„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
Gy.T.!
A világ legnagyobb jótevője, az emberré lett Isten Fia búcsúzik ezekkel a szavakkal tanítványaitól. Azoktól, akiknek elsősorban szolgált; akik Isten családi körét képezték, s akik számára a legfájdalmasabb az volt, hogy elvétetik tőlük a Mester, az Áldott Orvos, a leghűbb barát. Jézus átérzi az emberi szív erőtlenségét és ezért bátorítja övéit: Veletek leszek minden napon a világ végezetéig. Egy intésben egész földi életét, tanításának magvát összesűríti: „Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.” A szeretet járt közöttetek, a ti Istenetek és Atyátok testbe ötözött szeretete; ti is úgy szeressétek egymást, ahogyan én titeket szerettelek. Én nem szóval szerettelek titeket, hanem az életemet íme, halálra adom érettetek. Így szeressétek ti is egymást; így fogon tovább élni bennetek; így lesztek hasonlókká énhozzám; az én életem így fog tovább folytatódni bennetek. Én úgy hiszem, a tanítványok megőrizték ezt az intést, és valóban úgy szerették egymást, hogy az életüket is szívesen odaadták - adott esetben - egymásért! Ebben kellene őket mindnyájunknak követnünk.
Ennél a mostani csendes búcsúzásnál a Megváltónak ezek a szavai visszahangzanak a szívemben. Bárcsak Isten Szentlelke tenné élővé bennetek is az igét, hogy így nyerjetek gyászotokban igaz vigasztalást. A tragikus hirtelenséggel elveszített szeretett hozzátartozótok életében és halálában Krisztus Urunknak ez az igéje lett megtapasztalható valósággá mindannyiunk számára.
E.J.-né szül. V.K. testvérünkben az a szeretet lakozott, amely mindent szétoszt szerettei között, magának semmit meg nem tartva. Urunk mondja, hogy aki meg akarja tartani a maga életét, elveszti azt, aki pedig elveszíti, örök életre tartja meg azt. Testvérünk korán megtanulta a másokért való élet törvényét. Az erős támaszt, a szülőket korán elvette mellőle Isten rendelése. Édesapját a világháború, édesanyját a háború utáni rettentő járvány ragadja el a korai halálba. Három fiútestvérével Nagyenyedre kerül, ahol nagybátyjuk lesz a gondviselőjük. Korán elkezdődik számára a munkás élet; s elkezdi a szeretetben szétosztani önmagát.
Előbb a kis család: a hitvestárs és a két drága leánygyermek alkotja azt a kört, amelyben szeretete, áldozatkészsége szerte árad; aztán kibővül vejével, öt drága unokával és ő boldog, hogy immár tíz lélek van, akik között szolgálhat, akiket fáradhatatlan gondoskodással egybegyűjthet és együtt tarthat. Ha önmagára nézett: mindenről le tudott mondani, csak az övéinek ne legyen hiányuk semmiben. - Volt idő, amikor Isten megpróbálta erejét: elvétetett mellőle a gyámol, az élettárs...és akkor Isten megkettőzte az erejét, erőssé tette a szívét, s megsokasodott a szeretet, és a távollévő édesapa helyett is tudott dolgozni, küzdeni és szolgálni.
Nem önmagától volt mindez. Tudjuk, hogy bármilyen híven is szolgáljunk, nem a mienk, nem az emberé az érdem. A dicsőség egyedül azé az ÚR Krisztusé, akinek igéje valósággá lesz az életünkben. Ez az asszonyi élet drága bizonyságtétel: ilyenné teheti az Ő követőit az ÚR, aki csupán egyetlen parancsolatot helyez a szívünkre: ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Mert nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az övéiért.
E.J.-né apránként odaadta a maga életét tiérettetek. Még az utolsó, tragikus este is ennek az igének a fényében lesz érthetővé és elfogadhatóvá. Nem véletlen, hanem Isten akarata volt a gépkocsiban az a helycsere; Isten rendelte úgy, hogy életét adja halálba szeretteiért. Így volt teljes életének az áldozata. És így marad szívetekben az emléke áldott. Önmagára nézve immár a Pál apostol vallomása talál: Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam; végezetre eltétetett nékem az életnek koronája… - Tinektek, Szeretteinek az ige parancsa szolgál vigaszul és útmutatóul: Amiképpen Ő szeretett titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Amiként Krisztus szerette Őt és benne szeretett titeket, ti is ilyen áldozatkész szeretettel viseltessetek egymás iránt. Azért, hogy egykor ti is ott legyetek, ahol - reménységünk szerint - nőtestvérünk ott van immár az üdvözültek boldog társaságában.
Ezzel a hittel és reménységgel búcsúzzatok tőle, minden szerettei. Kövessétek példáját, s a példán túl a Példaadót: Krisztus Urunkat, az élet és halál Urát.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
