„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
69. KÉTFÉLE SZOMORÚSÁG - öngyilkos felett - 2Kor 7,10
69. KÉTFÉLE SZOMORÚSÁG - öngyilkos felett - 2Kor 7,10
69. KÉTFÉLE SZOMORÚSÁG
- öngyilkos felett -
2Kor 7,10.
Gy.T.!
Milyen szomorú elköltözés ez! Minden halál szomorú és fájdalmas, de különösen megrendít az, amikor valaki önkezével sietteti a halált, amely pedig úgyis eljön… Mennyi keserű érzésnek, indulatnak kell összegyűlni ahhoz, hogy az emberi cselekvés ide vezessen! Hogy 41 évesen - az emberi életút felén - ilyen tragikus hirtelenséggel elszakadjon az élet fonala! Hol keressünk fényt a halál rettentő éjszakájában? Jertek, alázzuk meg magunkat az élő Isten előtt. Egyedül Ő adhat nekünk a homályban világosságot és vigasztalást a reánk szakadt gyászban és fájdalomban.
A Szentírás tanítása szerint Isten az embert a Vele való közösségre teremtette; azért, hogy Őt megismerje, szívből szeresse, örök üdvösségben Vele éljen, Őt dicsérje és magasztalja (H.K. 6.) Tehát örömre teremtettünk. Hogyan fordult az öröm szomorúságra? A bűn miatt! Az ember hitt a Sátán ígéretének, aki ezt mondta: olyanok lesztek, mint az Isten! Ezáltal az ember elszakadt Istentől, aminek következményeként boldogtalanná lett. Ez az emberi élet rettentő tragikuma! A bűn miatt lesz keserűvé, megterheltté minden emberi élet. Akár ebben a koporsóban fekvő testvérünké.
Pedig Isten a bűn által megromlott embernek is jelt ad az ő szeretetéről. Mindenkinek az életében van a keserűség és bánat mellett felülről való öröm is. P.P. testvérünknek is volt része ilyen Istentől való örömökben. Ilyen lehetett az elindulása. Élete első 12 esztendeje a kedves családi otthonban, a népes családban telt, ahol a szülőkkel együtt hét gyermek ülte körül naponként az asztalt. Aztán elkövetkezett a szomorúság is; az édesapa halála; de nyomában járt a vigasztalódás is. Atyánkfia mesterséget tanult, családot alapított; megszületett az első gyermek is: milyen hasonlíthatatlanul drága öröm mindez! Milyen szép ez az elindulás! Egymás után kopogtatnak a kis jövevények: a második, a harmadik s a negyedik gyermek. Az előrelátó családfő gondoskodik családjáról: házat vásárol, otthont teremt a népes kis közösségnek. Minden a reményteljes kezdetet mutatja…
Aztán valaki közbeszólt. A Sátán nem nézhette tétlenül ezt a szép harmóniát. Az örömteli, békés kezdet valahol megtört. És íme, ez lett a szomorú vég. Nem feszegetjük a koporsó fedelét, úgysem tudnánk a titok nyomára jutni: mi késztette testvérünket erre a végzetes tettre. Hagyjuk meg a titkot titoknak; hallgassunk inkább az élő Istennek a szavára!
II.
Igénk azt mondja, hogy kétféle szomorúság van; a fájdalomtól kétfelé vezet az út. Lehet „Isten szerinti szomorúság”. Ennek fájdalmaitól megpezsdül az élet; lelkünkben nagy tisztogatás megy végbe, s megújulva kerülünk ki belőle. Az Isten szerint való megszomorodás, megszokottabb nevén bűnbánatnak hívjuk; olyan lelki fájdalom, amely áldások forrása lesz számunkra.
Egészen más „a világ szerint való szomorúság”. Ez csak elkedvetlenedést, fásultságot, mindenbe beletörődét szül első fokon. A következmény még rosszabb: reménytelen csüggedés, amely végül is a halálba vezet. Hit nélkül, Istennel való igaz közösség nélkül nem áldásforrássá, hanem halálos megkeményedéssé és megkeseredéssé lesz minden bánat!
Gyászoló Testvérek, tinektek, élőknek szól Istenünk üzenete. Úgy tekintsétek ezt a mostani megszomorodást, mint eszközt, amelyen át Isten maga szólongat benneteket! Engedjétek, hogy áldást teremjen bennetek ez a mostani gyász és fájdalom. Négy árva gyermek gondját, bánatát bízza reátok Isten; lehet, hogy ez lesz a ti szívetek nagy próbája fel tudjátok-e venni gondjukat, hogy szomorúságuk enyhülésre és vigasztalódásra változzék?
Elköltözött Szeretteteket bízzátok Isten bűnbocsátó kegyelmére; mi pedig Tőle kérjünk erőt és vigasztalást, életünk megbecsülésére és mások könnyeinek a letörlésére.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
