalt, már „boldog”? Nem, Testvérek, a halál magában senkit sem tesz boldoggá. A halál után pedig ítélt jön. Isten elé kell állnunk mindannyiunknak. Ott, a végső, nagy ítéletben válik meg, hogy ki megy az örök boldogságra és ki a kárhozatra. Miben van akkor a boldogság? KI a boldog ember? Mit mond erről az Isten igéje, üzenete?
„Boldog ember az, aki a kísértésben kitart? Mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az ÚR ígért az őt szeretőknek”. Aki a kísértésben kitart. A jutalomhoz a próbák kiállásán át vezet az út. E földi életben sok kísértésen, próbán, nyomorúságon kell átmennünk. Sokan vannak, akik morgolódva, lázadozva hordozzák a próbáltatásokat. Pedig lehet másként is. krisztus Urunk példát adott a szenvedések alázatosan való hordozására. Aki a kísértéseket, próbákat alázatos szívvel hordozza, elnyeri az élet koronáját. A jutalom tehát az örök élet. Kiknek ígéri ezt Krisztus? Az Őt szeretőknek! Minden azon fordul meg, Testvérek, hogy e földi életben úgy szeressük Krisztus Urunkat, hogy ami hálát iránta érzünk, azt embertársaink segítésében, szolgálatában éljük meg.
III.
Akkor hát boldog ember volt Sz. L. testvérünk: Isten felől nézve: igen. Tudott hinni, remélni, újrakezdeni, küzdeni, munkálkodni, békességgel tűrni. A füstölgő-zúgolódó ember sohasem lehet boldog. De aki igazán szereti az Urat: az boldog ember. Ott ragyogott ez a boldogság a szemében, amikor reátok tekintett: szeretett gyermekei. Boldog volt, mert elveszített társa helyett másik társat ajándékozott neki Isten szeretete, akivel 26 esztendőt tölthetett csendes békességben. Boldog volt, mert megtapasztalta, hogy Isten akkor is életet, napokat tud adni, amikor a földi segítség hiábavaló. Boldog volt, mert hitt, bízott, remélt, - és az Istenbe vetett reménység nem szégyenít meg senkit soha.
Ám az ige nem csupán a múltra vonatkozik. Ez a mi vigasztalásunk is: az igazi boldogság a földi élet után mindazokra elkészítve vár, akik hittel hordozták keresztjüket. Reménységünk szerint drága Szerettetek elnyerte immár ezt a jutalmat. Nektek, gyászban itt maradt hozzátartozóknak azt üzeni Isten, hogy a gyász is próba. Fogadjátok hát el. Kérjetek hitet, hogy elhordozhassátok azt, összetörettetés nélkül. A fájdalom is javatokra válik. Meg fogjátok tapasztalni. És jutalmatok az életnek koronája lesz. Tinektek is. ezzel a reménységgel intsetek búcsút annak, aki előre ment. Egykor ti is követni fogjátok. Testvérek, akartok-e boldogok lenni? Íme, hallottátok a boldogság útját. Kegyelmezzen nekünk Isten, hogy kitartsunk a kísértésekben és a próbákat hittel hordozva, Hozzá érkezhessünk meg.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére