87. EML�KEZZETEK MEG…

- h�s�ges presbiter f�l�tt -

Zsid 13, 7.

Gy.T.!
Valakire eml�kezni mindig f�jdalmas. K�l�n�sen akkor, ha az a valaki m�r nincs vel�nk, rem�ny sincs arra, hogy valaha m�g megl�thassuk. M�g alakj�t, szavait visszaid�zgetj�k, tudjuk, hogy mindez m�r nem val�s�g, csak eml�k. Nem boldog jelen, hanem m�lt, ami soha t�bb� vissza nem j�n. �s eml�kezni m�gis j�l esik. Az eml�k valamik�ppen visszahozza azt, ami elm�lt. Visszaid�z kedves, boldog id�ket, amelyek beragyogj�k a siv�r jelent, mint a lenyugv� nap visszan�z� sugarai a l�that�rt..…
De eml�kezni nemcsak j�l esik, hanem mintegy k�teless�g is. �nmagunk ir�nti boldog k�teless�g, valamint k�teless�g az elk�lt�z�tt ir�nt is, hiszen �gy sem adhatunk neki t�bb� egyebet. Erre a k�teless�gre figyelmeztet a felolvasott ige benn�nket: „Eml�kezzetek meg a ti el�lj�r�itokr�l, akik sz�lott�k n�ktek az Isten besz�d�t, �s figyelmezv�n az � �let�k v�g�re, k�vess�tek hit�ket.” - Ez�rt gy�lt�nk most �ssze erre az istentiszteletre. Eml�kezni k�r�nkb�l elk�lt�z� testv�r�nkr�l. Miel�tt eg�szen elv�ln�nk t�le: a sz�v�nkbe z�rni, hogy eml�ke eg�szen benn�nk maradjon. Mert Testv�rek, nem az halt meg, akit hantok takarnak, hanem az, akit elfelejtenek.

I.
Eml�kez�nk: egy k�zdelmes, neh�z �let�tra, amely nem messze innen, Harasztker�ken kezd�d�tt el. Szerettetek h�t gyermek k�z�l a legnagyobb volt, az els�sz�l�tt. Neki kellett els�nek odahagyni a sz�l�i otthont; mesters�get tanulni. Inaskodott, felszabadult; meg is becs�lte a cip�sz mesters�get. F�n�ke hal�la ut�n � vezette a kis m�helyt. Azt�n v�ltoztak az id�k: biztosabb meg�lhet�st a vas�t k�n�lt. �tment h�t a vas�thoz �s ott szolg�lt 25 �ven �t, nyugalomba vonul�s�ig.
R� eml�kezve, eml�kez�nk a gondos, b�lcsen el�rel�t� csal�df�re. 32 �ve k�t�tt h�zass�got, gyermekeket adott neki Isten�nk j�volta. L�nyait a szeretet szigor�s�g�val nevelte. Felk�sz�tette �ket a k�zdelmes �let�tra. Gondoskod�s�nak k�vetkezt�ben csal�dja semmiben sem szenvedett hi�nyt. �gy eml�kezhet�nk R� gondolva a seg�t�k�sz testv�rre is. �s eml�kez�nk a szenved�st al�zatosan hordoz� kereszty�n testv�r�nkre.
Harminc �ve betegedett meg, s e betegs�get t�relmesen hordozta hazak�lt�z�s�ig. Ha azt k�rdezz�k: miben szolg�lhat f�ldi �lete p�ldak�nt m�sok sz�m�ra, ezt mondhatjuk: szeretetben, b�ket�r�sben, al�zatban, Krisztus k�vet�s�ben.

II.
A kopors�n�l ott �ll nemcsak a sz�k csal�di k�r, hanem a nagy csal�d: kereszty�n gy�lekezet�nk tagjai is. eml�kez�nk B.V. a�ra, ahogy ig�nk mondja: el�lj�r�nkra. Mert � val�ban az volt: el�tt�nk j�r a k�teless�gteljes�t�sben. Megj�rta a harcteret, neh�z helyzeteket �lt �t, de Isten kegyelme meg�rizte. H�l�b�l odaszentelte �let�t Istennek a szolg�lat�ra. Nagy �nfegyelemmel vigy�zott a nyelv�re. Ne sz�ljon semmi rosszat; de �ltal�ban a magaviselet�re is. el�lj�rt, mint egyh�zunk hivatali el�lj�r�ja, presbitere. Nemcsak a tan�cskoz� asztaln�l, hanem minden�tt. Ritk�n sz�lalt meg, de besz�de mindenkor megfontolt tan�csk�nt hangzott.

„Eml�kezzetek meg a ti el�lj�r�itokt�l, akik sz�lott�k n�ktek az Isten besz�d�t…”, mondja ig�nk. Nemcsak azok sz�lj�k az Isten besz�d�t, akiknek ez a tiszt�k, hivat�suk, akik �gymond: ebb�l �lnek. Nem is csak sz�val lehet Isten besz�d�t hirdetni, hanem tettekkel, �letfolytat�ssal is. „Boldogok, akik hallgatj�k az Isten besz�d�t �s megtartj�k azt”, mondja egy m�sik helyen Isten ig�je. M�g boldogabbak azok, akik �gy igyekeznek Isten besz�d�t megtartani, hogy m�soknak is tov�bb adj�k azt. B.V. is �gy tett; �let�vel sz�lotta az Isten besz�d�t. Azzal az �lettel, amelyet szeretett hitves�nek boldog�t�s�ra, gyermekeinek gondos, szeretetben val� nevel�s�re szentelt oda. Szeretett Testv�r�nk nem sz�val, sem nyelvvel, de tetteivel bizony�totta a szeretet �r�k nagy parancs�t, s annak teljes�t�s�re adott m�soknak is �szt�nz�st.

III.
„…�s figyelmezv�n az � �let�k v�g�re, k�vess�tek hit�ket.” Elk�lt�z�tt aa Szeretteinek f�jdalmas ez a v�g, de nek�nk f�lemel�, mert �lete bizonys�gtev� �let volt. Hit�t bizony�t� �let�nek v�g�r�l csak azt a kis r�szletet hadd mondjam el, ahogyan utolj�ra r�szes�lt az �rvacsora szent jegyeiben. L�thattam rajta a h�l�t, az �rnak val� szent �tad�s csendes �r�m�t. Figyelmezv�n �lete v�g�re, k�vess�tek hit�t!

Dr�ga Szerettei, els�sorban hozz�tok sz�l most Isten ig�je! (B�cs�v�tel) Minden elv�l�sban van valami vigasztal� is: a viszontl�t�s rem�nye. A legf�jdalmasabb elv�l�s k�ts�gtelen�l a hal�l. De itt sem hagyott a mi Urunk �s Isten�nk vigasztal�s n�lk�l. Itt, a f�ld�n, minden �r�mbe f�jdalom is vegy�l. Ott pedig, Urunk �r�k hajl�k�ban olyan �r�m v�r re�nk, amit „idelenn” elk�pzelni sem tudunk. Az�rt h�t eml�kezz�nk meg Isten�nk j�s�g�r�l, mellyel elk�lt�z�tt Testv�r�nkben valamennyi�nket meg�ldott �s h�laad�ssal �ldjuk �rte �t, a Mindenhat�t, aki a hal�lb�l is felt�maszt, hogy �r�k �dv�ss�get adjon!

�men.