72. TESTNEK, VAGY LÉLEKNEK VETÜNK?

Gal 6, 7-8.

 

Gy.T.!
Minden koporsó az élőknek, - és nem az abban fekvő portestnek - szóló üzenet. Isten szól, tanít bennünket a gyászeset által. Mire tanít? Arra, hogy hogyan lehet elkerülni a halált? Nem! A bűn zsoldja a halál, s mivel mindnyájan bűnösök vagyunk, mindnyájunknak meg kell halnunk. Másra tanít az ÚR. Arra, hogy hogyan szabadulhatunk meg a haláltól. Hogyan juthatunk el az örök életre. Itt, a földi életben dől el örökkévaló sorsunk, ezért döntő, hogy hogyan élünk e földi létben, hogy utána az örökéletre jussunk. erről hallgassuk Istennek hozzánk szóló üzenetét e ravatal mellett.

I.
„Ne tévelyegjetek…”, így kezdődik igénk. Azt jelenti ez a felhívás, hogy maradjatok meg az egyenes úton, amelyen Isten kegyelme elindított benneteket. „Isten nem csúfoltatik meg”. Azaz: megfizet mindenkinek. A jót cselekvőknek örök élettel, a gonoszt cselekvőknek örök halállal. Hogy az apostol ezt megvilágítsa két dologról veszi a hasonlatot: a vetőmagról és a szántóföldről, amely a magot befogadja és gyümölcsözteti. „Mert amit vet az ember, azt aratándja is…” Olyan igazság ez, amelyet mindannyian ismerünk. Az elvetett árpa csak árpát teremhet, a búza pedig búzát. Nincs olyan, hogy az ember egyfélét vessen, s a szántóföld másfélét teremjen. A szeretet magvetése szeretete gyümölcsözik, a gyűlöleté pedig gyűlöletet. A Szentírás sok példával igazolja, hogy ez így van és nem másként.

Lót jól érezte magát a gazdag, de szentségtelen Sodomában. Amikor annak ítélete elkövetkezett, Lót megmenekült ugyan a pusztulástól, de mindene odaveszett. Jákób ugyan elvette Ézsau elől ravaszsággal az áldást, de többé nem volt maradása otthon; menekülnie kellett bátyjának bosszúja elől. Ruben megszabadult paráznasága azonnali büntetésétől, de elsőszülöttségét elveszítette. Dávid király Uriás meggyilkoltatása és feleségének elvétele után - bűnbánatára - bűnbocsánatot nyer ugyan, de családjából négyannyian pusztulnak el fegyver által…Ezek a példák mind azt mutatják, milyen nagy a felelősségünk. Minden cselekedtünk magvetés. Mit vetünk? Mert minden szavunkkal, cselekedetünkkel magvetést végzünk, aminek aratását be is kell takarítanunk. A jó mag életet, a gonosz pedig pusztulást és halált terem!

II.
A szent lecke így folytatódik: „Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.” Íme, nemcsak a mag lehet különböző, de a szántóföld is. a jó mag sem terem a rossz földben. Lehet vetni a testnek, s lehet vetni a léleknek. A testnek vet az, akinek csak a testre van gondja (öröm, élvezetek, kényelem, mámor: ez mind a test vetése). A Sátán örül az ilyen magvetésnek. De van egy másik magvetés is; ez pedig nem más, mint Isten keresése, a felebarát szeretése, mások szolgálata; ez a lélek vetése. Ennek örülnek az angyalok az égben. Az ilyen magvető boldog ember, mert munkája után örök életet arat.

III.
G.J. koporsója körül állunk. Isten 79 esztendőt adott neki e világon, lehetőségként a magvetésre. De Isten maga is munkálkodott az ő szívében, élete alakításában. Isten is vetetette testvérünknek a szívébe a mennyei magot, az igét, hogy az gyümölcsöt teremjen benne.

Korai árvaság, munka, nehéz, küzdelmes életsors jellemezte Testvérünk életét. Mindez Isten akaratából volt így; Urunk ekéje elkészítette az ő szíve talaját arra, hogy igéjét befogadja. Krisztus Urunk pedig értette is meghalt a kereszten, bűneinek bocsánatára. Neki is felajánlotta testének és vérének szent jegyeit, hogy ezek által az örök életre táplálja. Ha üdvösségesen élt Istennek felkínált drága ajándékaival: örök élete van. Gyászoló Szerettei: ez szolgáljon nektek vigasztalásul. Saját sorsunkra nézve pedig Isten igéje indítson bennünket fokozottabban a szeretet magvetésére: Ne tévelyegjünk, mert Isten nem hagyja magát megcsúfoltatni. Vessünk a léleknek, hogy a lélekből egykor mi is örök életet arathassunk.

Ámen.