„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
Az ige, Pál apostol szavain át, arról beszél, hogy két világban élünk. Az egyik ez a múlandó, a másik az örökkévaló világ. Emennek az a jellemzője, hogy benne minden „rész szerint való”; ama másiké a teljesség. „De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.” Eben a világban tükör által, homályosan látunk, amaz eljövendőben pedig színről színre fogunk látni. Van ebben az üzenetben egy nagy vigasztalás: az, hogy egykor majd a rész helyét elfoglalja a teljesség; tükörre nem lesz többé szükség, mert látni, ismerni fogjuk nemcsak a dolgok képét, hanem magát a valóságot. Ezt a vigaszt adja Isten számotokra a koporsónál.
I.
K.L. testvérünk életéből, ebből a 64 esztendős vándorútból azt értettem meg, hogy minden emberi élet torzó. Olyannak látjuk, miként egy félig elkészült műalkotást. Így is csodáljuk. Minden élet a Teremtő páratlan, drága műve. És mégis: rész-szerint való. A gonoszság erői nem engedik azt kibontakozni. Fájó érzéssel gondolunk néha arra, hogy mivé lehettünk volna!
A ti Szerettetek olyan családból származott, amelyben az elődök egész sora egyházunk, népünk gyámola volt. Iskolák fenntartása, református templomok építése, lelkipásztorok és tanítók támogatása szorosan hozzátartozott létükhöz és munkájukhoz. Mivé lehetett volna koporsóban nyugvó testvérünk ezen az úton!
Isten beoltotta az ő szívébe a munka szenvedélyes szeretetét. Szinte hajszolta magát egész életében. És ugyanakkor beleállította Isten a hatalmas erejű sodrásba, a nagy forgószélbe… és elsodorta mellőle, szűkebb világából azokat a kereteket, amelyekben munkája, szeretete gyümölcsözően kibontakozhatott volna! - Ez volt az élete nagy próbáltatása. Minden csak rész-szerint való, csak tükör általi homályos látássá lett az életében. Három esztendős korában édesanyját veszítette el. Bizonyára csak úgy emlékezett rá, mint amikor egy kopott, régi fényképet nézeget az ember. Az anyai szeretet, ez a legdrágább kincsünk, ez is csak rész-szerint való volt számára. Amikor iskoláit elvégzi, édesapját is elveszíti. Éppen akkor nincs mellette bölcs tanácsadó, amikor az életbe induló ifjúnak erre a legnagyobb szüksége lett volna. Őseitől örökölt nagy szeretettel gazdálkodik a Mezőség szélén, Nagyiklandon; de jön a nagy átalakulás; odalesz a föld és vele a régi életmód; valami egészen újat kell kezdenie. Torzóban marad minden…
Házasságot köt, - szépen indul a családi élet, - beköszönt az öröm, a gyermekáldás, - de néhány esztendő múlva jön a válás. Törés az életúton. Ismét torzó. Később újabb házasság, gyermek, és újabb válás. Aztán a magánosság három évtizedes terhe! Vajon nincs-e igaza az ige szavainak? Minden örömünk, békességünk, boldogságunk csak rész-szerint való. A sötét völgyekben botorkálva járunk, keressük a célt, a megnyugvást, de csak tükör által, homályosan látunk, el-elvétjük a célt, botorkálva megyünk tovább. Botlások, esések, újrakezdések sora az életünk!
II.
És ebben a rész-szerint való életben mégis van vigasztalás, Testvéreim! Tudjuk, hogy van tejesség és van szemtől szembe látás is. isten örök világában „eltöröltetik” az, ami féleges, rész-szerint való, és a homályos látást felváltja a szemtől szembeni, a valós látás. Ezért jött Jézus Krisztus a mi emberi világunkba. Egyedül Benne szemlélhetjük a teljes életet. Ennek az a titka, hogy Ő szemtől szembe látta az Atyát. Már itt a földön is az örökkévalóságban élt. Testvérek, lehetne a mi életünk is ilyen élet - Őáltala. Olyan élet, amelyben már itt, e földön, megérezzük szívünkben az örökélet boldog kezdetét.
Isten K.L.-nak is adott ízelítőt a teljességből. Élete utolsó néhány hónapjában, ha számvetést végzett, elmondhatta: van egy asszony, aki szeretettel gondozza; van, aki betegségében felkeresse, etesse és ápolja. Végre szeretet vette körül ; úgy látta, hogy rendeződnek az élet erővonalai… és íme, ekkor jött el a szomorú vég!
De csak a földi élet vége! Addig élünk e múlandó világon, amíg eljutunk a szeretet dimenziójába. Attól kezdve már Istenben élünk!
„Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három, ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” - Gyászoló Szerettei: közöttetek is maradjon meg ez a három isteni ajándék, s ezek által adjon Tinektek a szeretet s irgalmasság Istene igaz vigasztalást.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
