„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
54. ELHORDOZHATATLAN TITOK - öngyilkos felett - Jn 16,12-13
54. ELHORDOZHATATLAN TITOK - öngyilkos felett - Jn 16,12-13
54. ELHORDOZHATATLAN TITOK
- öngyilkos felett -
Ján 16,12-13.
Gy.T.!
A koporsó ritkán jelent pontot a mondat végén; többnyire döbbenetes felkiáltójel az. Ellenkezést vált ki belőlünk, mert sohasem nyugodhatunk bele a halálba. Ennél a koporsónál a dermesztő felkiáltójel mellé kérdőjelek sorakoznak; fájdalmas, nyugtalanító kérdőjelek. Tudjuk, hogy lehet fiatalon is meghalni, - ha nem mi határozzuk el annak pillanatát, hanem az életünk Ura, - de lehet-e józanul, megfontoltan szövetségre lépni a halállal, siettetni annak az érkezését? Milyen titok van e koporsóba bezárva? Az öntudat pillanatnyi zavara, vagy éppen hosszas érlelődés hozta el a szörnyű elhatározást? Törvényszerű-e, hogy a tehetséges, reményekre feljogosító, azokat részben be is váltó életek csak rövid időt tölthetnek a földön? Nem tudja őket elhordozni a világ, - avagy ők nem tudják elhordozni a világot? Valahogy úgy, mint Krisztus tanítványai, akikről a Mester így szólott főpapi imájában: „Nem e világból valók, aminthogy én sem e világból való vagyok…”? Sorolhatnánk a kérdéseket tovább is. a költő a halott édesanyától kérte számon egykor: „Mért görbítetted mosásnak a hátad, / hogy egyengesd egy láda fenekén?”
Mi is azt kérdezhetnénk: Miért kellett N.A.-nak annyi és annyiféle iskolát megjárnia 27 évnyi rövid élete alatt, belekóstolni a tudásnak és a szépségnek annyi kívánatos gyümölcsébe, - ha az ő életének gyümölcse be nem érhetett, s virágában hullott le?! Pedig szeretetből fontak köréje koronát a szülők, testvérek, a szerető szívek! Pedig állandó olvasmánya volt a Biblia; kereste az igazságot felfelé is; milyen titkok lehetett az, ami nem talált kifejezésre sem a költeményekben, sem a rajzokban, képekben, míg művész-lelkével gazdagítani igyekezett a szegény valót? Hogyan változhatott benne az élet-igenlés élet-tagadássá?…
Gyászoló Testvérek! Ezekre a kérdésekre itt nincs felelet. És ha mégis volna, akkor azt meg nem érthetnénk és el nem hordozhatnánk. Forduljunk az örök ige szavaihoz.
Valaki a halálra készül; búcsúzkodik barátainak kicsiny körétől, tanítványaitól. Sok mindenre felkészíti őket, majd szavait így fejezi be: „ még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok”. (12.v) a tanítványok most még nem tudják elhordozni, hogy a forrón szeretett Mesternek a királyi bevonulás után - a keresztfán kell szenvednie és keserves kínok között meghalnia. Nem tudják felfogni, hogy nincs más út, csak a legteljesebb áldozatnak az útja; az Isten Fiának meg kell hoznia a nagy engesztelő áldozatot, hogy Isten bűn-gyűlölő haragjának elégtétel adassék azért, hogy Isten az Ő áldozatáért atyaként forduljon a kegyelmet nyert emberhez. Ez az egyetlen út, és a tanítványok éppen ezt képtelenek megérteni és elhordozni.…- Éppen úgy, ahogy Ti, gyászoló Testvérek, most még képtelenek vagytok a sok „Miért”-re kielégítő, megnyugtató választ találni!
De Jézus szava ígéretet is tartalmaz: „De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra…” (13.v) Amikor Isten Lelke eljön, mindent megvilágosít. Isten Lelkének világosságában meglátszik, hogy a legértelmetlenebbnek látszó szenvedés is beleillik az Örök Rendbe; hogy ez a világ nem a véletlenek halmaza; hogy az emberi sorsot nem a démoni erők szeszélye, hanem Isten atyai gondviselése igazgatja. A Lélek az Atya szavát szólja és megjelenti a bekövetkezendőket; fellebbenti a jövendő fátylát és megjelenti annak a világot kormányzó bölcs Istennek a titkait, aki az élet pártján van; aki az életet teremtette és az életet akarja, nem a megsemmisülést. Ezért engedte halálra egyszülött Fiát, és ezért támasztotta fel Őt a halálból…
Bánatos Szülők, szerető testvérek, rokonok: a váratlanul reátok nehezedett fájdalmat most még el nem hordozhatjátok. De egyet tehettek: keressétek meg benne Isten üzenetét. Ő szól az örömben, - és az Ő szava hangzik a döbbenetes fájdalomban is. csak hit által hallhatjátok meg ezt a szót. Imádkozzatok és kérjetek erős hitet, hogy az igazságnak Lelke és a vigasztalásnak a Lelke elvezéreljen benneteket minden igazságra, megtapasztaltassa veletek, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van: mind az öröm, mind a bánat, mindkettő a mennyei Atya eszköze a mi javunkra. Vegyétek föl a fájdalom keresztjét és a Fájdalmak Férfia, az egyszülött Fiú mellettetek lesz, hogy elhordozhassátok azt.
A Jézus Krisztus kegyelmében való hit és bizodalom reménységében búcsúzzatok hát e korán porbahullott élettől, drága Szerettetektől (búcsúvétel). Hitünk alázatával ajánljuk őt a könyörülő és nagy irgalmasságú Isten szeretetébe.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
