- Artabán, a Negyedik Napkeleti Bölcs! - hangjáték vagy színdarab
A NEGYEDIK NAPKELETI BÖLCS
I. JELENET
1. BÖLCS: (Krákog egyet) Eljöttünk Artabán! (hangosabban) Mondom itt vagyunk!
ARTABÁN: Mi? Micsoda? (észreveszi őket, int nekik) Nézzétek egészen világos. A halak csillagképében nem csak egy bolygó van, hanem kettő.
1.BÖLCS: Tényleg tisztán látható ma este.
2.BÖLCS: Még ilyet, két bolygó a Halak jegyében!
3.BÖLCS: De hisz akkor ez lesz a megfejtés!
ARTABÁN: Éppen ezért hívattalak titeket. (int) Tessék, foglaljatok helyet tisztelt perzsiai kiváló bölcstársaim. Már sok hosszú éjszaka kémleltük felváltva az eget. Nem csekélység amit eddig megtudtunk.
1.BÖLCS: De nem ám, ezer évbe telik, míg így összekerülnek a csillagok.
2.BÖLCS: Hát még ha az igaz, amit napkelettől napnyugatig beszélnek róla az emberek!
3.BÖLCS. Hogy új világ kezdődik, eljön a Béke fejedelme. Megszűnik a háború, a nyomor, a betegség
ARTABÁN: Az a csillag ott fenn a Béke fejedelmének jele. Ámde eddig azt nem tudtuk, hol kell Őt keresni a földön.
1.BÖLCS: Ma este a másik csillag azt is elárulta?
ARTABÁN: Így van barátaim! Magatok is tudjátok. melyik nép csillaga az ott fenn.
1.BÖLCS: Hát hogyne, Izráelé!
ARTABÁN: A könyvesházból elhoztam Izráel könyvét a Bibliát. Ez az itt előttetek, és most hallgassátok csak: ..Csillag származik Jákóbból, és királyi pálca támad Izráelből.
1.BÖLCS: Ez a béke fejedelmét jelenti, vagy csak egy királyt a sok közül, hisz Izráelben sok király volt azóta, hogy ez leíratott, meg lesz is.
ARTABÁN: Ezt én is tudom, de figyeljetek csak tovább: “Egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nekünk és hívják nevét: csodálatosnak, erős Istennek. Békesség fejedelmének...”
1.BÖLCS: Ezek megnyerő szavak, s kétségkívül erre a csillagállásra vonatkozik.
2.BÖLCS. Tehát Izráelből támad az új világ királya.
3.BÖLCS: Most akkor már tudjuk a csillagok jelentését, de mit tegyünk?
2.BÖLCS: (feláll) Ennek utána kell járni! Ezt nem lehet egyszerűen ülve tudomásul venni!
ARTABÁN: No akkor még hallgassátok meg ezt az egyet:
“Kelj fel, világosodjál, mert az Úr dicsősége rajtad feltámadt... És népek jönnek világosságodhoz, eljönnek messziről, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik..”
Barátaim! Én. elhatároztam. hogy a legközelebbi karavánnal útra kelek Izráel országa felé. Boldog lennék ha ti is velem tartanátok.
1.BÖLCS: Nem bölcs az, ki keresi a jeleket odafönt, de nem követi őket idelent. Én veled tartok.
2.BÖLCS: Megyek én is, és elviszem aranykincsemet hódolatom jeléül.
3.BÖLCS: Én pedig királyhoz illő fűszerszámokat viszek: tömjént, mirhát. Hát te mit hozol Artabán?
ARTABÁN: Ebben a zsákban dédelgetett vagyonomat őrzöm, három fényes drágakövet. Ez lesz az én ajándékom.
3.BÖLCS: Azt hiszem, holnap alkonyattájban indul a karaván napnyugat felé. Csatlakozzunk hozzá!
2.BÖLCS: Kívül a városon, a sivatag szélén, ott van a karavánszeráj. Ott legyen a találkozónk!
1.BOLCS: Csak arra vigyázzatok, hogy ott mindenféle gyanús alakok gyülekezőhelye is van. Tevehajcsároké, kereskedőké, rablóké. Jó lesz még napvilágnál odaérni. Békesség néktek!
II. JELENET
ARTABÁN: Hűha, már alkonyodik. Jó lesz sietni. És még milyen messze van a karavánszeráj! (megbotlik) Hopplá, hát ez meg micsoda!?
SZOLGA: Segítség! Meghalok!
ARTABÁN: Egy ember! Mi van veled, ember?
SZOLGA: Vizet, egy korty vizet!
ARTABÁN: (megitatja) Csupa láz vagy, hogy kerülsz ide?!
