„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
Gy.T.!
Sötét és szomorú helyre vezet a felolvasott ige: az egykori Filippi városának tömlöcébe. A börtönről mindannyiunknak van annyi ismerete, hogy az a szenvedés, a nyomorúság helye. És ebben a nyomorban, szomorúságban, felcsendül az ének. Isten két alázatos gyermeke, Pál és Sílás énekkel dicsőítik Istent, a többi fogoly pedig hallgatja őket, s a szenvedések közepette megvigasztalódnak.
Sötét és szomorú helyen vagyunk most mi is. temetőben, ahová különösen ilkyenkor, Halottak napja körül sokan elzarándokolnak. Könnyeket hullatnak, sóhajtoznak; a szívük tele keserű bánattal, vigasztalansággal. És e szomorúságban, ezen a gyászos helyen is felcsendül az Istent magasztaló ének. Megszólal az ige s annak üzenetében a szomorú lelkek vigasztalásra találnak. Mi vagyunk ma ezek a folyok; bezárva a szenvedés, nyomorúság sokszoros börtönfalai közé; de nekünk adatott az a kiváltság, hogy meghalljuk Isten vigasztaló szavát és általa lelkünk megnyugvást találjon.
II.
Nem véletlenül olvastam ennél a koporsónál éppen ezt az igét. Ennek megértett üzenetéből azt az igazságot akarom nektek tovább mondani, hogy az ember életének rendeltetése: Istennek a dicsőítése. Lehet ezt tenni énekszóval, becsületes munkálkodással, helytállással, másokon segítő indulattal.
R. L. kilenc évtizedet meghaladó földi élete erre nyert Istentől kiváltképpeni lehetőséget. Hosszú, fordulatos életút volt ez. Családjának gyökerei Kolozsvárra nyúlnak; az ő élete mégis a Székelyföld egyik kis falujában kezdődik el, a család harmadik gyermekeként. A két fiú után ő az egyetlen leány. Az édesapa halála, az özvegység és az árvaság új fordulatot ad a támasz nélkül maradt család életének. Következnek a kolozsvári tanulóévek, polgári iskola, majd a zeneművészettel való ismerkedés… ennyi már elég is lehetne. De édesanyja szavára, aki leánya számára biztos megélhetést szeretne, szó nélkül elmegy Bécsbe, szabás-varrást tanulni…
É aztán mégsem lesz varrónő; és egyelőre zongora-tanár sem. Isten valami egészen mást rendelt számára. Titkárnő lesz az egykori Ferencz József Tudományegyetem Orvosi Fakultásán. Felbecsülhetetlen szolgálatot tesz, amikor ellene szegül a kiürítési parancsnak, s ezáltal megőrzi az Egyetem felbecsülhetetlen értékű okmányait, hogy a háborús idők elmúltával újra indulhasson az Egyetem, most már Marosvásárhelyen. Ő pedig újra elfoglalja a titkári tisztséget, egészen a nyugalomba vonulásig.
Közben nem marad rejtve, elásva a neki ajándékozott tálentom. Nemcsak önmaga és mások gyönyörködtetésére muzsikál, hanem hivatásos zongora-tanárnő is lesz a marosvásárhelyi zeneiskolában.
Ahogyan Pál és Sílás a filippi városi börtönben imával és énekkel, - úgy ő Marosvásárhely városában csodálatos zongorajátékával dicsőítette Istent. Ahogy ott a foglyok hallgatták az éneket, mát és szívük megvigasztalódott, úgy szerzett Lujza néni muzsikájával sok szívnek lelki örömet és gyönyörűséget.
Isten gazdaggá tette az ő lelkét. A magyar klasszikusoktól kezdve, Ady Endre és Áprily Lajos költészetéig, rengeteg verset megtanult könyv nélkül; de járatos volt a német szépirodalom kincsesházában is. és ebben a lelki gazdagságban részesültek azok, akik szerettei, rokonai, barátai, tanítványai voltak.
Testvéreim, mindnyájan fogolyként élünk ebben a múlandó földi életben. A test bilincsei megkötöznek, s gyakran a „tehetetlenség konok falán zúzzunk véresre koponyánk” de eközben keresztyéni feladatunk: tovább adni Isten vigasztalását énekben, imában, vagy akár muzsikában. Mid van, amit Istentől kaptál mint felhasználásra adott talentumot? Nem magadnak kaptad, Testvérem, hanem azért hogy másoknak szolgálj vele!
III.
Igénk arról is beszél, hogy „…hirtelen nagy földindulás lőn, úgyannyira, hogy megrendülének a tömlöc fundamentumai; és azonnal megnyílának az ajtók mind, és mindnyájoknak bilincsei feloldódának”.(26.v) R. L. testvérünk több földindulást is megért: két világháborút és ennél is több külső változást. De a földindulások között ajtók nyílnak meg és bilincsek hullanak le. Mert lehet a test rab, - a lélek akkor is szabadon szárnyal; s ha fogoly a kéz, meg a láb, kalodába zártan, a gondolatok szabadok…
Ebben a szellemi-gondolati szabadságban járt itt közöttünk R.L. 93 esztendőn át. Megadatott neki, hogy sokat meglásson, felfogjon az örökkévaló szépségből, - és azt tovább adhassa, másokat meggazdagítva…
„A húr elpattan, jő az éj”, mondja egy szép keresztyén énekünk; majd így folytatja: ”De óh, gyönyör, a mennybe’ fenn, majd lelkem új életre kél.” Ez a mi vigasztalásunk. Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása óta tudjuk: a legsötétebb éjszakára is új, dicső hajnal következik.
Vigasztalásul ezt hirdetem nektek, Szeretteinek. Így búcsúzunk a hazaérkezettől valamennyien (búcsú). Megfáradt teste most megindul Kolozsváron porladó szeretteinek hamva felé? Ő maga - hisszük, - már hazatalált az örökkévaló Otthonba.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére