„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
Gy.T.!
Istennek egy kiváltképpeni szolgája, Pál apostol mondja azokat a szavakat, amiket most felolvastam. Amikor a halálra gondol, ezt a kijelentést teszi: „Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.” Az apostol életének tartalma: Krisztus. Ő az, aki az embert, Isten szolgáját, összekötötte az élet Forrásával, Istennel. Ezért túl tekint a halálon, az örökkévaló dicsőségre, s ezért tudja elmondani e szavakat: a meghalás nyereség.
Ezzel az igével állunk a körünkből elszólított özv. Cs. M.-né, szül. Cs. M. koporsója mellé, aki életének 71. évében hazatért Urához. Az ő életének is Krisztus volt a tartalma, vágya és célja. Amióta megismerte Istennek kegyelmét, megértette azt, hogy Krisztus az életnek a kenyere, megtalálta lelkének békéjét. „Nekem az élet Krisztus…”
Nőtestvérünk boldog volt, ha eljárhatott Istennek a házába; legyen bár az olyan egyszerű hajlék, mint a mi kis alsóvárosi imaházunk. Amikor nem tudott jönni, akkor is szívén hordozta gyülekezetünk ügyét. Életé áthatotta az élő Istenbe vetett bizalom; munkás hétköznapjain azt a hű Megváltót követte, aki nem azért jött e világra, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon és adja életét a világért. Minden keresztyén embernek tulajdonképpen ez a föladta. Ezért vagyunk e világon.
II.
Asszonytestvérünk életét szemlélhetnénk úgy is, mint veszteségek sorozatát. Előbb az egyik szülőtől kellett elszakadnia, később az egyetlen testvértől, aztán ezelőtt 17 évvel a szeretett hitvestárstól; végül a testi egészségtől is. ezek között a veszteségek között bizonyára az volt a leghatalmasabb erőforrása, hogy vele volt hű támaszként, vigasztalóként az emberré lett Isten Fia. „Nekem az élet Krisztus…” Ezzel a mindig jelenlevő, mindig erőt és vigaszt nyújtó Jézus Krisztussal járta élete vándorútját, amelynek főbb állomáshelyei: Petrozsény, Havadtő, Marosfő, Vasláb, Kenderes és Marosvásárhely voltak. Krisztus szeretettét tapasztalhatta meg a 37 éven át tartó harmonikus házaséletben, s Vele osztotta meg 17 éves magányos özvegységét. Krisztus Urunk a veszteségeket is nyereségre változtatta a benne való hit által! Ő ezt mindnyájunk életében hatalmas megtenni!
III.
Pál apostolról is azt olvastuk az igében, hogy egyszerre kívánta az életet és a halált. Lehetséges ez? Saját magára gondolva írta, hogy a halál nyereség. Gyülekezeteire, lelki gyermekeire tekintve pedig az a vágy él benne, hogy jó lenne köztük maradni, hogy még szolgálhasson az ő javukra. Úgy gondolom, hogy ez a keresztyén ember igazi magatartása. Cs. M.-né testvérünk is érezte e kettő közötti szorongattatást: vágyakozott Krisztushoz, de vágyakozott arra is, hogy még közöttetek lehessen: gyermekei, unokái között; hogy nevelhesse kicsiny dédunokáit is ugyanazzal a szeretettel, amellyel titeket szeretett
Az apostol azért kívánt Krisztussal lenni, „…mert ez sokkal inkább jobb.” Ezt a jobbik részt adta meg immár Urunk-Istenünk a mi testvérünknek. Sok munka, szolgálat után a pihenést, sok elhordozott veszteség után az igazi nyereséget! Mert aki az Úrnak él, az Úrnak is hal meg. Halálában csak életének szegényes földi formáját veszti el. A lélek leveti földi porsátorát és tökéletes, romolhatatlan ölt9özetbe öltözik. Aki így hal meg, annak a meghalás nyereség, mert nem más, mint dicsfénybe jutás a földi nyomorúságok után. Testvérek, ha ezt az evangéliumot komolyan vennénk, nem volna többé vigasztalan gyász! Elvesztené a halál azt a sötét félelmet, amellyel sok embert hatalmában tart.
Ezért nőtestvérünktől a halált meggyőző hit diadalmas reménységével búcsúzhatunk (búcsúvétel). Azzal a bizonyossággal váltok el a kedves nőtestvértől, hogy az Úrhoz ment haza. Krisztus Urunknál örök üdvösséget talált. Ha Istenről valljuk, hogy Ő nem más, mint örök szeretet, - miért aggasztana, hogy szolgálóleányát magához vette? Akinek az élet Krisztus, annak a halál nyereség!
Nekünk, akik ravatalát körülvesszük, figyelnünk kell az ő életében megnyilvánult isteni tanításra. Ha élünk, éljünk Krisztus Urunknak, egymásnak szolgálva; hogy ha meghalunk, Krisztusnak halljunk meg. Ha e földön Krisztus volt az életünk, a meghalás számunkra is csak nyereség lehet.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