SZOLGA: Héber szolga vagyok, útközben támadt rám a forró betegség. A gazdámék tovább mentek.
ARTABÁN: Téged meg szépen hagytak a sorsodra!
SZOLGA: Nekem már mindegy... Nincs sok hátra. Adj még egy kortyot!
ARTABÁN: (itatja) Most pedig indulás! Felveszlek a hátamra, nincs messze a karavánszeráj.
SZOLGA: Nem, nem, jó uram, nehéz teher lennék, nem bírnál.
ARTABÁN: Én pedig nem hagylak itt. Éjjel eljönnek a sakálok. hiénák, rossz rágondolni is... Meg tudod nekem már ott kellene lennem.
SZOLGA: Azóta a karaván elindult. A gazdámék még biztos elérték. De neked már nem érdemes sietned. Látod uram, elkésted miattam. ráfizettél a jóságodra.
ARTABÁN: Ne beszélj össze-vissza! Megy még karaván ezután is.
SZOLGA: Megy, körülbelül két hét múlva.
ARTABÁN: Akkor két hét múlva. Ha a csillagok ezer évet vártak a találkozásra. akkor én is tudok két hetet várni.
SZOLGA: Milyen csillagok?
ARTABÁN: Amíg szépen odaérünk, elmesélem neked. (felállítja. indulnak) Csillagász vagyok. Már hetek óta figyelünk egy nagy jelet az égen.
SZOLGA: Azt mondják, feljött a Béke fejedelmének csillaga.
ARTABÁN: Tegnap este feltűnt mellette egy másik csillag is. Az ott ni!
SZOLGA: Népem csillaga, Izráel jele.
ARTABÁN: A Béke-fejedelem Izráelben született, társaim már úton is vannak hozzá. De még én is eljutok oda.
SZOLGA: Te akkor uram a Messiást keresed. Róla jövendöltek a prófétáink: ,,Csillag származik Jákóbból", "Egy gyermek születik nekünk, és hívják nevét Békesség fejedelmének".
ARTABÁN: Bizonyára Jeruzsálemben kell keresni, a fővárosban.
SZOLGA: Tévedsz, uram. Ott csak a vérszopó királyt, Heródest találod. A Messiásnak másutt van a születési helye. Hogy is mondja a próféta? "De te, Betlehem, bár kicsiny város vagy, mégis belőled származik az Uralkodó, aki öröktől fogva van, ő a mi békességünk” Keresd hát Betlehemben, Dávid városában!
ARTABÁN: Meg is érkeztünk. Ott van a bejárat. (kopogtat) Amíg kijön a gazda, fogd gyorsan ezt a drágakövet. Ebből ki tudod fizetni a szállást. Orvosra is jut belőle.
SZOLGA: De uram! Hogyan háláljam meg a jóságodat?
ARTABÁN: Én köszönöm neked az útbaigazítást. Békesség veled!
III. JELENET
ARTABÁN: Te fiatalasszony! Messze van még innen Betlehem?
ANYA: Nézz csak le a völgybe! Ott van Betlehem. Úgysem láttál még olyan gyászt életedben, mint ami ott van.
ARTABÁN: Mit beszélsz? Betlehemben gyász?! Engem az öröm hozott ide messze földről.
ANYA: Látom, idegen vagy. Olyan ruhát viselsz, mint a napkeleti bölcsek, akik két hete jártak itt.
ARTABÁN: Ők a társaim! Együtt indultunk megkeresni a Béke királyát, akinek itt kellett megszületni mostanában.
ANYA: Ők meg is találták a gyermeket, de ezzel szörnyű bajt hoztak ránk.
ARTABÁN. Hogy mondhatsz ilyet? Jóakaratú emberek azok mind!
ANYA: Nem is bennük van a hiba, hanem Heródesben. Vérszopó király az! Annyira félti az uralmát, hogy családját már félig kiirtotta. A te társaid meg pont õtõle kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született. Több sem kellett Heródesnek.
ARTABÁN: Értem már... Mi lett szegény társaimmal, nem tudod?
ANYA: Visszamentek hazájukba kerülő úton, hogy ne találkozzanak Heródessel, ez volt a szerencséjük.
ARTABÁN: Miért? Mit csinált Heródes?
ANYA: Ma reggel elküldte katonáit Betlehembe. Házról-házra járnak, legyilkolnak minden fiúgyermeket két évestől lefelé.
ARTABÁN: Hát ez borzalmas! Megszületik a Béke fejedelme, s rögtön áldozatul esik. Nem lesz itt már soha új világ? Marad a régi önzés, gyilkolás, irigység?!?
ANYA: Szívemből szólsz, idegen bölcs. Csak egy dologban tévedsz: Az a gyermek nem halt meg. Nem is érheti utol Heródes leggyorsabb lova sem! Néhány napja felkerekedtek, és elmentek innét.
ARTABÁN: Hála Istennek! Én azonban már megint elkéstem. (alatta gyermeksírás) Mi az? Mi volt ez! Te sírsz asszony?
ANYA: Nem, nem! Semmi sem volt! Az úton emberek jönnek, azt hallottad. Magasságos Isten, ezek Heródes katonái! Nem, nem adom a fiacskámat, inkább én is vele halok!
ARTABÁN: Szerencsétlen asszony: Takard be gyorsan a gyerekedet és kuporodj ide mögém! Majd én megvédlek!
TISZT: Hé emberek! Kik vagytok?
ARTABÁN: Útonjáró vándorok, megpihentünk a forrásnál.
TISZT: Asszony mi van nálad? Mit takargatsz? Egy újabb poronty! Urzus végezz vele!
ARTABÁN: Várj! Megállj egy percre! Látom, te magas rangú tiszt vagy: Nézd meg ezt a drágakövet!
TISZT: Ejha, de szépen ragyog! Nekem akarod adni?
ARTABÁN: Tiéd a drágakő, ha az asszonyt futni hagyod a gyermekével!
TISZT: Urzus, te rabló voltál, értesz az ilyesmihez. Mennyire becsülöd?
URZUS: (füttyent) Hü az áldóját! Ezen aztán vehetsz házat, földet, tehéncsordát! Én még azzal is beérem, ami megmarad.
TISZT: Na, kotródjatok! Mi pedig Urzus, nem láttunk, nem hallottunk semmit.
ANYA: Jóságos uram, megmentetted a kicsim életét! Egy egész vagyont költöttél ránk.
ARTABÁN: Három drágakővel indultam útra. Mind a hármat annak a gyermeknek szántam. Mostanra egy maradt belőlük. De ezt az egyet legalább elviszem neki.
ANYA: Mindenképpen találkozni akarsz vele?
ARTABÁN: Mindenképpen. És most búcsúzom tőled. Menj el a környékről, amíg Heródes le nem csillapul. Én pedig egyedül megyek tovább keresni a Gyermeket.
ANYA: Azt mondják, a filiszteusok földjén mentek át, a Nílus országa felé.
ARTABÁN: Akkor én is oda indulok.
ANYA: De mi lesz, ha nem találod? Ha már onnan is tovább mentek?
ARTABÁN: Tovább megyek én is. Bejárok minden várost, megkérdezek minden embert. Nem olyan nagy a világ, addig megyek, míg meg nem találom. Addig megyek, míg meg nem halok...
ANYA: Mi a neved?
ARTABÁN: Artabán.
ANYA: Belefoglalom ezt imámba. Amíg csak élek, minden nap kérni fogom Istent: vezéreljen célodhoz...
30 év múlva …..
IV. JELENET
ARTABÁN: Békesség, vitéz katona!
RÓMAI: Néked is, öreg vándor! Honnan jössz?
ARTABÁN: Messziről, nagyon messziről. Ha megengeded, le is ülnék melléd, derék vitéz. Már régóta úton vagyok.
RÓMAI: Mikor indultál'?
ARTABÁN: Már több mint harminc éve. Vagy tán negyven is van már!
RÓMAI: Aha, sejtem. Kereskedő vagy.
ARTABÁN: Perzsiában csillagász voltam. Azóta bejártam a nagy világot, mert nem bölcs az, aki keresi a jelet odafönt, de nem követi idelent.
RÓMAI: Miféle jelet?
ARTABÁN: A Béke fejedelmének csillagát. Te nem hallottál róla?
RÓMAI: Nyugodj meg öreg, nem hallottam. Te bizonyára túl sok könyvet olvastál. Az zavarta meg az eszedet. Figyelj rám! Béke Fejedelme az nincs! Világ uralkodója az van. Mégpedig a római császár, akit én szolgálok.
ARTABÁN: Ez a király hatalmasabb a római császárnál. Legyőzi a békétlenséget, s végül a halált is.
RÓMAI: No akkor nem csodálom, ha térdig kopott a lábad a keresésben. Hol lehet ilyen királyt találni?
ARTABÁN: Az van megjövendölve róla, hogy a földön szegény és alázatos lesz, de mégis nagyhatalmú. Én pedig a szegények és bajbajutottak között kerestem. De valahogy mindig elkéstem.
RÓMAI: Bolond vagy te jó öreg. Kedves, bolond álmodozó...
