„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
Gy.T.!
Az elválás szomorú órájában Urunk és Gazdánk üzenetét keressük, hogy vigaszt és erőt vegyünk belőle. Pál apostol testamentuma hangzik az üzenetben. Visszatekint földi életére, és előre, túl a halálon. Kérjük Istenünket, hogy e mostani istentiszteleten így tudjunk mi is visszatekinteni egy 84 éves földi életútra, - és túl a halálon, koporsón, sírgödrön: az örök élet örömébe és boldogságába!
I.
Pál apostol két dolgot mond a földi életről: az élet harc, és az élet futás. 2000 év óta nem változott ebben a tekintetben az emberi élet. A múlt század mély látású költője is így vall az életről: „Az élet küzdelem… s az ember célja e küzdés maga” (Madách). Ezt a harcot nem öldöklő fegyverekkel vívjuk. A hívő ember nemes harcot vív, amelyben legtöbbször önmagát kell legyőznie. A maga veleszületett önzését, kényelemszeretetét, boldogságvágyát győzi le a hívő ember, azért, hogy élete kedves áldozat legyen, mások szolgálatában. Bizonyára ezért vannak a földön az édesanyák. Tőlük tanuljuk megharcolni ama nemes harcot; mert Saul voltam, és Isten kegyelméből Pállá lettem: pogányként keresztyéneket öltem, mert nagy akartam lenni. Isten megváltottjaként sokakat a hitre vezethettem, hogy Ő legyen nagy egyedül.
És Pál apostol nyomában egy szerény bizonyságtevő: e koporsóban fekvő asszonytestvérünk, öv. K.S.-né sz. K.A. testvérünk - szintén elmondhatja immár Isten trónusánál: ama nemes harcot megharcoltam. A szeretet szigorúságával magamat győztem le; saját szívemen vettem erőt, hogy enyéimnek erőforrása lehessek az élet nagy küzdelmében. Megharcoltam hitvesként, édesanyaként, nagyszülőként, a háztartás mellett kenyérkeresőként, magányos özvegyként… mindig abban az első vonalban, ahová Uram, te állítottál. Ebben a harcban sokszor alul maradtam volna, de Szent Fiad által megharcoltam a harcot! … Íme, Gyászoló Testvérek, Jézus Krisztussal lehet győzni, s e győzelem mögött nem könny és vér, átok és szenvedés marad, hanem élet és áldás, hála és öröm gyümölcsözik!
II.
És a második bizonyság szerint: a földi élet futás, versenyfutás, sportszerű küzdelem, amelyben nem mindenki nyeri el a jutalmat, csak az, aki szabályszerűen küzd. Nem mindenki mondhatja el Pál apostollal: „Futásomat elvégeztem!” sokan kifulladnak; erejük kimerül s feleúton kiállnak a pályáról. Az édesanyákat bizonyára azért adja Isten, hogy megbíztassa a szívünket: lehet kitartónak lenni a hitnek a versenypályáján. A keresztyén élet nemes verseny, amelynek pályadíja a síron túl vár reánk. Sportolók, küzdők gyakran lemondanak kedvtelésről, élvezetről, mert csak úgy lehetnek edzettek és a versenyre alkalmasak. Bizonyára sok mindenről le kellett mondania K.S.-né testvérünknek is, hogy az élet böjtjét mosolygó arccal végezhesse!
Ezért tudott magáról megfeledkezni, de számon tartani mindent és mindenkit: fia gondját, unokái érdeklődését, a dédunokák nevelését. Ti voltatok számára a könyv és az újság, az érdekelte, ami szívetekben állt; veletek örülve és veletek tusakodva mindenütt. Gyászoló Testvérek! Adjunk hálát azért, hogy a hit versenypályáján Krisztus Urunk vezet, Ő erősít, Ő ad vigasztalást, - hogy célhoz érkezzünk!
III.
És most jöjjön a bizonyságtétel legdrágább része: „A hitet megtartottam!” Pál máshonnan indult; a törvény fanatikus őre volt, s Krisztus kegyelme elvezérelte az Evangéliumig. Ez lett a legdrágább kincse. Megtartotta a hitet, mert Krisztus szerelme megtartotta őt a hit által.
K.S.-né testvérünk is messziről indult. Nem a református hitben született; érett korában öntudatosan döntött a református keresztyénség mellett. Nem örökségként kapta drága hitünket, amivel sokan nem tudnak mit kezdeni. Isten hívta - és Ő felelt a hívásra. És a hitet, amelyet ajándékként kapott, megtartotta. Kevesen szerették úgy az igét, a templomot, ahogyan ő szerette!
IV.
És a jutalom? Pál önmagára nézve mondja: „…eltétetett nékem az igazság koronája…” Mi ez az „igazság koronája”? Itt, a földön: a hálás emlékezet. Sírján a koszorúk, szívetekben a hála virágai. De Isten hasonlíthatatlanul többet ad a híven szolgálóknak.
Mi ez az igazság koronája? Krisztus Urunk ártatlan lévén, szenvedett a mi bűneinkért a kereszten. Meghalt a mi bűneink miatt. Részesít bennünket halála érdemében: ez az igazság hitben már a mienk. Ő erőt ad a halál félelmével szemben is. szívünkbe írja, hogy érdemes küzdeni, megharcolni a nemes harcot!
Amikor drága Testvérünktől búcsút veszünk, véssük a szívünkbe az ige parancsát: Harcoljuk meg a hitnek nemes harcát a szeretet és a békesség fegyvereivel - és a végén nekünk is megadatik az igazság koronája; mindannyiunknak, akik várva várjuk az Ő megjelenését.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére