„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
Gy.T.!
Az elválás szomorú órájára gyülekeztünk e ravatal köré. A végső elválás itt, a temetőben, mindig fájdalmas. Minden búcsúvétel egy kis meghalás, - de ez a végbúcsú, amint nevezni szoktuk, a legfájdalmasabb. Ilyenkor hiábavalók a legszebb gondolatok, az emberi vigasz erőtlen.
Így vagyunk most is. nem találunk vigaszt abban, amit ez a világ nyújt, forduljunk azért Istenhez. Ő közel van hozzánk a fájdalom és a gyász órájában, hogy igaz vigasztalást adjon.
I.
Urunk az Ő vigasztalását a felolvasott igében nyújtja: „Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.” Ebben az igében benne van az, hogy az életünk nem véletlenek sorozata. Istenünk akarata nélkül semmi sem történhetik az életünkben. A halálról valljuk: „az Úrnak halunk meg”. Az az Úr, aki bölcsességének és szeretetének tanácsával igazgatta sorsunkat, hozza el halálunknak az óráját. Nem valami véletlen, nem gyógyíthatatlan betegség hozza el a véget, hanem az ÚR hazahívó szavára halunk meg. Halálunkban az ÚR kezébe tesszük le sorsunkat, Krisztus érdemében való bizakodással.
Az Ő tulajdonai vagyunk. Napjaink Nála vannak felírva. Emberileg úgy gondoljuk: még nem töltöttük be feladatunkat, még nem gondoskodtunk kellőleg szeretteinkről; hitünk azonban azt a felellet adja, hogy az ÚR tudja a legjobban, mikor töltöttük be megbízatásunkat e földön. Ő majd gondoskodik itt maradt szeretteinkről.
Az Úrnak halunk meg: ezért nem aggódunk afelől, hogy hogyan halunk meg: békességgel, vagy nehéz szenvedések közepette. Nem aggódunk arról, hogy hol halunk meg: otthon-e, vagy idegenben; szeretteink körében, vagy ismeretlen emberek között. Az Úrnak halunk meg, Aki bűntől és haláltól megváltott bennünket és örök dicsőséget késztett számunkra. Ő visz bennünket a halál karjain haza önmagához.
De mindennek feltétele van, és ez: „Ha élünk, az Úrnak élünk…” Nem lehet magunknak élni - és az Úrnak meghalni!
Ezen a földön háromféle embercsoport él. Az első ezt vallja: Az életem az enyém. Azért élek, hogy élvezzem az életet; örömöket gyűjtsek magamnak. A másik embercsoport jelszava ez: a családomnak, a munkámnak, hivatásomnak élek. Ez az előbbinél magasabb célkitűzés. Szép és nemes elgondolás. De a harmadik a legszentebb, amely az igével vallja, hogy az Úrnak élünk. Az övéi vagyunk, Vele a legszentebb közösségben élünk. Kik tudják ezt elmondani? Azok, akik bizonyosak afelől, hogy Krisztus értük szállott alá a földre, értük vette fel a keresztet; értük halt meg és támadott fel a halálbólés a mennyben esedezik érettük. Ezek az emberek Urunk iránti hálából és szeretetből Neki akarnak élni. A Vele való közösség megszenteli életüket, és a halálon át az örök dicsőségre vezeti őket.
II.
Igénk vigasztaló üzenetét igazolva látjuk a koporsóban fekvő aa földi életén. Isten sok szállal kapcsolta őt magához, hogy életén kiábrázolódjék: ő az ÚR gyermeke. Az ákosfalvi családi otthon szeretetközössége, amelyben öt gyermek örvendett a szülői gondoskodásnak: Isten örök kegyelmének a földi képe. A korai árvaság, a földi apa elvesztése ráutal arra, hogy Isten, az örökkévaló Atya mindig velünk van és gondoskodik rólunk. S.I. aa vándorútja így példázta mindvégig azt, hogy mi az Úréi vagyunk. Isten adott neki erőt, egészséget, munkabírást, hogy szeretteiről gondoskodni tudjon. Ezáltal elmondhatta: nem magának élt. Tiérettetek, Szeretteiért élt: az özvegy édesanya vigasztalására, szerető hitvesének gyámolítására, akivel három évtizedet töltött békességben és szeretetben; két gyermekéért (a harmadikat 9 éves korában vissza kellett engednie Istennek, aki ajándékba adta őt); három kis unokájáért… Krisztus Urunk mondotta egykor: Aki meg akarja tartani a maga életét, elveszti azt, aki pedig elveszti, örök életre tartja meg azt. S.I. érettetek, Szeretteiért vesztette el a földi életet, hisszük, hogy megnyerte az örök, a mennyei életet.
Ezzel a vigasztaló hittel búcsúzzatok hát tőle, s mindnyájatok szívét töltse be a meghallott ige: Ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg; azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Mind az életben, mind a halálban, mind pedig az örökkévalóságban. Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
