„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
Gy.T.!
Amikor drága Szerettetek hamvai mellett megálltok, emlékeztek. Lelki szemeitek előtt végigvonul kedvesetek életsorsa; emlékeztek boldog percekre és küzdelmes napokra, évekre, reményekre, amelyek vagy megvalósultak, vagy virágjában elhervadtak. - Emlékezünk mi is ezen a mostani istentiszteleten. De úgy, hogy nemcsak a múltba nézünk, hanem a hitnek a merészségével. Gazdánkat, örökkévaló Istenünket kérdezzük a jövendő felől. Másként az emlékezés elcsüggesztene; a jövendő felőli bizodalom ellenben megerősít és megvigasztal.
I.
Igénk is küzdelemről, bizodalomról és jutalomról beszél. És ahogy N. A. százados nem egészen 50 éves életére visszagondolunk, háromszoros értelemben is találkozunk a küzdelemmel aránylag rövid életében. Gondolunk először a küzdelmes életpályára, amelyen becsületes helytállásával, szorgalmával fokozatosan haladt mind előbbre. Elétek villan az arca sok-sok megvívott küzdelem után. Itt a marosvásárhelyi polgári fiúiskola végzettje, majd a kereskedelmi iskolából frissen kikerülve, amint első munkahelyén állást vállalt: milyen reményteljes, ragyogó ez a kép! Csupa reménység, boldog tervezgetés, lázas nekiindulás, mint minden fiatal élet. Aztán a tényleges katonai szolgálat, ahol élete új fordulatot vesz. Bizonyára felettesei látják meg, fedezik fel az alkalmasságot, s az ifjú embert tisztiiskolába küldik. Ennek elvégzése után újabb reménységgel megvívott küzdelmek következnek, hogy Temesvár - Nagyvárad - Brassó - Plojest és Dicsőszentmárton után végre idehaza lehessen, szülővárosában, Szerettei körében…
A küzdő embernek nemcsak külső körülményekkel kell megharcolnia; a legnagyobb küzdelmek bent, a szívben dőlnek el. N.A. ezt a küzdelmet is kiállotta: érettetek, Szeretteiért. Azt, hogy önmagánál sokkal jobban szeretett titeket, övéit. A hitvestársat, akivel 18 boldog esztendőt tölthetett igaz békességben. A gyermeket, akit oly féltő szeretettel és gonddal nevelt. Az édesanyát, akit különösképpen özvegysége hat esztendejében, ha tehette, naponként fölkeresett. Érettetek kívánt élni, ez volt az a belső nagy küzdelem, amelyre naponként felkészült és amelyet naponta megvívott önmagával. Más utat jórészt nem járt, csak ami a munkahelyre, vagy onnan haza, családja szerető körébe vezetett. Érettetek küzdött.
Aztán jött az az idő, amikor Ti küzdöttetek érette. Az édesanya, a kis család az imádságos küzdelmet, - az orvosok a kórházban az életmentő küzdelmet vívták érette, aki sok szenvedést és küzdelmet állott ki. És a döbbenetes: látszólag mindhiába! Elveszítettétek őt az ima és a mindenáron megtartani akarás küzdelmében! Nem tudtátok visszatartani az életnek… De higgyétek: ez csupán az emberi oldal. Ami itt kudarc, bukás, az odafenn, Isten felülről nézve: győzelem, áldott eredmény. Mert az, aki a szeretetnek, helytállásnak, hűségnek, szenvedni tudásnak harcait kiállotta, nem veszhet el örökre! Higgyetek Istenben: Ő nem tagadhatja meg önmagát és ígéreteit soha!
II.
Erre Krisztus Urunk a biztosíték. Igénk háromszoros értelemben beszél a küzdelemről. Küzdött drága Szerettetek érettetek: azért, hogy meg legyen a kenyér, a lakás, a boldog és kényelmes emberi élet. Küzdöttetek érette Ti is: hozzátartozói, orvosai, azért, hogy még közöttetek maradjon. De küzdött érette is az, akit Isten küldött nekünk a mennyből: Jézus Krisztus a keresztfán. Az volt az igazi, szenvedésteljes küzdelem! És miérettünk történt! Azért, hogy nekünk, küzdőknek, szenvedőknek erőt adjon, biztatást adjon: Emberek, szeret az Isten titeket! Atyátokká lett. Higgyetek benne! „Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van” (35.v.)
Gyászoló Hozzátartozók, ezt kéri most tőletek Isten. Most nektek kell kiállni a szenvedésteljes küzdelmet. Gyászban, fájdalomban is bízni! Életeteket rábízni Istenre, gondviselő Atyánkra (49.ének!) Bizodalmatoknak nagy jutalma van. A földi jutalom: vigasztalás és erő a további szolgálathoz. A mennyei jutalom: aki szeretetben, hűségben vívja az élet-küzdelmet embertársaiért, az Krisztusnak az útján jár és ezért nem veszhet el! Ezt a szenvedésteljes küzdelmet álljátok ki Isten erejével, az Ő Lelkének segítségével. Jutalmatok az örökélet boldogsága lesz.
Ezzel a bizodalommal búcsúzzatok el drága kedvesetektől (búcsúvétel). Mi pedig azzal a bizodalommal kísérjük őt imádságban a túlsó partra, hogy Jézus Krisztus kegyelme kiáradt az ő életére is; és a szenvedésteljes küzdelmek jutalma készen várja őt.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
