„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
Gy.T.!
Minden koporsó a halál hatalmát hirdeti. Félelmetes hatalom ez. Senkit sem kímél. Védelem ellene nincs. Egyre-másra szedi áldozatait sorainkban az ősi ellenség. Tudósok szerint minden másodpercben 5-6 ember jut el földi pályája végére. Vagyis egy óra alatt 18.000, egy napon 440.000, egy egész évben pedig 160 millió ember életté rabolja el. Ezek a számok megrázóan hirdetik, milyen rettenetes ellenféllel állunk szemben, s a legborzalmasabb, hogy teljességgel tehetetlenek vagyunk. Az életünknek minden másodperce, minden megásott sír arra emlékeztet, hogy nemsokára nekünk is meg kell halnunk. Íme, most is koporsó mellett állunk; ismét aratott a halál. Egyetlen lehetőségünk van: Isten örök beszédéhez fordulni. Mit mond ő a mi vigasztalan gyászunkban, fájdalmunkban?
I.
Mindazzal szemben, amit az imént a halál rettentő hatalmáról elmondottunk, hirdeti Pál apostol az isteni igazságot: a halál halott. Elnyeletett a halál diadalra!
Miért mondja ezt? Hiszen naponként ezrével szedi továbbra is a szemünk előtt áldozatait a halál! Minden koporsó a halál hatalmának irgalmatlan valóságáról beszél. Testünk elhanyatlása, erőnk megfogyatkozása mind az elmúlás törvényét húzza alá. A tények elől nem fedhetjük el a szemünket, Testvérek! Hogyan állíthatja hát az apostol azt, hogy a halál halott?
Pál ismeri a halál hatalmának az eredetét. Azt, hogy Isten és ember egykori tökéletes kapcsolatában törés állt be a bűn miatt. A bűnnek pedig büntetése, zsoldja a halál. Ez pedig minden születendő új életre kiterjed. Az apostol azt írta a Rómabeli gyülekezetnek, hogy „…miképpen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat…” A halálnak tehát a bűn miatt van hatalma minden ember felett. Azonban mivel Krisztus a mi bűneinket magára vette és fölvitte a keresztre, ezzel megfizetett minden ember bűnéért, így a halál már nem jelenti számunkra a bűnért való megfizetést. Krisztus feltámadása pedig éppenséggel a halál legyőzését jelenti.
Isten belenyúlt a halál országába, midőn feltámasztotta az ÚR Jézus Krisztust. Ezt a Mindenható Isten megtehette, mert cselekvésének nincs határa, vagy akadálya. Mint ahogyan szeretete és a bűnös emberen könyörülő indulata is végtelen. Pál a halált is Krisztuson keresztül szemléli. És így tekintve az immár legyőzetett ősi ellenségre, boldogan hirdeti: „Elnyeletett a halál diadalra!”
Ebben a győzelemben részesülnek mindazok, akik hisznek. Pál a római levélben beszél az első Ádámról, akiben az egész emberiség elbukott, - és az Isten akarata szerinti új Ádámról: Krisztusról, akiben az egész emberi világ kegyelmet nyert, hogy valakik csak hisznek Benne, el ne vesszenek, hanem eljussanak az örök életre. Ezekre nézve halott a halál. Isten arra korlátozta a halál hatalmát, hogy testünk porsátorát felbontsa. De a megromlott helyébe új létmódot kínál Isten kegyelme. Akik e földi életben felöltözték a Krisztus, azokra nézve a halál halott.
Ezt a vigasztaló igazságot csak az élő Krisztusba vetett hittel lehet magunkévá tenni. Emeljük azért tekintetünket a halál felett diadalmas Krisztusra. Ő az Élet Fejedelme, aki megtörte a halál hatalmát. Szeretteink koporsója mellett ez jelenti az igazi vigasztalást. Arasson bár a halál hatalma, hullassa bár az ember a fájdalom könnyeit, - mindez csak egy ideig tart. A mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy dicsőséget szerez nekünk. Hála legyen azért Istennek, aki ezt a diadalmat adja nekünk, a mi Urunk Jézus Krisztus által!
II.
Ha ezzel a hittel tekintjük végig L.J. aa földi életét, láthatjuk, hogy 84 esztendőn keresztül az élő Krisztus volt a pásztora. Kezdve az elindulástól, Vajdahunyadtól, ahol öt testvérével indult a földi lét harcai, küzdelmei, ritka örömei felé, - egészen a mostani hazaérkezésig. Ő adott erőt a munkához, a naponkénti helytálláshoz; Ő ajándékozta meg élettárssal és amikor 15 esztendő múlva egyedül maradt, Ő ajándékozta meg vigasztalással. Isten kegyelméből újra társat talált, akivel 32 évet tölthetett boldog házasságban. A kegyelem Istene jótéteményeivel magához vonta, a próbák idején pedig megvigasztalta és megerősítette.
Ravatala mellett az a reménység tölt el bennünket, hogy ha Testvérünk Jézus Krisztusnak megtérésre és életre hívó szavát elfogadta, akkor nem a megsemmisülésbe megy a halálon át, hanem már e földi életében átment a halálból az életre. Ezért hát reménységgel búcsúzzatok tőle (búcsú), s őseink hitével mondjuk, nyugodjék békével A B.F.R.A. (a boldog feltámadás reménysége alatt).
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
