„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
Gy.T.!
A fájdalomnak ebben az órájában megáll mellettetek Valaki, aki tud vigasztalni: a mi Urunk Jézus Krisztus, az élet és halál ura. Ő mondja a felolvasott ige szavait: „Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem . mert én élek, ti is élni fogtok”. Ebből az az öröm csendül ki, hogy a mi legnagyobb boldogságunk nem más, mint Jézus látása, Őt látni. A koporsó mellett ebben a látásban adja az ÚR a visszatekintést, a múltra való emlékezést, a jelen fájdalmában vigasztalást és az örökélet bizonyosságával a jövendő reménységét.
I.
Milyen hasonlíthatatlan boldogság volt a tanítványok része, akik testi szemeikkel látták Jézust, úgy, ahogyan egymást mi látjuk. Benne az Atyával, a Teremtővel, a mindenek Urával találkoztak. Ő maga mondotta: Aki engem látott, látta az Atyát. Ennél nagyobb öröm nincs, nem lehet, sem a földi, sem a síron túli életben. Aki Istent látja, annak örök élete, örök boldogsága van.
De mi, kései utódok, láthatjuk-e Jézust? Hogyan láthatjuk meg Őt? Mennybemenetele óta földi szemmel nem lehet Őt látni. Csak majd, amikor ítéletre fog megjelenni: akkor majd minden szem meglátja Őt, még akik egykor átalszegezték is. - Pedig Jézus mégis látható; meg tudja magát láttatni. Ez a mi életünk isteni nagy meglepetése, csodája és egyben páratlan lehetősége is. emberi életünkön át mások megláthatnak valamit Jézus Krisztusból. Egy-egy emberi élet annál értékesebb, minél többet mutat meg Jézus Krisztusból. Valakire ránézünk és azt mondjuk: ez az ember Krisztusra emlékeztet! - Sadhu Sundar Singh, India nagy keresztyéne egyszer becsengetett egy házba. A kis cseléd, aki ajtót nyitni ment, odaszaladt gazdáihoz és így kiáltott fel: Jöjjenek, itt van Jézus! - Persze, e földi életben csak tükör által, homályosan látunk; de rész-szerint láthatóvá lehet az életünkön Jézus Krisztus, - és akkor nem éltünk hiába!
Drága Szerettetek, H.Á. gyógyszerész úgy élt közöttetek, hogy akik őt láttátok, szemének tekintetén, arcának mosolyán át Jézus Krisztussal találkozhattatok. - Ez az élet innen, Marosvásárhelyről indult el az áldozatos szolgálat útjára, 77 esztendővel ezelőtt. Az édesapa hivatása őt is eljegyezte az emberi szenvedés, fájdalom enyhítésére. Így indult ő is a gyógyszerészeti pályára. Miután a jászvásári egyetemen megszerezte a diplomát, szülővárosában töltötte gyakornoki éveit, majd elindult a „Reménység Gyógyszertárával” sok jó szolgálatot végezni Aranyosjárában, Dédán és Mezőbándon. Többféle nyelven kérték tőle az orvosságot és ő a gyógyszer mellé odatette azt is, ami nem jár a recepthez: a szeretet kedves szavait, az együttérző mosolyt, a szívbeli derűt és békességet. Aki pedig egy szeretettől, békétől, örömtől ragyogó arcra rátekint, azon az arcon meglátja - rész-szerint – Jézust!
Ti láthattátok ezt a jézusi arcot egy hűséges hitves gondoskodó szeretetében: 49 évi boldog házaséleten át. Láthattátok egy áldozatkész édesapa jóságában, egy melegszívű nagyapa kedvességében, egy jó testvér ragaszkodásában, egy szeretőszívű rokon segítőkészségében. Amikor H.A.-ra emlékezünk, nem egy volt, de már letűnt életre emlékezünk, hanem az örökké élő Jézus Krisztusra. Arra az Úrra, akit nem láthat a világ, de akit láthatunk mi, az övéi, hitünk szemével, naponkénti tapasztalatával. És hálásak vagyunk ezért a látásért a mi Urunknak és Istenünknek!
