„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
82. IDEIGLENES ELVÁLÁS - gyermek felett - Filemon 15
82. IDEIGLENES ELVÁLÁS - gyermek felett - Filemon 15
82. IDEIGLENES ELVÁLÁS
- gyermek fölött -
Filemon 15.
Gy.T.!
Azon a legáldottabb ünnepen, amelyen egy kisgyermekben Isten közénk jött a mennyből, - innen a földről felszállott a menybe ez a kisgyermek, akinek szomorú ravatalát körülálljuk. A világon sokan örültek, hogy megszületett az a GYERMEK, az Isten Egyszülöttje, ti pedig annak a fájdalmában törtetek össze, hogy meghalt a gyermek: az egyetlen, a pótolhatatlan. Ti könnyeket hullattok ezért a kisgyermekért; - az a Gyermek, az Isten Fia azért jött, hogy könnyeket törüljön, hogy meghaljon mindannyiunkért.
Az én emberi szavam nem tud titeket megvigasztalni. De hisszük, hogy köztünk van ama másik, a mennyei Gyermek, Jézus Krisztus! Tőle kérjetek, igéjétől és Szentlelkétől várjátok az igazi vigasztalást!
II.
Igénk arról beszél, aki megvált most tőletek. Rövid életének alig 11. Esztendejében ment el közületek. Élete igazán aláhúzta a Szentírás tanítását: Rövidek és nyomorúságosak a mi életünk napjai… Kevés öröm, sok próba és szenvedés jelzi útvonalunkat e földön.
Amikor K. L., ez a gyermek megszületett, nem örülhetett neki az édesapa, akit néhány hónappal azelőtt eltemettünk! Az édesapa nem láthatta meg a várva várt gyermeket; a gyermek nem ismerhette meg az édesapai gondoskodást és szeretetet. Isten kegyelméből mégis felnövekedhetett. Édesanyai szeretet, nagymamai gondoskodás védte, óvta, hajolt fölébe szüntelen. S most, amikor igazán örömetek lehetne benne, megvált tőletek, fájó űrt hagyva az édesanya szívében, aki neki életet adott és gondoskodó jósággal felnevelte. És fájó űrt hagyva a lelki édesanya, a gyülekezet életében is, hiszen ott is szeretettel találkozott. Nemcsak a szülői háznak volt kedves. Buzgó vallásórás növendékünk volt, aki másokat is hívogatott, s hozott magával kicsi templomunkba. Most megvált tőlünk; elválaszt tőle néhány deszkaszál… és sajnos, ezen nem változtathatunk!…
III.
De Isten igéje azt mondja, hogy csak ideig-óráig tart az elválás. Ez a földi élet, még ha 70-80 esztendőt tart, akkor is csak ideiglenes itt-tartózkodás. Nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. Itt mindannyian csak „ideig-óráig”: napokig, évekig tartózkodunk. Innen egyszer mindenkinek el kell menni. Sem a napot, sem az órát nem tudhatjuk, amikor bennünket is hasonlóképpen elszólít, hazavisz az ÚR!
IV.
Ám az ige azzal vigasztal, hogy az elválás is csak ideig-óráig tart. A halál nem jelent örök búcsút. Van feltámadás. Egykor lesz boldog találkozás. Mert apa és fia, akik e földön nem ismerhették egymást, most találkoznak egymással, ama boldogabb világban. Egykor ti is, akik most fájó könnyeket sírtok, találkozni fogtok e szeretett gyermekkel. Mit is mond a felolvasott ige? „Mert talán azért vált meg tőled ideig-óráig, hogy őt, mint örökkévalót kapd vissza.” A mi Istenünk csodálatos átváltoztatást visz véghez bennünk a halál által. Beteg, megemésztődött test helyett dicsőséges testbe öltöztet. Higgyétek ezt, gyászoló Testvérek, drága Gyermeketekre nézve is! A Mindenható Isten, ami szerető mennyei Atyánk egykor visszaadja őt: nem emberi, földi létben, hanem a boldog örök életben. Erre a meghalt, de a halálból feltámadott, győzedelmes Krisztus a kezesség. A Benne vetett hit által nyerjetek fájó gyászotokban vigasztalást és igaz reménységet.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