Tudod kire emlékeztetsz? Arra a szegény názáretire, akit ma végeztek ki a keresztfán.
ARTABÁN: Miért végezték ki?
RÓMAI: Miért... miért? Irigységből! Biztos nem a sok jóért, amit tett. Azt beszélik, rengeteget gyógyított, még tán halottat is támasztott fel. Most aztán a saját népe vezetői bevádolták a római helytartónál.
ARTABÁN: Mi volt a vád?
RÓMAI: Állítólag... királynak mondta magát.
ARTABÁN: "Békesség fejedelme”?
RÓMAI: Az az, valami ilyesmi. A helytartó nem is akarta halálát. De a főemberek addig ágáltak ellene, míg át nem adta nékik. Aztán kivitték a Koponyák hegyére.
ARTABÁN: Merre van az, vitéz?
RÓMAI: Ezen az utcán végig, aztán a kapun kívül balra. De ne menj egy lépést se, mert a kivégzés már megtörtént azóta.
ARTABÁN: Elkéstem volna már harmadszor is, utoljára?
LÁNY: Engedj el, legyen szíved, irgalmazz! Eressz el!
RÓMAI: Csöndesebben hé! Mit akartok?
KERESKEDÕ: Talán... kérem szépen... a vitéz katona úrnak is tetszene meghallgatni engem. Nem nagy ügy az egész ugyebár, csupán csak azt szeretném, ha ezt a leányzót szíveskednék az adósok börtönébe vetni.
RÓMAI: Nem zsidók vagytok ti? Menjetek a saját törvényetek elé!
KERESKEDŐ: Nem lehet vitéz uram. Itt az ünnep a nyakunkon, én pedig nem várhatok tovább! A lány apja adósom volt és meghalt. A lánynak kell fizetnie helyette.
ARTABÁN: Figyelj rám, te kereskedő, nézd meg ezt a drágakövet!
KERESKEDŐ: A magasságos égre mondom, ez egy vagyont ér! Honnan vetted! Eladó?
ARTABÁN: Három volt belőle. mostanra ez maradt. Ez most eladó! Cserébe a lányért!
KERESKEDÓ: Hogyan? Hiszen ezen száz rabszolgát is kaphatsz! Persze az üzlet az üzlet! Ha az enyém a kő, a lány máris szabad!!
ARTABÁN: A tiéd a kő, és eredj Isten hírével. Mi is menjünk leányzó, vezess a Koponyák hegyére! Akkor is ha elkéstünk.
LÁNY: Áldott vagy te uram és irgalmas szívű, mint a Názáreti Mester!
ARTABÁN: Most ne hálálkodj! Vezess és siessünk! A szemem egyre homályosabban lát... a lábaim remegnek...!
LÁNY: Uram, nem a te szemed homályosodik, hanem a nap! És nem a te lábad remeg, hanem a föld... Vigyázzunk, földrengés támadt! Inognak a házak, kövek hullanak a tetőről! Vigyázz, el ne találjon!!
ARTABÁN: Jaj!... Nem, semmi az egész... Csak egy ütés a fejemen. (elbukik) Nem bírok tovább menni... késő!
Sosem találkoztam vele, mindig elkéstem... (fejét lehajtja) (fény kivilágosodik)
JÉZUS: Artabán! Artabán! Szólítlak téged!
ARTABÁN: Kicsoda vagy Uram? Alakod fénylő, mint a csillag, hangod mintha onnan túlról jönne!
JÉZUS - hangja-: Én vagyok az, akit te keresel!
ARTABÁN: Köszönöm, Békeség fejedelme. Téged kerestelek egész életemben, de soha nem találtalak.
JÉZUS: Artabán, bizony mondom néked láttál is, hallottál is engem.
ARTABÁN: Mikor láttalak volna, és mikor hallottalak volna Uram?
JÉZUS: Emlékezz csak! Több mint harminc éve jót tettél egy haldokló beteggel. Olyan az, mintha velem tetted volna! Aztán emlékezz az asszonyra Betlehem forrásnál! Megmentetted a gyermekét a biztos haláltól. És láttam, amit ezzel a leánnyal cselekedtél. Bizony mondom néked, amit az én legkisebb atyámfiaival tettél, én velem cselekedted!
ARTABÁN: A drágakő... hol a három drágakő... neked akartam adni...
JÉZUS: Megkaptam mind a hármat. Bölcsen használtad őket, egy sem veszett kárba. Mert az a bölcs, aki keresi a békességet odafönt, és követi idelent.
Artabán, megérkeztél!
LÁNY: Istenem, meghalt az öreg! De micsoda békesség van az arcán!
... Mintha valaki megsimogatta volna....
|