II.
A koporsónál nemcsak visszatekintünk, emlékezünk, hanem vigasztalást is veszünk a jelen fájdalmára nézve. Enélkül a múltbanéző emlékezés csupán sajgó emlékek elidézése lenne. Jézus ennél sokkal többet ad: vigaszt és erőt az előttünk álló életútra. Jézus az övéit azzal vigasztalta egykor, hogy : igaz, a világ nem lát engem többé, - de ti megláttok engem. Kik azok, akiknek ez a vigasztalás szól? Akik Jézusban hisznek, akik igéjével táplálkoznak, akik visszajövetelét várják, hívását elfogadják. Akik vallják, hogy akár élek, akár halok, az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok. Ezek látják Jézust, életük Urát és Megváltóját, s ez a látás boldogságot ad nékik életük minden veszteségében és szomorúságában.
Jézus azokat mondja boldogoknak, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják. Ártatlan szívű ember nincsen, hiszen tudjuk, mindnyájan vétkezünk és hajlandók vagyunk minden gonoszra. De lehet és van megtisztul szívű ember! Jézus Krisztus azért szenvedett és halt meg a kereszten érettünk, bűnösökért, hogy szívünket vérében tisztára mossa és az Isten-látás boldogsága a mienk lehessen. Ha drága Szerettetek ezen a 77 éves életúton Jézus Krisztussal járt, hitének szemével bizonyára mindig látta Őt s ez a látás erőt és vigaszt adott a halál félelmével szemben is.
Tamási Áron bűbájos regényében a világjáró székely legény azt kérdi: Mivégre vagyunk e világon? A választ egy szegény néger adja meg: Azért vagyunk e világon, hogy valahol otthon legyünk benne! - Mi, keresztyén emberek, így válaszolnánk a kérdésre: azért vagyunk e világon, hogy hitünk szemével láthassuk Jézust, s hogy az emberek rajtunk keresztül megláthassák Őt! Jézust látni és láttatni - lehet-e ennél szebb, boldogabb hivatás e földön?
III.
Aki e szent hivatás szerint él, annak van egy elfogyhatatlan és elvehetetlen drága kincse: a mennyei örökség boldog reménysége. A koporsónál az emlékezés meg a vigasztalás mellett Isten Lelke ezt a reménységet ébreszti föl és erősíti meg a szívünkben. Jézus Krisztus a reménységet e szavakkal írja a szívünkbe: „Én élek, ti is élni fogtok!” Ezeket a szavakat szenvedés, kereszthalála előtt mondotta az ÚR. Ne csüggedjetek! Ha majd ott láttok függeni a kereszten, ha majd halottként a sírba helyeztek, akkor se feledjétek: Engem nem lehet megsemmisíteni! Élek - és ti is élni fogtok.
Jézus szavait a húsvéti események: a nyitott sír, az angyal szava s a Feltámadott megjelenései igazolták. Ő legyőzte a halált és ebben a győzelemben minket, követőit is részesít. Élni fogtok, ez azt jelenti, hogy: nem semmisültök meg a halálban! Abban csak a réginek a levetkőzése és az újnak a felöltözése történik meg. Nem más a halál, mint egy sötét alagút, amely fényességbe torkollik. Azért ne a koporsóra, ne a sírgödörre tekintsetek, hanem Jézus Krisztus ígéretére. Minden megváltott gyermekének ezt ígéri az ÚR, tinektek is: meglátjátok Őt.
Gyászoló Testvérek, ez a gyász most fájdalommal tölti el szíveteket. De Jézus él, és ebben az életben, az örök életben nektek, nekünk is helyet készített. Ez a hit adjon nektek vigasztalást és erőt: Krisztus él és Általa ti is, mi is élni fogunk, örökkön örökké Isten dicsőséges birodalmában.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére