„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
Gy.T.!
Ha emberi életünket tekintjük, ritkán használjuk ezt a szót, hogy „elég”. Inkább a kevés és a sok kategóriáiban mérjük az életet. Ha az öröm, a boldogság óráit vesszük számba, inkább azt szoktuk megállapítani, hogy: kevés. Az öreg Jákób, halála előtt megállt Egyiptom uralkodója, a fáraó előtt. A fáraó azt kérdezte tőle, hány éves. Az én bujdosásom esztendeinek napjai 130 esztendő, válaszolta az agg pátriárka; kevesek és nyomorúságosak voltak az én bujdosásomnak napjai és nem érték el az én atyám esztendeinek napjait, ameddig ők bujdostak…
Ha a fájdalmakra, szenvedésekre gondolunk, akkor ezt a szót használjuk: sok. Az Újtestamentum kijelentése szerint „sok háborúságon át kell nekünk az Isten országába bemennünk”.
Isten világában viszonylagosak lesznek ezek a mi fogalmaink. Nála nincsen sok - és ismeretlen a kevés. Isten szava az, ami igénkben hangzik: „elég”. Se nem kevés, se nem sok, hanem éppen elég. Amit Ő ajándékoz, akár földi, akár lelki jó, az éppen elég. Halljuk meg ezen az isteni szón keresztül az Ő vigasztalását e koporsó mellett!
I.
Az igéből olyan embernek a vallomását hallottuk, aki sok mindent megélt. Pál apostol - a mi fogalmaink szerint is - sokat szenvedett. De sok áldott lelki tapasztalatban is része volt. És hogy el ne bizakodjék, tövis adatott a testébe, a Sátán angyala, hogy gyötörje őt. Háromszor könyörgött az Úrhoz azért, hogy vétessék el tőle ez a tövis. Isten nem azzal válaszolt, hogy az apostol kérése szerint megadta volna a szabadulást; de adott egy vigasztaló felelet neki: „Elég néked az én kegyelmem…” Azt jelenti ez a felelet, hogy a töviset továbbra is hordozni kell; de Isten kegyelme mindenre elégséges. Ti magatok, Krisztus tanítványaiként velem együtt jól tudjátok ezt az igazságot.
II.
Ám ennek az igének az igazságát még inkább mutatja Gazdánkhoz hazatért asszonytestvérünk földi életútja. F.L.-né, szül. B.S. testvérünk életútja Somosdról indult, éppen 72 esztendővel ezelőtt. A család első gyermeke, első bimbó a rózsafán, akit még két testvér követett. Reményteljes volt az elindulás; békesség és öröm a gyermekkor ideje…de a rózsák között megjelenik az első tövis: az egyik szülő halála. A hátramaradott társ új házasságot köt, aminek folytán még két kistestvér népesíti be a családi otthont. Az életút újra derült égbolt alatt halad. A küzdelmes munkában töltött ifjú évek teljében asszonytestvérünk élettársra talál; ekkor mintegy 20 éves, s az immár saját családi fészekbe sorra érkeznek Isten drága ajándékai: gyermekei, három fiú és egy leány. Háborús esztendők, ínséges évek közepette dolgozik, imádkozik, fárad, hogy gyermekeit felnevelhesse, taníttassa, elindíthassa őket az élet rögös útján. Sok imádságára bizonyára az volt a válasz, amit gyermekként is kapott az ÚRtól: „Elég néked az én kegyelmem…”
Az út Marosvásárhelyre vezetett. Minden újra békességben és örömben ragyogott. És ekkor kapta nőtestvérünk az újabb fájó töviset, a mostani hazatérésig a szívében hordozott tüskét: amikor férje több mint négy évtizedes együttélés után magára hagyta. Igazában most tapasztalta meg: nem vagyok egyedül! Maga mellett tudta gyermekeit és mindenek felett hallotta, tapasztalta Isten ígéretét újra meg újra: Elég néked az én kegyelmem! Lehet sok a gond, lehet kevés az öröm, de Isten kegyelme mindenre elégséges.
És a gondviselő Isten jósága nem hagyta őt emberi segítség nélkül sem. A szeretet magvetése jó gyümölcsöket termett számára. Erőtlensége esztendeiben nála lakott, mellette lehetett az az unokája, akit 1 éves korától 7 éves koráig, vagyis hat esztendőn át ő nevelgetett nagy szeretettel. Milyen jó tudni azt, Gyászoló Testvérek, hogy Isten soha nem hagy el bennünket! Kegyelme elrendezi földi életünket, - mert eleve rendelkezett örökkévaló sorsunk felől!
Az ige így folytatódik: „…mert az én erős erőtlenség által végeztetik el.” Ez az ige a Krisztus keresztjében lett valósággá. Számunkra ez Isten bűnbocsátó kegyelmének a jelévé lett.
Hazatért Szerettetek Isten kegyelmét tapasztalta földi élete egész idejében. A kegyelem útján tért haza Urához, a mi Istenünkhöz. Gyászoló Szerettei, kísérjük őt imádságban a Mindenható Úristen trónusa elé.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
