Sz�llyes S�ndor: Sz�kely Kar�csony

H�ba temetkezett cs�ki havasokon,
�ron – egymag�ban – fenn a Madarason

– Uram, – foh�szkodik – Fiad megsz�letett,
Kar�csony este van… Hogyha megteheted,
Te, aki rendezed ezt a nagyvil�got,
Jutass nek�nk is egy kicsi boldogs�got.
– Hallottalak, �ron, de nem mondtad kinek?
– A n�pemnek, Uram, szeg�ny sz�kelyeknek.
Az �r kicsit hallgat, majd �gy sz�l: �ron!
J�kedvemben kapt�l… legyen �gy… nem b�nom.
De m�g miel�tt a k�r�st teljes�tem,
Valamit meg k�ne magyar�zni nekem:
�n a sz�kelyekr�l hallottam eleget,
Mondtak m�r r�latok hideget, meleget…
Tudom – h�v�k vagytok –, sokat im�dkoztok,
De szid�somban is vil�gels�k vagytok.
Hallom, magatokat sz�kelynek vallj�tok,
S kiv�lasztott n�pem neveit hordj�tok:
�ron, �bel, M�zes, D�niel �s D�vid,
Az eg�sz Biblia – eg�sz �brah�mig…
Ha j�l meggondolom, szinte m�r �gy v�lem,
Hogy Csics� – N�z�reth, s Ditr� – Jeruzs�lem.
Azt�n – ha j�l �rtem – magyar a besz�ded,
S m�gis a sz�kelyek boldogs�g�t k�red…
Mif�le n�ci�, ha a nyelve magyar?
– �, Uram, – sz�lt �ron – a sz�kely is magyar,
Csak egy kicsivel t�bb.
�gy legal�bb h�rom vagy n�gy fokkal.

Ott �llt a sok feny� kem�nyen, vigy�zban,
Gyerty�k pisl�koltak ezer cs�ki h�zban,
Megkondult Cs�ksomly� m�ri�s harangja,
S szel�d korhol�ssal sz�lott az �r hangja:
– J�l van, �ron fiam, �s most tartsunk rendet:
Ez a „kicsivel t�bb” megmagyar�z mindent.
�n meg�rtettelek, �s most �rts meg te is:
Kicsivel ez�rt t�bb a szenved�setek is.

Sz�llyes S�ndor (Mikh�za, 1932 – Marosv�s�rhely, 2006); r�mfarag�, n�pdal�nekes. A Bolyai Farkas L�ceumban �retts�gizett 1951-ben, majd tan�tott. �vekig munkaszolg�latos volt, ezt k�vet�en pedig a marosv�s�rhelyi konzervgy�r alkalmazottjak�nt dolgozott. A Sz�kely N�pi Egy�ttes megalakul�sa �ta a t�rsulat �nekese, egy ideig m�v�szeti vezet�je is. Feledhetetlen fell�p�sei�rt R�k�czi-elismer�sben r�szes�lt, „humorban gazdag sz�kely g�b�k�nt” tartott�k sz�mon.