„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
Gy.T.!
Úgy tűnik, mintha disszonáns akkord szólalna meg a felolvasott igében. Szívünket fájó érzések: gyász és szomorúság tölti meg, az ige üzenete pedig dicsekedésről beszél. Azonban ha jobban odafigyelünk, meg kell látnunk, hogy szó sincs disszonanciáról. Itt a hit hangja hallatszik, amelyben Isten kijelentéséről szóló bizonyságtételt találunk. Ez a bizonyságtétel pedig arról szól, hogy a földi élet nyomorúságai között is dicsekedhet a keresztyén ember az Isten dicsőségének a reménységében. Mert a keresztyénélet: reménységben való élet. Úgy hallgassátok, Gyászoló Testvérek, a vigasztalás igéjét, hogy szívetekben felébredjen a reménység és fájdalmatokban vigasztalásra leljetek.
Igénk nem tagadja, hogy van háborúság. Mióta a bűn bejött ebbe a világba, szüntelen háborúságok között folyik az életünk. Az emberben és az ember körül mindegyre viharok dúlnak. Többezer éves átok ez rajtunk.
Sok zúgolódás után békességes tűrés támad az ember bensejében. Mit szoktak mondani a bajok, háborúságok közepette? Azt, hogy úgyse használ semmi. Az ember lehajtja a fejét a porba és hallgat. Tűrni kell. Tűrni pedig némán a legjobb. Azonban mindez csak emberi bölcselkedésnek látszik…
A valóság az, hogy az igazi béketűrésből az a hit származik, hogy a háborúság próbatétel. Istentől jön; tehát nem büntetés. Tisztít, hitünknek az erősségét teszi próbára. Felkészít arra, hogy az örökkévalóságban is az én Urammal és Istenemmel lehessek.
A béketűréssel hordozott próbából végül is reménység lesz. Az a meggyőződés, hogy ha Istentől jön a próba, az akkor nem lehet rossz. Szükséges, nem felesleges. A próbatételt valójában csak reménységgel lehet elhordozni.
A reménység pedig nem szégyenít meg. Ez azonban csak az igazi, az Istenbe vetett reménységről áll. Csakis ezt lehet reménységnek nevezni. Mert ez a remény mindig valóra válik.
II.
A mi kegyelmes Istenünk ezeken az osztályokon át nevel bennünket a maga számára. A felolvasott igének a fényében kibomlik előttünk H. E. aa életútjának a titka.
Kiváltképpeni szép, hosszas életében, 87 esztendő alatt sok és sokféle háborúságon ment át, így vezette őt Isten. A falusi élet viszonylagos békessége, harmóniája után itt, a városon, nehéz életkörülmények között kellett szeretteiről gondoskodnia. A szeretett arcok körül egyre kevesebbet láthatott maga körül. Más emberek életében rendszerint úgy történik, hogy a szeretett lelkek köre szaporodik: gyermekek, unokák, dédunokák szaporítják a nagy családot. Nála fordítva történt. Először 15 éves leányát kéri el váratlanul az ÚR. Majd tíz évet tartó betegség után 37 éves fia követi az elvesztett leányt. Végül elmegy a hitvestárs is, aki 47 éven át hűséges segítőtársa volt. Három szeretett gyermekéből csak egy marad; az egyetlen unoka pedig elérhetetlen messzeségbe távozik. Az utolsó 9 év a legnehezebb; az özvegység szomorú esztendei. Lelkén teljesen úrrá lett volna a céltalanság érzése, ha Ti, akik ravatala mellett állotok, nem maradtatok volna meg mellette mindvégig.
A háborúságokban békességes tűrésre nevelte őt Isten. Meggyőződött arról, hogy semmi sem történik véletlenségből, hanem minden Isten akaratából jön. Életében beigazolódott a nagy tudósnak, Bolyainak a mondása: Isten sok mindent elvehet az embertől, de egyet soha sem vesz el: Önmagát.
Béketűréséből így származott kipróbáltság. Istentől jön a próba, aki javamat akarja. Ne zúgolódjak hát. Földi létünkben sok mindent elveszíthetünk, de amit a hitben a tapasztalásával elsajátítottunk, az megmarad. Elkísér utunkon egészen az örökkévalóságig.
A próbaételből így lett reménység. Az életem nem az én ügyem csupán, hanem az örökkévaló Istennek az ügye. A reménykedő ember hálaadó emberré lesz. Nem arra néz, ami elveszett, hanem azt igyekszik meglátni, megköszönni, ami megmarad. H.E. testvérünknek öreg napjaiban volt gondviselője, nem maradt egymaga. Milyen nagy ajándéka ez a mi Urunknak!
A reménység pedig nem szégyenít meg, mondja az ige és mondhatná hazatért testvérünk tapasztalata is. és velünk, gyászolókkal, veszteséget siratókkal mi történik? Az ige igazsága reánk is vonatkozik. Higgyetek a feltámadásban, az örökéletben. Krisztus feltámadása óta van boldog reménységünk afelől, hogy akik e földön hittel jártak, Nála vannak. Szolgáljon ez Nektek, gyászoló Testvérek, igaz vigaszul és boldog reménységül.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
