77. HÁROMSZOROS HŰSÉG

1Thess 4,11-12

Gy.T.!
Alig három hónappal ezelőtt egy derűs, bizakodó búcsúvétel részesei voltatok. V.G. testvérünket, négy és fél évtizedes szolgálat után, munkahelyétől búcsúztatták. Mindnyájatok szíve tele volt a boldog öröm érzésével; azzal, hogy most a békés nyugalom, a jól megérdemelt pihenés esztendei következnek. Örült és örvendezett drága Szerettetek is. Bizonyára arra gondolt, hogy ezentúl többet lehet közöttetek: gyöngéden ápolgatni a hitvest, vigasztalni a kisebbik fiát elveszített édesanyát, örvendezni a testvéri, rokoni, baráti szívek áldott melegében… Melyiketek gondolta volna, hogy alig 3 hónap múlva ez a mostani, fájó, döbbenetes búcsúvétel következik be? Hogy az élet lángja, amely a munkás években, évtizedekben fennen lobogott, - ilyen váratlan hirtelenséggel fog kilobbanni!…

Megrendítően hirdeti e koporsó újra, hogy életünknek nem mi vagyunk az urai, hanem a minket teremtő, földi szolgálatunkra elküldő örökkévaló Isten. Nem a mi gondolataink az Ő gondolatai és nem a mi útaink az Ő útai. Gondolatait sokszor nem értjük, utait megtört, fájó szívvel járjuk; de ha hittel és engedelmességgel járjuk végig ezt az utat, a célnál kiderül: Isten mindent javunkra és üdvösségünkre adott nekünk mind az életben, mind a halálban.

Jertek azért, Isten örök igéjében keressük meg emberi életünk rendeltetését, célját; és hisszük, hogy Urunk ebben ad nekünk, itt maradtaknak drága vigasztalást.

I.
E mostani istentisztelet alapigéjét drága Szerettetek, V. G. élete adta. Pál apostol a másokért élő, Krisztus nyomdokain haladó emberi élet csendes vallomását írta le ezekben a szavakban. Intő szavaiban azokról az életkörökről beszél, amelyekben a szolgáló élet kibontakozik.

„Becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok…” Így szól az első intés. Manapság túl zajossá lett az életünk. A következmény: idegbetegség, kimerültség. Kell hogy legyen egy csendes hely, ahol megpihenhessünk. Krisztus Urunk is szükségét látta, hogy olykor tanítványaival együtt megpihenjen. Volt Jeruzsálemhez közel egy békés falucska: Bethánia. Egyik házában békés család lakott: Mária, Márta és Lázár. Körükben Urunk mindig felüdülésre talált.

A keresztyén embernek ez az elsődleges életkör a család. Azért adta nekünk Isten, hogy a családban az életenergiák felújuljanak. V.G. számára nagyon sokat jelentett a család. Az édesapa korai elvesztése megérzettette vele, hogy nem szabad széthullani. A szeretet az emberi életeket összetartó kohéziós erő: ezt mindig éleszteni és erősíteni kell. Becsületbeli dolog ez, ami Testvérünk lelkében vésett parancsként élt. - Azt üzeni ezáltal nekünk, mindnyájunknak Isten: Légy hű a szerető szívekhez; légy a szeretet-bölcső ápolója és összetartója. Nagy áldás, ha az ember soha sincs egyedül. Mellette vannak azok a segítőtársak, akik együtt örülnek és együtt szomorkodnak vele. Drága Szerettetek első öröksége tinektek szól, családja tagjainak; és ez az otthonnak, a családi körnek a megbecsülése, egymás terheinek a hordozása, a szeretet éltetése és táplálása. Légy hű a családhoz!

II.
A második életkör, amelyben életünk kibontakozhat, a munkánk és a munkahelyünk. Az apostol erre vonatkozó intése így hangzik: „Saját dolgaitoknak utána lássatok és tulajdon kezetekkel munkálkodjatok.”

V.G. aa életét úgy igazgatta Isten, hogy ennek az apostoli szónak a valósága is beigazolódjék az életében. Napról napra változó világunkban kevés ember mondhatja el, hogy életének munkás évtizedeit ugyanazon a helyen töltötte el. V.G. ezen kevesek közé tartozott. Mint egészen ifjú ember lépte át a Cukorgyár kapuját, s 44 évi fáradhatatlan szolgálat után innen búcsúzott el. E négy és fél évtizedet a munka hőskölteményének is nevezhetnénk. Nemcsak a kenyérkereső munkahelyévé, de második otthonává lett a gyár. Hétfőtől szombatig terepen járt, vasárnap az irodai munkát végezte, páratlan szorgalommal és felelősséggel. Hű volt a munkahelyéhez, a munkájához, saját dolgához, ami őreá bízatott.

Mi tudjuk, hogy nemcsak az éneklés, imádság, a másokkal való jót tevés, - de a munka is istentiszteletté lehet. Ez is a keresztyén bizonyságtétel eszköze. Ezt mi Urunktól tanuljuk, aki maga mondotta és példát is adott rá: „Az én Atyám mindez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” V.G. második öröksége tiétek: volt kollégák, munkatársak; ez pedig: az ügyszeretet, a lelkiismeretes szolgálat és kötelességteljesítés. Légy hű a szolgálathoz, a kapott megbízatáshoz!

III.
És van egy harmadik életkör is számunkra, ahol emberségünk megnyilvánul: túl a családon, túl a munkahelyen; ez a társadalom. A régen írásba foglalt ige erre is kiterjed: „…a kívülvalók iránt tisztességgel viselkedjetek…” Azt jelenti ez: ne légy szűkkeblű. Első a család szüksége, - de lásd meg a kívülvalók, az igeneke baját, nehézségeit is. elsőrendű a munkatársi közösség, de akire többet bíztak, attól többet vár a szélesebb közösség is. V.G. aa felelős tisztséget is hordozott a Cukorgyárban. És, Isten iránti hálaadással mondhatjuk, abban is érző szívű, segítőkész embernek bizonyult. Életének ez a harmadik öröksége mindenkié, aki őt ismerte, s ez az örökség: az emberi méltóság tisztelete. Légy hű a felebaráthoz, a másik emberhez! Minden körülmények között maradj meg emberséges embernek!

IV.
Hát ő maga mit örökölt? Az igében erről is szó van: ”Semmi szükséget ne érezzetek!” Ha van boldogság a múló életben, ez az. V.G. testvérünknek része volt benne. Nem fogyott el asztaláról a kenyér, nem fogyott el a szívből a szeretet, az öröm. Hitvestársával 38 boldog esztendőt tölthetett. Nagy áldás ez. Nem fogyott el belőle a munkakedv, a segítőszándék. Mert aki híven szolgál, annak minden szükségét betölti a Gazda. Még az élet sem fogyhat el! Mert Urunk a hűségesen munkálkodó, Benne hívő, Őt követő léleknek örök életet ad.

Búcsútok ne legyen hát vigasz és reménység nélküli, gyászban itt maradt Szerettei! Isten valami jobbról gondoskodott Szerettetek számára! Ezzel a hittel vegyetek vigasztalást Isten igéjéből és erejéből (Búcsúvétel) minden szerettei. nem hal meg az, aki életé másokra áldozza. Krisztus Urunk erre a kezesség.

Ámen.